1. A drágám és én, hátrahagyva a gyerekeket a nyugatinál lévő bevásárlóközpontba loholunk. Már napok óta sushit ennék, mozi előtt pont jó lesz egy könnyű kis vacsora. Kinézzük magunknak a Leroy Sushit, le is ülünk önhatalmúlag egy asztalhoz. A pincércsaj elviszi az előttünk fogyasztók üres poharait. Nem köszön. Oké, gondoljuk és az asztalon lévő, enyhén foltos papír instrukcióit olvasgatjuk. All-you-can-eat, de "a megrendelt és el nem fogyasztott adagokért +300 forintot számolunk fel". Szemöldök felszalad. Mindegy, már ki is választottuk mit ennék. A pincércsaj a bárpultnál pakol. Úgy látszik üvegből vagyunk. Jön egy bőrdzsekis haver, a pincércsaj örül, puszil, beszél. Még két perc - mondom. Nem történik semmi a 2 percben, úgyhogy mi mentünk.
2. Dühödten érkezünk meg az egy emelettel lejjebb lévő TGI Friday's-ba. Itt rögtön elénk jönnek és mosolyognak! Végre megkóstolom a híres Dr. Peppert! Gigantikus hamburgert eszünk, majonézzel, ketchuppal, mustárral, sült krumplival. Úgy zabáljuk tele magunkat, ahogy egyáltalán nem állt szándékunkba, de nem bánjuk, mert foglalkoznak velünk, beszélgetnek, kérdezik, hogy ízlik. Thank God there is TGIF's!
3. Nyöszörögve ülünk be a Sherlock Holmes-ra és imádjuk a filmet. Mókás, verekedős és picit félelmetes. Jók a ruhák meg a díszletek, pont ilyen filmekre van szüksége megtépázott lelkemnek.
2 megjegyzés:
Jaj, ez a fránya magyar nyelv!
Ági, kukkants be kérlek :)))
Megjegyzés küldése