Ki ne imádna listákkal bíbelődni? Most kaptunk egy kiadványt, telis-tele a konyhához így vagy úgy kapcsolódó listákkal, a Dining Guide kiadójától. Itt aztán tényleg a teljességre törekedtek, nem is tudnék olyan témát felhozni, ami kimaradt. Nem egyszerű étteremlistáról van szó, hanem a gasztronómia teljes palettájának bemutatásáról. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: főzőiskola, gasztro forradalmárok, olcsó ebédek elit helyen, piacok meg borok. Sőt, még egy kis kertészkedés is bekerült a szórásba.
A kiadvány hangvétele könnyed, szórakoztató. Szerencsére nem veszi magát túl komolyan és pont ettől tiszta élvezet olvasni. Először persze ellenőrzöm, hogy a listaírók értékelése megegyezik-e az enyémmel, rajta vannak-e személyes kedvenceim. Aztán örömmel fedezek fel sok-sok új helyet, amiről még csak nem is hallottam. Már írom is a saját listáimat, hogy hova kell elmennem legközelebb a kitömött pénztárcámmal megtámogatva.
A tördelés kicsit széttartó, ezerféle oldalon bogarszáhatjuk keresztül magunkat hol így, hol úgy vannak elhelyezve a képek, listák. Sok a kiemelés, nyilazás, van mit tanulmányozni. De a képek minősége általában nagyon jó, élénk, éles képek az éttermekről, ínycsiklandozó ételfotók. A portrék pedig külön említést érdemelnek, cseppet sem sablonosak.
A legnagyobb gondom az egésszel az, hogy tényleg a sznoboknak, mániákusoknak és főleg budapestieknek szól. Már az ára is, az 1490 forint jó kétszerese kedvenc női magazinjaimnak. És mivel a topot mutatja be, szinte minden étterem, üzlet a pénzügyileg jól eleresztett vásárlórétegnek szól. Ez persze valahol jó is, hiszen azt mutatja, hogy már van az országban egy olyan réteg, amelyik képes eltartani ezeket az intézményeket.
A másik, hogy sokszor volt az az érzésem a listákat, cikkeket böngészve, hogy ezek az összeállítások semmiféle objektív kutatásra nem támaszkodtak, pusztán csak a szerzők saját szubjektív ítéleteire hagyatkoznak. Magyarán, az került be az adott listába, aki éppen az összeállító kedvence volt. Ez persze csak egy sejtés a részemről, de mivel sehol nem jelezték, hogy a kiadvány összeállítását bármiféle kutatás, mintavétel megelőzte volna, bennem ez merült fel. Kivételt képez ez alól talán az éttermi rész, ami úgy tűnik sokkal alaposabban lett tesztelve.
Persze így is gigantikus munka lehetett ezt megcsinálni. Mautner Zsófia már kilépett a Chili és Vanília blogírói státuszból, stílusa, alapossága, lelkesedése teljes egészében áthatja az általa főszerkesztett és részben megírt kiadványt.
Örülök, hogy Magyarországon is eljutottunk a "gasztroforradalom" ezen lépcsőjére, csak így tovább.
9 megjegyzés:
Szerintem ezért megköveznek:-DD
De korrekt az írásod.
Max voltam, csak másik fiókkal.
Mégis hogy gondolod, hogy a gagyi női magazinok árszínvonalán kellene egy nívós, a te finnyás ízlésednek tökéletesen megfelelő kiadványnak megjelennie?
És miféle objektív kutatást várnál el? A magyar gasztronómiára a tiednél sokkal nagyobb rálátással rendelkező emberek szerkesztették az utóbbi éveik tapasztalatait leszűrve, érezhetően sok munkával. Te is elismered, hogy sok újat kaptál belőle. Lehet, hogy a hangvételt túl személyesnek, szubjektívnek érzed amiatt, hogy Mautner Zsófi véleményét a blogján keresztül is ismerheted, de ugyanezt éreznéd általad ismeretlen írók cikkeinél, szerkesztők munkájánál is? Vagy inkább avatatlan újságírói kezek által összehányt tematikus magazin mellékleteket szeretnél?
Szegény Bélának habzik a szája, biztosan részesedése van a lapból. :D
Ritka szánalmasak ezek a sznobok. :D
Hello!
Szerintem Ági egy korret cikket írt, ami inkább pozitív mint negatív. Nem értem miért kell pocskondiázni, ha valaki elmondja a véleményt. Főleg ha az építő jellegű kritika és nem negatív lehúzás.
Részvétem Béla, a szövegértés csak addig terjed, hogy valami nem tökéletes? Hát akkor nem ide kell jáni olvasni...
Felkeltetted az érdeklődésemet, pontosan azzal, hogy nem ömlengsz a magazinról. Persze, nem is a te stílusod. És én ezt nagyon csípem (irigylem) benned, hogy felvállalod a véleményedet akkor is, ha az nem egyezik a tömegével. :)))
Azért arra én is kíváncsi lennék, hogy milyen objektív mutatói vannak a különleges hozzávalókat árusító boltoknak. Hány négyzetméteres, vagy hányfajta fűszer van, vagy van-e Maldon-só? És ha ez alapján listázná, az mennyivel tűnne objektívebbnek? Vagy a legjobb édességek listája... Ez egy szubjektív műfaj, ahol annyit tehet az ember, hogy kiválaszt olyanokat, akiknek számít a véleménye. Nekem számít Zsófié, de nem muszáj ezzel így lenni. Csak akkor más listáját kell olvasgatni.
Nem értem miért kell megkövezni valakit azért, mert felvállalja a véleményét! Kár, hogy pont a magyar gasztronómiára olyan fene nagy rálátással rendelkező szakemberek nem látnak túl a szentjakab kagylón meg a posírozott lepkefingon!
Benenn, sokat gondolkodtam azon, mitől lenne egy lista objektívebb, talán ha nem egy ember, hanem egy nagyobb minta véleménye lenne. Persze, így is érdekes, semmi gond ezzel, csak kiemeltem, hogy vállaltan teljesen szubjektív.
Megjegyzés küldése