Angyalka

Jelentem, az utolsó karácsonyi angyalka is célba ért vasárnap! Ínyenc blogger egyszer csak ott állt az ajtómban és a kezembe nyomott egy hatalmas csomagot. Köpni-nyelni sem tudtam, úgy meglepődtem. Ő már el is tűnt én meg ott álltam egy jó adag disznótorossal, külön töpörtyűvel, káposztával töltött almapaprikával (nem csípős!). Kaptam még egy aranyos képeslapot meg isteni illatú kávét is. Mit ne mondjak, nekiestünk, úgyhogy fotó nem nagyon készülhetett...

4 megjegyzés:

Nóri írta...

Irigykedve olvasom amit írsz..jó kis disznótoros..uh..mindjárt a gyerekkorom jut eszembe:-)

Sajnos a PIF játékot a legtöbb ember csak elbeszéte,nem vette komolyan mint az Angyalkát.

Nóri

Ági, aki főz írta...

Hát igen, ezt a PIF-et én is így látom, és nem is értem... ha már valaki felteszi, akkor miért nem csinálja is meg?

Nóri írta...

Te se kaptad meg a csomagjaidat amit beígértek?

Én 6 helyre küldtem,csak Piazza Gabi tisztelt meg hogy jelentkezett sőt még csodás olasz újságokat,házi szirupot kaptam tőle.
Ami leginkább bosszantott,hogy arra se volt valaki képes,hogy többszöri kérdésemre hogy megjött-e,nem válaszolt semmit,immár 6 hónapja.Ne küüldjön semmit csak írja meg nem veszett-e kárba a munkám,igyekezetem.De ilyenek vagyunk?:-(

Ági, aki főz írta...

Valahol megtanultam, hogy az ilyesmit nem szabad sokáig magunkban tartani. Sajnos, egyszerűen el kell felejteni. Annyi szépet és jót kapok helyette, lehet, hogy nem attól az illetőtől, akitől vártam volna, de valahogy mindig visszajön a dolog.