Sütőtök

Anya már megint ügyelt. Apu meg öt tízkor indult a buszhoz minden reggel. Így aztán én már megint a nagyinál aludtam, ahogy nagyjából kéthetente szoktam. A suli után odabuszoztam. Egy kicsit húztam az időt, egy megállóval korábban leszálltam, de aztán elment a kedvem a sétától, mert elkezdett szemerkélni az a bizonyos fárasztó esőféleség.

A nagyi így november táján általában végérvényesen kiköltözött a konyhába, hogy ne kelljen felfűteni az egész lakást. A hosszúkás konyha egyik végében amióta az eszemet tudom, ott volt a sezlony. Régebben ott babáztam, de manapság már a nagy asztalnál írogattam inkább a házi feladatot. Nem szívesen ültem a sezlonyra, a zsíros pára lassan bevonta az egykor sötétzöld, most inkább koszszürke anyagot. Ezen pedig a rózsaszín szaténnal szegett, hímzett párnák se sokhat dobtak.

De a nagyi főzött és ez sok mindenért kárpótolt. Szerencsére mind a ketten erőteljes szénhidrát és zsír függőségben éltünk, így nagyon ritkán kényszerített olyasmi elfogyasztására, amihez nekem nem fűlt a fogam. Ráadásul, amikor ott aludtam, a hálószobában is befűtött a cserépkályhába, ami mindaddig elég meleget adott, amíg gyorsan levetkőztem, felhúztam a pizsamát és bebújtam a jó meleg dunyha alá. Aztán reggelre majd lefagyott az orrom meg a fülem. Más testrészemet még véletlenül sem dugtam ki a melegből.

Mire odaértem, már sötétedett és gyaloglás közben rájöttem, hogy elfelejtettem tiszta harisnyát hozni magammal. A farmert meg a pulcsit felvettem akár több napon keresztül is, de a bugyira, harisnyára igen kényes voltam, kifejezetten utáltam amikor az előző napi kipárolgásom tapadt újra a bőrömhöz. Arra gondoltam, hogy akkor inkább le se tusolok. Illetve nem mosakszom meg a kád végébe guggolva, de ezt a mosatlan érzést még jobban utáltam volna.

Szóval amikor odaértem, mindig beleszagoltam a levegőbe és igyekeztem már az ajtóban kitalálni, hogy mi lehet a vacsora. Azt az édes-fahéjas illatot szerettem a legjobban, ami azt jelentette, hogy a nagyi valami kelt kalácsot sütött, akár a kakaós tekercset, akár a szilvás lepényt. Persze mindezt néha elnyomta a szintén a konyhában tárolt, hatalmas dézsában, prés alatt savanyodó káposzta. Ezúttal is bőszen szaglásztam. Valami égett, karamelles árnyalatot véltem felfedezni. Aztán jött az az erőteljes zöldséges szag. Sütőtök. Szinte feketére égő szélekkel, hatalmas darabokban. Édesen, puhán. Semmi mást nem ettem aznap este, csak négy szelet sütőtököt.

A nagyi persze a maga önbizalomszegény módján egyre csak szabadkozott, hogy csak ez jutott. De én bőszen faltam a puha falatokat, nem bántam én, hogy nincs párizsis zsömle meg egyebek.

Másnap délután, amikor hazaértem a suliból és anya is hazajött, még volt két szelet sütőtök a táskámban. Kitettem egy tányérra, gondolván, jól esik ilyesmi két napnyi kórházi meló után. De ő csak fásultan nézett.

- Már megint milyen zsírszagod van. Menj, mosd meg legalább a hajad.