Aranyalma

Herczegh-Paris Kristóf birkapásztorként tevékenykedett. Terelgette a nyájat, fel s alá a mezőkön. Néha megkeresett egy-egy elkóborolt jószágot, de alapvetően csak ücsörgött az árnyékban, amíg az állatok egykedvűen legelésztek.

Ősszel már kicsit csípősebbek voltak a délelőttök, de ha alaposan beöltözött, még így is kellemesen el tudott heveredni a földön, félkönyékre támaszkodva kedvére olvasgathatott. Valójában tanulnia kellett volna, hogy eleget téve anyja kívánságának végre befejezze az esti iskola tanfolyamát és legalább a 8 osztály elvégzéséről legyen bizonyítványa.

Nem az eszével volt a baj, igaz nem vágott az, mint a borotva, de inkább az elkalandozó, méla figyelmét nem tudta soha a megfelelő irányba terelni. Az osztálytársak meg aztán végképp nem könnyítették meg az életét, ilyen névvel és ilyen ábrázattal csakis a csúfolódások célpontjának szerepére pályázott.

Kötelességtudóan elővette most is a kémia tankönyvet, de aztán mégis tovább kotorászott a hátizsákjában, és inkább a Görög regék és mondák című vaskos kötetet választotta. Ahogy elmerült Zeusz meg beosztottainak ügyködésében, egyszer csak arra figyelt fel, hogy valami potyog. Egy birsalmafa alá telepedett, a gyümölcs pedig időnként súlyos ágyúgolyóként csapódott a földbe körülötte. Ahogy felcihelődött, hogy odébbálljon, látja ám, hogy három kikent-kifent szépség közeledik feléje.

Éles, sipító hangon vitatkoztak, csak úgy röpködött körülöttük a sok ondolált hajtincs meg a dúsan redőzött muszlinszerű anyag, ami alig-alig takart valamit a testükből.

- Hé, te, ott! - kiabált és integetett feléje az egyik. - Gyere már közelebb!

- Tessék, itt egy normális, hétköznapi ember, majd ő dönt! - jelentette ki nagy szempilla rebegtetések közepette a másik.

- Miről lenne szó, hölgyeim? - vette elő legelegánsabb modorát a mi birkapásztorunk.

- Nem tudjuk eldönteni, hogy melyikünk a legszebb!

- Hogy melyikünk legyen a királynő!

- Tessék, figyelj, itt egy aranyalma - mondta a harmadik és felemelt a földről egy birsalmát. - Add annak közülünk, akit a legszebbnek tartasz.

Herczegh-Paris Kristóf csak nézte, nézte a három hölgyeményt, végigsiklott szeme a valószerűtlenül hosszú szempillákon, a munkára éppen nem alkalmas műkörmökkel ellátott kezeken, a csillogóan bronzos bőrfelületeken meg a túlzottan is tökéletes melleken. Akárhogy is nézegette ezeket a testeket, nem tudott választani közülük. Ha őszinte akart lenni magához, egyik sem tetszett neki igazán. Valahogy nem tűntek eviláginak. Így aztán inkább igyekezett kihátrálni a szituációból.

- Tudják mit hölgyeim, én inkább egyiküknek sem adnám a birsalmát, inkább szedek még néhányat és hazaviszem anyámnak, hogy csináljon belőle jó kis kompótot.

- Na, nem már! Te most hülyéskedsz velünk?

- Menjünk innen, töketlen egy alakkal van dolgunk, majd keresünk valaki mást!

- Itt a puszta közepén, ugyan ki találhatunk, csupa retardált fickó császkál erre - állapították meg a hölgyemények, majd sarkon fordultak. Kristóf még utánuk szólt:

- Csak azt árulják el nekem hölgyeim, hogy kihez volt szerencsém!

- Nyuszilányok vagyunk, te idióta! Mégis, mint gondoltál, kik lennénk, talán valami istenverte görög istennők? Az elmúlt három év playmate-jei vagyunk és nem tudjuk eldönteni, melyikünk legyen a királynő.

Ui: Ajánlott olvasmány itt.