Nos, nagyjából 3 hete teljesen száműztem a tehéntejet az életemből. Ez azt is jelenti, hogy újra ki kellett találnom a mindennapi élelmezési stratégiát. Az eddigi vajas-felvágottas kenyeret most a mértéktelenül fogyasztott kacsazsíros kenyér helyettesíti. Szerencsére elég sok kacsasült készült a tágabb családban, így több üvegnyi sárga kence landolt a hűtőmben. Ha ezt nagyon unnám, akkor igazi sonkát vagy kolbászt eszem, tejmentes margarinnal és lehetőség szerint sok savanyúsággal.
Az ebéd, aminél azért nem árt némi változatosság, már egy picit több kreativitást igényel. Eddig ugyanis elég sokszor fanyalodtam a túrós vagy sajtos tészta által nyújtott utolsó szalmaszál típusú megoldásra. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azonban már kialakulni látszik néhány jó megoldás, amelyeket általában a mély, vastag falú serpenyőmbe dobálva készítek.
Vöröslencse, csirkemell csíkok és sütőtök falatkák, köménnyel és fahéjjal fűszerezve (a képen)
Tarhonya krumplival, hagymával és kolbásszal
Polenta (kukoricadara) földimogyoróvajjal ízesített, ropogósra sütött zöldségekkel (répa, kaliforniai paprika, brokkoli)
Egy nagy tepsibe egymás mellé dobált csirkecombok, krumpli, répa, fokhagyma - másfél órára száműzve a sütőbe
Meg persze sok-sok sűrű, rengeteg zöldséget tartalmazó leves, amelyekről az utóbbi időben már elég sokat meséltem. Például a hagyományos vonalról, anyóspajti közreműködésével szívesen eszek egy nagy tányér gulyáslevest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése