Mirelle, azaz Wessely Márta szerintem egész nap süt-főz, ír, ellátja tanácsaival a netes olvasóközönséget, közben Finomániát talál ki és még két ikerlányát is elnavigálja. Azt hihetnénk, hogy ez a nyüzsgés csak az őrület határán kivitelezhető, miközben nála nyugodtabb, kedvesebb és kiegyensúlyozottabb embert nem sokat ismerek. A villáiból pedig kirakta családját. "A felnőtteket megszemélyesítő példányokra Toledoban tettünk szert. Nagyon szeretem őket, ahányszor a kezembe kerülnek, annyiszor jut eszembe a spanyol utunk."
- Mirelle, Mirelle - olyan franciás, dallamos szép. Mesélj a nevedről!
A nick-kem viszonylag régi keltezésű. Anno a főiskolán az iskolatársaim jelentős része olyan névjegykártyákkal jelent meg, amin minimum aligazgatói poszton tüntették fel magukat. A papír türelmes, mint tudjuk, engem viszont alapvetően bosszantott ez az ostoba rátartiság, így egy felpaprikázott pillanatomban csináltattam egy ízléses névjegykártyahalmot: a kártyák az egyik oldalon a valós adataimat tartalmazták, a másik oldalukon meg csak annyi állt: Mirelle. Kivétel nélkül mindenki megkérdezte, hogy mégis mi ez a Mirelle. Írói álnév - volt rá a bevett válaszom.Aztán gombhoz a kabát, az írás is rám talált sokadjára az életben. Mirelle név alatt rengeteg novellát írtam a barátaimnak, ajándék gyanánt, szorult anyagi helyzetemre való tekintettel.1996-ban meg betoppant az életembe az internet, s Mirelle önálló életre kelt a virtuális térben. Épp ezért van, hogy manapság a barátaim több mint fele Mirelle-nek szólít, hiszen így ismerkedünk meg, a net jóvoltából.
Amikor a blog ötlete megfogant bennem, egyértelmű volt, hogy a neten lévő énem neve alatt lát majd napvilágot. Így született a Mirelle konyhája.
- Írsz az NLCaféra, a Mindmegettére is, amit több ezren olvasnak. Nem remeg meg néha a kezed, ha arra gondolsz, milyen sokan fognak a te recepted alapján kimenni a konyhába?
Nem, de ennek egyetlen egy oka van: Csak lepróbált recepteket adok ki a kezem alól. Az nlc-s anyagoknál például a fotók is az én konyhámban készültek, épp azért, hogy a neten kereső háziasszonyok érezzék, hogy hiteles a dolog. Mert azért az én képeim nem stockfotók, látszik, hogy ugyanazzal a 6-8 tányérral mahinálok, és ez nem véletlen. A mindmegettén is a saját gyerekeim szerepelnek, igaz itt nem kíséri őket fotó, csak egy-két esetben.
- A Nők egyformán érdeklődnek a konyhai dolgok iránt vagy evésben, főzésben, sütésben is teljesen eltérő egyéniségek?
Anna egyik előző életében vega volt, Zsófi meg igazi vércse. Anna a friss kecskesajtot szereti, Zsófi minden olyat, ami már majdnem a saját lábán távozik a hűtőből. Közös szenvedélyük a borsóleves. Annánál örök ász az eper, Zsófi a csokoládéból és a palacsintából nyeri a boldogságot.A konyhában sajnos kevés a hely, hogy nekik is legyen állandó kotyvasztó szigetük, de tésztakészítéskor mindig kapnak egy-egy játszani való tésztát, már pucolják a krumplit, csomózzák a csörögét és kavarják a rántást. Anna lelkesebb a fázismunkák iránt, Zsófit ellenben a végeredmény az, ami igazán érdekli. Mindkettejükön látszik a gasztromultikultiság, hiszen mindenevők és könnyedén rábeszélhetők az újdonságok kipróbálására.
- Párszor már beszélgettünk az ellenséges kommentelők kezeléséről. Úgy látom téged mostanában elkerülnek. Tudnál általános tanácsokat adni ezzel kapcsolatban?
Ez olyan, mint az időjárás. Kiszámíthatatlan. Az ellenségesség az ismertséggel egyenes arányban nő. Ezzel vagy együtt tud élni az ember, vagy ne tárja ki az életét mindenki előtt. Az első egy-két alkalommal nehezen éltem meg. Sose értettem az indokokat. Mert ha egy-egy ilyen fröcsögéstől az írója szőkébb, magasabb vagy soványabb lenne, akkor értem a motivációt, sőt talán még elfogadni is hajlandó vagyok. De mivel ez nem így működik, így csak arra tudok gondolni, hogy szegény frusztrált ember.
Hogy mostanában miért van belőlük kevesebb? Nem tudom. Talán apám halálakor volt az utolsó...Hogyan kerüljük el az ellenséges kommentelőket: légy szürke, ne írj semmiről, ne indukálj vitát, ne tartozz sehova, ne legyen világnézeted/vallásod/meggyőződésed. Bár akkor meg lehet, hogy pont ezek miatt fognak ócsárolni. Sajnos a dolog kivédhetetlen, meg kell tanulni a helyén kezelni ezeket a bejegyzéseket.
Amikor a blog ötlete megfogant bennem, egyértelmű volt, hogy a neten lévő énem neve alatt lát majd napvilágot. Így született a Mirelle konyhája.
- Írsz az NLCaféra, a Mindmegettére is, amit több ezren olvasnak. Nem remeg meg néha a kezed, ha arra gondolsz, milyen sokan fognak a te recepted alapján kimenni a konyhába?
Nem, de ennek egyetlen egy oka van: Csak lepróbált recepteket adok ki a kezem alól. Az nlc-s anyagoknál például a fotók is az én konyhámban készültek, épp azért, hogy a neten kereső háziasszonyok érezzék, hogy hiteles a dolog. Mert azért az én képeim nem stockfotók, látszik, hogy ugyanazzal a 6-8 tányérral mahinálok, és ez nem véletlen. A mindmegettén is a saját gyerekeim szerepelnek, igaz itt nem kíséri őket fotó, csak egy-két esetben.
- A Nők egyformán érdeklődnek a konyhai dolgok iránt vagy evésben, főzésben, sütésben is teljesen eltérő egyéniségek?
Anna egyik előző életében vega volt, Zsófi meg igazi vércse. Anna a friss kecskesajtot szereti, Zsófi minden olyat, ami már majdnem a saját lábán távozik a hűtőből. Közös szenvedélyük a borsóleves. Annánál örök ász az eper, Zsófi a csokoládéból és a palacsintából nyeri a boldogságot.A konyhában sajnos kevés a hely, hogy nekik is legyen állandó kotyvasztó szigetük, de tésztakészítéskor mindig kapnak egy-egy játszani való tésztát, már pucolják a krumplit, csomózzák a csörögét és kavarják a rántást. Anna lelkesebb a fázismunkák iránt, Zsófit ellenben a végeredmény az, ami igazán érdekli. Mindkettejükön látszik a gasztromultikultiság, hiszen mindenevők és könnyedén rábeszélhetők az újdonságok kipróbálására.
- Párszor már beszélgettünk az ellenséges kommentelők kezeléséről. Úgy látom téged mostanában elkerülnek. Tudnál általános tanácsokat adni ezzel kapcsolatban?
Ez olyan, mint az időjárás. Kiszámíthatatlan. Az ellenségesség az ismertséggel egyenes arányban nő. Ezzel vagy együtt tud élni az ember, vagy ne tárja ki az életét mindenki előtt. Az első egy-két alkalommal nehezen éltem meg. Sose értettem az indokokat. Mert ha egy-egy ilyen fröcsögéstől az írója szőkébb, magasabb vagy soványabb lenne, akkor értem a motivációt, sőt talán még elfogadni is hajlandó vagyok. De mivel ez nem így működik, így csak arra tudok gondolni, hogy szegény frusztrált ember.
Hogy mostanában miért van belőlük kevesebb? Nem tudom. Talán apám halálakor volt az utolsó...Hogyan kerüljük el az ellenséges kommentelőket: légy szürke, ne írj semmiről, ne indukálj vitát, ne tartozz sehova, ne legyen világnézeted/vallásod/meggyőződésed. Bár akkor meg lehet, hogy pont ezek miatt fognak ócsárolni. Sajnos a dolog kivédhetetlen, meg kell tanulni a helyén kezelni ezeket a bejegyzéseket.
4 megjegyzés:
Még tudtam volna olvasni:) Mind a kettőtök stílusát nagyon kedvelem:)S ezt úgy is mondhatom, hogy mindkettőtöket ismerlek személyesen.
a flusztrációt javítsátok légyszi!
Vica! Köszi szépen!
Névtelen, igenis! Javítottam.
Sziasztok! Teljes mértékben egyetértek Mirelle-lel a rosszindulatú kommentekkel kapcsolatban. A blog a nyilvánosság egy formája, így ha valaki nekiáll blogot írni, fel kell vállalnia, hogy a blogjába benéznek, beleszólnak olyanok is, akiket a saját életébe nem biztos, hogy beengedne. Én csak mint blog olvasó mindig értetlenül állok az előtt, ha a blog írója "megsértődik" a kommenteken. Ugyanúgy, mint az életben is, tudni kell kulturáltan (= a megfelelő helyen) kezelni ezeket a megjegyzéseket. Szerintem.
Üdv. Judit
Megjegyzés küldése