MESKA. Ismeritek?

Ez nem kaja, egyáltalán nem. Viszont mindenkinek szívből ajánlom a Mindenféle Egyedi Saját Készítésű Alkotások tárházát. Engem teljesen a hatalmába kerített a varázslat. Van néhány alkotó, akik egyszerűen rabul ejtettek, tehetségesek, lenyűgözőek. Szeretem, hogy ezek a tárgyak szívvel és lélekkel készülnek, bennük van az alkotójuk kreativitása, ötletessége. Nem utolsó sorban ezek a meskás tárgyak általában nagyon jó áron vannak. Ha még ez sem lenne elég, egy csomó alkotó arra is vállalkozik, hogy a megrendelő elképzeléseihez alakítsa termékeit.

Itt sorakoznak a kedvenceim:

Narella, aki olyan ékszereket készít, amelyek majd megszólalnak. Igazi köveket meg gyöngyöket használ. Már attól szépnek érzem magam, ha csak a kezembe fogom ezeket a szépségeket.

Ha már ékszerekről van szó, akkor Panyizsuzsihoz is érdemes benézni. Üvegcsodák.

Vattacukorhajú lány napközben mesekönyveket illusztrál, szabadidejében pedig a világ legjópofább táskáit készíti, amit csak életemben láttam. Mostanában minden nap megyek a boltba, csak hogy vihessem ezt a táskát.

Ha jegyzetelni vagy csak úgy írogatni akarok a magam gyönyörűségére, akkor Könyvészet füzetkéit veszem elő.

Anyahajó horgolt sapkáiról csak annyit, hogy nem tud annyit készíteni, hogy ne leljen azonnal gazdára. Azok a színek!

Ledanna a varrógéppel való rajzolás királynője. Kitűzők, mint sehol máshol a világon.

Ajándék témakörben pedig egyszerűen olyan bőséggel találkozni, hogy képtelenség választani. A gyerekek álmait váltják valóra: Werka, Figurka, Bóbita, és még rengetegen.

Jaj, ugye nem hagytam ki senkit?

Így könnyű vegának lenni

A hús nélküliséget például sokkal jobban bírom/bírnám, mint a tej nélküliséget. Végülis húst nem pakolnak bele titokban minden élelmiszerben, hogy csak az apróbetűs részben derüljön fény a turpisságra.

Persze nem leszek vegetariánus, annál azért jobban szeretem én a húst, meg úgy érzem, hogy az így kapott fehérjére igen nagy szükségem van. Viszont az utóbbi időben például a csirkétől majdhogynem megundorodtam. Mivel a csirkemell az egyik legkönnyebben beszerezhető és leggyorsabban készülő hozzávaló, most új utakat keresek helyette.

Ez a curry például úgy készül el 20 perc alatt, hogy tényleg akkor indul az óra, amikor kiveszem a kést a fiókból és ott áll le, amikor az asztalra teszem az ételt. Bevallom a fagyasztott, illetve konzerv kaják használatával nekem semmi problémám nincsen, ha natúr cuccokat tartalmaznak, adalékok nélkül.

Jó, az igaz, hogy a gyerekek nem rajonganak érte, de a felnőttek általában jól elvannak vele. Tegnap olyan személyen teszteltem, aki még sosem evett se csicseriborsót, se curryt és kifejezetten ízlett neki. Részemről pedig teljes a rajongás, alig tudtam abbahagyni az evést.

Kelbimbó curry

Mi került a 3-4 személyes adagba? 400 g fagyasztott kelbimbó, 1 konzerv csicseriborsó, 1 csokor újhagyma, 2-3 dl paradicsomlé, 1 kiskanál currypor, 1/2 kiskanál őrölt római kömény, olaj, só.

Hogyan készült? A hagymát felkarikáztam, egy evőkanál olajat hevítettem, a hagymát átpirítottam. Hozzáadtam a kelbimbót és a fűszereket, amikor elkezdett pirulni, ráöntöttem a paradicsomlét. Addig főztem, amíg a zöldség megpuhult, ekkor beleszórtam a leszűrt csicseriborsót, hogy átmelegedjen.

Érdemes hozzá főzni rizst vagy valami egyéb köretet, hogy egy kicsit laktatóbb legyen.

Eszter könyve

Talán kezdjük azzal, hogy magát a zsidó szót is nagyjából akkor hallottam először, amikor a második világháborúról tanultunk a gimiben. A háború Jugoszláviában akkoriban kizárólag a partizánok hőstetteiről szólt, mintha Belgárd bombázása meg a neretvai csata döntött volna Hitler birodalmi terveiről. Hogy miért mondom ezt? Mert szeretném jelezni, hogy az abszolút tudatlanság állapota egyben az abszolút előítélet-mentesség állapotát is jelentette esetemben.

Viszont amióta olvasom Eszter blogját, egyre erősödő előítéleteim vannak a zsidókkal szemben. Mégpedig az, hogy a világ legjobb kajáit eszik ezek a népek! Ezek a receptek egyszerűen lenyűgöznek. Ha az ember ilyen finomságokat ehet, akkor talán még az a kívülről borzalmasnak tűnő macera is megéri, ami a kóser konyhával jár. Első olvasatra egy logisztikai rémálom lehet betartani ezt a rengeteg előírást meg szabályt. És csendben elgondolkodom azon, nem keveredik-e el kézen-közön a hit, miközben igyekeznek mindennek megfelelni, külön főzni, mosogatni, időt számolgatni az egyes ételfajták között. Vagy éppen ezeknek a szigorú szokásoknak, a szinte minden napra jutó hagyományoknak a betartása, betartatása tarja meg őket, annak amik? Innen ez nem látszik pontosan.

De ahogy forgatom a Fűszer és Lélek könyvet, folyamatosan főzni akarok. Minden egyes lapról átsüt az élet, az étel szeretete és valami megtörhetetlen humor (irónia?). Úgy tanít, vezet és emlékezik, hogy közben egy percre sem unalmas, az ember azt érzi, hogy még-még és csak lapoz, lapoz, lapoz. A gyomor meg korog.

A legnagyobb kedvencem a főételes fejezet, különösen a gyümölccsel, illetve különleges köretekkel társított húsok. Egyszerűen imádom ahogy új távlatokat nyit a mézes padlizsánnal meg a diós bundában sütött csirkefasírttal.

Külön plusz pont jár viszont a kenyeres-kalácsos fejezetért, főleg a fonott kalács készítésének szemléletes bemutatásáért.

Elsőként mégis egy levest, a gersliset, készítettem el a könyvből, azon praktikus okból kifolyólag, hogy ehhez volt itthon megközelítőleg minden hozzávaló. Persze az arányok egy kicsit elcsúsztak, egy kicsit túl füstölt ízű lett a leves, de messze menőkig vállalható.

És akkor most mondok rosszat is, mert ezek az érzetek éppen úgy hozzátartoznak az élményhez, mint a lelkesedésem. Ez a könyv egy csodás album, de igazándiból nem a konyhába való. Nálam ott bukik el a dolog, hogy nem fér rá a mikró tetejére, ahová a recepteket teszem, amikor főzök és onnan lesem ki a dolgokat.

Ha pedig igazán szemétláda akarok lenni, akkor azt is meg kell mondanom, hogy a fotók egy része bennem csalódást kelt. Mégpedig azért, mert a blogon ezerszer jobbnak tűnnek a fotók, mint így kinagyítva. Vagy pedig a könyv készítése óta eltelt időben Eszter fotós tudománya még tovább fejlődött hétmérföldes léptekkel?

Lehet szavazni

Fortyog valami a virtuális konyhámban, készülődik, mozgolódik. Még igyekszem vissza-visszagyömöszölni. "Még nyers, még érnie, főnie, puhulnia kell egy kicsit." De időnként kipattan egy szikra, kilöttyen egy kis lé.

Igyekszem, hogy ne pakoljam teljesen tele az oldalsávot, de nem tudok ellenállni ennek a rengeteg ötletes funkciónak. Most kipróbálom a szavazást. Jobbra, lent találjátok és szavazzatok, ameddig lehet!

Ajándék nap Kőlevessel

A tegnapi napot ajándékba kaptam és végtelenül hálás vagyok érte. A drágám visszatért a síelésből és kivett plusz egy szabadnapot. Egész nap lustálkodtunk, játszottunk a kőcökkel, sőt egy délutáni alvás is belefért. (Mondom, hogy ajándék.)

Aztán ahogy felébredtem, eszembe jutott, hogy Eszter egy utolsó lendülettel dedikálja könyvét, így felszedelődzködtünk és a délutáni csúcs ellenére átverekedtük magunkat a városon. Végre személyesen is találkozhattam Eszterrel! Olyan jó volt beszélgetni pár mondatot, tényleg olyan ez, mintha ezer éve ismerné az ember, pedig csak virtuális énjét látjuk nap, mint nap.

Ha már sikerült parkolót is találni, úgy gondoltuk jó lenne enni is valamit, így a szerzőnő tanácsára a közeli Kőleves felé vettük az irányt. Első pillantásra ez egy olyan igazi jó hely, otthonos és jópofa. Régi, kicsit szedett-vedett székek, egy száz évesnek tűnő szekrény (pont amilyen nekünk is van a padláson őrizgetve). A csillárokat talpas poharakból rakták össze, a falakon pedig grafikák. És ami számomra a leginkább megnyugtató, hogy vendégek is voltak, no nem teltház így hétfő este, de kellemes zsongás, mozgás, élet.

Az étlap is hasonlít a berendezéshez, mindenféle ötleteket zsúfoltak bele. Ettünk hát padlizsánkrémet, mivel kacsamousse sajnos elfogyott. A padlizsánkrém édeskés volt, gondolom a paradicsomtól, de semmiképpen sem megszokott. A pirítós amolyan tucat készárú, de engem az ilyesmi nem igazán zavar.

A drágám gombapörköltje és galuskája egészen korrekt volt. Semmi különös, csak éppen finom. A meglepetést az én indiai lencsefőzelékem rejtette, amelynek fűszerezését tökéletesen eltalálták. Hozzá járt puri és répafasírt is. Ez utóbbi az 1. számú gyermek tetszését nyerte el leginkább, hazáig emlegette, hogy "kaptunk finom kaját".

A nemzetközi kóstoló jellegét erősítve a végére, noha már egyáltalán nem voltunk éhesek, még berendeltünk egy macesz-flódnit, (ha már egy zsidó szakácskönyv birtokosa lettem). Ez igencsak tömény jószág volt, szájragasztóan édes, de mivel jó alaposan lehűtötték, valahogy könnyebben csúszott. Az biztos, hogy nem sajnálták ki belőle az anyagot.

És amiért a leghálásabb voltam egész este, egyrészt ahogy az étteremben kezelték a gyerekeket, igazából észre se lehetett venni, hogy bárkit is zavartak volna. Amikor a 2. számú megéhezett, lemehettünk a pincehelyiségbe szoptatni. Persze ehhez az is kellett, hogy a gyermekek is tüneményesen viselkedjenek. (Újabb ajándék.) Az 1. számú végigdumálta az estét, de megült a helyén és még evett is, a 2. számú pedig élénken nézelődött és elkérődzött a rágókáján, illetve sapkája zsinórján.

Egy szelet egészség

Tejmentes, gluténmentes, mentes-mentes, sőt nincs benne hozzáadott cukor sem. És meglepően finom. Kell ennél több? Igen, egy csésze finom, gőzölgő tea és már senkit sem érdekel, mennyire tombol a szél. Hiszen jön a tavasz, már ott ólálkodik a sarok mögött.

Datolyás gyümölcskenyér

Mi került bele? 20 deka kimagozott datolya, 2 banán, 15 deka diákcsemege (magok, mazsola, aszalt meggy), 10 deka kukoricaliszt, 2 kiskanál sütőpor, 2 tojás fehérje.

Hogyan készült? A datolyát 1-1,5 deci vízben 5 percig főztem, leturmixoltam a banánnal együtt. A diákcsemegét durvára vagdostam, a tojásfehérjét pedig habbá vertem. Mindent összekevertem és a habot is beleforgattam. 50 percig sütöttem a 180 fokos sütőben.

Ötlet: Good Food, 2008. február

Himalája só

De miért kell nekem mindig kísérletezni?

Olvasom itt is meg ott is, hogy a sós karamell valami trendi dolog. Aztán kaptam az én drágámtól egy zacskó gyönyörűséges Himalája sót, ami tisztára olyan, mintha valami ékszer-alapanyag lenne.

Azt gondoltam, ez az a pillanat, amikor megsózok egy süteményt. Valami Florentin szerűségre törekedtem, végül almás lett belőle.

Érdekes módon most a drágám volt, aki nem ráncolta szemöldökét, hanem bőszen falatozta, miközben én magamat ostoroztam. Viszont a tésztája egészen fergeteges lett, így a receptet idevésem.

Almás sütemény

Mi került a tésztába? 30 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 csipet só, 18 dkg vaj (tejmentes margarin), 5 dkg porcukor, 1 tojás, 1 evőkanál hideg víz. A tetejére: 3 alma, 10 dkg méz, 5 dkg kesudió, (és az inkriminált nagyszemű só - abszolút kihagyható).

Hogyan készült? A tészta hozzávalóit hidegen összemorzsoltam, gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Legalább fél órát kell pihentetni a hűtőben. Kinyújtottam és 10 percig elősütöttem.

Közben az almát felkockáztam, üres serpenyőben addig pirítottam, míg kicsit megpuhult, ráöntöttem a mézet és hagytam, hogy kicsit karamellizálódjon.

Mozsárban összetörtem a sót és a kesudiót, ezt az almához kevertem és az egészet az elősütött tészta tetejére kentem. Még nagyjából 15-20 percig kell sütni.

Kukoricás piskóta szilvamártással

Ezt a süteményt bevallottan egy fénykép miatt készítettem el. A februári Deliciousban találtam, szép rózsaszín tányéron. Kicsit persze át is alakítottam, jó lett, de a szirupos mártásra nagy szüksége van, mert önmagában gyorsan kiszárad.

Kukoricás piskóta szilvamártással

Mi került a süteménybe? 12 deka vaj, 12 deka cukor, 3 tojás, 0,5 dl narancslé, 10 deka liszt, 8 deka kukoricaliszt, 1 kiskanál sütőpor, 1,5 deci joghurt. A mártásba: 15 deka aszalt szilva, 2 deci vörösbor, 2 evőkanál méz.

Hogyan készült? A szilvát beáztattam a borba, hogy puhuljon.

A tojás fehérjét habbá vertem. Összekevertem a kétféle lisztet és a sütőport. A vajat és a cukrot habosra kevertem. A sárgájákat egyesével belekevertem, majd jött a narancslé és a joghurt is. A nedves keverékbe beledolgoztam a lisztet, majd óvatosan beleforgattam a fehérje habot is. Kerek formában sütöttem, kb. 50 percig, 180 fokon. Egy kicsit korábban is ki lehetett volna venni, mert egy picit túl sötét lett a teteje.

A borba áztatott szilvát a mézzel együtt addig forraltam, amíg az alkoholtartalom elpárolgott. A felszeletelt süteményre kanalaztam a szilvás öntetet és még lanyosan tálaltam.

Japán leckék magántanártól: onigiri

Van nékem egy barátném, az Eszter. Most, hogy hazatér világcsavargásából, alaposan kihasználom, hogy hasonló az érdeklődési körünk és gyermekeink életkora. Ő okolható azért, hogy egyre jobban elvarázsol a japán konyha világa. A sushi még mindig nem a szívem csücske, talán azért mert még nem kóstoltam, amit ő készített. Valójában a miso levest se szerettem meg első látásra, még szokni kell azt a spéci ízt.

Az onigirivel viszont viharos gyorsasággal estem szerelembe. Ez valójában egy rizsgombóc, szép háromszög alakúra formázva. Lehet tölteni bele ezt-azt és akkor hidegen, noriba tekerve eszik, illetve lehet meleg is, szójaszósszal kenegetve.

A dolog lényege a jó ragadós sushirizs beszerzése. 3 dl rizshez 4 dl víz kell. Só nélkül felforralni, majd a legalacsonyabb fokozaton 15 percig párolni a rizst. Ez után lefedni és még 10 percig állni hagyni. Ha egy kicsit kihűlt, lehet formázni.
Az ember bevizezi a kezét, megsózza egy kicsit és vesz egy nagy maréknyi rizst. Mi a közepébe tettünk egy kiskanálnyi majonézes tonhalat, illetve a rizst egy olyan fűszerkeverékkel ízesítettük,a miben szárított reszelt hal és savanyított, szárított szilva volt. (Bizar, de finom.) Szóval a hengergetés, illetve háromszöggé formázás elég ördöngös művelet, nekem nem igazán sikerült elég tömörré nyomkodni a gombócokat, de így is nagyon finomságosak lettek.
A képen szereplő prototípusokat természetesen Eszter készítette.
A szójaszószosba nem került töltelék, viszont 250 fokos sütőben, időnként megkenegetve lettek kívülről ropogósra szárítva.

Itt egy nagyon mókás "használati utasítás"

Angyali barátok

Egy újabb díj köröz a blogok között. Anett és Eve lepett meg vele, akivel a habos torták iránti rajongáson kívül a közös gyökerek is összekötnek.

A díj mottója a következő: "Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket."

Szándékosan nem néztem meg, hogy ki kapott már a díjból, egyszerűen csak felsorolom azokat akiket barátságos, kedves, olvasnivaló blogoknak tartok. Mamihami, Cecile, Anyahajó, Vattacukorhajú lány, Napmátka, Doctor Pepper, Dolce Vita, Ízbolygó, Renata, Duende. Most hirtelen ennyi, fogadjátok szeretettel.

A madárcsontú lány

Az egész valahol a gyerekkorában kezdődött. Talán akkoriban, amikor az összes rokon elkezdte mondogatni „milyen madárcsontú ez a leány, csak össze ne roppanjon” meg hogy „annyit eszel mint egy veréb, el fogsz fogyni, te lány”.

Pedig ő egyszerűen csak imádott ropogtatni, illetve csak azokat az ételeket szerette igazán, amik ropogtak. Az egészmogyorós csoki volt a kedvence, no, nem a csokoládé, sokkal inkább a mogyoró miatt. Igyekezett mindig úgy törni magának kockát, hogy abba a lehető legtöbb mogyoró kerüljön. A csokoládét óvatosan leolvasztotta a nyelvével, a mogyorószemeket meg a szája egyik sarkába gyűjtötte. Aztán, amikor a csokit lenyelte még forgatta egy ideig a mogyorót a nyelvével, hogy aztán kéjes élvezettel roppantsa össze és rágja meg. Lenyelni meg szinte sajnálta, igyekezett az utolsó íz-morzsát is kiszipolyozni belőle, mielőtt végleg eltűnt volna a nyelőcsöve mélyén.

Volt egy emlékezetes esete a napraforgóval is. Addig csak zacskóban látta a magokat, szépen leszemezve. Az egyik ismerősük azonban anyjának születésnapjára egy hatalmas napraforgó fejet hozott virág helyett. Őt azonnal elbűvölte a szépséges növény, a röpködő sárga lángnyelvek és a spirálba csavarodó, szorosan egymás mellé sorakozó, szürkésfekete szemek. Azonnal megértette azt is miért hívják tányéricának ezt a szépséget, hiszen szinte tálcán kínálták magukat a napraforgó magjai, hívogatták, noszogatták. Ő pedig nem tudott ellenállni, amikor úgy érezte, senki se figyelni, nekiállt egyesével kikapirgálni a szemeket, óvatosan a foga közé vette őket, majd jött a roppantás. Persze ez a friss napraforgó nem volt olyan ropogós, mint a pörkölt változat, íze sokkal inkább a frissen kaszált fűre emlékeztetett, mint bármiféle magra.

Lassan elterjedt róla, hogy ha bárki örömet akar neki szerezni, akkor azt egy zacskónyi mandulával vagy földimogyoróval sokkalta könnyebben érheti el, mint bármiféle csajos ajándékkal. Egyszer még anyja is eltért a kedvéért a szokásos vasárnapi menütől, amikor zsemlemorzsa helyett dióval panírozta a rántott csirkemellet. A család többi tagja számára, akik mind tagbaszakadt kamasz fiúk voltak, no meg a hentes-külsejű apja, azonban nem jelentett olyan mennyei élvezetet ez az étkezés, mint számára.

És senki sem tudta olyan lenyűgözően elvijjogni és átélni a Héja nász az avaron verset, amivel sorra nyerte a szavalóversenyeket, ahol csak indult. Talán a termete, törékenysége miatt, amely meglepő ellentétben állt erős, minden teret betöltő és uraló hangjával, az összes zsűrit maga mellé tudta állítani. Egyenes út vitte a színművészetire és ezzel együtt százhúsz kilométernyire a családjától.

Az albérlet a panelsor sarkán, a tizediken volt. Az ablak alatt már csak egy gazos csík meg a HÉV sínek nyújtóztak, azon túl meg ott a Duna széles sávja. Itt az ablakban állva élte éber napjait, itt tanulta a szövegeket, ide húzta az íróasztalát, itt, az ablakban állva fogyasztotta reggelijét és vacsoráját. Bár az evésről szinte teljesen leszokott, maradtak a magok. Amióta felfedezte a kesudió lágyságát, semmilyen más ételt nem talált elég finomnak, ha pedig valami édesre vágyott, evett egy maréknyi mazsolát.

A légtér vonzotta, az a hatalmas üresség, amelyet az ablakból beláthatott. Szerette kitárni az ablaktáblákat és beleszippantani a zendülő tavaszba, az eső utáni nyár illatba meg az ősszel jövő unott ködökbe is.

Az egyetem jól ment, a rendezők imádták furcsa kis kócos fejét, gyanakvóan pislogó aprócska szemeit meg a fémesen konduló, néha káráló, néha rikácsoló hangját. Amikor pedig felfedezte egy kezdő divattervező tollakkal, bőrszíjakkal és foszladozó anyagdarabokkal díszített kollekcióját, egy csapásra ő lett az osztály sztárja. A lobogó, szárnyként csattogó ruhadarabok mindenkinél jobban álltak neki, ahol csak megjelent, azonnal a figyelem középpontjába került. Már másodévesen furcsa kis filmszerepeket kapott és egyre kevesebbet aludt. A zsebében mindig ott lapult egy zacskó hámozott pisztácia vagy sózott mandula, így az evéssel egyáltalán nem törődött már.

Azon a télen a madarak egyszerűen ellepték a várost. A szokatlanul hosszú tél Skandináviából és Oroszországból is a város felé hajtotta őket. A februári csönd megtelt a galambokkal perlekedő varjak károgásával. A rigók hajba kaptak a verebekkel és minden szabad tér a tollas hadak felvonulási területévé változott. A Duna felett vadludak ék alakú felhői húztak el, az ólomszürkébe dermedt folyó visszaverte gágogásukat. És az emberek is egyre csak gágogtak meg károgtak. A Híradó másról sem szólt, mint a madárinfluenzáról. Az emberek félni kezdtek és mindenféle cseles eszközöket fabrikáltak az irtó hadjárathoz. A madárseregletek hamarosan hullani kezdtek, és ha időben észbe kaptak, visszamenekültek a hó borította, éhhalállal fenyegető szántóföldekre.

Ő ebből semmit se vett észre. Volt, hogy egy-egy szerepre készülve napokig csak állt az ablakban, a tizediket és ringatódzva mormolta a megtanulandó szöveget. Ha elfáradt, elővette kedvenc szövegét, a Héjanászt és addig mondta újra és újra, egyre hangosabban és hangosabban minden sorát, amíg össze nem rogyott. Aztán kitárta karjait és kilibbent az ablakon, bele a légüres térbe. Az arra járó borotvaéles északi szél pedig felkapta, megpörgette és messzire reptette.

VKF! Magvas gondolatok

Ha csak arra gondolok, hogy a családi legendárium szerint a dédpapám Magvasra kívánta magyarosítani a nevünket (ami végül valahogy nem történt meg), meg kell állapítanom, hogy még nem állt szívemhez ennyire közel VKF! kiírás. Különben is igazi mókus/hörcsög család vagyunk, zsákszám fogy nálunk a mandula, mogyoró, dió, kesudió, stb.

Most egy böjtös időszakhoz is jól illő vega fasírtot készítettem, ami "ahhoz képest" egészen finom, csak nem úgy kell hozzálátni, mint húshelyettesítőnek, hanem a maga kategóriájában kell értékelni.

Vega fasírt napraforgómaggal

Mi került a 10 kis fasírthoz elegendő adagba? 5 deka bulgur, 3 evőkanál hántolt napraforgómag, 1 nagy répa, 2 tojás, római kömény, só, bors.

Hogyan készült? A bulgurt kétszeres mennyiségű vízzel puhára főztem, a répát lereszeltem, a tojásokat enyhén felvertem. Minden hozzávalót összekevertem és a masszából bő olajban lapos fasírtokat sütöttem.

Friss zsömle, némi majonéz és persze sok zöldség társaságában kiadós lakoma.

Barackos, mandulás sütemény

Ha már magos VKF!, akkor nem hagyhatom feledésbe merülni a nyár egyik legnagyobb durranánát sem, ami valahogy elkeveredett a sok-sok áthozott recept között.

Barackos, mandulás sütemény

Az eredetit, amit egy nyári Elle-ben találtam, kicsit egyszerűsítve mindenképpek ki kell jelentenem, hogy végre sikerült valami olyat előállítanom, ami maradéktalanul ízlett. Sőt, nagyjából a mennyei élvezet kategóriájába sorolandó.

Mi kell hozzá? 1 csomag Tante Fanny linzertészta, 5 dkg cukor, 10 dkg vaj, 5 dkg darált mandula, 2 tojás, 1 evőkanál kukoricaliszt, 3 evőkanál rum (nekem csak meggypálinkám volt itthon), 5-6 darab sárgabarack.
Hogyan készül? A kész tésztát a sütőformába helyeztem, itt-ott egy kicsit hozzáigazgattam a kerek formához. A puha vajat kikevertem a cukorral és a tojásokkal, hozzáadtam a mandulát, kukoricalisztet és a pálinkát. Ezt a habos masszát a tésztára öntöttem, a tetejét pedig kiraktam negyedelt barackokkal.
Először 10 percig 200 fokon, aztán 160 fokon 40 percig sütöttem. Alig tudtam kivárni, hogy kihűljön és megkóstolhassam.

Juhtúrós, kukoricadarás cipó

Az úgy volt, hogy kukoricaliszttel akartam kenyeret sütni, mert találtam egy jónak látszó receptet. A környék két boltjában persze nem volt kukoricaliszt, csak dara. Így aztán kisiklott a dolog és innentől kezdve mentem a saját fejem után. Én már csak ilyen vagyok, a kis individualista.

Ez a kenyér nem az a felfújt típusú, könnyű kis semmiség, annak ellenére, hogy élesztővel készül. Inkább amolyan tömör gyönyörnek nevezném. Van benne anyag, sőt egy kicsit nedves hatású is a tapintása, belül mégis puha és a héja pedig ropogós. Szerintem kifejezetten finom, a juhtúrónak köszönhetően kifejezetten ízletes.

És mindez úgy, hogy semmiféle receptet nem követtem, csak pakoltam bele, amit jónak gondoltam.

Juhtúrós, kukoricadarás cipó

Mi került a cipóba? 30 deka finomliszt, 10 deka kukoricadara (a gyorsan megfövő fajtából), 2 dl víz, 1 kiskanál cukor, 20 g élesztő (egy csomag fele), 1 kiskanál só, 15 deka juhtúró, 1 evőkanál kacsazsír.

Hogyan készült? Langyos, cukros vízben felfuttattam az élesztőt. A lisztet elvegyítettem a darával, sóval. A zsírt kicsit felmelegítettem, hogy folyós legyen. Az összes hozzávalót összekevertem, majd jó alaposan átgyúrtam.

Egyre jobban szeretek gyúrni, matatni a tésztával, megdolgozni, érezni, ahogy életre kel, feltámad, növekszik. Lapos cipót formáztam belőle, hagytam, hogy kicsit megkeljen - úgy egy órán keresztül. Mivel sok "nehéz" anyag van benne, az élesztőnek esélye sincs, hogy nagy buborékokat csináljon vagy nagyon megemelje a tésztát, szóval nem kell tőle csodát várni.

A 200 fokra előmelegített sütőbe toltam be, a lángot levettem 180 fokra és 3/4 órán keresztül sütöttem.

Sütőtökös keksz

Ha már hóesés, akkor egy kis téli nassolnivaló. Az utolsó sütőtökszállítmányok egyikéből készült. Ez amúgy egy igencsak univerzális recept, az alapokat (vaj, liszt, tojás) szinte bármilyen gyümölccsel, magokkal, fűszerekkel ki lehet egészíteni. A csokidarabkás is mindig nagy sikert arat... És kifejezetten jól működik tejmentes, pálmaolaj alapú margarinnal is.

Mi került a 20 kis darabhoz elegendő adagba? 10 deka puha vaj (vagy tejmentes margarin), 20 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor, 5 deka darált dió, 4 evőkanál méz, 10 deka sült sütőtök, 1 tojás, 1 kiskanál őrölt fahéj.

Hogyan készült? A száraz és nedves hozzávalókat külön-külön kikevertem, majd vegyítettem egymással. Kiskanálnyi gombócokat formáztam a masszából, 180 fokon sütöttem kb. negyed órán keresztül.

Száraz, de nem ropogós, érződik a dió és a fahéj, de sütőtök csak a színét adja.

...

Aki úgy ismer, hogy egy kedves, derűs és kiegyensúlyozott ember vagyok, az inkább ne olvassa el az alábbiakat.

1. Február van. Ahhoz, hogy kimenjünk fel kell öltözni. Két gyerek plusz én, az annyi mint hozzávetőlegesen 40-45 ruhadarab. Már amikor ki tudunk menni.

2. A család kollektív végighányt egy éjszakát, ami nem tett jót a kedélyállapotomnak. Az 1. számúénak sem. Ráadásul ilyenkor mindent megengedünk neki, hogy legalább veszekedni ne kelljen.

3. Az 1. számú amúgy is a dackorszak kellős közepén dagonyázik. "Akajom." Ez úgy nagyjából 420 alkalomal hangzik el egy nap. Igyekszem neki mindent megengedni, ami csak lehet. De amikor harmadszor is le akarja dobni a popsikrémes dobozt, elveszem tőle. Ekkor úgy sír, mintha legalábbis a kezét vágtam volna le. Tőből. Nekem pedig néha megfordul ilyesmi a fejemben. Illetve hogy szerzek valahol egy extra széles ragasztószalagot és betapasztom a száját. (Nem, nem kell hívni a gyerekvédelmet, általában a kölcsönös üvöltözésben kiegyezünk.)

4. A 2. számú csak és kizárólag szopizás közben hajlandó elaludni. Tudom, én csesztem el, de még ez a legegyszerűbb módszer, ugyanis lehet fekve csinálni. Csak utána mindig görcsbe áll a hátam... Ő még a viszonylag jó gyerek, kivéve, amikor olyan esztrád műsort sikerül előadnia éjszaka, hogy nekem bruttó 3 óra alvás jut egy éjszakára. Na, ilyenkor még sokkal hangosabban üvöltözök, mint szoktam. És az a legszörnyűbb, hogy már megbánni sincs erőm. Sőt, néha még jogosnak is érzem.

5. A drágám reggel gyönyörű fekete öltönyben, kék nyakkendőben lejt el dolgozni, miközben nekem egyetlen szoknya sincs a szekrényemben. Az egyetlen vállalható nadrágkosztümömet a nagymamám temetésére vettem, 5 éve. Na jó, viszonylag gazdag a választék különböző színű melegítőnadrágokból. Ja, és a zsebnapóleon főnök apró kis kedvességeit inkább meg sem említeném... ezek az ügyecskék szintén "jótékonyan" hatnak az itthoni légkörre.

6. A meg nem írt történetek folyamatosan kapirgálják belülről a fejemet. Amikor este 10-re végre csend van, már nincs tartalék kreatív energiám, hogy le is véssem őket. Ezzel párhuzamosan iszonyatos módon hiányzik a munkám külső elismerése. Hiába tudom és érzem belülről, hogy jó amit írok, ha a kutya se olvassa el, akkor nem sok értelmét látom az egésznek. A médiumok, akiket bombázok, nagyjából a le-se-szarom-ezt-a-kis-senkit atitűddel viseltetnek az irányomban. Tudom, ott rontottam el, hogy amikor lehetett nem jelentkeztem a Való Világba.

7. Ezt a kalácsot reggel hétkor dagasztottam be. Vaj helyett zsírral, tej helyett vízzel. A töltelék cukor+kakaó lett. Egészen finom, bár kicsit száraz. Csináltam egy mini adagot is, Nutellával. Na, az isteni finom. Erre az 1. számú gyermek meg se hajlandó kóstolni.

8. Thomas and his Friends 763-ik alkalommal mentik meg a Titmouth-i fűtőzházat, csak egy egészen kicsit unom már ezt a rajzfilmet, de sajnálatos módon a gyermek minden alkalommal képes addig hisztizni, amíg be nem kapcsolom neki.

9. Ma rossz anya vagyok.

10. És ha csak halványan is eszembe jut, amit a parlament szépséges épületében művelnek egyes embernek látszó tárgyak, olyan ideges leszek, hogy arra nincs gyógyír. Ez már rég nem a politikáról szól a szememben, hanem arról, hogy szép lassan minden hitelüket és tiszteletemet elveszítik a szememben. A hányinger kerülget arra gondolatra, hogy a valósnak lásztó válság ellenére képtelenek a legkisebb erőfeszítést is tenni a dolgok pozitív irányba való elmozdítása érdekében.

Olvasnivaló

A vírus maga alá gyűrte szűkebb és tágabb családomat egyaránt. Csak kóválygunk étlen-szomjan és próbáljuk túlélni ezt a napot.

A pozitív végkicsengés érdekében azonban el kell, hogy meséljem, megjelent a szombati Magyar Szóban egy írásom. Itt olvashatjátok, Böske ángyó rongyoszsákja cím alatt.

Beluga lencse saláta

Nézegettem, forgattam ezt a zacskónyi fekete lencsét. Belugának hívják, mert nagyon hasonlít a híres kaviárra. Szépséges kis fekete gyöngyök, ékszernek is beillenének. Az íze is egészen kellemes, bár nem igazán különleges. Amolyan "lencsés", azaz földes, diós, semleges. Nem is kreatívkodtam túl a dolgot, egyszerűen sós vízben puhára főztem, leszűrtem és kész. A szemek szépen egyben maradtak, nem lett ragacsos a végeredmény.

Hozzá pácolt sertéshúst sütöttem. A fél kilós combdarabot néhány miliméteres vékonyságú szeletekre vágtam, majd egy órára bepácoltam. Öntöttem rá 1 kanál szójaszószt, 1 kanál mézet meg 1 kanál gránátalmaszirupot. A serpenyőben először 4-5 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy kaliforniai paprikát pirítottam. A zöldséget kiszedtem és beleszórtam a húst. Amikor kicsit megpirult mind a két oldala, hozzáöntöttem a páclevet, meg 1 deci rozét, ami éppen ott pihent a hűtőben. Visszapakoltam a paprikát meg a fokhagymát is. Fedő alatt úgy háromnegyed órát pároltam, aztán levettem a fedőt, hogy egy kicsit elpárologjon a leve és kellemesen karamellesre süljön a pác. Hú, isteni lett, jó ragacsos, csupa íz.

Ettünk hozzá még egy kis bulgurt is, csak hogy éhen ne haljunk.

Négyszögletű kerek pogácsa

Láttam ezt a gyönyörű pogácsát, és nem hagyott békén. De közben már hetek óta arra is vágytam, hogy burgonyás pogácsát készítsek. Nosza, valahogy összehoztam a kettőt. Az arányok nem tökéletesek, a tészta túl lágy lett, nehezen kezelhető. Mivel nem tudtam kiszagattani, ahogy illik, késsel vagdostam négyszögekre és így ment a sütőbe.

A végeredmény viszont beváltotta reményeimet, lágy, puha tészta, kellemes ízek. Nagyon eteti magát.

Diós-burgonyás pogácsa

Mi került bele? 30 deka finomliszt, 20 deka főtt krumpli, 2 tojás, 10 deka libazsír, 5 deka dió, 2 deka élesztő, 1 dl meleg víz, 1 evőkanál cukor, 1/2 teáskanál só.

Hogyan készült? A főtt krumplit összetörtem, pürésítettem. Az élesztőt elmorzsoltam és a meleg vízbe szórtam, adtam hozzá cukrot is és hagytam, hogy felfusson. A tálba szórt lisztbe beledolgoztam a krumplit, majd az olvadt zsírt, a tojásokat és az élesztős folyadékot is. Fakanállal alaposan kidolgoztam, majd hagytam, hogy duplájára kelljen.

A puha tészát igyekeztem kinyújtani, rászórtam a diót és félbe, majd még félbe hajtottam és újra kinyújtottam. Felkockáztam és a sütőpapírral kibélelt tepsiben még egyszer megkelesztettem. Csak ezután toltam be a 180 fokos sütőbe, ahol szép pirosra sütöttem.

Új kedvenc

Időről időre találok valami olyan ételt, aminek fogyasztását egyszerűen nem tudom abbahagyni. Ez általban egy édesség. Az előző szülésem után nagyjából 2 hónapig minden egyes napon, amikor eljutottam a közeli boltba, vettem egy doboz gyári profiterolt. Amíg meg nem untam, gyakran ebéd helyett is ezt ettem... Tudom, szörnyen hangzik, de egy kialvatlanságtól és egyéb nyűgöktől szenvedő nőnek valahogy csak pótolni kell az örömhormonokat.

Most a tejes dolgok nem játszanak, de ez a Stühmer cég nagyon a szívem közepébe talált termékeivel. A trüffel, a marcipános Arany desszert meg az étcsokijuk is isteni. Nagyon komoly minőségűnek tűnik, első ránézésre, remélem egy idei nem adják alább.

Sült leves

Láttam ezt a képet és éreztem, hogy azonnal cselekednem kell. Fogtam a hűtőben található zöldségeket és azzal a lendülettel bepakoltam a sütőbe. Ott is hagytam vagy 40-50 percig. Név szerint előkerült 1 nagyobb szelet sütőtök, 1 cékla, 1/4 kaliforniai paprika meg 4 répa. A végeredmény azonban valahogy olyan harmatosnak tűnt.

Ekkor jött a szikra és az egészet összeturmixoltam a szintén a hűtőben várakozó 1 liternyi leszűrt húslevessel. A zöldségek sütésének utolsó negyed órájában pár szelet sonkát is tettem hozzá, ez lett a levesbetét.

Namármost, egy harmatosnak látszó saláta-alapanyagból lett egy döbbenetes, fantasztikus leves! Komolyan, álmodni sem mertem, hogy ennyire jó lesz, mindenféle plusz fűszerezés nélkül. A sütőtök adta a krémességét, a répa az édességet, a cékla meg azt a jellegzetes földes ízt, ami a gumókra olyannyira jellemző. A kevéske sült paprika pedig pont azt a pluszt jelentette, amitől minden kanál mennyei élvezetté emelte ezt a levest.

A fenti mennyiségből mindössze 3 tányér lett, és hogy mennyire ízlett nekem az is jól mutatja, hogy míg szegény drágám csak egy tányérkával kapott, én kettőt is bevágtam. Az elsőszülött sajnos csak a sült sonkaszeletek iránt mutatott érdeklődést. Meg a dekorálás iránt, ahogy azt meg is örökítettem.

VKF! Mindent bele, avagy gyuvecsológia

A legújabb VKF-es kiírás a mindent bele egytálételeket állítja a középpontba. A sok fura hozzávalók közötti kalandozás után, most tényleg valami régimódira, háziasra és autentikusra vágytam.

A gyuvecs jutott eszembe, ami a Balkán egyik legjellemzőbb étele, bár a PR-ja nem olyan hatékony, mint a csevapé vagy a muszakáé. Viszont gyerekkoromban sokszor került az asztalunkra, mint azt hiszem számos más Szerbiában élő családéra is, hiszen egyszerű és nagyszerű.

A gyuvecs nemcsak az ételt, hanem azt a cseréptálat is jelenti, amit régen még a parázsba vagy a kemencébe tettek, (de mára ezt a tűzálló üvegtálak váltották fel). Ebben szépen lassan, egyenletesen főtt meg az étel. Ebből is látszik, hogy a gyuvecsbe szinte bármi bekerülhet, persze létezik egy-két "eredetibbnek" tekinthető változat.

A fő irányvonalak, amelyeket vagy 30 recept átolvasása után fel tudnék vázolni:

- A gyuvecs alapvetően nyári étel, hiszen fő összetevői a mértéktelenül adagolt hagyma, paradicsom, paprika. A bolgárok minden egyéb létező zöldséget, így padlizsánt, okrát is bőven pakolnak bele, ezzel szemben a szerbek inkább a visszafogott irányvonalat követik. Boszniából inkább a káposztás, illetve babos recepteket találtam.

- A szerbek inkább disznóhúsból készítik, míg a bosnyákok a birkára szavaznak.

- Szerbiában inkább rizs, Bulgáriában inkább krumpli a töltőanyag.

- A szó eredete a török güvec-ben keresendő, ami ugyanilyen zöldséges egytálétel, naná, hogy birkából.

A fenti összetevőket, elkészítési módokat a fejembe töltve, mintegy turmixgépben, szépen átforgattam, aztán készítettem egy saját változatot. A drágám szerint igazi mikrofúziót hajtottam végre, mikoris a bosnyák és szerb konyhát vegyítettem. (Naná, majd thai bazsalikommal meg francia mustárral kísérletezzek?)

Gyuvecs

Mi került a 3 (kevésbé éheseknek 4) személyes adagba? 30 deka sertéskaraj, 3-4 szelet húsos szalonna, 20 deka rizs, 1 tv paprika (egyenesen a napfényes Jordániából), 2 vöröshagyma, fél fej káposzta, 1 deci paradicsomlé, olaj, só, bors, őrölt pirospaprika.

Hogyan készült? A húst felkockáztam és kevés olajon előpirítottam. Egy tűzálló tálba öntöttem a rizst, amit fűszereztem, felöntöttem paradicsomlével és még 2 deci vízzel is. A tetejére pakoltam a felkockázott zöldségeket, a legtetejére meg a húst. meg a szalonnát Az egészet lefedtem alufóliával és vagy 1 órán keresztül sütöttem a sütőben. Fél órára még visszatoltam, ekkor már fólia nélkül.

Sok hasonló finomság receptje található még Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.

Vágyódás

A Görög kulinária című vaskos könyvet akkor szedem elő, amikor utazhatnékom támad. Ahogy lapozgatom a tájegységek szerint bemutatott fejezeteket, egyre inkább nő bennem a vágy, hogy szedjem a sátorfámat. És mindig megállapítom, hogy sok-sok időm lesz majd még utazni. Csak egy-két évet kell most várni, aztán én is hurcibálom a gyerkőcöket, ahogy a szüleim is tették velünk.

A könyv maga egy kicsit zavaros, hiszen a tájegységek és az azokhoz kapcsolódó hozzávalók alapján rakták tele receptekkel. Másrészt igazán részeltesen mutatja be, hogy mi van a görögsalátán, feta sajton, muszakán túl. Hú, sok minden! Érdekes paraszti ételek, halak és természetesen rengeteg zöldség.

Fenem például a fogam a lencseropogósra meg a csicseriborsó fasírtra. Ezek például Szantorini ékességei. Aztán az okrát is jó lenne végre megkóstolni. Meg ezek a gyönyörűséges piták, amelyek engem a képek alapján a burekre emlékeztetnek. És halak, halak, tintahalak, polipok, rákok! Nyúl diómártásban vagy olívabogyóval, húsgombóc citromos-tojásos mártással!

Végül persze egyiket sem csináltam meg, hanem a magamba szívott hangulattól vezérelve előkaptam a hűtőben lapuló báránycombot, pakoltam mellé olajbogyót, kapribogyót, hagymát, fokhagymát, répát, aszalt szilvát, oregánót, mentát. Aztán megsütöttem az egészet. Hú, de finom lett! Különösen az egymás ízével jól átitatódott zöldségek, amelyek a hosszas sütőben töltött idő végére szinte szétolvadtak.

Narancsos fánk

Aminek igazából nincs narancsíze. Láttam ezt a fánkot Napmátkánál és rájöttem, hogy nincs kedvem egy évet várni az újabb fánkom megsütéséig. Úgyhogy gyorsan bele is vágtam.

Persze egy kicsit változtattam a recepten, 2 deci narancslét használtam meg 2 deci rizstejet. A vaj helyett pedig zsírt. Ráadásul a nyújtás-szaggatás részét is kihagytam. Helyette kézzel kis gömböcöket hengergettem és azokat pakoltam a forró olajba.

Mivel tényleg nem lett narancs íze, talán mert én szártított, őrölt narancshéjat használtam, készítettem hozzá egy kis kakaós szórós-mártogatóst: kakaó, porcukor és narancshéj.

Egy klasszikus új értelmezése

Egybesült fasirtot készítettem, de tojás és pirospaprika nélkül. Inkább egy kis gesztenyét és fahéjat kevertem bele. Fantasztikus lett.

Volt egy olyan ötletem is, hogy a lilakáposztába töltöm ezt a tölteléket és úgy főzöm meg, de végül túl macerásnak ítéltem a folyamatot. Lehet, hogy ha egy kicsit több időm lesz, hajlok majd az ilyesmire is.

Gesztenyés fasírt

50 deka darált pulykahúshoz hozzákevertem 15 deka natúr gesztenyemasszát meg egy szelet vízbe áztatott, kinyomkodott kenyeret. Sóval, borssal, fahéjjal fűszereztem. Egy őzgerinc formát kibéleltem szalonnacsíkokkal, ebbe simítottam a húsmasszát. Nagyjából háromnegyed órát sütöttem a sütőben.

Hozzá pedig lila káposztát pároltam, 2 alma és némi balzsamecet társaságában.

Éhes vagyok

Ráadásul nagyon-nagyon elegem van. Az egy dolog, hogy folyamatosan a kreativitásomat túráztatom a tej és most már tojásmentes étkezés megvalósítása érdekében. De nem múlnak a csúnya bőrfelületek.

Illetve vannak napok, amikor egy kicsit jobb. Talán. De egyáltalán nem biztos, hogy ha innék tejet, akkor rosszabb lenne. Egyelőre nem merem kipróbálni. Elhagytam már viszont az összes olajos magot, amik legalább egy kicsit megadták nekem a nassolás illúzióját.

Rizst eszek hússal. Néha krumplival vagy tésztával. Meg zsíros kenyeret. De mi van, ha a liszt? Vagy a krumpli?

Vagy esetleg a gyapjúszőnyeg vagy a tollpárna?

Kaptunk újabb krémet és széttárt karokat, hogy ezt bizony nehéz kideríteni...

Ja, és hogy még vidámabbak legyenek a mindennapok, a fognövesztő akció is beindult, iszonyatos nyáladzás kíséretében, hosszadalmas vinnyogásokkal tarkítva. Plusz egy kifogyhatatlan energiájú két és féléves szórakoztatási kötelezettségeivel.

Vigaszul itt egy recept, amit már kínomban találtam ki. Viszont mindössze 5 alkotóelem van benne, plusz víz és egészen nagy sikert aratott. Ízlett a népeknek, no.

Kókuszos rizspuding csokoládés mártással

20 deka rizst megfőztem fél liter vízben. Cukorral és vaníliás cukorral ízesítettem. Amikor beszívta a vizet és már pépesen puha volt, hozzákevertem 1 dl kókusztejet. Még egyet rottyantottam rajta, majd formákba nyomkodtam és kihűtöttem.

A csokimártáshoz 1 dl kókusztejben felolvasztottam 10 deka keserűcsokit.

Randa

De most komolyan. Azt hiszem ennél randább étel nem sok van. Lehet, hogy egy profi még ezt is le tudta volna úgy kapni, hogy vonzó legyen, nekem ennyire futotta. Amiért mégis megmutatom, az a tény, hogy nagyon-nagyon ízlett! Aki annyira szereti a májat, mint én, érdemes megpróbálkoznia ezzel a negyed órás fogással.

Resztelt máj paradicsommal és borsóval

Mi került a 2 személyes adagba? 30 deka csirkemáj, 1 kis hagyma, 10 deka borsó, 4 evőkanál paradicsompüré, 1 kiskanál morzsolt zsálya, olaj, só, bors.

Hogyan készült? A májat falatnyi darabokra vágtam, a hagymát pedig egészen apróra kockáztam. 2 evőkanálnyi olajon egyszerre pirítottam meg a májat és a hagymát. Hozzákevertem a paradicsompürét meg a borsót, fűszereztem és fedő alatt még 10 percig pároltam.

Nyáridéző bulgur

Gázválság, szmogriadó, ónos eső. Na, én inkább szedem a sátorfámat. Elbujdokolok, de csak a konyháig jutok.

Nyáridéző bulgur

Mi került a 4 személyes adagba? 20 deka bulgur(búzatöret), 1 csicseriborsó konzerv, 4-5 szem aszalt paradicsom, 4-5 szem aszalt sárgabarack, 2-3 evőkanálnyi mazsola, 1 kis hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 répa, 1 kaliforniai paprika, 2 marék rukkola, 1 citrom leve, 2 evőkanál olívaolaj, fahéj, só, bors.

Hogyan készült? A hagymát és fokhagymát apróra kockáztam, a répát, paprikát, aszalványokat pedig vékonyra csíkoztam. Felmelegítettem az olajat, megpároltam rajta a hagymát, fokhagymát, paprikát, répát. Félretettem. A serpenyőbe belekerült a bulgur, a barack, a mazsola meg a paradicsom. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, fűszereztem, negyed óra alatt puhára pároltam. Belefacsartam a citrom levét, visszatettem a zöldségeket, hozzáadtam a leszűrt csicseriborsót és összeforgattam, hogy minden átmelegedjen. A rukkolát csak tálaláskor kevertem bele, hogy ne essen össze teljesen a hőtől.

Natúr sült tonhal szeletet ettünk hozzá, szerintem kitűnő páros.

Könyvhalmok

amelyeket megmásztam karácsony óta, az őskortól Ramsay-ig. Kezdjük a tetején.

Kafka levese

A posta szívélyes közre nem működése révén január 8-án kaptam meg az angyalkajátékos ajándékomat Zsúrkenyértől. A dobozban, amit lelkesen bontogattunk az 1. számúval, lapult néhány mézeskalács meg bejgli, amelyek szerencsésen túlélték az utazást. (A mézcsorgatóért külön köszönet!) Meg egy könyv, a Kafka levese.

Mark Crick 14 híres író, többek között Jane Austen, Homérosz meg Márquez stílusában ír le egy-egy receptet. Egyszerre kacagtató, bámulatos, fura hangulatokba ringató ez a könyv. Az alapötlet zseniális és a megvalósítás sem hagy kívánnivalót maga után. Sőt a szerző által készített illusztrációk is nagyon ott vannak.

Joanne Harris: Bársony és keserű mandula

Egy novelláskötet kedvenc szerzőmtől. Kicsit vegyes a felhozatal, minden novella más-más világot, ötletet lobogtat. Ugyanakkor mindegyikre jellemző valami nem evilági, valami borzongató. A kedvencem, egyben az egyik legfélelmetesebb a Gasztronomicon, amely kezdetben egy szimpla házassági évfordulós ebédről szól, aztán elkanyarodik a valószínűtlenség birodalmába. A '81-es osztály meg arról szól, mi lesz Hermione-nal 15 év múlva. Lehangoló a lehetőség, amit ez a novella felvet.

Enyhe hiányérzetem csak a franciás konyhavonal hanyagolása miatt volt, de Harris hangulatteremtő képességét ezekben a rövidebb írásokban is csodálhatjuk.

Georges és Germaine Blond: Évezredek asztalánál

Nagyon szeretek a Bookline antikvárium részében böngészni, ha már igazi antikváriumokba nem jutok el. Decemberben egy igazi kincsre leltem. A magyarul 71-ben, eredetileg pedig 60-ban megjelent könyv az őskortól kezdődően mutatja be a táplálkozás történetét.

Alapos, mélyreható, ugyanakkor szemléletes és élvezetes olvasmány. Bár kedvenc korszakom a középkor vége, a reneszánsz, a legérdekesebb új tényeket az őskorról tudtam meg. Igaz ezek főleg feltételezések, de nagyon logikusan, régészeti alapokra helyezve levezetve.

E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában

Ha már történelemnél tartunk, ez az új, albumnak is beillő kötet is fantasztikus élmény! Bár csak egy fejezet foglalkozik az "Eszem-iszom, dínom-dánom" témakörével, hatalmas tudásanyag, rengeteg kutatás sejlik fel e munka mögött. A szemléletes leírások és a bőséges képanyag nagyon sokat segítenek nekem, hogy jobban magam elé képzeljem ezt az olvasmányélményeimből nagyon is ismerős korszakot.

Az orosz konyha

Egy újabb súlyos mű, sok képpel, leírással. Eddig vajmi keveset tudtam az orosz konyháról, most aztán nekiláthatok kísérletezni. Különösen a zöldséges ételek, például a töltött káposztafej meg a gombafasírt piszkálják a fantáziámat. Meg persze a nagy klasszikusok, a scsí, a szoljanka, hogy csak a híres leveseket említsem.

Gordon Ramsay: Háromcsillagos séf

A végére maradt az igazi ínyencség. Ramsay az én szívem csücske, a tekintetben, hogy neki mindenki másnál jobban elhiszem, hogy tud főzni. Lehet utálni a stílusát, de a szakértelmét nehéz megkérdőjelezni.

Ez a hatalmas, gyönyörűséges kötetet már kézbevenni is luxus. Mondjuk az kifejezetten idegesít, amikor az ételnevek felét nem értem: "Libamájballotin "label andlais" csirkével, pácolt shimejigomba, portóis vinaigrette". (Ezt az éttermekben is gyűlölöm, de már művelem magam.) Szerencsére találtam olyan ételeket is, amelyek szinte a megvalósíthatóság határát súrolják, például az árpagyöngy-rizottó édes-savanyú paprikamártással.

A képek a pornó határát súrolják, a recept leírások pedig olyannyira részletesek, hogy inkább elrettentenek az elkészítéstől.

Ui: Olvasás, nézegetés közben végig Beatbull járt az eszemben.

Ui2: A könyvet szakmai szempontból a Bűvös szakácsék ellenőrizték. Ez is csak jelent valamit.

Cékla nyersen

Gyerekkoromban elképzelni sem tudtam, hogy más is létezik a savanykás, főzött, karikákra szeletelt céklán kívül. Az volt "a cékla". Bonyolultnak, misztikusnak tűnt az elkészítése. Aztán tavaly megbarátkoztam vele, bár a sütőben sütött változat lényegesen finomabbnak tűnt.

Az idén újabb felfedezést tettem. A cékla meglepő módon, - a többi gumóhoz hasonlóan - nyeresen is finom! Egyszerűen csak lereszelem minden cécó nélkül, megsózom és egy kis ribizlis balzsamecetet locsolok rá. Egy kicsit állni hagyom, aztán már lehet is falni.

Mellesleg arra is rájöttem, hogy nem feltételnül kell azokra a jó tanácsokra hallgatni, amelyek szerint a céklát csak kesztyűben lehet hámozni. Én ugyanis nem húzok kesztyűt, sőt puszta kézzel reszelem is. Igaz, kötényt kötök magam elé, de a kezemről egy-két mosogatás alatt, legkésőbb másnapra biztos, hogy lekopik a rózsaszín folt. Nem látom ezek után sok értelmét a védőfelszerelésnek.

Vízkereszt, farsang, fánk

Tegnap volt vízkereszt napja. A három napkeleti bölcs (király) napja, illetve Jézus keresztelésének napja. Ilyenkor a templomban megszentelik a vizet, ebből lesz a szenteltvíz. Az újabb keletű szokások közül ez a karácsonyfa leszedésének napja, illetve a farsangi időszak kezdete. A Nagyi ilyenkor fánkot sütött, amibe babszemet rejtett. Aki azt szerencsésen megtalálta, valami aprócska jutalmat kapott.

Én pedig ezt a 2009-es évet találtam éppen megfelelőnek arra, hogy életemben először megpróbálkozzak a fánk sütésével. Az internet tele van receptekkel, de végül egy 52-es szakácskönyv változata mellett tettem le a voksom. Illetve ezen is változtattam, a tejet rizstejre, a vajat pedig sertészsírra.

A végeredményt magam részéről "egész jónak" minősítettem, tejjel biztos még százszor finomabb. Most szilvalekvárt használtam, de azt persze mindenki tudja, hogy a baracklekvár az igazi.

Farsangi avagy szalagos fánk

Mi került a kb. 25 fánkhoz elegendő adagba? fél kiló liszt, 4 tojás sárgája, 3+1 deci tej, 2 evőkanál sütőrum, 5 deka cukor + 1 kanál, 2 deka (fél csomag) élesztő, csipet só.

Hogyan készült? Egy deci tejet langyosra melegítettem. (Illetve először kisuvickoltam a mikrót, mert a magas tejespohár felborult az új mikrónk grillrácsába akadva...) A tejbe morzsoltam az élesztőt és 1 kanál cukrot, felfuttattam. A lisztbe öntöttem minden szobahőmérsékletű hozzávalót. Robotgéppel dolgoztattam össze a tésztát. Fél órán keresztül kelesztettem, majd kinyújtottam.

Vékonyra, amolyan centisre kell nyújtani, mert különben nem tud átsülni. Egy vizespohárral kiszaggattam, a körök közepébe pedig mélyedést nyomtam. Újabb fél órán keresztül kelesztettem.

A fánkokat bő, de nem a legforróbb olajban sütöttem. Pillanatok alatt megvan, bár az is igaz, hogy úszik a szagtól az egész lakás. Ha igazán profik akarunk lenni, illetve ha az oldalára szalagot szeretnénk, akkor az egyik oldalt lefedve kell sütni. Nos, én ezzel nem vacakoltam, de így is ehető lett a fánkom.

Ui: Az egyes számúnak is muszáj volt részt vennie a nyújtásban, szaggatásban. Van utánpótlás.

A blogom a http://agifoz.blog.nlcafe.hu/ címen található!

A legtöbb, ami másfél órából kihozható

Hozzávalók: 1. számú gyermek, aki éppen apjával kószál, így nincs láb alatt. 2. számú gyermek, aki egy angyal és képes majdnem egy órán keresztül azt figyelni, ahogy a konyhában tüsténtkedek, anélkül, hogy vonyítana.

Plusz négy szeretett családtag, akik szívesen jönnek vendégségbe és szívesen kóstolgatják, amit eléjük teszek.

Bonus track: bécsi ajándék - mini Sacher torták.

A másfél órás menü 6 és fél személyre:

Sütőtök krémleves

Harcsafilé vargányás, kapribogyós, fehérboros mártással

Szűzpecsenye paradicsomos mártással

Polenta

Rizs

Diós pikótatekercs szilvalekvárral és csokiszósszal

A menetrend:

1. félóra

Felverem a 6 tojásfehérjét, illetve külön 6 kanál cukorral a sárgáját. A sárgájához keverek 4 kanál darált diót és 2 kanál lisztet. Beleforgatom a fehérjét, sütőpapírra simítom és negyed órát sütöm 180 fokon. Kiveszem, megkenem szilvalekvárral, konyharuhával feltekerem.

Összedarabolom a megpucolt sütőtököt, lábasba zuttyantom 1 hagymával, 2 kanál vöröslencsével, sóval, borssal, szárított zsályával. Puhára főzöm.

2. félóra

A szűzpecsenyét nagyobb darabokra vágom, olajon körbepirítom. Hozzászórok 1 felkockázott hagymát, 3 gerezd fokhagymát. Átpirítom. Felöntöm 1 darabolt paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, majorannát adok hozzá. Háromnegyed órát főzöm takarék lángon.

3. félóra

Felteszem főni a rizst.

A harcsafilét felszeletelem. Olajban mindkét oldalán megsütöm, kiszedem. Az pörcöket feloldom fél deci fehérborral. A serpenyőbe dobok feldarabolt vargányát, póréhagymát, fokhagymát, kapribogyót. Megpirítom, felöntöm 1 deci borral, összeforralom. A halat visszapakolom, leveszem a tüzet és lefedem.

Megfőzöm a gyorsan megfövő polentát.

Csokimártást készítek fél deci (rizs)tejből, 10 deka étcsokiból és 1 evőkanál aszaltszilva-likőrből.

4. félóra

Tálalok, ebédelünk és igyekszem nem meglátni az oltári nagy rendetlenséget, amit ilyen rövid idő alatt hoztam létre a konyhában.

Az ebéd fennséges, szinte minden elfogy, boldogan szuszogunk.

Új év - új fogadalom

Egy évvel ezelőtt megfogadtam valamit. Ahogy visszanéztem, ez volt az év legnépszerűbb bejegyzése. Most tehát ideje azt is visszanéznem, sikerült-e locavore-rá válnom.

Részben. Amennyire csak lehet, kerültem a hipereket. Előnyben részesítettem a sarki boltot. Igazi élvezetet azonban a piaci vásárlások jelentik, minden hónapban sikerült egyszer-kétszer elzarándokolnom a fehérvári útra.

A zöldségek és gyümölcsök esetén van a legegyszerűbb dolgom. A szezonalitásban is olyan végtelen gazdagság rejlik, hogy minden hónapban találtam újabb és újabb kipróbálni valót. Nyáron pedig anyóspajti saját kezűleg termesztett zamatosságait ehettük, teljes mértékben helyi dolgokat.

Hús ügyben is jól állunk, szinte kizárólag magyar húst ettünk, néha szabadkai importot. A halakat viszont inkább tengerekből halásztattuk, ezek utaztak is elég sokat, de egyelőre nem érzem, hogy le tudnék mondani a tonhalról, rákról.

Gabonákat, magokat, lisztet, tésztát is nagyrészt magyar termelőktől, gyártóktól szereztem be, de néha becsúszik néhány külföldi is. Talán még elfogadható ez az arány.

A tejtermékek terén van a legnagyobb szégyellni valóm, hiszen teljesen rászoktunk az osztrák biotejre, ami mennyeien finom. Sajt, túró, tejföl terén viszont inkább a házi jellegűt részesítem előnyben, ez így talán egyensúlyt teremt. (Sajnos az általam kényszerűségből fogyasztott, elfogadható ízű rizstej is Olaszhonból vándorol.)

Mivel alig-alig eszünk klasszikus felvágottat, teljesen átálltunk az olasz és spanyol sonkákra és kolbászokra. Sajnos ezek is hatalmas utat tesznek meg az asztalunkig. Szerencsére néha betéved a konyhánkba néhány szál szarvaskolbász vagy éppen tótkomlósi szalámi.

A fűszerek nagy része távoli országokból jön a konyhámba. Ezek azonban pici mennyiségek és már évezredek óta vándorolnak a kontinensek között.

Van-e újabb fogadalmam? Hát persze! Igyekszem továbbra is lokálisan és szezonálisan étkezni. De ennél sokkal fontosabb, hogy minimalizálni akarom a kidobott ételek mennyiségét. Egyelőre rengeteg étel kerül nálunk a kukába, egyszerűen nem fogy el. Igyekszem tehát majd jobban megtervezni az étkezéseinket, talán előbb-utóbb a heti étrend-tervekhez is eljutok... Jó ötleteknek azonban már most is örülnék!

Sült malac helyett

Sertéscomb. Ezt tálaltam fel a családomnak szerencsehozó ebédként.

A hentesnél szembe jött velem egy sertéscombból keresztben levágott szelet. Ritkán lehet ilyet látni, nagyon szemrevaló volt, nem hagyhattam ott. Természetesen egészben sütöttem, jó 3 órát a 150 fokos sütőben. Alá terítettem 3 felszeletelt hagymát. Az utolsó fél órára pedig mellé szórtam 40 deka kelbimbót, egy marék aszalt szilvát meg szemes gesztenyét.

Aztán meg alig tudtam abbahagyni a falatozást. Így kell elbánni egy disznóval, kétség sem fér hozzá.

Ajándékok a konyhából 4.

Készítettem ám likőröket is. Ezeket jó hónappal karácsony előtt el kell készíteni, de az eredmény csak ilyentájt élvezhető.

Fűszeres, gyümölcsös likőrök

Az ügymenet meglehetősen egyszerű volt. Gyümölcs, fűszerek, 2,5 deci vodka meg 1 dl vízből és 4 evőkanál cukorból főzött szirup. Minden összetevő ment a befőttes üvegbe, az pedig a hűtőszerkényben foglalta a helyet. Egy hónap után lehet leszűrni és élvezni. Minél tovább álldogál a gyümölcsön az alkohol, annál finomabb lesz.

Az elkészített változatok:

- Mandarin fahéjjal. Illatos csoda.

- Szeder vaníliával, elég harmatos az íze, de a színe meseszép. A gyümölcsök benne is maradhatnak dísznek.

- Aszalt szilva, fahéjjal, szegfűszeggel, vaníliával. Messze a legfinomabb. Ráadásul a fantasztikusan illatos, alkoholos aszalt szilvával, mint csokibonbon töltelékkel is eljátszadoztam.

Ajándékok a konyhából 3.

Karácsonyi utórezgés, megörökítő célzattal.

Pálcikás forró csokoládé

Szükségünk lesz 20 dekányi (vagy éppenséggel sokkal-sokkal több) keserű csokoládéra és néhány szilikonos jégkocka tartóra. A csokoládét vízfürdő felett, gyengéden olvasszuk fel. Nem kell túlzottan felmelegíteni, már 40 fok körül is tökéletesen olvad. Ezen a ponton kedvünk szerint adhatunk hozzá bármilyen ízesítő anyagot, fűszereket, illatos likőröket, de hagyhatjuk csak úgy pőrén, magában is. A csokis masszát adagoljuk a jégkocka tartóba, majd tegyük hűvös helyre, de nem feltétlenül a hűtőszekrénybe.

Amikor körülbelül egy óra múlva a csokoládé dermedni kezd, a megfelelő számú pálcikák egyik végét mártsuk olvasztott csokoládéba, majd szúrjuk a formák közepébe. Ekkor már jó esélyünk van rá, hogy ott is maradnak. Amikor pedig a csokoládé teljesen visszadermedt eredeti állagára, egyenként kiemelhetjük a formából és celofánba csomagolhatjuk.

A díszes csomaghoz ne felejtsünk el tájékoztató mellékelni, amelyen ez álljon: „Forró csoki. Egy deci forró tejben addig kevergetni, amíg felolvad, majd élvezettel kortyolgatni.”

Megjelent az NLC Advent melléketében.

Szép ünnepet!

Szépséges karácsonyt, boldog, békés napokat kívánunk mindenkinek!

S ha már kulináris napló, elmesélem azt is, hogy ez a nap nálam, minden más napnál sokkal inkább a hagyományok jegyében zajlik. Már elkopott ugyan, de ez egy böjtös nap! Húst, például kocsonyát csak az éjféli mise után lenne szabad enni. Így aztán hal lesz hallal.

Ebédre bableves (sonka nélkül) és mákos guba.

Vacsorára halászlé, rántott hal és krumplisaláta. Előtte pedig almát, diót és fokhagymát mártogatunk majd mézbe, hogy mindenki egészséges legyen jövőre és újra együtt lehessünk mindahányan.

S ha valakit érdekel, íme a tökéletes, passzírozott, tehát tiszai halászlé elkészítése. Szerintem.

Mi kell a 8 tányéros adagba? 4+8 szelet ponty, hal aprólék, 20-30 deka tej és ikra, 3 vöröshagyma, 1 póréhagyma, 1 papirka, 1 liter paradicsomlé, 4 répa, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só, olaj.

Hogyan készült? Az összevágott hagymát pici olajon megpároltam, felöntöttem paradicsomlével. Beltettem a répát, a paprikát, a hal aprólékot és 4 szeletet a pontyból. Másfél órán keresztül főztem. Hagytam langyosra hűlni. Leszűrtem. A répákat áttettem a déli bablevesbe. A hagymát és a halszeletekről lefejtett, szálkátalanított halhúst beledobtam a turmixgépbe és pürésítettem. A pürével összekevertem a leszűrt levet. Felöntöttem némi vízzel és kóstolás után fűszereztem.

Tálalás előtt negyed órával újra felforraltam, beletettem a friss halszeleteket, ikrát, tejet. Negyed órán keresztül rotyogtattam, de nem kevergettem. Ennyi idő alatt a hal szép puhára fő, de még nem esik szét.

Mi ehhez tejfölös szélesmetéltet eszünk és nyakig turkálunk a piros lében. Ilyenkor mindig nagy csend van az asztalnál, mert mindenki a szálkákat vadássza és e közben nem lehet beszélgetni.

Ajándékok a konyhából 2.

Mi amolyan rágcsálós család vagyunk, de nem annyira a tévé előtt heverészéshez, hanem nagy baráti beszélgetések megalapozásához, vendégváráshoz elengedhetetlen kellék a hörcsögkaja. Ha pedig egy kicsit feltupírozom a dolgot, kedves kis ajándék lehet belőle.

Édes-sós-csípős rágcsa

Úgy kezdődik a dolog, hogy fog az ember lánya 20 dekányi magot, jelen esetben diót. Persze lehet mandula, mogyoró, földimogyoró, tökmag, napraforgómag is. Jó, ha le van szedve a héja, de az se tragédia, ha kabátos az illető.

Két tojás fehérjét lazán felvertem. Ezt aztán lehet mindenfélével fűszerezni. Most tettem bele fél kiskanál sót, egy kiskanál cukrot, fél kiskanál fahéjat és fél kiskanál chiliport. Kifejezetten izgalmas ez az édes-sós-csípős kombináció.

A fűszeres tojáshabba beleforgattam a diót, sütőpapíros tepsire pakoltam, egymástól elválasztva őket. 150 fokos sütőben szárítottam-sütöttem, amíg szép piros és illatos lett a végeredmény. Hörcsögök, jöhettek!

Ajándékok a konyhából 1.

Az idén nem lesz nálunk "nagy" ajándékozás. Legalább is én így tervezem. Viszont nagyon büszke vagyok magamra abból a szempontból, hogy sikerült elég sok olyan ajándékötletet felkutatni, sőt megvalósítani, ami valamilyen módon a konyhában készül. Ez nekem legalább akkora örömöt szerez, mint várhatóan a megajándékozottnak is.

Sajnos a legtöbb ilyen ajándékról nem írhatok még, hiszen akkor elveszne a meglepetés. Tudom például, hogy hugicám gyakran bekukkant ide. Ezt az ajándékot viszont már átadtam, tehát mesélhetek róla.

Van nekem egy drága pótnagyim, az Eti. Egyszer evett nálam egy kekszet, azóta is követeli a receptjét. Én meg húzódoztam, halogattam. Most pedig elkészítettem neki ezt a keksz-mixet, természetesen recepttel együtt. Így már semmi akadálya, hogy ő is elkészítse a kekszet, ami annyira ízlett neki.

Vettem két csinos csatos üveget. Rétegeztem bele 1 kiskanálnyi sütőporral elkevert 20 dekányi lisztet. Erre került 10 deka cukor, ami lehet például a sokkal látványosabb nádcukor is. A következő hozzávaló esetében pedig elengedhetjük fantáziánkat, nagyjából 10 dekányi mennyiségben müzlit, apróra vágott aszalt gyümölcsöt, csokoládédarabkákat adhatunk a kekszalaphoz. Ezúttal készítettem egy narancsos-gyömbéres-zabpelyhes és egy mandulás-vaníliás változatot.

A felcsinosított csomaghoz mellékeltem a receptet is, a következő szöveggel: „Adjunk az üveg tartalmához 10 deka olvasztott vajat, 1 tojást és egy lereszelt almát. Keverjük alaposan össze. Kanállal adagoljuk sütőpapírral kibélelt tepsire és 180 fokon süssük 12 percig.” A keksz mix 4 hétig tárolható szobahőmérsékleten.

Mit eszek?

Nos, nagyjából 3 hete teljesen száműztem a tehéntejet az életemből. Ez azt is jelenti, hogy újra ki kellett találnom a mindennapi élelmezési stratégiát. Az eddigi vajas-felvágottas kenyeret most a mértéktelenül fogyasztott kacsazsíros kenyér helyettesíti. Szerencsére elég sok kacsasült készült a tágabb családban, így több üvegnyi sárga kence landolt a hűtőmben. Ha ezt nagyon unnám, akkor igazi sonkát vagy kolbászt eszem, tejmentes margarinnal és lehetőség szerint sok savanyúsággal.

Az ebéd, aminél azért nem árt némi változatosság, már egy picit több kreativitást igényel. Eddig ugyanis elég sokszor fanyalodtam a túrós vagy sajtos tészta által nyújtott utolsó szalmaszál típusú megoldásra. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azonban már kialakulni látszik néhány jó megoldás, amelyeket általában a mély, vastag falú serpenyőmbe dobálva készítek.

Vöröslencse, csirkemell csíkok és sütőtök falatkák, köménnyel és fahéjjal fűszerezve (a képen)

Tarhonya krumplival, hagymával és kolbásszal

Polenta (kukoricadara) földimogyoróvajjal ízesített, ropogósra sütött zöldségekkel (répa, kaliforniai paprika, brokkoli)

Egy nagy tepsibe egymás mellé dobált csirkecombok, krumpli, répa, fokhagyma - másfél órára száműzve a sütőbe

Meg persze sok-sok sűrű, rengeteg zöldséget tartalmazó leves, amelyekről az utóbbi időben már elég sokat meséltem. Például a hagyományos vonalról, anyóspajti közreműködésével szívesen eszek egy nagy tányér gulyáslevest.

Gerslizottó

"Rizottót" készítettem gersliből, azaz árpagyöngyből. Ha jól emléksem Ramsay ötlete lehetett valamelyik régi Good Foodban. Nem olyan krémes, lágy, mint az igazi rizottó, viszont rengeteg íz, zamat van benne. Igazán gazdag, télies étel.

Gerslizottó

Mi került a 4 személyes adagba? 300 g árpagyöngy, 5 deci húsleves, 1 hagyma, 1 kis konzervnyi sós szardínia (ringli, anchovy), 15 deka rókagomba, 8 deka parmezán, 2 evőkanál olívaolaj.

Hogyan készült? Az olajon megpároltam az apróra vágott hagymát és szardíniát, amikor üveges lett, rászórtam az árpát. Kicsit átpirítottam, felöntöttem húslevessel és lefedve főztem háromnegyed órán keresztül. Az utolsó tíz percben adtam hozzá a gombát. A tányéron mindenki kedvére megszórthatta reszelt parmezánnal.