A Görög kulinária című vaskos könyvet akkor szedem elő, amikor utazhatnékom támad. Ahogy lapozgatom a tájegységek szerint bemutatott fejezeteket, egyre inkább nő bennem a vágy, hogy szedjem a sátorfámat. És mindig megállapítom, hogy sok-sok időm lesz majd még utazni. Csak egy-két évet kell most várni, aztán én is hurcibálom a gyerkőcöket, ahogy a szüleim is tették velünk.
A könyv maga egy kicsit zavaros, hiszen a tájegységek és az azokhoz kapcsolódó hozzávalók alapján rakták tele receptekkel. Másrészt igazán részeltesen mutatja be, hogy mi van a görögsalátán, feta sajton, muszakán túl. Hú, sok minden! Érdekes paraszti ételek, halak és természetesen rengeteg zöldség.
Fenem például a fogam a lencseropogósra meg a csicseriborsó fasírtra. Ezek például Szantorini ékességei. Aztán az okrát is jó lenne végre megkóstolni. Meg ezek a gyönyörűséges piták, amelyek engem a képek alapján a burekre emlékeztetnek. És halak, halak, tintahalak, polipok, rákok! Nyúl diómártásban vagy olívabogyóval, húsgombóc citromos-tojásos mártással!
Végül persze egyiket sem csináltam meg, hanem a magamba szívott hangulattól vezérelve előkaptam a hűtőben lapuló báránycombot, pakoltam mellé olajbogyót, kapribogyót, hagymát, fokhagymát, répát, aszalt szilvát, oregánót, mentát. Aztán megsütöttem az egészet. Hú, de finom lett! Különösen az egymás ízével jól átitatódott zöldségek, amelyek a hosszas sütőben töltött idő végére szinte szétolvadtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése