Gyerekkoromban elképzelni sem tudtam, hogy más is létezik a savanykás, főzött, karikákra szeletelt céklán kívül. Az volt "a cékla". Bonyolultnak, misztikusnak tűnt az elkészítése. Aztán tavaly megbarátkoztam vele, bár a sütőben sütött változat lényegesen finomabbnak tűnt.
Az idén újabb felfedezést tettem. A cékla meglepő módon, - a többi gumóhoz hasonlóan - nyeresen is finom! Egyszerűen csak lereszelem minden cécó nélkül, megsózom és egy kis ribizlis balzsamecetet locsolok rá. Egy kicsit állni hagyom, aztán már lehet is falni.
Mellesleg arra is rájöttem, hogy nem feltételnül kell azokra a jó tanácsokra hallgatni, amelyek szerint a céklát csak kesztyűben lehet hámozni. Én ugyanis nem húzok kesztyűt, sőt puszta kézzel reszelem is. Igaz, kötényt kötök magam elé, de a kezemről egy-két mosogatás alatt, legkésőbb másnapra biztos, hogy lekopik a rózsaszín folt. Nem látom ezek után sok értelmét a védőfelszerelésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése