Könyvhalmok

amelyeket megmásztam karácsony óta, az őskortól Ramsay-ig. Kezdjük a tetején.

Kafka levese

A posta szívélyes közre nem működése révén január 8-án kaptam meg az angyalkajátékos ajándékomat Zsúrkenyértől. A dobozban, amit lelkesen bontogattunk az 1. számúval, lapult néhány mézeskalács meg bejgli, amelyek szerencsésen túlélték az utazást. (A mézcsorgatóért külön köszönet!) Meg egy könyv, a Kafka levese.

Mark Crick 14 híres író, többek között Jane Austen, Homérosz meg Márquez stílusában ír le egy-egy receptet. Egyszerre kacagtató, bámulatos, fura hangulatokba ringató ez a könyv. Az alapötlet zseniális és a megvalósítás sem hagy kívánnivalót maga után. Sőt a szerző által készített illusztrációk is nagyon ott vannak.

Joanne Harris: Bársony és keserű mandula

Egy novelláskötet kedvenc szerzőmtől. Kicsit vegyes a felhozatal, minden novella más-más világot, ötletet lobogtat. Ugyanakkor mindegyikre jellemző valami nem evilági, valami borzongató. A kedvencem, egyben az egyik legfélelmetesebb a Gasztronomicon, amely kezdetben egy szimpla házassági évfordulós ebédről szól, aztán elkanyarodik a valószínűtlenség birodalmába. A '81-es osztály meg arról szól, mi lesz Hermione-nal 15 év múlva. Lehangoló a lehetőség, amit ez a novella felvet.

Enyhe hiányérzetem csak a franciás konyhavonal hanyagolása miatt volt, de Harris hangulatteremtő képességét ezekben a rövidebb írásokban is csodálhatjuk.

Georges és Germaine Blond: Évezredek asztalánál

Nagyon szeretek a Bookline antikvárium részében böngészni, ha már igazi antikváriumokba nem jutok el. Decemberben egy igazi kincsre leltem. A magyarul 71-ben, eredetileg pedig 60-ban megjelent könyv az őskortól kezdődően mutatja be a táplálkozás történetét.

Alapos, mélyreható, ugyanakkor szemléletes és élvezetes olvasmány. Bár kedvenc korszakom a középkor vége, a reneszánsz, a legérdekesebb új tényeket az őskorról tudtam meg. Igaz ezek főleg feltételezések, de nagyon logikusan, régészeti alapokra helyezve levezetve.

E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában

Ha már történelemnél tartunk, ez az új, albumnak is beillő kötet is fantasztikus élmény! Bár csak egy fejezet foglalkozik az "Eszem-iszom, dínom-dánom" témakörével, hatalmas tudásanyag, rengeteg kutatás sejlik fel e munka mögött. A szemléletes leírások és a bőséges képanyag nagyon sokat segítenek nekem, hogy jobban magam elé képzeljem ezt az olvasmányélményeimből nagyon is ismerős korszakot.

Az orosz konyha

Egy újabb súlyos mű, sok képpel, leírással. Eddig vajmi keveset tudtam az orosz konyháról, most aztán nekiláthatok kísérletezni. Különösen a zöldséges ételek, például a töltött káposztafej meg a gombafasírt piszkálják a fantáziámat. Meg persze a nagy klasszikusok, a scsí, a szoljanka, hogy csak a híres leveseket említsem.

Gordon Ramsay: Háromcsillagos séf

A végére maradt az igazi ínyencség. Ramsay az én szívem csücske, a tekintetben, hogy neki mindenki másnál jobban elhiszem, hogy tud főzni. Lehet utálni a stílusát, de a szakértelmét nehéz megkérdőjelezni.

Ez a hatalmas, gyönyörűséges kötetet már kézbevenni is luxus. Mondjuk az kifejezetten idegesít, amikor az ételnevek felét nem értem: "Libamájballotin "label andlais" csirkével, pácolt shimejigomba, portóis vinaigrette". (Ezt az éttermekben is gyűlölöm, de már művelem magam.) Szerencsére találtam olyan ételeket is, amelyek szinte a megvalósíthatóság határát súrolják, például az árpagyöngy-rizottó édes-savanyú paprikamártással.

A képek a pornó határát súrolják, a recept leírások pedig olyannyira részletesek, hogy inkább elrettentenek az elkészítéstől.

Ui: Olvasás, nézegetés közben végig Beatbull járt az eszemben.

Ui2: A könyvet szakmai szempontból a Bűvös szakácsék ellenőrizték. Ez is csak jelent valamit.