Sétálni, sétálni, sétálni. Esetleg biciklizni.
Igazi ajándék hosszú hétvégét töltöttünk a napfényben és az ostorfák sárgájában fürdő Szabadkán. Még nyáron kaptam egy e-mailt, hogy mit is lehet ott csinálni, de igazából nehezen tudok rá válaszolni. Egy turista más élményekre vágyik, mint én, aki hazamegyek és találkozom a családdal.
De most azt éreztem, hogy kicsit turista is voltam.
Az Állatkert
Úgy ötven éve épül, szépül. Egy igazi kert vagy még inkább park. A növényzet legalább olyan gyönyörűséges és izgalmas, mint az állatok. Hatalmas a tér, körbesétálni vagy két óra. Közben nézhetünk répát rágcsáló tarajos sült, kukucskáló szurikátákat meg persze szendergő oroszlánokat is.
Sok okos feliratról tájékozódhatunk, hogy melyik állat hány órát alszik. (Oroszlán szeretnék lenni a továbbiakban a 18 órával, mert nem szeretek fejjel lefelé lógva aludni, mint a denevérek, akik vagy 22 órát nyomnak). Megpróbálhatjuk, hogy tudunk-e akkorát ugrani, mint egy elefánt (igen, mert az elefánt nem tud), vagy mint egy bolha (ez már nem biztos).
Szóval, igazi gyerekbarát hely, de a szülők is jól érezhetik magukat közben. Három éves korom óta járok oda, évente többször is akár, de egyszerűen nem unom meg. És jól emlékszem arra is, amikor nyári éjszakákon néha hallani lehetett az oroszlánok bőgését a távolból.
A Korzó, a Városháza és a Szökőkút
A belvárosban is lehet nagy-nagy sétát tenni. Szabadka központja tele van gyönyörű szecessziós épületekkel. A Városházán szombat délután egymást érik az esküvők, így be lehet oldalazni a násznéppel és megcsodálni a dísztermet.
A Korzón egymást érik a kávézók, nagyon szeretek itt ücsörögni.
A kék zsolnay-csempés szökőkút még működik, a zöld sajnos nincs a legjobb formájában. Minden esetre jó egy kicsit leülni és nézni a vízcsöppeket vagy éppenséggel azon izgulni, melyik gyerek hajol túl közel és esik bele...
Ó igen, van sok rondaság meg csúfság is. Félig kész színház meg hasonlók, de én így is nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Nagyon erős hangulata - ezoterikusan fogalmazva aurája - van. Néha azon kapom magam, hogy arra várok, hogy a Gimnázium kapuján kilép Kosztolányi, de legalább Csáth-tal összefutok valahol.
A Piac
A piac nekem a tejpiac. Itt nincsenek egzotikus gyümölcsök, fűszerek. Van viszont sok-sok őstermelő. Apu minden héten ott vásárol, hát vele nem nagy élmény oda menni, hiszen úgy trappol végig, hogy jobbra-ballra sem néz, csak a kedvenc, megbízható árusait ejti útba. Én pedig csak ámulok és bámulok. Szezonális zöldség kínálat? Na itt csak az van! Garantáltan saját kertből/üvegházból.
Meg rengeteg friss sajt, valódi tejföl, zsíros túró. Egy néni pedig előrukkolt az érlelt, de nagyon kellemes ízű kecske- és juhsajtjaival.
Lehet venni mindenféle száraztésztákat, krémeshez, baklavához való lapokat. Sőt még fagyis tölcsért is!
És akkor még be se mentem a henteshez, egy sima mezei henteshez, ahol borjú, malac és bárányhús sorakozott egymás mellett. Plusz természetesen a felnőtt állatok legjobb részei, hatalmas füstölt hús kínálattal megspékelve.
A nagy kedvenc a vastag - kulen névre hallgató - szalámi. Hajszálvékonyra szelve. Természetesen.
Képtelenség nem telepakolni a kosarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése