Nagyon jó kis olasz kekszféleség ez egyébként. A legtöbb helyen amolyan fogbeletörősen kemény változatban árulják, hogy az ember teába, kávéba meg vin santoba mártogassa. Az enyém egyáltalán nem lett olyan kemény, de azért jó ropogós.
Egy barátnős, beszélgetős estéhez sütöttem, de a leglelkesebben a gyermekek pusztították. Az adag pillanatok alatt elfogyott. Ízbolygó receptjét követtem és kapásból dupláztam az ottani mennyiségeket. Egyedül a cukor volt nekem túl sok, még így csökkentve is, tudnék még lefelé menni vele. Karácsonyig attól tartok többször is előkerül majd még ez a recept.
Hozzávalók: 25 dkg liszt, 10 dkg cukor, 10 dkg mogyoró, fél kiskanál sütőpor, 4 dkg vaj, 2 tojás. Fűszerként egy csapott kiskanál mézeskalács-keveréket használtam.
Készítés: A lisztet, sütőport, cukrot, fűszert elkevertem. Hozzáadtam a szobahőmérsékletű, puha vajat és a tojásokat. Először villával morzsásra kevertem, aztán kézzel jól összegyúrtam, hogy egyenletes és puha legyen. Végül a pörkölt, hámozott mogyorókat is belegyömöszöltem.
Kicsit ragacsos lett, ezért nedves kézzel hosszúkás, lapos rudat formáztam belőle. Sütőpapíros vagy szilikonos lapra érdemes fektetni, így nem ragad oda és később is egyszerűbb bánni vele.
30 percig sütöttem 180 fokon.
Kivettem és olyan jó ujjnyira szeleteltem. A szeleteket lefektettem és még 10 percig sütöttem.
Aztán alig győztük kivárni, hogy legalább egy picit meghűljön. Isteni illata lett. És forralt borba mártogatva is zseniális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése