Villa-interjú az Anyahajóval

Anyahajó blogját a kézműves vonalról indulva fedeztem fel, de rájöttem, hogy írásai sokkal többet mutatnak, mint pár horgolás-minta. Azok is fantasztikusak, de a mögötte rejlő ember! Amióta felfedeztem, hogy ugyanolyan könyveink vannak, reménykedek, hogy halkan barátomnak nevezhetem őt. És még mondja valaki, hogy az internet elidegeníti egymástól az embereket!

(Naná, hogy most is van nyeremény, kérdéssel a végén.)

- Korábban sohasem beszélgettem valódi, igazi, élő lelkésszel. Mármint olyannal, aki nem éppen istentiszteletet vagy hittanórát tartott, hanem normális emberként csak úgy létezett. Te most akkor egy ilyen különleges ember vagy?

Na most akkor normális vagy különleges? :) Igen, abban az értelemben mindenképp normálisnak számítok mostanában, hogy egyelőre nem gyülekezetben dolgozom, hanem az egyik püspöki hivatalban levelezek szorgalmasan a külföldi partneregyházakkal meg végzek némi teológiai kutatómunkát. Amíg kicsik a gyerekeim, emellett a civil életmód mellett döntöttem, hiszen így kiszámítható, hogy velük lehetek esténként, eljutok értük az oviba, bölcsibe, és hétvégén, ünnepekkor is együtt lehetünk. Ezt a luxust gyülekezeti lelkészként nem engedhetném meg magunknak. Egyébként meg azt hiszem, ha valaki egyszer 9 évet teológia tanulásával töltött, már biztos nem teljesen normális. Egy kollégám fogalmazta meg ezt legjobban: a lelkészt azért (is) fizetik, hogy munkaidejében olyan témákon törje a fejét, amiket mások csak a szabadidejükben vehetnek elő - miért élek, hogy viszonyuljak a halálhoz vagy a szenvedéshez, hogyan lehetek hasznára a társadalomnak, miben áll az emberi méltóság, mi a jó és mi a rossz, satöbbi. Szükségszerű, hogy kicsit más legyen, akinek naphosszat ilyeneken jár az agya - afféle bolond filozófusfajta. Persze az a szerencse, hogy a gyerekes életmód újra és újra visszahoz a realitásba, avagy pelenkát akkor is kell cserélni, ha épp az élet értelméről filozofálok.

- Miért pont a horgolás?

Amikor elkezdtem horgolni az első szülés után pár hónappal, az volt az indok, hogy bármikor abba lehet hagyni, akár 10 percre is érdemes elővenni, nem kell hozzá túl sok eszköz és nem is drága, valamint viszonylag tiszta és halk elfoglaltság - nem úgy mint mondjuk a festés vagy a varrás, ami nagyobb felfordulással jár. Az is fontos volt, hogy legyen valami tevékenységem, aminek látható eredménye van - ellentétben a főzéssel és takarítással, meg a gyeses életmód többi favágó tevékenységével. Ezek a racionális indokok. De igazából az számít, hogy beleszerettem, szenvedélyemmé vált, le se bírom tenni, és ha egy napot kihagyok, már furán érzem magam. Ráadásul így folyton színekkel, színes fonalakkal vehetem körül magam, ez pedig igazi örömbomba számomra. Mióta eladásra is horgolok, a külső pozitív visszajelzések is motiválnak.

- Munka, gyerekek, horgolás, még több munka. E mellett úgy tudom főzniis szoktál. Van valami tipped a hozzád hasonlóan elfoglalt anyáknak?

Bevallom, mióta az ovi és bölcsi elkezdődött, nem a főzés a leghangsúlyosabb tevékenységem. De azt hiszem, a legjobban bevált étel nálunk a serpenyőben sült hal (tilapia, ami garantáltan szálkátlanul kapható fagyasztva) párolt rizzsel és kapribogyószósszal, ami tényleg villámgyorsan elkészül, és a gyerekek is szeretik. Ezt még akkor is van idő elkészíteni, ha délben érünk haza szombaton a sétából. És ami nemcsak elfoglalt anyáknak, de másoknak is fontos lehet: érdemes apró örömökkel kedveskedni magunknak. Ha a kávémba teszek pár szem kardamomot, vagy ha a zöldsalátát tökmagolajjal locsolom meg, máris ünnep van, az időráfordítás pedig két másodperc. És akkor én is kérdezek: Neked is van olyan képességed, szenvedélyed, amit a gyerekek mellett fedeztél fel magadban? Vagy ha nem is a gyerekek mellett, de már felnőttként, viszonylag későn? A válaszolók között egy freeform stílusú horgolt kitűzőt sorsolunk ki - a nyertes választhatja ki a színvilágot.

Közben megtörtént a sorsolás, a nyertes pedig: aarkus! Kíváncsi vagyok milyen színeket választ magának.