A nyáron alaposan, többször is megkóstoltuk a Kistücsköt. Szeretem ezt a helyet, minden hibájával együtt, azt gondolom igazán jó lenne, ha több ilyen étterem lenne az országban. Nem volt könnyű az éppen étlapváltás és az utószezon kellős közepén a kérdéseimre választ kapni, de kitartó zaklatásom eredményeként most a Kistücsök frontemberével olvashattok egy Villa-interjút.
Jahni László, főszakács egy „dolgos villáról” küldött fotót, amely nem mellesleg édesanyjától kapott ajándék. Még annyit fűzött hozzá, hogy „kár, hogy a tárgyak nem beszélnek”. Én pedig csak annyit mondanék, ha ez a villa mesélni tudna, a végére se érnénk a számtalan jobbnál jobb étel felsorolásának, amit eddig „megkóstolhatott”.
- Kistücsök: nyáron vidáman zenél, télen éhezik? Vagy nem minden balatoni étterem működik így?
- A Kistücsök szerintem átalakult, alkalmazkodott a természethez így hát egész éven át ciripel vidáman. A többi Balatoni "élőlény"-ről nem nagyon tudnék, szeretnék nyilatkozni, de a legtöbbjük 3/4 éves álmát alussza és éhezik vagy sem. A Balaton már csak ilyen, bárcsak mindenki alkalmazkodna a természethez. Akkor úgy gondolom, a Balaton fellegvár lehetne.
- Van olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy már nemcsak a vendégeknek, hanem a szakmának, a kritikusoknak meg a hírnévnek főz?
- A szakma, a kritikusok, vendégek. Lehet, hogy van akit bosszant az egyre több kritikus szakmai meglátás, vélemény , de úgy gondolom a gasztronómiánk egyik nagy segítsége pont ők. Így hát én úgy érzem mindig a vendégeknek készítjük az ételeket. Véleményem szerint nem árt, ha a szakma, a kritikus ugyanabban a vendéglátásban részesül, mint bárki más, sőt csak így van értelme egy szakmai hírnévnek, kritikának.
- Bár most hűvös szelek fújnak, mégis arra lennék leginkább kíváncsi, hogyan is született a nyár egyik nagy durranása, az a híres kovászos uborka leves?- Uborka levest először egy barátunknak, törzsvendégünknek készítettem, H.Cs.-nak. Mivel, hogy minden év nyarán szükségünk van hideg üdítő levesre és a kovászos uborka levét sűrűn fogyasztjuk, a nagy melegbe nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy finomított formában feladjuk a vendégeinknek.
Jahni László, főszakács egy „dolgos villáról” küldött fotót, amely nem mellesleg édesanyjától kapott ajándék. Még annyit fűzött hozzá, hogy „kár, hogy a tárgyak nem beszélnek”. Én pedig csak annyit mondanék, ha ez a villa mesélni tudna, a végére se érnénk a számtalan jobbnál jobb étel felsorolásának, amit eddig „megkóstolhatott”.
- Kistücsök: nyáron vidáman zenél, télen éhezik? Vagy nem minden balatoni étterem működik így?
- A Kistücsök szerintem átalakult, alkalmazkodott a természethez így hát egész éven át ciripel vidáman. A többi Balatoni "élőlény"-ről nem nagyon tudnék, szeretnék nyilatkozni, de a legtöbbjük 3/4 éves álmát alussza és éhezik vagy sem. A Balaton már csak ilyen, bárcsak mindenki alkalmazkodna a természethez. Akkor úgy gondolom, a Balaton fellegvár lehetne.
- Van olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy már nemcsak a vendégeknek, hanem a szakmának, a kritikusoknak meg a hírnévnek főz?
- A szakma, a kritikusok, vendégek. Lehet, hogy van akit bosszant az egyre több kritikus szakmai meglátás, vélemény , de úgy gondolom a gasztronómiánk egyik nagy segítsége pont ők. Így hát én úgy érzem mindig a vendégeknek készítjük az ételeket. Véleményem szerint nem árt, ha a szakma, a kritikus ugyanabban a vendéglátásban részesül, mint bárki más, sőt csak így van értelme egy szakmai hírnévnek, kritikának.
- Bár most hűvös szelek fújnak, mégis arra lennék leginkább kíváncsi, hogyan is született a nyár egyik nagy durranása, az a híres kovászos uborka leves?- Uborka levest először egy barátunknak, törzsvendégünknek készítettem, H.Cs.-nak. Mivel, hogy minden év nyarán szükségünk van hideg üdítő levesre és a kovászos uborka levét sűrűn fogyasztjuk, a nagy melegbe nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy finomított formában feladjuk a vendégeinknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése