Kísérletezek, olvasok, keresgélek. A kenyér számomra a legfontosabb étel, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy meglegyek nélküle. Ez valahol családi örökség, a nagymamámtól ellesett legfontosabb mozdulat a kenyér megszegése előtti volt, a késsel ugyanis keresztet rajzolt a kenyér aljára, mintegy megáldva azt és mindazokat, akik esznek belőle. Akkoriban még két féle kenyér közül lehetett választani Szabadkán - volt a fidelinkás gyári és az albán pék előálllította habkönnyű - mind a kettő jó volt a maga nemében és senkinek se jutott eszébe, hogy otthon állítsa elő a napi betevőt.
Bevallom, Budapesten pont a kenyér és zsemle, kifli választékot nem tudtam megszokni, siralmasnak tűnt. Aztán anyós pajti beszerzett egy kenyérsütő gépet és évekre megoldódott a probléma, ő szállította a finomabbnál finomabb kreációkat. Én is tovább kísérleteztem, átütő sikert nem arattam. Közben felfedeztem pár forrást is, ahol elfogadható, sőt finom kenyeret tudtam beszerezni, fejlődnek a pékségek is, elérhető közelségebe került a Lipóti is.
Az utóbbi időben azonban szinte megszállott lettem, mindent összeolvastam a témában, ami csak elém került. Nagy halom könyv, újság és persze internetes ismeret.
Kenyerek jöttek, mentek, egyiktől se voltam elájulva. Egészen a legutóbbi alkotásomig. Nos, ezt két nap készítettem el egymás után, mindkétszer átütő sikert könyveltem el. Puha, puha, puha. Ez a legfontosabb ismérve ennek a kenyérnek. Nem szivacsos, nem is túl lukacsos. Csodásan megnőtt felfelé, nem lett lapos. A legnagyobb meglepetés pedig akkor ért, amikor ezt a kincset tegnap este valahogy kint felejtettem a pulton. Az első szeletet levágva, a második még teljesen elfogadható állapotú maradt. Jelzem, ezt a kenyeret 3 nappal korábban raktam be a sütőbe.
Mindezekkel távolról sem szeretném azt mondani, hogy én most feltaláltam valamit vagy ilyesmi. Egyszerűen csak végtelenül boldog vagyok, hogy végre siker koronázta hosszas kísérleteimet. Próbáltam végiggondolni, hogy mi lehet a titok, talán ezek között bújik meg:
1. Viszonylag hosszú első kelesztés, nagyjából 3 óra, amit mi a játszó téren töltünk.2. Kenyérlisztet használok, a sima liszt egyszerűen nem működik.
3. Joghurttal keverem össze az éltesztőt meg a vizet.
4. Kevéske olaj is kerül azért bele.
Hogy készült ez a kenyér? Végülis semmi extra. Egy harmad csomag friss élesztőt feloldok 1,5 dl langyos vízben, 1,5 dl joghurtban, 1 kanál cukorral. Fél kiló kenyérlisztet teszek egy tálba, összekeverem 1 kiskanál sóval. Hozzáöntök 2-3 evőkanál olajat. Amikor felfutott az élesztő, összekeverem a liszttel, addig gyúrom, míg rugalmas tészta lesz belőle.
5-10 perc gyúrásra mindenképpen szüksége van, de ezt elvégezheti a robotgép, kenyérsütő gép is. Gombóccá formázom, kicsit belisztezem a tetejét, tálba teszem és lefedem egy konyharuhával.
Legalább 3 órára magára hagyom.
Amikor a gombóc óriássá dagadt, újra meggyúrom, ismét legalább 5 percig dolgozok vele. Hosszúkás kenyérré formázom, a tetejét bevagdosom. Sütőlapra teszem, közben a sütőt felfűtöm 220 fokra. A kenyeret hagyom kelni, úgy szemre, legalább a kétszeresére nőjjön. Berakom a sütőbe, a tetejét igyekszem vízzel megfröcskölni, ettől lesz ropogós. Körülbelül fél órát sütöm, szép barna lesz, de közben át is sül. Ha kell, akkor közben lejjebb veszem a sütő hőmérsékletét.
Hagyom kihűlni, bár mi még olyan majdnem-forrón is neki szoktunk esni, de akkor még nem lehet szépen vágni.
4 megjegyzés:
Ági, tudod mi a jó ebben a kenyérben, hogy ránézésre megkívánja a vajat, a kolbászkarikákat egy-két szelet paprikát és azt, hogy megegyük.
Gyönyörű darab. Látszik, hogy tömör, nem egy lufi. Egy kincs lehetsz a családodnak!
el is hiszem, látszik, hogy lelke van! : ))
amúgy egy kis érdekesség képpen, BL-55 azt jelenti, hogy a búzaliszt 0,55 tömegszázalék hamut tartalmaz, tehát 1 kg búzalisz 5,5 g hamut tartalmaz.
Bamboo, komolyan hamu? Azt hittem sikér vagy valami ilyesmi.
Szepyke, mind jöhet, vaj, kolbász, stb. Megsúgom, hogy tegnap töpörtyűvel ettem.
DV, köszi.
Megjegyzés küldése