Szír vacsora

A kedvenc szír boltomról, a Karinthy Frigyes utcában már értekeztem. Jó kis hely az. Újabb látogatásom apropóján egy szír ihletésű vacsorára láttam vendégül ideiglenesen hazánkban állomásozó barátainkat. Azt sajnos elfelejtettem, hogy nem igazán esznek húst, de szerencsére a bárányon kívül volt elég egyéb csipegetni való is. Erről az oldalról puskáztam az ötleteket.

A báránykaraj

Nem igazán tudok jobb módszert kitalálni a bárányra, mint amit már ezerszer eljátszottam. Még ezeket a zsenge karajszeleteket is egyszerűen bedugtam a sütőbe és ottfelejtettem vagy 2 órát. Előzőleg arab fűszerkeverékkel szórtam meg és mellépakoltam egy csomó fokhagymát meg répát. Mennyeien puha lett és illatos.

A tabula

Rengeteg petrezselymet vágtam apróra, egy kis lilahagymát, 2 paradicsomot. Nem bulgurt, hanem ezt jópofa, rizsszem alakú tésztát főztem ki, csorgattam rá sok-sok citromlét meg olívaolajat és sóztam is. Nem árt neki, ha ácsorog a hűtőben.

A padlizsánkrém

Egy kicsit eltérvén a szokásostól a kisült padlizsánokat sűrű joghurttal, reszelt fokhagymával és római köménnyel kevertem össze.

A hagymás kenyérkék

A lehető legegyszerűbb történet: fél kiló liszt, fél csomag élesztő, só, 3 dl víz. Összegyúrva, kelesztve, korongokká formázva, kelesztve. Felkarikázott hagymával, római köménnyel és olívaolajjal a tetején kisütve.

Vettem még pácolt olajbogyót meg rizzsel töltött szőlőleveleket is. Végül senki se maradt éhen.

Ezeregy éjszaka, a tányér meg a baklava

Ez a tányér a falon lógott nálunk a konyhában. Mindenféle tányér lógott ott, fekete korondi, kék cirádás tunéziai meg ez a megtévesztően ezeregyéjszakás - német Wiesenthal porcelán. Késsel-villával most se mernék hozzáérni, de olyan jól mutatott rajta a baklava, hogy csuda.

Ez az eredeti, igazi baklava, ami tényleg olyan lesz, mintha a koszovói albán cukrászok csinálták volna. Szabadkán ugyanis ők tartják a legjobb fagyizókat-cukrászdákat. Való igaz, hogy cukor az aztán van benne rendesen, de másképpen egyszerűen nem működik a dolog. Ennek ilyennek kell lennie, legfeljebb kevesebbet eszik belőle az ember. Már ha kibírja.

Ezúttal a szír boltban tudtam venni a mi réteslapunknál egy kicsit vastagabb tésztát, ami ideális ehhez az édességhez, illetve a burekhoz, gibanicához is.

Baklava

Mi kell hozzá?
50 dkg rétestészta, 25 dkg darált dió, 15 dkg mazsola, 40 dkg cukor, olaj.

Hogyan készül?
Egy mély tepsit vékonyan beolajozzunk, két réteslapot helyezünk alulra. Néhány csepp olajat kenünk rá, majd vékony rétegben diót és mazsolát szórunk rá. A rétegezést addig ismételjük, amíg a hozzávalók el nem fogynak. Felülre is két réteslap kerüljön.
Az egymásra rétegzett lapokat éles késsel felkockázzuk. 180 fokon 15-20 perc alatt pirosra-ropogósra sütjük.

4 dl forró vízben feloldjuk a cukrot és még úgy forrón a tésztalapokra öntjük. Lassan csorgassuk, hogy a forró cukros lé becsoroghasson a vágatokba.

Megjelent Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.

Menü szőlőre hangolva

Trinity VKF-jére egy kifejezetten gyerek-ellenes menüt készítettem, nem árt néha magamat kényeztetni. Sok fűszer, sok bor. A szőlőt a lehető legtöbb formájában felhasználtam: mazsola, bor, konyak. Ami kimaradt az a szőlőmag olaja, lisztje - ez utóbbiról egészen tegnapig azt se tudtam, hogy létezik.

Főétel: Tonhal borskéregben, kurkumás-mazsolás rizzsel és konyakos szőlő-alma lekvárral

A tonhalat készítettem el utoljára. Durvára őrölt borsba forgattam, evőkanálnyi vajon minkét oldalát pirosra sütöttem. A belseje még maradjon kicsit remegős, hogy ne száradjon ki az egész.

A rizshez 2 evőkanál olívaolajat forrósítottam, egy pici fej, nagyon apróra vágott vöröshagymát pároltam benne üvegesre. Hozzáadtam a rizst, azt is üvegesre pirítottam, felöntöttem borral. Beleszórtam a mazsolát, sóval és kurkumával fűszereztem. Amikor az alkohol elpárolgott, mindig egy-egy merőkanálnyi húslevessel/vízzel öntöttem fel. A végén lefedve, de már a lángot lekapcsolva hagytam egy kicsit, hogy beigya a maradék folyadékot.

Az alma-szőlő lekvárhoz apróra vágtam az almát. A szőlőt nem volt kedvem kimagozni, így egészben mentek az igencsak apró szemek a lábasba. Került még bele két löttyintésnyi konyak, 1 kanál cukor és rengeteg fűszer: fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, gyömbér és egy leheletnyi bors is. Addig rotyogtattam, amíg sűrű masszává állt össze, bár soha nem lesz olyan igazi lekvár állaga, ahhoz egy részét turmixolni kellene és úgy főzni tovább.

A tányérra halmozott rizs közepébe ültettem a halat, rápakoltam a "lekvárt", frissen forrón jó csak igazán.

Desszert: Bortésztás palacsinta mézkaramelles szőlővel és borsodóval

A palacsintához összekevertem 2 dl tejet, 2 tojást, kb. 200 g lisztet, 1-1,5 dl bort, 1 kanál olajat. Ebből 6-7 jókora palacsinta süthető.

A borsodóhoz 2 tojást, 1 kanál keményítőt, 2 kanál mézet és 5 dl bort kikevertem és vízfürdő felett sűrűsödésig kevertem, lehűtöttem. A borból ezúttal félédes fehéret használtam, amire nem nagyon van mentség, kivéve, ha azt akarjuk, hogy az ételünk illatozzon és ne legyen savanyú.

A mézkaramelles szőlő úgy készült, hogy a nagy szőlőszemeket félbevágtam, kimagoztam és mézzel együtt serpenyőben a karamelles állag eléréséig sütöttem-kevergettem.

A langyos palacsintába forró szőlőszemeket töltöttem és hideg sodóval tálaltam.

Szüret

A hetedik c szüretre készült. Amióta az osztályfőnök kimondta a bűvös szót, hogy megint munkaakció lesz és ráadásul szüret, a gyerekek egyszerűen nem bírtak magukkal. A tavalyi hagyma, meg a tavaly előtti káposzta-szedés után a szőlőszüret varázslatos lehetőségnek tűnt. El lehet majd tűnni a sorok között, előrerohanni meg falni a finom, édes szemeket. Tapintani lehetett a lelkesedést.

Aznap reggel minden szülő nagy belenyugvással fogadta, hogy legalább az eső nem esik, bár októberhez képest az öt-hét fok nem igazán sok, a nyálkás köd se egy éppen vérpezsdítő időjárási forma, de legalább nem fognak elázni a kölkök.

A rozoga busz, sárga háromszöggel a hátulján már ott ácsorgott az iskolaudvaron. Az osztály pedig az odafelé úton még énekelt is. Erre se volt még példa, általában nyűgösen falták az uzsonnára kapott szendvicseiket vagy egymást csépelték a gereblyék nyelével. Most meg csak úgy zengett a busz a hatvanhetes úttól meg a wind of change-től.

Elég sokáig zötyögtek a szántóföldek között elnyúló, az arra járó traktorok által a földbe vájt úton, amíg megérkeztek. Egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek. A szőlő sehol, csak kornyadt paprikabokrok. Mégse szüret lesz itt, csak paprikaszedés, ahogy minden évben, már megint nem volt szerencsére a hét cének.

Én meg azóta se jutottam el egy szüretre se, de a mustot azért így is nagyon szeretem.

Villa-interjú: Panyizsuzsi

Panyizsuzsi üvegékszerei. Azt hiszem sokan ismerik már őket. Engem ezek az egyáltalán nem háttérbe húzódó kiegészítők nem az üveg törékenységére emlékeztetnek, hanem valami erő, sőt tűz sugárzik belőlük. Ugyanakkor teljesen maiak, modernek.
És Panyizsuzsi nem állt meg az ékszerek tervezésénél, arra is marad energiája, hogy létrehozza a mákgubót, ahol iparművészek kaphatnak igencsak hasznos tanácsokat. Bár nem ezen a területen tevékenykedem, gyakran és érdeklődve olvasom én is a hasznos bejegyezéseket.

A mögöttük álló ember pedig így ír a villájáról: "Ellentétben az előttem szólókkal és nem egy hagyományos villát fotóztam le, hanem egy formatervezett darabot, de ez gondolom senkit nem lep meg! :-) Ez egy speciális villa, sőt annál sokkal több. A villa egyik szárán egy recés rész található, amivel puhább ételeket el is lehet vágni, az átellenes oldalán pedig egy kanálban végződik. Mostanra már kitalálhattátok, hogy ez egy tábori alkalmatosság, melynek külön előnye, hogy az ember nem hagyja el az összetartozó "kanálgépek" egyes, pótolhatatlan, részeit, sőt a katonai testvéreivel ellentétben még szép is! Ezt a villát minden évben 4 napig használom, amikor családi táborba megyünk. Mégis fontos nekem. Régebben a nyarak nagy részét, legnagyobb örömömre, cserkész táborokban töltöttem. Nem is akármilyenekben. A legemlékezetesebb a vezetőképző tábor volt, ahol a táborozás magasfokát tanultuk meg, azaz, hogy táborban sincs lehetetlen, még a gasztronómia területén sem. Olyan speciális tűzhelyeket építettünk fából spárgával, amin nem csak egytálételeket, hanem még palacsintát és sült krumplit is l tudtunk készíteni. Ide kapcsolódik a villa alatt lévő konyharuha is. Annak idején mindig ezt vittem magammal. Mint látszik elég viseletes is lett, mégsem dobtam ki, kötődtem hozzá. Mikor elkezdtem üvegezni, akkor új funkciót kapott a konyharuha, most a műhelyben használom, az üvegek törölgetésére. Ennyit röviden rólam és a képről."

- Ha választhatsz az evés és az üvegékszer tervezés között, melyik maradna?
- Evés. Nem is kérdés, nagyon szeretek enni.

- Ha az ékszereid ételek lennének, mik lennének azok?
- Cukorkák, pontosabban selyemcukor. No, nem azért mert szeretem a cukorkákat, hanem, mert ékszereim ezt a hangulatot adják vissza: selymesek fényesek és színesek.

- Mi az a legfontosabb tanács, ami eddig kipotyogott a mákgubóból?
- A mákgubó fő célja az, hogy felépítsen Magyarországon egy elit iparművész és kézműves kört. Nem számít, hogy valaki ezt tanulta-e vagy sem, a lényeg, hogy tehetséges legyen. Azonban a tehetség ma már nem elég, el is kell adni azt, s a mákgubó ebben segít. Már most látom az online tanfolyamosokon a változást , szebb az oldaluk, a fotóik és fejlődnek. Jó érzés, hogy ehhez és is hozzátettem egy kicsit. Szerintem a legfontosabb dolog, hogy kitartóan dolgozz és meglesz az eredménye!

Ízbolygó megihletett

És ennek következtében olyat tettem, amit talán még sohasem. Rántott húst sütöttem feltétnek a főzelékhez. A rántott csirkemell is finom lett - ezt se értem, hogy miért nem kerül gyakrabban az asztalra. A férj már reklámálta is, de szerencsére anyóspajti elég gyakran készít valami rántottat ahhoz, hogy ne legyenek elvonási tüneteink.

Szóval, a főzelék volt a kiindulópont, amit szintén igen-igen ritkán készítek, valahogy mindig leves lesz a sok zöldségből. De rá kellett jönnöm, hogy a lisztes sűrítéssel van a fő problémám, csomósodás-fóbiában szendvedek ugyanis.

A mai főzelékbe krumpli, répa meg pici karalábé került, mindegyik apróra kockázva, kevés vízben puhára főzve. A vége felé beleszórtam 2 evőkanál burgonyapehelyhet és amikor így besűrűsödött és a zöldségek is megpuhultak, legvégül kevertem bele egy doboz Philadelphia krémsajtot. Egészen mennyei lett, kivéve az 1-es számú szerint, aki hisztériás roham keretében adta elő, hogy "ez nekem nem ízlik". Mondjuk a szája közelébe se lehett navigálni, hogy megkóstolja.

A múltkor meg ezt készítettem el, vékonyra csíkozott cukkínit megpárolva, a végén szintén Philly-vel lágyítva, sok kaporral. Medvehagyma nem került bele, és a sonkát is külön pirítottam hozzá. Szóval csak ihletforrás, de annak szuper!

Kelkáposzta kétszer

Hát igen, én például szeretem a kelkáposztát. Ezért is nehezményeztem nagyon, amikor a nyáron a Kistücsökben az étlapon beígért kelkáposztás tészta helyett valami sötétzöld leveleset hoztak ki. Utóbb kiderült, hogy mángold volt, de bennem mély nyomokat hagyott a csalódás.

El is készítettem saját magamnak, amit akkor ettem volna, illetve egy levest is, ami meglepően tetszett az embereknek. A kettőt nem egyszerre, hanem 2 nap különbséggel ettük, ne legyen túladagolás.

Gersli-kelkáposzta leves

Mi került a 4 személyes adagba? 1 kis vöröshagyma, 2 répa, 3-4 levél kelkáposzta, maréknyi gersli (árpagyöngy), fél marék szárított gomba, olaj, só, bors.

Hogyan készült? Az apróra kockázott vöröshagymát olajon üvegesre pároltam. Felöntöttem 1 liter vízzel, beleszórom a többi hozzávalót, fűszerezem és puhára főztem.

Jó sűrű, sok ízzel kényeztető, igazi őszi leves lett belőle.

Kelkáposztás tészta

Mi került a 4 személyes adagba? 40 deka szélesmetélt, 1 vöröshagyma, 15 dkg füstölt sonka (olyan igazi), fél kelkáposzta, 1 dl fehérbor, 5 deka reszelt parmezán, 1 evőkanál vaj, olaj, só, bors.

Hogyan készült? Pici olajon megpároltam-pirítottam a felcsíkozott sonkát és hagymát, rádobtam a felcsíkozott káposztát, felöntöttem borral és puhára pároltam. Belekevertem a vajat, rászórtam a parmezánt és összeforgattam. Fűszereztem és a frissen főtt tésztára halmoztam.

A vaj, a félig elpárolgott bor meg a káposzta ízei szépen összeolvadtak, selymesen vonták be a tésztát. A sonka meg a sajt pedig adott hozzá egy kis sós-füstölt pluszt.

Marengo csirke

Ennek az ételnek története van, de nem az, amire mindenki elsőre gondol. Igen, jó nyomon jár, akinek Napóleon meg a csatái meg a tiszteletére kreált ételek jutnak eszébe. De én először egy nagyon szégyellni való, romantikusnak titulált regényben olvastam róla. Nos, nem éppen szép dolog, de leginkább ezeket a könnyen fogyasztható, már-már konzerv minőségű irományokat zabálom leggyakrabban. Bár most éppen kortárs irodalom kúrára fogtam magam, de ezekben a regényekben viszonylag ritkán főznek, sajnos.

Szóval a Fogadj rám! könyvben állandóan ezt a marengói csirkét emlegették, a főhős főzte a nőnek, aki persze beleszeretett. Happy end meg minden, ahogy kell. Mókás lábbelik és nagy kajálások - nagyjából így foglalható össze a szotri.

A nevezett étel esetében, ahogy az lenni szokott ezerféle változatot találtam, aztán lett egy saját is. Azt kell mondanom, hogy tényleg nagyon jó, simán el lehet vele bárkit csábítani. Az biztos, hogy gomba, paradicsom és csirke kell bele, illetve löttyintésnyi bor is.

Marengo csirke

Mi kerül a 4 személyes adagba? 8 csirke alsócomb, 2-3 evőkanál liszt, 3-4 evőkanál olívaolaj, 15 deka húsos szalonna. 30 deka csiperkegomba, 30 deka koktélparadicsom, 1 csokor újhagyma, 2 deci fehérbor, só, bors, friss petrezselyem díszítésként.

Hogyan készül? A combokat kicsit bevagdostam, de bőrt rajta hagytam. Lisztbe forgattam, hogy mindenhol befedje, de ne vastagon. Az olajat felforrósítottam, a húst minden oldalról megpirítottam, kiszedtem.

A szalonnát felcsíkoztam, a gombát is vékonyra szeleteltem, a paradicsomot negyedbe-félbe vágtam, az újhagymát pedig felkarikáztam. A hús helyére került a zöldség és a szalonna, kicsit megpirítottam, felöntöttem borral és vissztettem a húst is. Lefedtem és 1 órán keresztül pároltam. Amikor a hús már omlik le a csontról akkor lesz finom.

A legjobb friss, ropogós kenyérrel tunkolni a levét, de tésztával, rizzsel is tálalható.

Stand bisztró

Nos, nincs könnyű dolga ennek a Standnak. Újnak bemenni egy olyan utcába, ahol csak úgy nyüzsögnek a jó helyek, merész húzás. Nincsenek is sokan, fél 1 körül, de legalább nem bánják, hogy gyerekkel vagyunk, a másik asztalnál is egy másfél éves kislány.

A berendezés kedves, kellemes, nyugodt. Szép világos, meleg színek, kerek formák és egy melegzöld csempecsík a falon. Nagyon jól éreztem magam a kanapé-széken hátradőlve, ami mégis meglepően alkalmas az étkezésre.

Az étlap csak 2 oldal, úgy 20-25 fogással. Mégis nehezemre esett választani, amikor megláttuk, hogy Segal Viktor a kreatív séf. Kapunk házi kenyeret, friss, ropogós, még forró is. Imádom, jól tudnék véle lakni.

A sárgarépa-krémleves finom, lágy, de nekem túl tejszínes és a beígért keleti fűszereket alig érezni. Az én salátám elvileg zsályás-mézes lenne, nos egyiket se érezni, ettől még egy korrekt, szép saláta. Mondjuk a kacsamáj-habra készülő íny után nagy lemondás, de ez elfogyott.

A papardelle kicsit lehetne puhább, kevés rajta a feltét, de kellemes. A sült kacsa viszont mindent visz. Egyszerűen tökéletes, kívül ropogós, belül már-már véres és puha. A folyós krumplipüré már Segalnál is tetszett és a gyümölcsmártás is jó savanykás.

Készülök a csokihabra is, de ez is elfogy. Közben bejön egy 10 fős olasz csapat, a két pincér teljesen lefoglalódik, innentől már könyörögni kell a számláért. Kint, az utcai rész is megtelik, a pincérek láthatóan küzdenek. Ettől függetlenül az ételeik teljesen megfőztek.

Étterem-teszt/kritika címszavakban:

Hangulat: barátságos, szétszórt kiszolgálással
Berendezés: kényelmes, halványbarna, zöld hangsúlyokkal
Menü: modern, magyar és nemzetközi kombináció
Ételek: nem a különleges kombinációkra törekszenek, de nagyon-nagyon finoman van minden elkészítve

Kulturális örökség, kilátással

Ma és holnap olyan helyekre lehet bemenni, ahová egyébként nem. A kulturális örökség napjai keretében nyílnak meg ezek a különleges helyszínek. Mi is felszedelődzkötünk ma reggel, először a Sándor-palotánál próbálkoztunk, de nagy sor volt, így az MTI-ben kötöttünk ki. Pont olyan, mint bármelyik másik újság szerkesztősége, talán egy kicsit tágasabb. A news-room jópofa. A kilátás a tetőről elég komoly, olyan szögből látszik a város, ahogy máshonnan nem. Pont szemben, ahová mentünk volna, körben pedig egész Buda, a hidak. Még a Megyeri-híd sziluettje is felsejlik.

Az MNB volt a következő célpontunk, ott is hosszú, reménytelen sorok, így végül ebédeltünk egy jót.

Holnap még újra lehet próbálkozni. Talán egy picit türelmesebben, vagy olyanokat választva, amit mások nem.

Búzadara "gnocchi" articsókával, paradicsommal és citrommártással

Sajnos nem volt sehol a közelben friss articsóka, így a konzervre fanyalodtam, de ez az összeállítás még így is zseniális. Kipróbáltam és a cucc, ami a grízes alapra került, kifőzött tésztára borítva is isteni.

Hozzávalók a búzadara gnocchihoz: 750 ml zöldségalaplé (vagy nálam húsleves), 180 g búzadara (leánykori nevén gríz), 120 g friss juhsajt (nálam juhtúró), só, bors.

Az articsókához: 8 kis articsóka (nálam 1 konzerv, benne 5 db), 2 gerezd fokhagyma, 1 nagy paradicsom, 2 centis póréhagyma darab (ez nem volt a receptben), 1 marék friss spenót (kimaradt, túlzásnak éreztem volna), 80 g érlelt juhsajt (nálam parmezán).

A citrommártáshoz: 100 ml zöldségalaplé (vagy nálam húsleves), 100 ml fehérbor (illatos Irsai Olivér), 200 ml tejszín, 1 citrom héja, fél citrom leve.

Elkészítése: A búzadarát az alaplében puhára főztem, belekevertem a sajtot, formába gyömöszöltem és hagytam megdermedni. Ha van kedvünk, kevés vajon meg is piríthatjuk, miután megdermedt.

A paradicsomot meg a hagymát, fokhagymát apróra kockáztam. Pici olajon puhára pároltam.

A citrommártáshoz az alaplét és a bort felére forraltam, sűrítettem. Hozzáadtam a tejszínt és ismét felére sűrítettem. Ekkor beleszórtam a citromhéjat és belecsorgattam a levet is.

A tálalás: Alulra kerül a "gnocchi", arra az articsókák, negyedelve. A paradicsomos mártást rápakoltam, a citromosat mellé csorgattam. Végül parmezánt reszeltem a tetejére. Nem forrón, inkább olyan langyos-melegen a legfinomabb. Tényleg megéri a pepecselést, mert ez a citromos cucc már önmagában is egy csoda.

Grillezett cukkini-édeskömény saláta

Hozzávalók: 4 szem aszalt barack, 1 édeskömény, 1 vöröshagyma (kihagytam), 800 g apró cukkini, 1 citrom leve, 1 marék friss koriander (kihagytam), 30 g szeletelt mandula, 100 g feta (nálam friss juhsajt), olívaolaj, só.

Elkészítése: A recept azt írja, hogy a felszeletelt hozzávalókat egyesével blansírozzuk forró vízben, aztán grillezzük. Nos én ezt az első képést kihagytam és kevéske olajjal meglocsolva rögtön a sütőbe toltam a zöldségeket. Amikor megpuhultak, kicsit megpirultak, tányérra szedtem. Rászórtam az előre beáztatott, felcsíkozott barackot, mandulát és sajtot. Ráfacsartam a citromlét és kicsit meg is sóztam.

Nálam járt hozzá még egy kis pirítós is.

Zöldséges biblia

Egyszerűen nem tudok rá jobb szót, ez a könyv egy csoda. Úgy választottam, hogy megtetszett az Amazonon a címe: Wild Garlic, Gooseberries... and me. Amióta megkaptam, már jópár hónapja, egyszerűen nem tudom megunni. Egy szakács, Denis Cotter írta, aki felfedezi Anglia elfeledett és újrafelfedezésre váró, vagy éppen az import megismerére méltó zöldségeit.

Csapongva, a termesztés és fogyasztás történetét, saját kis történeteit felelevenítva mutatja be az egyes fajtákat, aztán külön gyűjtve recepteket is ad hozzá. Olyan hozzávalók kerülnek terítékre, amelyeket Angliában - és nálunk - sem ismer a nagyközönség, pedig évtizedekkel korábban fogyasztották őket, illetve Olaszországban vagy Franciaországban van nagy kultusza ezeknek a terményeknek. A négy fejezet magáért beszél, sorra kerülnek a zöld levelesek, a vadon termők meg a gombák is. A sztorik meg érdekesek és olvasmányosak.

A receptek pedig, na ezektől áll el a szavam. Hús, nos azt ne is keressünk. Van viszont sziporkázó ötletesség és kreativitás. Tényleg nem tudok betellni vele, csak azt sajnálom, hogy annyira nehezen beszerezhető dolgokat emleget. Szerencsére ma már nálunk is felkutatható a vargánya meg a rókagomba, a pok choit majd helyettesítem valamivel, a kelkáposztát meg a mangoldot pedig újra piedesztára emelem.

Amint látszik, rózsaszín cetlikkel már bejelöltem a kísérletezésem következő alanyait. Reményeim szerint lesz céklás-narancsos tabbouleh, csicsóka krémleves rizottógolyóval, fehérrépa-gomba "lasagna".

Rengeteg ötletet merítek belőle, de szó szerint eddig csak két receptet sikerült megcsinálnom, bár ott is kompromisszumokra vagyis változtatásokra kényszerültem. És itt bukik ki a könyv legnagyobb hibája, hogy éttermi szakács találta ki a recepteket és a körülmények is inkább éttermi konyhát követelnek, na meg egy tehetséges és hatékony mosogató-kézilányt, aki eltünteti a rengeteg edényt.

A két receptet külön-külön bejegyzésekben mutatom be, hogy könnyebben kereshetők legyenek.

Ez paradicsom

Két ilyen gyönyörűséget kaptam ajándékba. Egy darab van vagy fél kiló, magja alig, húsa puha, zamatos, édes, mégsem túl leves. A héjjal mindenféle forró vizes mártogatás nélkül könnyedén lehúzható. Nem is főztem belőle semmit, úgy ahogy van, felfaltuk a 2-es számú paradicsomimádóval vállvetve.

Csak két halk kérdésem van: Ilyesmit miért nem árulnak sehol? Miért csak megszállott kertészek hátsó kertjéből kerülnek elő az ilyen csodák?

Mondom, hogy ez egy mánia

Már a múltkor sem igazán sikerült megértenem ezt a macaron-mániát, de ez azért már egy ici-picit túlzás. Szerintem.

Kép innen. Magyarországon még nem hozzáférhető.

Vers

Borbély Szilárd: A Magzathoz

Mint űrbe tévedt földlakó lebeg;

Egy sűrű oldat tartja; mint egy vatta;

Míg áttetsző bőrén lágy csontozatja

Világít át; a földtől elszakadva

Pulzál a bőr alatt egy vérkörrózsa;

Mint csillagok, áramlanak a nedvek;

Az anyag arca lassan felszívódva

Fordul haléból át az emberarcba;

Míg utazik egy másik testbe zárva;

A hordozó anyahajója bástya;

Mely védi őt a légkörmentes tértől,

És pulzál ott egy apró szív magánya;

Egy másik szívre kötve körbe jár;

A testhez nem jut el; saját burkába'

Úszik egy belső ég alatti opálfényben;

Fenn vérkörök; kis ujjával szájába

Egy másik naprendszernek éjjelében

Tapogat; néz pontnyi vak szemével;

És evickél egy ismeretlen térben;

Egyedül van; és nincsen egyedül

Míg alszik ott; ahol nincsen se lentje;

Se fentje; nincsen visszaútja már

A nemlétezésbe; míg az anyaméhbe'

Egy földi test egy lélekgépre vár.

Nem szoktam ide verset tenni, olvasni is csak ritkán, de ez a vers a szombati Népszabadságból annyira magával ragadott, most is bennem lüktet. Valahogy annyira igaz.

1 éves

A 2-es számú is egy éves lett. Ma van hivatalosan a szülinapja, de mivel éjjel 1-kor született, nekem mindig az előző délután és éjjel marad meg. Bocs, emberek, szüléstörténet jön, kajás mellékszálakkal.

Aznap jó fűszeres ebédet főztem, aztán mentem a dokimhoz. Óriási zuhé volt, a papucsom csak úgy tocsogott az utcán, amíg a villamostól a rendelőig caplattam.

Azt mondta a doki, hamarosan "szülünk". Csak a jólneveltségem mentett meg attól, hogy körberöhögjem. Hogy én? Hamarosan?

Nem volt kedvem hazamenni, végre elállt az eső is, azt azért éreztem, hogy most egy időre megint vége a szabadságnak, egy időre megint nem leszek csak úgy magam, nem csavaroghatok a városban. Szerettem volna valami jó helyen ücsörögni és bámulni az embereket. Sokáig tétováztam és a Ferenciek terén már elég nehezemre esett megmászni a lépcsőket. Végül valahogy az Augusztba keveredtem és krémest ettem. Nem esett jól.

Hazajönni is elég lassan sikerült, valahogy megoldottam. Ültem a kanapén, próbáltam nézni a Helyszínelőket, nos, erre se igazán emlékszem. Az egész ködbe vész, pedig még ekkor is alig akartam elhinni, hogy ez a gyerek mindjárt ki akar jönni. Azt hiszem még háromnegyed egykor se igazán hittem el.

Azóta is csak csodálkozok, honnan jött ez az angyali, csupa mosoly gyerek. Azon meg még jobban meg szoktam lepődni, amikor sír vagy elkezdi a kis akaratát demonstrálni.

Nagy őszi magazin-mustra

Főzős magazinok, az általam kitalált olvasóközönség egy tagjának szemszögéből.

Összefoglaló: Szinte minden újságban teljesen ugyanazok a témák: szőlő, bor, őszi gyümölcsös sütemények, kuglóf, palacsinta, iskolás uzsonnák. A különbség a tálalásban van.

Nők Lapja konyha - Fakanál melléklettel

Ági vagyok, blog író és magazin-függő. Gyakorlatilag minden színes magazint felvásárolok, ami csak kicsit is megtetszik az újságosnál. Vannak persze visszatérő kedvenceim, például ez. Bár, ha ezt a büntető címlapot nézem, biztos nem vettem volna meg.

Az újság nem kicsit eklektikus, nagyon modern, mai képekkel, stylinggal vegyítik a nyolcvanas-kilencvenes évek báját. Vannak egészen vonzó képek, mint például Mautner Zsófi kukoricapüréje, de vannak kifejezetten undorítóak is, mint például a közelről fotózott rétesek vagy a már említett címlapsüti. Most még Vrábel Kriszta tésztái se visznek kísértésbe, pedig ő aztán meg szokott ríkatni a fotóival.

A rovatokat nevekkel fémjelzik, van itt Chili és Vanília meg Lajos Mari is, Bereznay Tamás meg Dolce Vita. Nagyon-nagyon jó, hogy magyar sztárokat fejlesztünk, nem a Jamie-t másoljuk.

Sok a szőlős-boros, almás, körtés étel - szezon van és ez jó. Viszont sok újat nem mondanak egyik hozzávalóról sem, olaszos tésztákat, pizzát, rizottót eddig is csináltam. A szendvicskrémek is elcsépeltek, bár kedvet kaptam hozzájuk.

Recept amit biztosan elkészítenék: Fetasajtos-diós padlizsánkrém, Gombás tavaszi tekercs gyömbéres mártogatóval.

Amit biztosan nem: Mexikói pulykás pite.

Joy Bistro

Zsani vagyok, egy butikban dolgozok és szeretnék megtanulni főzni. Ezt a magazint egy barátnőm nyomta a kezembe, mert szerinte tuti receptek vannak benne. A fotók nagyon állatok, színesek meg minden.

Imádom, hogy megmutatják, a sztárok is emberek, ők is esznek, tömik a hamburgert meg a fagyit. Az is tuti jó, hogy csomó recepthez odaírják kik szeretik azt az ételt. Ott van például az a Született feleséges szőke, mindig is kíváncsi voltam, hogy lesz olyan vékony olyan öregen is. Mondjuk a lencsét nem szeretem, de azért biztos jó a kis salátája. Mondjuk Orlando Bloom zöld püréjét se kóstolnám meg, de azért cuki egy pasi.

Az étteremajánló is nagyon komolyan meg van csinálva, bár a húsz felsorolt helyből azt hiszem egyikbe se lenne elég pénzem megvacsorázni, talán abban a dizájn cukiban még egy gombóc fagyira elég lenne. A tévé paprikás srácok bemutatása is tetszett, bár nem szoktam nézni a műsorukat, mert elég uncsik.

Hogy melyik receptet csinálnám meg szívesen? Hát, elég furi hozzávalók kellenek szinte mindegyikhez. Kardhal meg mogyoróhagyma, még életembe nem láttam ilyeneket. A kombinációk is elég durvák, grépfrút meg csirke - fujj. Talán a kivis turmix meg a mozarellás paradicsom még menne, azt hiszem.

Kiskegyed konyhája

Bözsi vagyok, két éve nyugdíjas. Korábban virágkötőként dolgoztam, nagyon szeretem a szép dolgokat. A Kiskegyed konyháját azért vettem meg, mert nagyon szép volt a tetején a szőlős torta.

Nagyon szeretek sütni a családomnak, de ritkán merek új dolgokat kipróbálni. De például ez a vaníliakrémes almatorta a 40. oldalon nagyon tetszik, lehet, hogy megpróbálom. Amúgy nem nagyon tudok újítani, mert a férjem biztos nem kóstolná meg. A Bódi Margó receptjei pont ezért olyan jók, mert elég hagyományosak, mint például a pacalleves. Igaz nem szeretem a pacalt, de azért elég jól néznek ki a képek. A halat se szeretjük meg azt se tudom elképzelni, hogy szőlőt tegyek mindenféle húsételbe, pláne levesbe.

Mindent egybevetve nem sok kipróbálandó receptet találtam az újságban, akármilyen szép is. Talán a kolbászos tészta csúszna nálunk, ilyet se csináltam még soha, de a hozzávalók alapján nagyon fincsi lehet.

Blikk Nők Konyha

Móni vagyok, gyesen vagyok otthon a két gyerekkel. Az újságot először egy barátnőmnél láttam, elég sokszor vagyunk náluk, mert pont egykorúak a gyerekeink. Ő mutatta, hogy van egy szuper rovat, amit egy olyan anyuka ír, aki mellesleg egy ovit is vezet. Általában nagyon jó ötletek vannak arról, hogyan lehet a kicsik ételeit feldobni, de a mostani tésztanyújtós dolog nekem nem jött be. Kíváncsi lennék hányan kezdenek neki otthon a tésztagyúráshoz, nyújtáshoz, egyszerűen nincs ekkora hely a konyhámban.

Szeretem, hogy nagyon vonzóak a képek ebben az újságban, sok új információhoz jutok az egyes ételekkel kapcsolatban. Elég újszerűen kezelik az ételeket, szeretnék én is ilyen kreatívan főzni a családomnak. A borajánlót, ami megmondja, hogy melyik ételhez milyen bort kell inni meg egyenesen kivágtam és félretettem. Biztos, hogy sokszor elő fogom venni. Elég sok ebben a számban a gombás, szőlős meg boros recept. Érezni lehet a lapokon, hogy ősz van.

Legjobban a Tarte Tatin nevű almás sütemény tetszik, nagyon jól néz ki, de lehet, hogy inkább a diós körtetortát próbálom majd ki. De jók a kuglófok meg a palacsinták is. Alig tudnék közülük választani.

Fanny Konyha

Vera vagyok, kozmetikus. Nem mondhatnám, hogy szeretek főzni, meg aztán időm sincs rá. Elég sok kész ételt eszünk meg a szalonban kihozzák a gastroyalos ebédet, csak meg kell melegíteni. Az újságot egy vendég hagyta ott és nem jött vissza érte. Írja is rajta, hogy csak 160 forint, gondolom nem tűnt neki túl nagy veszteségnek. Én még így se venném meg.

Van pár jól hangzó étel benne, de a legtöbbet meg nem enném. A képek se valami nagy számok, sokszor túl közeli vagy homályos, ki se lehet venni, hogy mi van a képen. Kicsit zavaros, az az igazság.

Van sok gyümölcsös süti, kuglóf meg palacsinták. De ezt a magos ügyet kicsit túlzásba vitték, 5 oldal elég sok. Sajnos Thaiföldön se voltam még, nem is fogok ilyen kajákat csinálni, kelt tésztát meg főleg nem.

Az egyetlen, amit talán elkészítenék, az a gombás rizssaláta. Az jól hangzik.

Itt a fekete leves

Na jó, sötétbarna, de a konyhában, a tűzhelyen, villany nélkül tök feketének tűnt, illetve a benne levő lencse is fekete volt nyeresen.

Tegnap délután olvasgattam Polcz Alaine egyik könyvét. Imádom, ahogy fel-felvet néhány ötletet, történeteket vázol. Ő emlegette nagy bőszen a mazsolás-paradicsomos lencselevest. Receptet nem találtam, mentem szokás szerint a saját fejem után.

Paradicsomos-mazsolás lencseleves

Mi került az 1 személyes adagba? 2 evőkanál beluga lencse (de a sima is megteszi), 1 evőkanál mazsola, 0,5 liter húsleves (víz is jó), 1 dl paradicsompüré (passata), csipet fahéj, római kömény, chili pehely.

Hogyan készült? A hozzávalókat belezuttyintottam a lábasba és puhára főztem. Úgy fél órát vett igénybe.

Kezdjük az illattal, isteni, édes, fahéjas, római köményes, de csak lágyan, halványan, mert csínján bántam a fűszerekkel. Az íze is édeskés, ugye a mazsola, de ugyanakkor savanyú a paradicsom miatt. Talán ha friss paradicsomot teszek bele, akkor nem lett volna meg ez a savanykás íz, de én imádtam. Egy ici-picit csíp, de éppen csak annyira, hogy megkapirgálja ott hátul a torkot. És ott van a lencse földessége meg a húsleves háttérből figyelő zamatai. Imádom! Nem teszteltem senkin, de nekem ez így őszre tökéletes, ahogy van.

Mézes-mustáros pulykafalatok

A hétvége legnagyobb dobása lett ez a húsos étel. Mindenki oda meg vissza volt, hogy milyen finom. Apuval koprodukcióban főztük. Ez úgy működött, hogy vettem pulyka medaliont - kicsontozott, felkockázott pulykacombot. Kapott sót, borsot. Kicsit megpirítottam, aztán lefedtem, aláöntöttem egy kicsi vizet és így pároltam.
Ekkor jött Apu. Mondtam neki, hogy valamivel fel kellene dobni ezt a húst. Kérdezem mi lenne ha mézet meg mustárt tennénk hozzá? Hát tegyünk, de akkor kell egy kis tejszín is, a végén meg sűrítsük be keményítővel, hogy szép selymes legyen. Ha pedig van itthon egy pici petrezselyem azzal is szórjuk meg.
Isteni, selymes, tele ízzel meg zamattal, nem győztük enni.

A mézes-mustáros húst én bevallom a reklámokból tanultam, de soha eszembe se jutna porból csinálni. Kicsit kutattam a porok oldalain és ezt a szörnyedvényt találtam: a serpenyős fortélyok alaphoz még hozzáadunk egy kis mézet meg mustárt. De könyörgök akkor mi a fenének a por???

Pastrami

Óbuda, Lajos utca. 7 év a nyolcadik emeleten. Elég sokat jártam vásárolni a Cash&Carry-be, amikor még nem pofozták át az egész épületet lakóparkká, amikor még nem volt Pastrami nevű étterem, amikor még nem volt ott a másik sarkon a Culinaris. Én eljöttem, a hely meg felfutott.

Szóval, elég fura érzésekkel járok arrafelé, minden ismerős, de azért elég rendesen változik is. A Pastramit nem tudtuk kihagyni, amikor arrafelé jártunk, de nagyon visszás nekem ott ülni.

Node, félre a lelkizéssel, nézzük a helyet. Egy hodály, iszonyú belmagassággal, a kinti részen is megtartva. Középen, amolyan látványkonyha formájában sütnek-főznek a TV Paprika arcai. Hát ez is fura: ismerősök, mert számtalanszor láttam őket a tévén, de persze nem illik vigyorogva az arcukra bámulni.

A berendezéssel direkt ezt az ipari stílust erősítik, sok a fém, látszanak a szerelvények és hasonlók. Viszont az asztalok kényelmes méretűek, oda lehet férni. Van etetőszék, játékok, tehát szeretik a gyerekeket, kivéve, hogy a pincér elfelejti a polentát, amit direkt a kölöknek kérünk és hoz helyette egy jéghideg, túlfűszerezett kuszkuszt. Csak kicsit csípős az egyévesnek.

Az étlap biztató, divatos, globalizált. Gyakran változik, ami igencsak dícséretes. A kajákkal viszont valahogy nem tudok kibékülni. Az egy dolog, hogy nem lakok jól - ez lehet az én hibám is, egy szendvics vagy egy saláta még egy desszertel megfejelve láthatólag nem elég nekem ebédre. De valahogy minden olyan steril, ízmentes, túl tökéletes. Pedig voltaképpen keresetlennek akar látszani, mégsem sikerül kellőképpen belazulnia a szakácsoknak. És a hideg ételek egyszerűen jéghidegek, amit nem igazán tudok hova tenni, egy salátának talán nem kell megdermesztenie a számat. Ami a sorbetek esetében persze teljesen oké, jó, hogy sokféle van belőle, meg desszert fronton amúgy is elég jól teljesít a Pastrami.

(A drágám, aki már legalább ötször evett náluk, nem osztja a véleményemet, szerinte igenis finomak az ételek. Persze az is igaz, hogy ő általában nem a lájtos salátákkal, hanem az oldalassal-babbal, meg a borjúsülttel próbálkozik.)

Hogy valami igazán dicsérőt mondjak, a limonádéjukat imádom! Nemcsak citrom, hanem mindenféle citrusok kerülnek bele, sok mentával megfejelve.

Engem az egész hely amerikára emlékeztet, valahogy nem európai. Persze nem tudhatom, még sose jártam arrafelé. Az ételek nemetközisége már eleve a "népek olvasztótégelyére utal". A sterilitás, az ízhiány, az, hogy mindenki olyan menőnek szeretné mutatni magát, teljesen olyan érzéssel tölt el, mintha a vasárnap kora délutánt valamelyik felkapott ámerikai helyen tölteném. Ahhoz kétség sem fér, hogy a Pastramit felfedezték maguknak a budai hegyekben meghúzódó emberek, akik szívesen veszik az ilyen, territóriumukon belül található, igényeikhez passzoló, hasonszőrűekkel teli helyeket.

Étterem-teszt/kritika címszavakban:

Hangulat: trendi, ámerikai
Berendezés: fém, fa
Menü: nemzetközi és az amerikai konyhából ismert amerikai fogások
Ételek: kellemes tálalás, nem túl hangsúlyos ízvilág, nem túl nagy adagok

Gyümölcsös "pizza"

Ez is egy olyan sütemény, amely abból a szándékból született, hogy teljesen mellőzzem a tej bármilyen előfordulási formáját. Végül a lehető legegyszerűbb változat mellett döntöttem, készítettem egy pizzatésztát, telepakoltam a lehető legtöbb gyümölccsel és megsütöttem.

A tésztához: 500 g liszt, kb. 2-3 evőkanál olaj, 3 dl langyos víz, 1 csomag száraz élesztő, 1 kanál cukor. A hozzávalókat összekevertem, jól meggyúrtam. Gombóc formában duplájára kelesztettem, kinyújtottam, illetve formára húzogattam, igyekeztem a szélénél visszahajtogatni, hogy megfogjam a gyümölcs levét. Telepakoltam gyümölccsel és egy 20 percet még kelesztettem.

A tetejére kerülhet sok-sok apróra vágott gyümölcs, 1-2 kanál cukorral vagy mézzel meghintve. A barackhoz szeletelt mandulát kevertem, az almát fahéjjal ízesítettem, a szilvát pedig vaníliával. Ez utóbbi lett a legfinomabb. A gyümölcs elég sok levet ereszt, ami eláztatja ugyan a tésztaréteget, de közben karamellizálódik is.

Spenótos villám-tészta

Tényleg csak 15 perc és annyira finom kombináció! Akár Max "gyors és könnyű" mozgalmába is beilleszthető, bár semmiféle zacskós változatot nem tudok felfedezni a boltok polcain.


Mi került a 4 személyes adagba? 20 dkg friss spenót, 10 dkg kékpenészes sajt, 1 dl tejföl, 40-45 dkg szélesmetélt, só, bors, szerecsendió.


Hogyan készült? Az egyik nagy lábasban, sok, sós vízben megfőztem a tésztát. Mellette egy serpenyőbe szórtam a megmosott, de egészben hagyott spenótleveleket és megfonnyasztottam. Óvatosan fűszereztem, mert a sajt sós és elég aromás is. A tészát leszűrtem, de nem öblítettem le. Hozzákevertem a tejfölt, belemorzsoltam a sajtot és beleforgattam a spenótot is. A sajtból lehet hagyni valamennyit, hogy a tetejére szórjuk.

Zazzi, Solymár

Mint már említettem, rengeteg blogot olvastam, a Zazzi nevű solymári cukrászdáról is valahogy így szereztem tudomást. A legérdekesebb ezzel kapcsolatban az volt, hogy két tősgyökeres solymári család sem tudott róla, ráadásul az egyik ismerős még abban az utcában is lakik... Mindez nem szegte kedvemet, csak felkerestük a helyet. GPS híjján egy kézzel rajzolt, internetes infók alapján tákolt térképpel navigáltam. Elsőre meg se találtuk. Bár narancssárga az épület homlokzata, elég eldugott ahhoz, hogy simán elhajtsunk előtte.

Ezek után én beugrottam, a gyerek és férj az autóban maradt, szunyókálás céljából. (A gyerek szunyókált, a férj felügyelt.) A hely pici, nem ücsörgésre és cseverészésre való, látszik, hogy elvivősre tervték. A kínálat nagyjából az elvárásaimhoz illeszkedett: hagyomáynosabb torták, habtorták és macaronok. A hagyományos, például Esterházy, Dobos és társait most hanyagoltam és a habos csodák felé vettem az irányt. Befogadóképességünk korlátozott volta miatt végül 3 fajtát választottam.

Kávés-karamellás

Ez maga a tökély, kellően kesernyés, egyáltalán nem édes.

Borhab

Nekem egy picit túl savanyú és talán nem a legjobb minőségű bort használtak hozzá, pedig itt tényleg a bor íze dominál.

Limeos-korianderes

Nagyon különleges ízek, de aki szereti az ilyesmit, annak igencsak ízleni fog. Az összhatás szépen egyben van.

Mindegyik torta egy habból álló csoda. Semmi piskóta, semmi felesleges kellék. Még a formájuk is különleges, csepp, kör, stb. Szóval már szemnek is kedvesek és enni maga a mennyország, egészen könnyű, laza habok, telt, teljes ízekkel. Imádom! Ezért érdemes elzarándokolni Solymárra és keringőzni egy kicsit a narancs épületet keresve.

Marcaront is hoztam, de ezek egyáltalán enm nyűgöztek le, ahogy azt az előző részben is megírtam. Az ibolyás meg egyenesen kiverte a biztosítékot, pedig én aztán igazán kalandvágyó embernek ismerem magam.

Ahogy a holnapjukról megtudtam, teljesen amatőr cukrászok művei ezek a finomságok, és valóban érződik az elhivatottság és kisérletezőkedv ezeken a süteményeken. Bárcsak közelebb lenne egy picit.

Macaron: magyarázza már el valaki!

Már hónapok óta gondolkodom azon, hogy mégis mi annyira extra ezekben a macaron nevű francia habcsókokban.

Oké, azt értem, hogy rohadt nehéz elkészíteni, jópofán néz ki, de az íze, na az egy nagy nulla, színes fűrészpor az én olvasatomban.

Eddigi kóstolási helyszíneim:

Zazzi Solymár

Gerlóczy kávéház

Frei Kávéháza a Libri Mamutban

Elég széles spektrumú merítés, de valahogy mindenhol ugyanolyannak tűnt...

Narancsos sültpaprika-leves

Hát, ennek is elég fura íze van, de azért finom. Ha narancs helyett húslevessel önti fel az ember lánya, akkor kicsit szelídebb lesz.


Hozzávalók 2 adaghoz: 2-3 piros húsú paprika (kápia, pritamin), 1 narancs héja és leve, 2-3 evőkanál krémsajt (vagy tejföl), só.


Hogyan készült? A paprikát kimagoztam és a sütőben a héj barnulásáig sütöttem. Lefedve hagytam kihűlni, majd a héját lehúztam. A turmixgépbe került minden alapanyag, teljesen krémesre turmixoltam. Ha túl sűrű lenne, lehet még hozzá adni vizet, húslevest, akár narancslét is. Sózni is szabad. Díszíthetjük krémsajttal, narancs héjával.

Pácolt padlizsán

Ez a padlizsán a kifordított változata annak, amit még a nyári grillezésre készítettem. Akkor a nyers padlizsánt pácoltam, most a megsütöttet.

Egy szép nagy darab padlizsán 2 végét levágtam, hosszában megfeleztem, a feleket pedig vékony félkörökre vágtam. A félköröket egyesével megsütöttem, olaj nélküli serpenyőben, hogy egy kis színt kapjanak és puhuljanak is. A padlizsánt tálra tettem, rendezgettem, szándékom szerint virágszerűre.

Ezzel öntöttem nyakon: 1 kanál gránátalma szirup, 1 kanál méz, 2 kanál szójaszósz, 1 kiskanál szezámolaj. A gránátalma adja a savanyúságot, a méz az édességet. A szójaszósz jó sós, a szezámolaj meg lekerekíti az ízeket, így lesz teljes az összhang. Természetesen jó alaposan megszórtam fahéjjal is, mert nekem az a padlizsán alapfűszere.

Ezt a receptet csak hard core padlizsán rajongóknak ajánlom, illetve azoknak, akik szeretik a keleti ízek izgalmas kavalkádját. Nem egy könnyen befogadható étel, nekem mégis a nyár egyik legjobban sikerült salátája.

Káptalantóti vasárnapi piac

Rengeteg blogot olvasok, aminek következtében egyre csak gyűlnek az általam meglátogatni vágyott helyek, kipróbálni vágyott ételek, éttermek. A káptalantóti piacról először No Salty-nál olvastam, aztán Vegasztrománia is írt róla. Én meg egyre csak vágyakoztam. Elég sok időt töltünk a Balaton-felvidéken, de valahogy a vasárnap délelőttök sohasem voltak alkalmasak. De most! Izgatottan pakoltam a gyerekeket a kocsiba.

Általában elég jól tájékozódunk, de most a telefonos segítség ellenére is nagy kerülővel találtunk csak rá a tetthelyre. Legalább egy aprócska útbaigazító tábla lehetne a faluban... A parkolás romantikus módon a lekaszált tarlón.

Nyüzsög a sok ember, tömeg van, alig lehet közlekedni. Nem is nagyon bírtuk a két gyerekkel, őket leparkoltuk a homokozónál, koncert is volt nekik. A Liliomkert zseniális kövekből és növényekből, mindenféle régi, leselejtezett tárgyakból összehordott alkotás. A limonádé is finom, mondjuk ennyi pénzért legyen is az.

Jómagam visszaverekedtem magam a tömegbe. De csak utólag tűnt fel, gondoltam bele, hogy igazából senkinél sincsenek csomagok, senki sem pakol tele pár szatyrot. Pedig ez egy piac lenne, még akkor is, ha nem hagyományos. Zöldséges csak egy-kettő van, ők is csak paradicsomot meg cukkínit árultak, abból meg volt otthon is egy rakattal.

A gyerek talált egy mandulás bácsit, nála alaposan bevásároltunk "bio" mandulából, még mindig ropogtatjuk a finom csonthéjast.

Egy kecskesajtos embert találtam, friss, alig-ízű, túrószerű kecskesajtot árult. Igazi különlegesség, mind a negyed kilót én pusztítottam el.

Becsületesen végigkóstoltam, amit tudtam. Tényleg igyekeztem. Kalácsokat, süteményeket: túrós-barackos lepényt, diós, mákos tekercset, kakaós kalácsot. Hát, elnézést, de én ezeknél sokkal jobbat tudok. Való igaz, hogy hagyományosak voltak, amolyan nagyi félék, de valahogy mégsem igaziak. A helyben sütött kenyérlángost pedig konkrétan elégették és mégis árulták.

Vettem üveges dolgokat, parikás meg egyéb kencéket is. Jók voltak, de mi igazából nem sok ilyesmit eszünk. A málnaszörp se nyűgözött le, konkrétan nem volt málna íze.

A legidegesítőbbek az ócskások voltak, úgy tűnt számomra tényleg ócskaságokat hoztak eladni és valahogy nem is helyi embereknek, hanem hivatásosoknak tűntek. Kiválik közülük talán az csodás üvegekkel csábító fickó, saját kis portékáját ragyogtatta a napfényben. De ezzel is úgy voltam, mint a mézzel: vonzó volt, csak éppen van már itthon ilyesmiből egy szekrénnyi, nem kell több.

Kimondom: óriásit csalódtam. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi volt a bajom, azóta is ezen rágódom. A nagy csindadrattát látom, a felhajtást, de valahogy nem láttam meg a tartalmat, amit kerestem. Nagyon népszerű lett a hely, vidító, hogy az ilyen egyszerű ötletek, kezdeményezések ilyen sikeresek tudnak lenni, csak valahogy a felfutó keresletet nem tudják követni a nénik-bácsik. El szerettem volna ájulni, hogy milyen jó, izgalmas és finom minden. Nem sikerült.

Körbeettük a Balatont

Előre felhívom a figyelmet, hogy 1. nagyon tömény összefoglaló következik; 2. hatásvadász módon a gyerekekkel illusztrálom az eseményeket.

Kistücsök étterem, Balatonszemes

A múltkori kellemes élmények után most egy nagyobb társasággal tértünk vissza. A legtöbben közülünk az olyan biztonságos kajákat választották, mint a rántott hús. Ez kitűnő, ahogy az olyan különlegességek is, mint a szarvasgerinc céklás öntettel. Az én paprika krémlevesem mennyei volt, ezúttal a desszertek is meghozták a múltkor hiányolt szikraesőt, különösen a kávés-csokoládés költemény váltotta be a reményeket. Azért a repcés fagyi se semmi.

Keserű szájízt hagyott viszont bennem, hogy bár kelkáposztás tésztát rendeltem, szó nélkül mangoldosat kaptam. Ezt én spenótnak néztem, a pincérnek szóvá is tettem, de elhesegetett. Végül a séffel történő levelezés valamelyest megnyugtatott, hogy mégse lehet velem kelkáposztaként megetetni a mangoldot. (A felső képen.)

Lángosevés

A lángost két helyen teszteltük az udvari és az akali strandon. Az udvari klasszisokkal jobb. Friss, hatalmas és vastag.

Az udvari strand, bár nem olyan szépen kiépített és talán a játszótere se a legjobb, a zöldségese egy nagyon jó ötlettel keresi meg a télire valót. A kiválasztott gyümölcsöket ugyanis falatnyira vagdossa, tányérra teszi és műanyag villát szúr belé. Ennél jobb strand-kaja nem igen akad.

Grillezés

Pácolt padlizsánnal készültem: fahéj, paprika, olaj. Nagy sikert aratott. A fiúk szállították a húsokat, illetve az egyszerűen fetával megtöltött, grillezett gombafejeket, amelyek még az előtt elfogytak, hogy a teraszra felértek volna.

Lucifer csárda Vászoly felé

A Lucit mi még mindig nagyon szeretjük, ördögi nagyságú adagokkal traktálnak. A minőség lehet, hogy nem üti meg a Michelin mércét, de egyszerűen jó, házias, laktató. A pacalpörkölt után megnyaltam mind a tíz ujjamat.

Szeremley étterme, a Szent Orbán Badacsonytomajon

A pocsék lenne az étel, ez az étterem akkor is fantasztikus lenne. Innen fentről a hegyoldalból ugyanis olyan kilátás van a Balatonra, amitől egyszerűen nem kap levegőt az ember. Csak bámulja a kékeszöld vizet és mindent elfelejt.

Azért ettünk is. Az étlap elég szerény, de találni jó dolgokat. Például egy korrekt túróstésztát a gyerekeknek, mennyeien puha libamájat nekem. Így nyár végén pedig a friss must, illetve most még alkohol mentes szőlőlé is jólesik.

Terven kívüli szolgáltatásként a gyerekek nagy érdeklődéssel asszisztáltak a szőlő metszéséhez.

Karolina, Silver Resort, Balatonfüred
Imádom ezeket a régimódi süteményeket, igazi kuglófot és társait. Egyszerűen mennyeiek, bár egyáltalán nem illenek ehhez a modern környezethez. A teák is finomak, bár nem különlegesek.

Bazsalikom étterem, Silver Resort, Balatonfüred

Ide újra és újra visszajövünk egy pizzára. Nem rossz, de nem is kiváló. Jól lehet vele lakni és közben nézegetni a kikötőt, naplementét, stb. A limonádéjuk viszont fincsi.

Bergmann, Balatonfüred

Indulás előtt még beugrottunk az én legnagyobb kedvencembe. Továbbra is minden elvárást teljesítenek, kezdve a pogácsától a jeges kávéig. Az új, mousse alapú desszertek nem nyűgöztek le, de annyi torta és sütemény közül lehet választani, hogy még ezt se bánom.