És ennek következtében olyat tettem, amit talán még sohasem. Rántott húst sütöttem feltétnek a főzelékhez. A rántott csirkemell is finom lett - ezt se értem, hogy miért nem kerül gyakrabban az asztalra. A férj már reklámálta is, de szerencsére anyóspajti elég gyakran készít valami rántottat ahhoz, hogy ne legyenek elvonási tüneteink.
Szóval, a főzelék volt a kiindulópont, amit szintén igen-igen ritkán készítek, valahogy mindig leves lesz a sok zöldségből. De rá kellett jönnöm, hogy a lisztes sűrítéssel van a fő problémám, csomósodás-fóbiában szendvedek ugyanis.
A mai főzelékbe krumpli, répa meg pici karalábé került, mindegyik apróra kockázva, kevés vízben puhára főzve. A vége felé beleszórtam 2 evőkanál burgonyapehelyhet és amikor így besűrűsödött és a zöldségek is megpuhultak, legvégül kevertem bele egy doboz Philadelphia krémsajtot. Egészen mennyei lett, kivéve az 1-es számú szerint, aki hisztériás roham keretében adta elő, hogy "ez nekem nem ízlik". Mondjuk a szája közelébe se lehett navigálni, hogy megkóstolja.
A múltkor meg ezt készítettem el, vékonyra csíkozott cukkínit megpárolva, a végén szintén Philly-vel lágyítva, sok kaporral. Medvehagyma nem került bele, és a sonkát is külön pirítottam hozzá. Szóval csak ihletforrás, de annak szuper!
2 megjegyzés:
Én pedig még burgonyaphellyel nem sűrítettem, pedig finom lehet!
Örülök!:-)
Megjegyzés küldése