Zöldséges biblia

Egyszerűen nem tudok rá jobb szót, ez a könyv egy csoda. Úgy választottam, hogy megtetszett az Amazonon a címe: Wild Garlic, Gooseberries... and me. Amióta megkaptam, már jópár hónapja, egyszerűen nem tudom megunni. Egy szakács, Denis Cotter írta, aki felfedezi Anglia elfeledett és újrafelfedezésre váró, vagy éppen az import megismerére méltó zöldségeit.

Csapongva, a termesztés és fogyasztás történetét, saját kis történeteit felelevenítva mutatja be az egyes fajtákat, aztán külön gyűjtve recepteket is ad hozzá. Olyan hozzávalók kerülnek terítékre, amelyeket Angliában - és nálunk - sem ismer a nagyközönség, pedig évtizedekkel korábban fogyasztották őket, illetve Olaszországban vagy Franciaországban van nagy kultusza ezeknek a terményeknek. A négy fejezet magáért beszél, sorra kerülnek a zöld levelesek, a vadon termők meg a gombák is. A sztorik meg érdekesek és olvasmányosak.

A receptek pedig, na ezektől áll el a szavam. Hús, nos azt ne is keressünk. Van viszont sziporkázó ötletesség és kreativitás. Tényleg nem tudok betellni vele, csak azt sajnálom, hogy annyira nehezen beszerezhető dolgokat emleget. Szerencsére ma már nálunk is felkutatható a vargánya meg a rókagomba, a pok choit majd helyettesítem valamivel, a kelkáposztát meg a mangoldot pedig újra piedesztára emelem.

Amint látszik, rózsaszín cetlikkel már bejelöltem a kísérletezésem következő alanyait. Reményeim szerint lesz céklás-narancsos tabbouleh, csicsóka krémleves rizottógolyóval, fehérrépa-gomba "lasagna".

Rengeteg ötletet merítek belőle, de szó szerint eddig csak két receptet sikerült megcsinálnom, bár ott is kompromisszumokra vagyis változtatásokra kényszerültem. És itt bukik ki a könyv legnagyobb hibája, hogy éttermi szakács találta ki a recepteket és a körülmények is inkább éttermi konyhát követelnek, na meg egy tehetséges és hatékony mosogató-kézilányt, aki eltünteti a rengeteg edényt.

A két receptet külön-külön bejegyzésekben mutatom be, hogy könnyebben kereshetők legyenek.