Mint már említettem, rengeteg blogot olvastam, a Zazzi nevű solymári cukrászdáról is valahogy így szereztem tudomást. A legérdekesebb ezzel kapcsolatban az volt, hogy két tősgyökeres solymári család sem tudott róla, ráadásul az egyik ismerős még abban az utcában is lakik... Mindez nem szegte kedvemet, csak felkerestük a helyet. GPS híjján egy kézzel rajzolt, internetes infók alapján tákolt térképpel navigáltam. Elsőre meg se találtuk. Bár narancssárga az épület homlokzata, elég eldugott ahhoz, hogy simán elhajtsunk előtte.
Ezek után én beugrottam, a gyerek és férj az autóban maradt, szunyókálás céljából. (A gyerek szunyókált, a férj felügyelt.) A hely pici, nem ücsörgésre és cseverészésre való, látszik, hogy elvivősre tervték. A kínálat nagyjából az elvárásaimhoz illeszkedett: hagyomáynosabb torták, habtorták és macaronok. A hagyományos, például Esterházy, Dobos és társait most hanyagoltam és a habos csodák felé vettem az irányt. Befogadóképességünk korlátozott volta miatt végül 3 fajtát választottam.
Kávés-karamellás
Ez maga a tökély, kellően kesernyés, egyáltalán nem édes.
Borhab
Nekem egy picit túl savanyú és talán nem a legjobb minőségű bort használtak hozzá, pedig itt tényleg a bor íze dominál.
Limeos-korianderes
Nagyon különleges ízek, de aki szereti az ilyesmit, annak igencsak ízleni fog. Az összhatás szépen egyben van.
Mindegyik torta egy habból álló csoda. Semmi piskóta, semmi felesleges kellék. Még a formájuk is különleges, csepp, kör, stb. Szóval már szemnek is kedvesek és enni maga a mennyország, egészen könnyű, laza habok, telt, teljes ízekkel. Imádom! Ezért érdemes elzarándokolni Solymárra és keringőzni egy kicsit a narancs épületet keresve.
Marcaront is hoztam, de ezek egyáltalán enm nyűgöztek le, ahogy azt az előző részben is megírtam. Az ibolyás meg egyenesen kiverte a biztosítékot, pedig én aztán igazán kalandvágyó embernek ismerem magam.
Ahogy a holnapjukról megtudtam, teljesen amatőr cukrászok művei ezek a finomságok, és valóban érződik az elhivatottság és kisérletezőkedv ezeken a süteményeken. Bárcsak közelebb lenne egy picit.
4 megjegyzés:
Habos sütik-jajj...én ezeket imádom-de messze van:(((
Nekem tőlük lesz az esküvői tortám... és tényleg, jövő héten! Szerencsére nekem közel vannak, hazafelé nem túl nagy kitérő, sőt mostanában a párom=leendő uram kéri, hogy ugorjunk be :))
Kedvesek, emberiek, és a minőség messze meghaladja az árakat! Nekem fontos, hogy a cukrász tudja, milyen csokiból van az adott édesség.
Ja, és a torta bevonata nem a szokásos fehér marcipán lesz, hanem valami különleges technológiával fehér csokival fújják be, ami vékony réteget képez rajta. Nagyon kiváncsi vagyok!
Szilvi Pvvárról
szia ági,
köszi a zazzi-s ötletet, vörösvárról csak egy ugrás, és mivel nem olyan régen költöztünk erre a vidékre még nem hallottunk róla.
a születésnapomon, egy egyszerű kis csüt-i napon voltunk ott,istenit ettünk ücsörögtünk, nézegettük a pultot (iszonyat izlésesen elkészített sütik, habok), élveztük a délutánt, és a maga nemében nagyon egyszerű cukrászdát.
P.S.: tudom gasztoblog, nem egy ismerkedős portál, szilvi az előzó hsz-ből, a nem a ligeten laksz véletlenül? (ági , sorry a kitérőért)
Üdv,
Angéla
Angéla, örülök, hogy tetszett. Ismerkedj csak nyugodtan. ;-)
Megjegyzés küldése