1 éves

A 2-es számú is egy éves lett. Ma van hivatalosan a szülinapja, de mivel éjjel 1-kor született, nekem mindig az előző délután és éjjel marad meg. Bocs, emberek, szüléstörténet jön, kajás mellékszálakkal.

Aznap jó fűszeres ebédet főztem, aztán mentem a dokimhoz. Óriási zuhé volt, a papucsom csak úgy tocsogott az utcán, amíg a villamostól a rendelőig caplattam.

Azt mondta a doki, hamarosan "szülünk". Csak a jólneveltségem mentett meg attól, hogy körberöhögjem. Hogy én? Hamarosan?

Nem volt kedvem hazamenni, végre elállt az eső is, azt azért éreztem, hogy most egy időre megint vége a szabadságnak, egy időre megint nem leszek csak úgy magam, nem csavaroghatok a városban. Szerettem volna valami jó helyen ücsörögni és bámulni az embereket. Sokáig tétováztam és a Ferenciek terén már elég nehezemre esett megmászni a lépcsőket. Végül valahogy az Augusztba keveredtem és krémest ettem. Nem esett jól.

Hazajönni is elég lassan sikerült, valahogy megoldottam. Ültem a kanapén, próbáltam nézni a Helyszínelőket, nos, erre se igazán emlékszem. Az egész ködbe vész, pedig még ekkor is alig akartam elhinni, hogy ez a gyerek mindjárt ki akar jönni. Azt hiszem még háromnegyed egykor se igazán hittem el.

Azóta is csak csodálkozok, honnan jött ez az angyali, csupa mosoly gyerek. Azon meg még jobban meg szoktam lepődni, amikor sír vagy elkezdi a kis akaratát demonstrálni.