Hát igen, én például szeretem a kelkáposztát. Ezért is nehezményeztem nagyon, amikor a nyáron a Kistücsökben az étlapon beígért kelkáposztás tészta helyett valami sötétzöld leveleset hoztak ki. Utóbb kiderült, hogy mángold volt, de bennem mély nyomokat hagyott a csalódás.
El is készítettem saját magamnak, amit akkor ettem volna, illetve egy levest is, ami meglepően tetszett az embereknek. A kettőt nem egyszerre, hanem 2 nap különbséggel ettük, ne legyen túladagolás.
Gersli-kelkáposzta leves
Mi került a 4 személyes adagba? 1 kis vöröshagyma, 2 répa, 3-4 levél kelkáposzta, maréknyi gersli (árpagyöngy), fél marék szárított gomba, olaj, só, bors.
Hogyan készült? Az apróra kockázott vöröshagymát olajon üvegesre pároltam. Felöntöttem 1 liter vízzel, beleszórom a többi hozzávalót, fűszerezem és puhára főztem.
Jó sűrű, sok ízzel kényeztető, igazi őszi leves lett belőle.
Kelkáposztás tészta
Mi került a 4 személyes adagba? 40 deka szélesmetélt, 1 vöröshagyma, 15 dkg füstölt sonka (olyan igazi), fél kelkáposzta, 1 dl fehérbor, 5 deka reszelt parmezán, 1 evőkanál vaj, olaj, só, bors.
Hogyan készült? Pici olajon megpároltam-pirítottam a felcsíkozott sonkát és hagymát, rádobtam a felcsíkozott káposztát, felöntöttem borral és puhára pároltam. Belekevertem a vajat, rászórtam a parmezánt és összeforgattam. Fűszereztem és a frissen főtt tésztára halmoztam.
A vaj, a félig elpárolgott bor meg a káposzta ízei szépen összeolvadtak, selymesen vonták be a tésztát. A sonka meg a sajt pedig adott hozzá egy kis sós-füstölt pluszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése