Rengeteg blogot olvasok, aminek következtében egyre csak gyűlnek az általam meglátogatni vágyott helyek, kipróbálni vágyott ételek, éttermek. A káptalantóti piacról először No Salty-nál olvastam, aztán Vegasztrománia is írt róla. Én meg egyre csak vágyakoztam. Elég sok időt töltünk a Balaton-felvidéken, de valahogy a vasárnap délelőttök sohasem voltak alkalmasak. De most! Izgatottan pakoltam a gyerekeket a kocsiba.
Általában elég jól tájékozódunk, de most a telefonos segítség ellenére is nagy kerülővel találtunk csak rá a tetthelyre. Legalább egy aprócska útbaigazító tábla lehetne a faluban... A parkolás romantikus módon a lekaszált tarlón.
Nyüzsög a sok ember, tömeg van, alig lehet közlekedni. Nem is nagyon bírtuk a két gyerekkel, őket leparkoltuk a homokozónál, koncert is volt nekik. A Liliomkert zseniális kövekből és növényekből, mindenféle régi, leselejtezett tárgyakból összehordott alkotás. A limonádé is finom, mondjuk ennyi pénzért legyen is az.
Jómagam visszaverekedtem magam a tömegbe. De csak utólag tűnt fel, gondoltam bele, hogy igazából senkinél sincsenek csomagok, senki sem pakol tele pár szatyrot. Pedig ez egy piac lenne, még akkor is, ha nem hagyományos. Zöldséges csak egy-kettő van, ők is csak paradicsomot meg cukkínit árultak, abból meg volt otthon is egy rakattal.
A gyerek talált egy mandulás bácsit, nála alaposan bevásároltunk "bio" mandulából, még mindig ropogtatjuk a finom csonthéjast.
Egy kecskesajtos embert találtam, friss, alig-ízű, túrószerű kecskesajtot árult. Igazi különlegesség, mind a negyed kilót én pusztítottam el.
Becsületesen végigkóstoltam, amit tudtam. Tényleg igyekeztem. Kalácsokat, süteményeket: túrós-barackos lepényt, diós, mákos tekercset, kakaós kalácsot. Hát, elnézést, de én ezeknél sokkal jobbat tudok. Való igaz, hogy hagyományosak voltak, amolyan nagyi félék, de valahogy mégsem igaziak. A helyben sütött kenyérlángost pedig konkrétan elégették és mégis árulták.
Vettem üveges dolgokat, parikás meg egyéb kencéket is. Jók voltak, de mi igazából nem sok ilyesmit eszünk. A málnaszörp se nyűgözött le, konkrétan nem volt málna íze.
A legidegesítőbbek az ócskások voltak, úgy tűnt számomra tényleg ócskaságokat hoztak eladni és valahogy nem is helyi embereknek, hanem hivatásosoknak tűntek. Kiválik közülük talán az csodás üvegekkel csábító fickó, saját kis portékáját ragyogtatta a napfényben. De ezzel is úgy voltam, mint a mézzel: vonzó volt, csak éppen van már itthon ilyesmiből egy szekrénnyi, nem kell több.
Kimondom: óriásit csalódtam. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi volt a bajom, azóta is ezen rágódom. A nagy csindadrattát látom, a felhajtást, de valahogy nem láttam meg a tartalmat, amit kerestem. Nagyon népszerű lett a hely, vidító, hogy az ilyen egyszerű ötletek, kezdeményezések ilyen sikeresek tudnak lenni, csak valahogy a felfutó keresletet nem tudják követni a nénik-bácsik. El szerettem volna ájulni, hogy milyen jó, izgalmas és finom minden. Nem sikerült.
11 megjegyzés:
Nálam június eleje óta árválkodik egy megkezdett bejegyzés, amit elkezdtem, de nem tudtam megírni; én is csalódtam, elsősorban azért, mert úgy éreztem,, hogy az árakkal a német vásárlóközönséget célozták meg az árusok. Nem értem, miért kellene egy félliteres bodzaszörpnek 950 Ft-ba kerülnie attól, hogy házi? Ha már egyszer engedély nélkül működő kis helyi piac (idióta szablyok miatt, hozzáteszem), miért nem lehetnek barátibbak az árak?
Köszi, lehet, hogy nekem is ez volt a legnagyobb problémám? Hogy minden olyan rohadt drága a minőségéhez képest? Mondjuk én a boltban is adok 1000 pénzt a málnaszörpért, de annak tényleg van íze és nem mű.
Hű, mekkorát csalódtam...Eddig én is csuda jókat hallottam és vágyakoztam, na, már nem annyira...
Minden helynek ez lesz a végzete, ahova letódulnak házat venni a pestiek.
Tisztelem benned, hogy ki mered mondani, hogy a király meztelen! Vagy van ruhája, csak drága és átlagos.
Pedig ha tudnátok, hogy mit szenvedtem azzal, megírjam-e ezt vagy se? Mert alapból nagyon lelkesítenek az ilyen kezdeményezések, tényleg. De ez valahogy már túllendült azon, ahonnan indult. Sajnos.
Nem jártam még itt, de az érzést, amit leírsz, sok helyen átéltem már. A nagy cél, hogy minél több pénz kipumpoljanak a vevőkből, és az érték emellett hamar elsikkad. :( Ritkán találni ma már olyan helyet, ahol a vásárfiában érezni a z örömöt is, amivel készítették.
Kedves Ági! Azért vannak olyan dolgok a piacunkon, amit érdemes megkóstolni, és ha ízlik, kiadni érte a nem kevés pénzt. Nagyon sok munka van a saját termelésű, saját magunk által feldolgozott termékek mögött, mire a piacra jutnak.
Az igaz viszont, hogy egyre több olyan árus van, akiket a piac hírneve vonzott oda, és a vásárlók "levevése" a céljuk.
Kedves Viki! Ígérem, hogy az idén is elmegyünk a piacra, megnézem ismét és igyekszem friss, pozitív szemmel nézni. Talán idén a gyerek se hisztizi végig az egészet és akkor még több jót fogok meglátni.
Kedves Ági! Szeretettel várunk.
Én sokat járok ki és részben osztom a véleményetek. Mondjuk az elmult évben kinötte magát nagyon és csak ősszel megyek vagy tavasszal nyár kilőve.
Vannak kincsek az első árusnál a tepertős pogácsa, a málnás joghurt árus. Friss tej, Friss csíra, És a friss palacsinta ami balatoni büfékben sokkal drágább és ehetetlen ez pedig isteni és házi lekvárral van.
Hű, bár én most ugye 3 évvel később voltam ott, mint Te, Ági, életemben először, de érdekes, hogy nekem mennyire más élmény volt! Engem teljesen lenyűgözött a forgatag, és a régiségesek se zavartak, sőt, igazi kincseket is láttam. Puszi! Gabi
http://szogletesaranyhal.com/2012/08/07/a-liliomkertben-jartunk/
Megjegyzés küldése