Ezeregy éjszaka, a tányér meg a baklava

Ez a tányér a falon lógott nálunk a konyhában. Mindenféle tányér lógott ott, fekete korondi, kék cirádás tunéziai meg ez a megtévesztően ezeregyéjszakás - német Wiesenthal porcelán. Késsel-villával most se mernék hozzáérni, de olyan jól mutatott rajta a baklava, hogy csuda.

Ez az eredeti, igazi baklava, ami tényleg olyan lesz, mintha a koszovói albán cukrászok csinálták volna. Szabadkán ugyanis ők tartják a legjobb fagyizókat-cukrászdákat. Való igaz, hogy cukor az aztán van benne rendesen, de másképpen egyszerűen nem működik a dolog. Ennek ilyennek kell lennie, legfeljebb kevesebbet eszik belőle az ember. Már ha kibírja.

Ezúttal a szír boltban tudtam venni a mi réteslapunknál egy kicsit vastagabb tésztát, ami ideális ehhez az édességhez, illetve a burekhoz, gibanicához is.

Baklava

Mi kell hozzá?
50 dkg rétestészta, 25 dkg darált dió, 15 dkg mazsola, 40 dkg cukor, olaj.

Hogyan készül?
Egy mély tepsit vékonyan beolajozzunk, két réteslapot helyezünk alulra. Néhány csepp olajat kenünk rá, majd vékony rétegben diót és mazsolát szórunk rá. A rétegezést addig ismételjük, amíg a hozzávalók el nem fogynak. Felülre is két réteslap kerüljön.
Az egymásra rétegzett lapokat éles késsel felkockázzuk. 180 fokon 15-20 perc alatt pirosra-ropogósra sütjük.

4 dl forró vízben feloldjuk a cukrot és még úgy forrón a tésztalapokra öntjük. Lassan csorgassuk, hogy a forró cukros lé becsoroghasson a vágatokba.

Megjelent Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.