Százas lista

Úgy érzem, ennek a százas listának a helye a 300. bejegyzésnél van.

A Very Good Taste blogon jelent meg az a lista, amelyet a szerző szerint minden valamire való mindenevőnek végig kellene ennie. A blogokon végigpörgő hasonló játékokhoz hasonlóan, ezúttal is bárki részt vehet benne, bejelölve, hogy mit evett már és mi az ami szóba se jöhet nála. A Kispadon elkészítették a magyar fordítást is, ami már elkezdte útját a magyar gasztroblogokon is.

Nézegettem ezt a listát, de nekem az ég világon semmit se jelentett, a legtöbb felsorolt ételhez esélyem sincs hozzájutni. Ezért arra jutottam, hogy megírom, saját közép-európai változatomat, némi balkáni beütéssel. Akinek van kedve, ezeket az ételeket is sorra veheti.

Bár az eredeti lista meglehetősen eklektikus, és persze az enyém is, rendezőelvként az egyszerűség kedvéért ábécé betűit hívtam segítségül. A feladat tehát vastagon szedni, amit az ember már kóstolt, és áthúzni, amit soha nem enne. A saját listámon egyetlen étel szerepel, amit még nem kóstoltam, nevezetesen a csiga, csak ezért nem jelölök be mindent. Azért persze akad egy-két utált táplálék is alant. Néhányat pedig természetesen az eredeti listában is fel lehet fedezni.

Ja igen, és ha valaki esetleg átveszi a listámat, dobjon már egy kommentet, ide le.

1. Ajvár – Csak úgy kenyérre kenve. Na meg csevapcsicsa mellé.

2. Aszú – Legyen öreg, sok puttonyos és esetleg Árvay.

3. Bableves csülökkel – Sűrűn, hogy megálljon benne a kanál.

4. Baklava – Összeragad tőle a szám, de nagyon szeretem.

5. Baracklekvár – Nagy gyümölcsdarabokkal, tehát házi gyártmány.

6. Bárányhús – Egyáltalán nem zavar a szaga, különösen ha sok fokhagymával készítik.

7. Barátfüle – Ezt is csak a nagyikám tudta igazán jól elkészíteni, azóta se ettem jót.

8. Békacomb rántva – Talán kétszer ettem már. Annyira ez sem volt különleges.

9. Birsalma sajt – Inkább ne erőltessük.

10. Bodza szörp – Igazi szódával, de csak módjával, mert félek, hogy allergiás vagyok rá. Az illatát imádom.

11. Borsóleves – Legyen zsenge és édes a borsó, a leves meg jó tartalmas.

12. Bundás kenyér – Bármikor, bármennyit. Lehetőleg spenótfőzelék mellé.

13. Burek – Csak Szabadkán, helyben fogyasztva. Meg esetleg Belgrádban, Dalmáciában…

14. Cékla saláta – Télen, ha már tényleg nincs más.

15. Csalántea – Ekcéma ellen ittam literszámra. Nem volt hatásos. És finom se.

16. Csevapcsicsa – A faszénen sült az igazi.

17. Csicsóka – Nagyikám savanyította, jó volt, de én nem állok neki.

18. Csiga - Még sose kóstoltam, de nem is vágyom rá.

19. Csirkeláb a húslevesből – Juj! menekülök.

20. Disznósajt – Ha ott voltam a disznóvágáson, akkor szívesen megkóstolom, de boltit sose vennék.

21. Erdei gombák – Egyre jobban szeretem, százszor finomabb, mint a termesztett.

22. Esterházy torta – Nekem túl sűrű, de ezért időnként jöhet.

23. Fagyasztott halrudacskák – Végszükség esetére tartogatva.

24. Fánk – Egy nagy adag lekvárral a közepén, porcukor nélkül.

25. Fasírt – Jó, hétköznapi kaja.

26. Finomfőzelék – Ezt inkább hanyagoljuk!

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Inkább minden nélkül, csak úgy magában.

28. Fonott kalács - Kenyér helyett.

29. Főtt csöves kukorica – A strandon, forrón.

30. Gulyásleves – Anyós pajti jól készíti.

31. Gyümölcsbor – Mondjuk szederből, meggyből isteni.

32. Hagymaleves – Egyszerű, de jó.

33. Halászlé – Mi a szögedi iskola hívei vagyunk.

34. Jeges kávé – Imádom a tetejéről leenni a tejszínhabot.

35. Kakashere pörkölt – Egyszer ez is megvolt, nem vágott földhöz

36. Káposztás tészta – Sóval és borssal

37. Kapros tökfőzelék – Megeszem, de nem rajongok érte.

38. Karalábé – Az a zöldségféle, amiért nem igazán rajongok.

39. Kaszinó tojás – Ebből is csak az Apu-féle a jó, boltban sose vennék.

40. Kecsketej – Ezt is megkóstoltam már, de inkább a belőle készült sajtokért rajongok.

41. Kemping sajt a tömlőből – Meg egy kis friss, fehér kenyér.

42. Képviselőfánk – Ezt is inkább cukrászdában eszem, nem állok neki sütögetni.

43. Knédli – Prágában négy napig minden nap ettem belőle.

44. Kocsonya – Karácsony táján nagy adag szokott készülni, de a porcos részeket nem igazán eszem meg belőle. Inkább kipiszkálom és valaki másnak adom. Ja, és citromlével locsolgatom.

45. Kókuszgolyó – Évente egyszer még jó mókának is tűnhet elkészíteni. Bár a meggy rögzítésével mindig gondjaim vannak.

46. Kovászos uborka – Ha nem löttyedt, jöhet egy forró napon, de a levét azért nem iszom meg.

47. Körömpörkölt – Akkor jó, ha ragad tőle az ember mind a tíz ujja.

48. Körözött – Csak ne legyen túl hagymás.

49. Krémes – A balatonfüredi Bergmanban és a Ruszwurmban ettem eddig a legjobbat.

50. Krumplipüré – Tejföllel és nem tejjel kikeverve szeretem.

51. Krumplis tészta – Jó sok legyen.

52. Lecsó – Szalonnával és rizzsel, tojás nélkül.

53. Lekváros bukta – Frissen és sok lekvárral.

54. Libamáj – Frissen sütve meg hidegen meg pástétomnak elkészítve is imádom

55. Lóhús – Talán egyszer már ettem lókolbászt.

56. Madártej – Minden betegeskedőnek receptre kellene felírni.

57. Majonéz – Sajnos rettegek a nyers tojástól, viszont a bolti változat meg nem az igazi.

58. Mákos guba – Karácsonykor kötelező.

59. McDonald’s Big Mac Meal – Nekem bőven elég egy kis hamburger, kis sült krumplival

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – A klasszikus hétfői étel, bár én a paradicsomszószt jobban kedvelem.

61. Muszaka – Csak ne lenne akkora macera az elkészítése.

62. Nyúlhús – Átlag fölötti gyakorisággal fogyasztom.

63. Őszibarack befőtt – A legjobb turmix alapanyag.

64. Pacal – Én kifejezetten szeretem, de nem krumplival, hanem kenyérrel tunkolni.

65. Padlizsánkrém – Majonézesen, fokhagymával, pirítóssal.

66. Palacsinta – Gyakorlatilag nem tudok olyan tölteléket elképzelni, amivel ne lenne jó.

67. Pálpusztai sajt – Nagyikám ette, azóta se láttam. Nem is kívánom.

68. Paradicsomos káposzta – Nekem ez is bejön.

69. Párizsi – Fújj!

70. Pilóta keksz – Ha semmi más édesség nem akad.

71. Pogácsa – Frissen, még a sütőből kikapkodva. A töpörtyűs a kedvencem.

72. Puding – Bármilyen szörnyen hangzik is, én szeretem a porból készült pudingot, lehetőleg 3 színben, csokis, puncsos és vaníliás aromával.

73. Puliszka – Juhtúróval, tejföllel, rozmaringgal.

74. Rántott hús – Panírozni utálom, de enni annál inkább szeretem.

75. Rakott krumpli – Egyszerűen imádom, ahogy a kolbász piros zsírja összesül a tejföllel.

76. Rácponty tejföllel – Újabb extramacerás kaja, de azért nagyon finom.

77. Sárgarépa krémleves – Fehérborral főzve, de a család sajnos nem rajong érte.

78. Somlói galuska – Olyan kevés helyen csinálják igazán finomra.

79. Sóskaleves – Pirított kenyérkockákkal az igazi, de cukor nélkül.

80. Sült gesztenye – Kár, hogy annyira drága, így marad a gesztenye püré sok tejszínhabbal.

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – Másnaposság ellen kiváló.

82. Sült tök – Semmit sem kell hozzátenni, ez így tökéletes.

83. Szilvapálinka – Nem vagyok oda a pálinkáért.

84. Szilvás gombóc – A nyár vége a maga tökéletességében.

85. Szőlős rétes – Ha valaki kimagozza a szőlőt, jöhet.

86. Sztrapacska – Lehetőleg sok-sok juhtúróval.

87. Tatár beefsteak – Csak ha nagyon frissen készítik.

88. Tintahal – Naná, roston sütve, nem pedig a rántott karikás változatban.

89. Torma – Csíp, nem szeretem.

90. Töki pompos – Finom, de mindig ott áll a legnagyobb sor, ezért általában lemaradok róla.

91. Töltött káposzta – Amióta csúnyán rosszul lettem tőle, már nem kívánom annyira.

92. Töpörtyű – Igen, igen.

93. Túró Rudi – A gyerek mindennapi betevője, én meg nem vagyok hajlandó a számba venni.

94. Túrós tészta cukorral – Inkább sok pörccel.

95. Vaddisznó pörkölt – Ha elég sokáig főzték és elég puha lett a hús, akkor nagyon jó tud lenni.

96. Véres hurka – Vele sült krumplival.

97. Virsli – Tényleg csak akkor, amikor már a végelgyengülés határán vagyok, de mégis „főtt” kajára vágyok.

98. Zöldbab – Kedvencem a rakott változat, de főzelékként is jöhet.

99. Zúzapörkölt – Na ezt inkább kihagyom.

100. Zserbó – Kicsit fujtós, de néha még ezt is megeszem.

Vega kaland

Most, hogy a célegyenesbe fordult a pocakos létem, arra gondoltam talán nem ártana felkészülni a kialvatlan, semmire sincs időm, délben még hálóingben vagyok jelszavakkal jellemezhető hónapokra. A fejembe vettem tehát, hogy kipróbálom, mit nyújtanak az ebéd házhozszállító cégek. Erre a hétre a Vega Foodra esett a választásom, lévén blogjuk is van és ez nálam extra pontokat jelent.

Egy dologra villámgyorsan rájöttem. Utálok várni! Kajára meg főleg. Persze ők nem ígérnek semmit, 7 és fél 2 között szállítanak valamikor, de én fél egykor konkrétan már csillagokat láttam.

Másrészt viszont a hapsi nagyon rendes volt, tegnap nem tudott visszaadni, így az első napot hitelből ettem végig, ma fizettem csak.

Node, nézzük a menüt, ami mégiscsak a lényeg. A Vega Food egyaránt kínál indiai és európai jellegű ételeket. Én nagy merészen gondoltam, ha már vega kaját rendelek, akkor az legyen autentikus is, bevállaltam az indiai ízvilágot.

Zellerleveles puri, azaz kicsinyke lepénykék, olajban sült fűszeres káposztagombóc és a kókuszos paradicsommártásban érkező karfiol gombócok. Nos, ezek voltak az értékelhető, sőt megkockáztatom finom fogások. Fűszeresek, zamatosak, éppen ahogy azt kell és nem túl csípősek. Mindhárom fogás más-más fűszerekkel kényeztetett és miközben ettem, fel-felderengtek az indiai emlékeim.

A mungóbableves és a kétféle zöldséges ragu viszont teljességgel értékelhetetlen volt számomra. Vizenyős lében, baltával darabolt, felismerhetetlenné szétfőzött zöldségek. Nos, az ember nem ezt várná egy egészséges életmódot propagáló cégtől. Miért kell a brokkolit haloványszürkére lúgozni?

Volt még rizs is, hosszú szemű, normál minőségű.

Az adagok pont jók, én teljesen jóllaktam egy menükombináció és egy plusz köret rendelésével. A két napi kóstolgatás ára 3500 forint volt, ami igazándiból nem kevés, de a mai ebédemből bőven maradt még vacsorára is. Mindezt úgy, hogy a levest egyszerűen nem tudtam megenni.

Ezek után érdekes lenne kipróbálni az európai ízlésvilágnak jobban kedvező ételeiket is, de azt hiszem jövő héten teret engedek más pályázóknak is. Mindeközben sejtem azt is, hogy az anyós pajti által beüzemelő ebédszállítás sokkal jobban meg fog felelni az egész család ízlésének, mint bármilyen cég.

Csokoládés sörbet

Ki ne ismerné Chili és Vaníliát? Aki olyan ötletekkel kápráztat el bennünket, mint a csokoládés sörbet vagy éppen a kakaóval fűszerezett karfiol, hogy csak a kakós nyomvonalon maradjak. A csokoládés sörbetet, miután olvastam nála, mindig is el akartam készíteni, bár valahogy tartottam is tőle. Aztán láttam egy csomó más blogon is leírásokat, illetve a Szakácsok könyvében és az Ízvarázsban is rábukkantam a vonatkozó receptre. A fejemben pedig egyre egyszerűsödtek a lehetőségek, végül kifejlesztettem a létező legegyszerűbb, akár sajátnak is titulálható változatot.

Csokoládé sörbet

Mi kell hozzá? 5 dl víz, 10 deka cukor, 5 deka kakaópor, 10 deka csokoládé. A csokoládé és a kakaópor is legyen édesítetlen, minél keserűbb, annál jobb.

Hogyan készül? A forró vízben feloldottam a cukrot, majd a kakaóport is. Lehúztam a tűzről és amikor kicsit kihűlt, kevergetve felolvasztottam benne a csokoládét is. Egy éjszakára ment a hűtőszekrénybe, majd másnap a fagyigépbe a massza, ahol szépen krémesre fagyott.

Hogy ne legyen túlzottan unalmas az élet, készítettem hozzá egy jeges öntetet is, 30 deka vegyes bogyós gyümölcs és 2 evőkanál cukor sűrűre főzésével és átpaszírozásával. Így a savanyúnak és a keserűnek egy egészen különleges jéghideg kombinációja állt elő.

Másrészt viszont nagy boldogsággal vettem tudomásul, hogy a csokoládé sörbet a lehető legjobb alapanyag a jeges csokiital készítéséhez, amivel egész nyáron kísérleteztem. Csak egy kis tejet kell hozzáturmixolni és már kortyolható is a mennyei nedű. Persze a tejszínhab is elfér a tetején.

Tészta sáfrányos mártásban

Időről időre megragadja a fantáziámat egy kép, egy ötlet, ami aztán addig nem hagy nyugodni, amíg meg nem valósítom. Ezzel a gyönyörűségesen sárga tésztamártással is így jártam. Nem is csalódtam benne, cseppet sem szokványos.

Tészta sáfrányos mártással

Mi kell 2 adaghoz? 25-30 deka spagetti, 2 deci fehérbor, 2 deci tejszín, 1 kiskanál sáfrány, 1 kiskanál reszelt citromhéj, 1 doboz koktélrák, só.

Hogyan készül? A bort felforraltam, beleszórtam a sáfrányt és egy kicsit együtt főztem, hogy a bor ereje elpárologjon, a sáfrány színe pedig előbújjon. A többi hozzávalóval már csak összemelengettem, forralni egyáltalán nem szükséges. Kivéve persze a tésztát, ami kifőtt állapotában került a mártás alá.

A borospincéből ezúttal egy 2007-es Lisicza Pécsi Cirfandli került elő. A Lisicza pincészettel a nyáron sok jó tapasztalatunk volt, de ez a boruk most nem varázsolt el különösebben, bár még így sem szívesen főzném el az egész palackkal.

Az ötlet forrása: a Delicious magazin 2008 augusztusi száma.

VKF! Túrós ételek

Ízbolygó az eddigiektől némileg eltérően, egy hozzávalót, nevezetesen a túrót jelölte meg e havi közös ötletelésünk témájául. Csudajó ötlet, én mégis azt fontolgattam, hogy szégyenemben elbujdokolok.

Zsenge ifjúkoromban két nyarat töltöttem azzal, hogy Kriszta barátnőmmel körbebicikliztük a Ludasi tavat és minden öreg nénihez, bácsihoz becsöngettünk útközben. Néprajzkutatósdit játszottunk ugyanis. És Kriszta témája a tejfeldolgozás volt. Az enyém ugyan a szentelmények, de mégis rendkívül szégyellem magam, hogy az ég egy adta világon semmit sem jegyeztem meg abból, hogyan készül az igazi tejföl, túró, aludttej...

Ráadásul nem vagyok az a mindent házilag megoldó típus, szeretem inkább megvenni a kész árukat. Így aztán eddig eszembe se jutott, hogy különböző tejtermékek előállításával kísérletezzek, megveszem inkább a piacon a kedvenc termelőmtől, amit szeretnék. Most viszont teljesen véletlenül akadtam a házi túró receptjére egy indiai vegetáriánus szakácskönyvben. Annyira egyszerűnek tűnt, hogy ezt most tényleg nem hagyhattam ki.

Házi túró készítése indiai módra

Mi kell hozzá? 1,5 liter tej, 1 citrom leve.

Hogyan készül? A nyers tejet felforraltam, 2-3 perc után lehúztam a tűzről és beleöntöttem a citrom levét. Egy kicsit kevergettem, szépen ki is csapódott aminek ilyenkor külön kell válnia.

Egy szűrőt kibéleltem egy pelenkával (kisgyerekes háztartás előnyei), ebbe öntöttem a kevercset. Amikor kissé kihűlt, kinyomkodtam a levet belőle, amennyire tudtam és egy magas falú tál fölé függesztve egy napra a hűtőbe tettem.

Amikor kibontottam a csomagot, egy szép, fehér, kemény friss sajt lett a jutalmam. Sokkal kevésbé krémes vagy éppen morzsalékos mint a mi megszokott túrónk, az íze pedig kifejezetten édeskés. Jól szeletelhető. Egyetlen bánatom az eredménnyel kapcsolatban annyi, hogy a másfél liter tejből mindössze úgy 15 dekányi, azaz igen picinyke túró nyerhető ki ily módon.

Paneer musalam, avagy paradicsomos, túrós finomság

A fenti módon előkészített túrógömböcből egy autentikus indiai finomság készült, ami lepénykenyérrel vagy akár rizzsel kiegészítve igazi különleges vacsora lehet.

Mi kell hozzá? 2-3 zamatos paradicsom, 1 lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 chili, fél kiskanál fekete mustármag, fél kiskanál garam masala, 1 kiskanál cukor, só, olaj.

Hogyan készül? A paradicsomot és a hagymát apróra kockáztam. Kevés olajon megfuttattam a fokhagymát és a fűszereket, hozzáadtam a többi zöldségeket és addig pároltam, míg jól besűrűsödött. Ekkor beledaraboltam a túrót, amit éppen csak átforrósítottam és már tálaltam is.

Mangós itóka a savóból

Mivel a túrókészítés mellékterméke mintegy liternyi savó lett, azt sem hagyhattam veszendőbe menni. Sokkal savanyúbb ízre számítottam, de ez az opálos folyadék inkább édeskés lett, a tejcukortól. Bár az autentikus mangó lassi joghurttal készül, ezúttal a jéghidegre hűtött savóval turmixoltam össze a mangólevet, 1:1 arányban. Kivételesen finom lett!

Ha pedig valami nagyon Indiára emlékeztető italt szerettem volna kikeverni a maradék savóból, akkor egy kevéske kókusztejet, sót és borsot adtam volna hozzá, illetve egy marék tört jeget, hogy még frissítőbb legyen.

VKF! Túrós ételek

Bár a kiírás különleges túrós ételekről szólt, először egy gyors, és a konyhámban egyre gyakrabban felbukkanó ételről számolnék be, a galuskáról, illetve annak juhtúrós, spenótos változatáról. Igazából nem egy különleges étel, viszont szerintem a túró meg a spenót olyan jól passzol, hogy nem hagyhattam említés nélkül eme étket.

Juhtúrós galuska, tejszínes spenóttal

Mi kell 4 adaghoz? 25 deka juhtúró, 2 tojás, 1 deci tej, körülbelül 20-25 deka liszt, 30 deka friss spenót, 1 deci tejszín, olaj, só, bors.

Hogyan készül? Először érdemes a spenótot megmosni, mert ez az egész étel készítése esetében a legidőigényesebb feladat. A zöld leveleket széles csíkokra metélem, pici olajon éppen csak addig fonnyasztom, amíg megroggyan, ekkor rálocsolom a tejszínt, összeforgatom és le is zárom alatta a tüzet.

A galuska tésztájának kikeverése előtt odateszek egy nagy fazék vizet forrni. A túrót villával összetöröm, hozzákeverem a tojást, a tejet, végül a lisztet is. Ha a tészta túl kemény, vagy éppen túl lágy lenne, szükség szerint adok még hozzá tejet vagy lisztet. Gyorsan beleszaggatom a vízbe, és ha feljött a felszínre, már lehet is leszűrni. Tényleg pillanatok alatt elkészül. Végül már csak annyi dolgom akad, hogy a galuskát és a spenótot összeforgassam és már falhatjuk is.

Kukoricázok

A zsenge csöves kukorica az egyik legjobb étel a világon. Bő, sós vízben megfőzve, két marokra fogva harapdálva a nyár maga. Nem is szoktam bajlódni azzal, hogy mást készítsek belőle, hiszen így is mindenki kedvence.

Már évek óta tervezgettem egy jó kukorica levest. Volt néhány hamvába holt próbálkozásom, főként a fagyasztott alapanyagból. Most azonban már nem halogathattam a feladat megvalósítását, a szeptemberi Olive-ban jött szembe velem a legszimpatikusabb recept, amit szinte tökéletesen sikerült megvalósítanom. (A linkelt bemutató példány 6-7 oldala.)

Kukoricaleves

Mi kell 4 adaghoz? 1 kanál piros curry paszta, 2 deci kókusztej, 2 cső kukorica, 1 doboz koktélrák (10 deka), 5 deci húsleves, petrezselyem zöldje.

Hogyan készül? A kukoricát talpára állítottam és levagdostam a szemeket. A curry pasztát felforrósítottam, rádobtam a kukoricát, összeforgattam és felöntöttem a kókusztejjel meg a levessel. Amikor, mindössze néhány perc után puhára főtt a kukorica, beleszórtam a rákocskákat, megrotyogtattam. A tálaláshoz rászórtam a durvára tépkedett petrezselymet is.

Megjegyzések: A curry paszta jó csípős, be is sűríti a levest, viszont a kókusztejtől kellemesen selymes lesz. Az eredeti recept szerint néhány szem félbe vágott koktélparadicsomot és koriander levelet is tehettem volna bele. A curry paszta helyettesíthető hozzávalóival is, ugyanis chilit, citromfüvet, fokhagymát, hagymát, galangát tartalmaz.

További inspiráció, avagy mindenki kukoricalevest főz:

Chili és Vanília Parmezános és chilis levese

Dolce Vita Kukoricakrémlevese

La Tartine Gourmand csavargós beszámolójának végén ismerteti a zellerszállal ízesített Kukorica levesét

Kukoricapuding

Ha már a kukoricánál tartunk, fel kell vésnem az örökkévalóság számára azt a kukoricapudingot, amelyet még tavasszal készítettem. Igen nagy sikert aratott, de a felfirkált hozzávalólistát azóta sem találtam. Most megleltem a cetlit, úgyhogy gyorsan be is írom, nehogy megint elveszelődjön.

Mi kell 6-8 tálka megtöltéséhez? 20 deka szemes kukorica, 15 deka kukoricadara, 3 deci tej, 2 tojás, 4 evőkanál reszelt parmezán, só, bors, reszelt szerecsendió, vaj.

Hogyan készült? A süthető tálkákat kivajaztam. Az összes hozzávalót alaposan elkevertem, beleöntöttem a tálkákba, de nem töltöttem teljesen tele, mert a keverék megduzzad. Egy tepsibe forró vizet töltöttem, ebbe állítottam a sütőformákat és 45 percre betoltam a 180 fokos sütőbe. A puding, ha átsült, ki lehet fordítani a formából és kiváló köret lesz belőle mindenféle szaftos húsokhoz.

A dinnye lényege

Eleddig abban a hitben éltem, hogy Lőrinc augusztus 10-én ejti meg azt a poétikus aktust, hogy belepisil a dinnyébe és ez által elrontja az ízét. Az internet áldásos hatásának köszönhetően azonban számomra is kiderült, hogy ez a dátum csak a szeptember 5-i Lőrinc napon jön el. Tehát még akad 3 hét a dinnyefogyasztásra. Imígyen.

Hosszú kezű, hosszú lábú, sete-suta alig-kamaszként a nyarak egy részét olyan varázslatos helyszíneken töltötte a korosztályom mint a telek/rancs. Itt egy szál bikininadrágban múlattuk az időt, szórtuk a homokot, tömtük a mosatlan, permetszert ritkán látott gyümölcsöt. A fürdőalkalmatosságnak kinevezett betonhengerben időnként megmártóztunk, vagy a szofisztikáltság netovábbjaként kifejlesztett, állványra szerelt és napon jó alaposan felmelegedő hordóból locsoltuk magunkra a vizet.

A dinnyét úgy ettük, hogy egy felnőtt a kezünkbe nyomott egy szép szeletet, mi meg haraptuk, a magokat időnként lenyeltük, időnként távolba köpő versenyt rendeztünk. Az édes, ragacsos lé meg csorgott lefelé a csupasz, feketére sült mellkasunkon. A rózsaszínes csermelyeken persze megtapadt a homok, de gyorsan meg is száradt és mindig csak az alkonyattal érkező hazaindulási huzakodás előtt vettük a fáradtságot, hogy lemossuk magunkról.

Sok dinnyét ettem a nagymamám szőlőlevelekkel körbeárnyékolt, zöld oszlopokkal ékes teraszán is. Mi gyerekek általában abban a szerencsében részesültünk, hogy a vékony szeletek közül mindig a leginkább magtalant választották ki számunkra. Ezt is csak harapni kellett, bár ünneplő ruhában ez már komoly kihívást jelentett.

A nagytatától gyorsan eltanultam, hogy a közpe a legfinomabb, ezért az ki kell vágni, akkurátusan félretenni, majd a fehér részig, azaz az egyre íztelenebb részekig eljutva hirtelen visszatérni a legtökéletesebb falathoz, a dinnye lényegéhez.

Manapság már késsel és villával eszem a dinnyét, sőt szalvétát is a kezem ügyébe készítek. Mániás lettem ugyanis, már nem szeretem, ha mindenfelé csorog a lé. Csorogjon csak szépen az én számba. Meg aztán már azt sem igazán csípem, ha könyékig ragadok a létől.

A gyermekem, illetve az egyre divatosabb édes-sós dinnyés saláták előállítása érdekében pediglen már olyan áldozatokra is képes vagyok, hogy fél dinnyéket magozok ki türelmesen, egészen aprórakockázva a húsát. És a közepét, a lényegét még mindig félreteszem. De már nem mindig magam, hanem most már a gyermekem kedvére.

A Távol-Keleten jártam

Mondhatnám azt is, hogy az olimpia tiszteletére készült a sült rizs, de a pocakos nők agya nem így működik. Sokkal inkább mindenféle főzős újságok lapozgatása, mint éjszakai időtöltés, inspirál. Ezen kívül egyre jobban kívánom a fűszeres ízeket, például most szívesen kirándulnék Indiába is.

De közben csendben rettegek, nehogy véletlenül szülésindítóként működjön valamelyik fogásom. Még néhány hetet jó lenne kibírni, annak ellenére, hogy szívesen lepakolnám már ezt a plusz súlyt.

Sült rizs Kínából

Mi kell 2 adaghoz? 2 tojás, 10 deka főtt rizs, 5 deka sonka, 1 csokor újhagyma, 1 cukkíni, 1 sárgarépa, 1 kanál cukor, 2 kanál olaj. Opcionális: szójaszósz, borsó, színes paprika csíkok.

Hogyan készül? Két serpenyőt melegítettem elő, egy-egy kanál olajjal. Az egyikbe kerültek a hajszálvékonyra szeletelt zöldségek, amiket addig pirítottam, rázogattam, kevergettem, amíg éppen, hogy elkezdtek puhulni. Ekkor rájukszórtam és kicsit rá is karamellizáltam a cukrot.

A másik serpenyőben először megpirítottam a felcsíkozott sonkát, kiszedtem. A két enyhén felvert tojásból rántottát sütöttem, úgy hogy a fakanállal kisebb darabokra vagdostam. Végül belekerült a rizs is, hogy átmelegedjen és minden hozzávalót még forrón összeforgattam.

Színes, szagos, gyorsan fogyó étel. Minden maradék belekerülhet és még egészséges is a sok zöldség miatt. Kell ennél több? Na jó, néhány magyar aranyat még el tudnék képzelni desszertnek az olimpiáról.

Fejtett bab leves indiai fűszerekkel

Mi kell 4 adaghoz? 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 20 deka fejtett bab, 2 sárgarépa, 2 kanál olaj, fél-fél kiskanál fekete mustármag, őrölt gyömbér, kurkuma, fahéj, só és bors. A tálaláshoz: 1 dl sűrű joghurt.

Hogyan készült? A forró olajon üvegesre pároltam a felkockázott hagymát, hozzáadtam a fűszereket és a fokhagymát, együtt pirítottam, amíg a mustármag pattogni kezdett. Ekkor felöntöttem körülbelül 1 liter vízzel és a zöldségeket ebben a lében főztem puhára.

Jó sűrű, illatos, gazdag leves lett. A tányérjában mindenki annyi joghurtot kevert bele, amennyit kívánt. Ettől savanykásabb és még kellemesebb lett az íze.

Szedres jeges

Ezen a nyáron a kívánságlistámat a szeder uralja, messze megelőzve a két évvel ezelőtti favoritot, a nektarint. Lehet, hogy valamilyen hiányosságra utal, hogy ennyire kívánom? Bár a csokit is kívánom, de nem hinném, hogy az az édes íz utáni vágyódásomon kívül bármilyen vitamin igényemet is kielégítené.

Mindig csak egy kis tálkával veszek, aztán pillanatok alatt el is fogy magában. Szinte sajnálom süteménybe pakolni, olyan finom így is. Most viszont egy picit savanykás volt az adag, ezért némi ízfokozót vetettem be az élvezhetőség érdekében.

Szedres jeges

Mi kell 4 kis tálkányi adaghoz? 30 deka szeder, 1 kanál cukor, 1 kanál rózsavíz, 2 deci tejszín, 2 deci joghurt, 2 kanál porcukor.

Hogyan készült? A szedret cukorral puhára pároltam, a kanállal kicsit összenyomkodtam. Rózsavízzel illatosítottam. Lehűtöttem.

A tejszínhabot felvertem a porcukorral, óvatosan beleforgattam a joghurtot. A habot és a lila masszát egymásra rétegeztem és megfagyasztottam. Mivel nem kevertem össze, szépséges fehér és szederszínű csíkos fagyi került a tálkákba.

Barangolás

Tegnap este megtértünk egy hetes balatoni portyánkról. Az étkezést részint stradokon, állatkertben és egyéb tömeges helyszíneken kapható emberi fogyasztásra csak mérsékelten alkalmas élelmiszerekkel - palacsintával, rántott hússal és hot doggal oldottuk meg. Szerencsére akadt a menüben házi készítésű lángos, házi készítésű baracklekvárba tunkolva (Eszter nagymamája által előállítva) és egészen jó pizza (a füredi Bazsalikomban) és marhapörkölt (a füredi Hétlépcsősből).

Illetve főztem én is. Nem túl sokszor, viszont, amikor begyújtottuk a faszenet a rost alatt, igazi finomságok kerültek ki kezem alól. Kajafotók sajnálatos módon nem készültek, mert mire eszméltem volna, már csak az üres edények néztek velem farkasszemet.

A legjobb ötletnek a roston megrotyogtatott camembert bizonyult. Abból is érdemes a nem túl autentikus, ám annál finomabb zöldfűszeres, fokhagymás változatot leemelni a polcról. A tetejéről vékonyan levágtam a kérget, alulról akkurátusan fóliába csomagoltam, majd a tűz fölé helyeztem, amíg meg nem olvadt a sajt. Ropogós kenyérszeletkéket mártogattunk bele és sok saláta is fogyott mellé.

Hús fronton a kész fűszerkeverékbe, olajba és szójaszószba pácolt, egészben hagyott szűzpecsenye bizonyult telitalálatnak. Ezt a szép darabot minden oldalról megsütögettem, majd amikor felszeleteltem, kissé nyersnek találtam a közepét, ezért minden szeletet visszapakoltam a rostra, de csak 1-2 perc erejéig. Így a hús puha, szaftos maradt és nagyon jó ízeket szedett magába a páctól, ami kissé rá is égett, na jó karamellizálódott.

Ó igen, és ittunk is jófajta borokat. A legnagyobb sikert a Légli féle Rajnai Rizling aratta. Ahogy a drágám mondaná, nem sok jó Rajnai Rizlinget csinálnak Magyarhonban, de ez kiváló.

Fehér csokoládés mentahab

Szeretem a mentát, az illatát, a zamatát, a frissességét. Azt viszont kifejezetten gyűlölöm, hogy az erkélyládámban már a második eresztésnyi növényzet tetvesedik be ezen a nyáron. Már megint kénytelen voltam a filteres változathoz fordulni, a kellő mennyiség és ízesség elérése érdekében.

Ez a desszert akár fagylaltként behűtve is egészen fantasztikus, de mi nem bírtunk addig várni, megettük frizsi-hidegen.

Az alatta terpeszkedő pisztáciás habcsók is jó ötletnek tűnt, de mivel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, annak publikálásától most eltekintenék.

Fehér csokoládés mentahab

Mi kell 4 adaghoz? 3 tojás sárágája, 3 deci tej, 3 evőkanál cukor, 3 mentatea filter, 2 deci habtejszín, 5 deka fehér csokoládé.

Hogyan készül? A tejet felforraltam, a tűzről lehúzva 5 percre beleáztattam a mentát. Ezt aztán eldobtam. A tojások sárgáját kikevertem a cukorral, majd felöntöttem az ízesített és még mindig forró tejjel. A sárga keverék ez után visszakerült a tűzre, ahol folyamatosan kevergetve megvártam amíg besűrűsödik. Egy kicsit türelmetlen voltam, ezért nem lett olyan szép sima a krém. Majdnem sikerült rántottát előállítanom, de még idejében lehúztam a tűzről és hideg tálba öntöttem. Beleolvasztottam a fehér csokit és hagytam teljesen kihűlni. Időközben tovább sűrűsödött. Tálalás előtt óvatosan beleforgattam a habbá vert tejszínt is. Mentalevelekkel díszítettem.

Diós kenyér

Néha elkap valami sütési vágy. A mostani konkrétan az éjjel kettőig tartó elaludni nem tudás eredményeként született, miközben kínomban már Jamie egyik könyvét lapozgattam. Már el is felejtettem, hogy egész sok kenyeres receptje van.

Mostanában valahogy alig-alig eszem egyébként kenyeret, boltit már ezer éve nem vettem. Anyós pajti hozza a maga kis kenyérsütős alkotásait, amik persze kiválóak, de reggelizni eleve folyékonyat szoktam, és a vacsora is egyre gyakrabban valami zöldséges főtt kaja.

Ez az adag viszont elég szépen elfogyott, tehát másnak is bejött, nem csak nekem.

Diós kenyér

Mi kell két lapos cipóhoz? 25 deka finom kenyérliszt, 25 deka teljes kiőrlésű liszt, 12 deka őrölt dió, 3 deci langyos víz, 1 csapott kanál cukor, 7 gramm szárított élesztő, 1 kiskanál só, 10 deka vaj.

Hogyan készül? A folyamatot jelentősen leegyszerűsítve, robotgéppel dagasztottam a tésztát. Először elkevertem a vízben az élesztőt és a cukrot, a keverőtálban pedig a száraz anyagokat. A gépet hagytam jó 5 percig dolgozni, majd a tészta lefedve álldogált a pulton, fél órát. Közben duplájára puffadt.

Ekkor újra átdolgoztattam a géppel, újabb 5 percig, kitettem a tepsibe és újabb fél órát kelesztettem, ezúttal már két hosszúkás cipóra osztva. A 200 fokos sütőben az ismét alaposan megkelt tészta nagyjából 35 percet töltött.

Sűrű, tömör, karamellesen kesernyés kenyér lett belőle. Egy napig, amíg el nem fogyott, tökéletesen őrizte az állagát. Vajjal vastagon megkenve már önmagában is élvezet, de amikor hajszálvékony sonka és füge szeleteket pakoltam rá, mennyei magasságokba emelkedett. Terveim között szerepelt még némi mozarellás-balzsamecetes szendvics is, de mire ezt megvalósítottam volna, már nem volt mire pakolni.

Becsokiztam

Csokoládé jelszóval manapság szinte bármit el lehet adni. Masszázst, sampont, radírgumit meg füzetet. Csak legyen csoki illatú. És persze az olvasnivalót. Lassan egy egész polcot megtöltenek azok a könyvek, amelyek címében valamilyen módon szerepel ez az édes, olvadós finomság.

Mert a csokoládét mindenki szereti, ezerféle változata közül mindenki megtalálja a kedvére valót. Magam részéről egyre inkább hajlok az elképesztően drága, ám annál különlegesebb töltelékkel ellátott változatok felé. Az egyszerű, minden boltban fellelhető százgrammosak hovatovább egyáltalán nem hoznak lázba. Nyár van, eszek helyette gyümölcsöt. Vagy éppen egy könyvben keresem a csokoládéba rejtett élvezetet.

Joanne Harris: Csokoládécipő

"A világhírű bestseller, a Csokoládé régóta várt folytatása!" áll a tanácstalanul zavaros borítón. Ráadásul az angol cím - The Lollipop Shoes, azaz nyalókacipő - sokkal inkább utal a tartalomra. Az írónő néhány évvel később, Párizsban veszi fel a jól ismert történet fonalát. Vianne ismét csokoládéboltot vezet, de a lelkesedése és az ínyencségek sem a régiek.

A könyv sokkal mélyebb, érzékenyebb és keserűbb, mint az előző Csokoládé. És sajnálatos módon sokkal kevesebb benne a finomság. Persze az élet nem csupa tejszínhabos tejeskávé meg mazsolás kuglóf, mégsem erre a borzongásra, szorongásra számítottam, amikor az olvasást elkezdtem.

A három hangra hangszerelt történet nagyon lassan bontakozik ki, az ember már-már abbahagyná, amikor minden szereplő valami olyan újdonságot árul el, ami hirtelen továbblöki a történetet és vezeti az olvasót az üzlet mögötti kicsi műhely titkai felé.

Carole Matthews: A Csokoládéimádók klubja

Igazi angol nőcik, igazi angol problémákkal. Csak éppen mindannyian imádják a csokoládét. A végtelenül sablonos, magánéleti, munkahelyi válságokat humorral beborító könyv igazi egynyári sláger. Nagyjából minden 20 oldalon történik valami, amin jót lehet kuncogni, szurkolni a kedvenc szereplőnek és irigyelni ezeket a nem éppen magyar rögvalósághoz kötődő problémákat.

Sajnos a csokoládés vonal, ami magához csábított volna, kimerül a látszat pszichológiában. Vagy tényleg a személyiségünk lenyomata lenne, hogyan választjuk és faljuk fel a napi szénhidrát adagunkat?

Farsang Erika: Chili és csokoládé

Szuper cím, randa borítóval. És az egész szövegben sehol egy gramm csokoládé sem szerepel. Vagy csak én nem olvastam elég figyelmesen? Meg aztán a chilit is erősen hiányoltam végig.

A lapokon egy átlagos magyar család mindennapjai bontakoznak ki, humorosnak szánt formában. Egy-egy ilyen sztorit még szívesen elolvasgat az ember lánya, ha már a kezébe került a könyv, de néhány oldal után méla unalomba fullad a hol Bélának, hol Gyulának titulált férj és egyéb kapcsolt részek kalandozása.

Séta a varázskertben

Ma reggel úgy ébredtem, hogy kirándulni kell. Végre vége az esős évszaknak, ráadásul a nap a Balaton felvidék varázslatos világában sütött le rám, nem maradhattunk bezárkódzva a házikóban. Kapolcsig nem merészkedtünk el, pedig ott ezen a héten van ám látnivaló. Mi beértük a csendes, nyugodt, ám így is csoda izgalmas Dörgicsével. (Már ez a név önmagában is olyan csiklandósan csalogató.)

Sétáltunk egy nagyot. Betértünk Nagy István szobrászművész kertjébe. A bácsi láthatóan megörült nekünk, azonnal el is kezdett mesélni, mi pedig kellő figyelemmel tüntettük ki. Az utánunk jövők rendre körülszaladták a kertet, mi rászántuk az időt. Egy ideig a szobrokról volt szó, aztán kibontakozott egy olyan ember humora, aki már sokat megélt, mégis derűsen képes szemlélni a világot.

A szobrok is varázslatosak, már önmagukban is. De a kertben elhelyezve, a tájba olvadva egészen lenyűgöztek. Egyre csak az járt az agyamban, hogy én is ilyen kertet szeretnék! Ahol ennyire együtt tud élni egymással a művészet és a természet. Elképzelem, ahogy egy őszi alkonyatban a szél beszélni kezd, a falevelek színes árnyakat rajzolnak és megelevenednek a figurák.

Órákig ott maradhattunk volna, de tűzött a nap, a gyerek ugyan talált magának homokozót, de az éhségtől sajnos szédülni kezdtem, így kimentettük magunkat. Itt részletesebben is olvasgatható és nézegethető Nagy István és a kertje.

Persze nem állhattuk meg, hogy ha már Dörgicsén jártunk, ne térjünk be a helyi borászatba, a Pántlikába. Egy kedves fiú vezetett körbe. Hatalmas acéltartályokban őrzik a jó kis boraikat. Rá kellett döbbennem, hogy egyszerűen imádom azt a dohos, alkoholos szagot, ami minden pincében eluralkodik. És persze a hűvös is igen jól esett.

Kóstolni is lehet, akár szervezett formában is. Mi egy Olaszrizling Selection 2006 és egy Sauvignon Blanc 2007 tartalmú palackkal tértünk végül haza.

Éhségünket pedig a Vászoly és Balatonudvari között lévő Lucifer csárdában csillapítottuk, amiről tavaly már írtam. Még mindig jó, házias a kaja, talán a sóval és a cukorral kicsit jobban fukarkodhatnának. De a kilátás továbbra is pazar.

Áfonyás, fehércsokis muffin - Tiszta Amerika

A múltkor a piacon igen csúnyán átvágott az egyik fickó. Túl sok félét vettem, mindenből egy kicsit, a gyermekem meg rohangált és kóstolgatott mindenféle mosatlan gyümölcsöt. Szóval nem igazán tudtam odafigyelni arra, hogy mi mennyi.

Viszont igazi optimistaként azt is meg kell állapítanom, hogy - aranyárban ugyan - de megvettem életem első friss áfonyáját. Ami finom. Kifejezetten finom. Süteménybe kerülve pedig azokra a muffin porokra emlékeztet erősen, amiket a hugicám iportált Amerikából, az egy éves bolyongása végén. Csak éppen a friss gyümölcs sokkal többet ad hozzá az élményhez, mint a por.

A recept egyébként az augusztusi Good Food-ból származik.

Áfonyás, fehércsokis muffin

Mi kell hozzá? 200 g vaj, 100 g cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 tojás, 200 g liszt, 1 csomag sütőpor, 100 g fehér csokoládé, 100 g áfonya.

Hogyan készült? A vajat a cukorral habosra kevertem. Ehhez arra van szükség, hogy a vaj legaláb szobahűmérsékletű, azaz puha legyen. Egyenként adtam hozzá a tojásokat, mindegyiket alaposan elkevertem. A sütőporos lisztet két menetben szórtam a tésztába, újabb keverés után pedig belekerült a felkockázott csoki és a gyümölcs is. Két kanál segítségével nagyjából félig töltöttem a muffin formákat, mert sütés közben a tészta szépen megdagad úgyis.

180 fokos sütőben, nagyjából 20 perc alatt meg is sült. Illatos lett, omlós és nagyon vajas.

...

Ez egy gasztroblog. Egy napló arról, hogy mit eszek, mit főzök, mit vásárolok, mit olvasok a kajákról, mit gondolok a konyhában és az éttermekben történő dolgokról.

De benne van az életem is. Nem hagyhatom ki, mert megfekszi a gyomromat, napokig kavarog bennem, mint valami megemészthetetlen szemét.

Most pedig írnom kell arról, hogy elfogták Radovan Karadzicot (ejtsd: karadzsity). És ahogy a hírportálokat nézegetem, felkavarodik az iszap. Igen, fiatal voltam még. A gimi padjait koptattam, a szüleim által biztosított gondtalanságban. Alig-alig érzékeltem valamit abból, amit ott történt Boszniában.

De utólag szégyellem magam. Az akkori érzéketlenségemért, oda nem figyelésemért. Minket akkor jobban érdekelt az infláció meg az embargó. Az, hogy hogyan lehetne benzinhez vagy étolajhoz jutni.

Azt az érzést, hogy még ma is úgy megyek Horvátországba, mintha nem történt volna semmi, nem tudom megmásítani. Krken járva a hároméveskori önmagam sejlik fel. A Plitvicei tavaknál arra gondoltam, hogy milyen csalódott voltam, amikor elmaradt az ide tervezett osztálykirándulás. Opatijához pedig mindig a januári sétáink és a barackos puding kötnek majd. Mint ahogy a Neretva völgye nekem mindig a második világháborús partizán-meséket fogja eszembe juttatni.

De mindig remeg a gyomrom, amikor a Knin környéki szellemfalvakat, a boszniai, körbekerített, de amúgy még mindig éles aknamezőket vagy éppen Vukovárt látom. Élőben. 10-15 év múltán. Most már vízum nélkül. Magyar útlevéllel utazgathatok arra. Nem kell lehajtott fejjel járnom, a magyar rendszámú autó szélvédőjét nem fogják kővel megdobálni és mocskos feliratokkal ellátni. És ha nem töröm magam, hogy szerbül beszéljek, rám sem néznek majd furcsán.

Utózönge

A mostani VKF-es forduló pályaműveit elnézegetve, egyre csak erősödött bennem az elhatározás, hogy ma én ugyan nem fogok főzni. Csak kavarok egy salátát ebédre, jó lesz az. És közben még az a kényszerképzetem is támadhat, hogy csuda egészségesen élek.

Egy apróságra nem számítottam, arra, hogy az ilyen apró darabkákból összeálló kutyulmányokat a gyermekem erős gyanakvással, mi több tartózkodással fogadja. Legközelebb tehát az ő adagját külön-külön fogom tálalni, mert így egyesével ki kellett neki kotorásznom a kedvenc kukót, illetve almát.

Hétköznapi saláta

Mi került a két személyes adagba? 5 deka párolt sonka, 5 deka füstölt sajt, 1 alma, 1 kisebb kukoricakonzerv (15 deka), 4 evőkanál joghurt.

Hogyan készült? Minden hozzávalót a kukoricához hasonló méretű darabkákra vágtam, rálocsoltam a joghurtot és összekevertem. A gyermekemmel ellentétben én kifejezetten szeretem, ha minden falatba kerül minden hozzávalóból, így egymás mellett tudom élvezni az ízek kombinációját. Szerintem ez a kombináció, mivel minden hozzávaló elég zamatos, nem ígérel semmiféle fűszerezést.

A próféta papucsa

Rejtő Jenő regényei, még abban a bizonyos sárga, széteső lapú kiadásban varázsoltak el, a kilencvenes évek elején. Most, hogy gondolatban újra sorolom a címeket, felsejlenek azok a nyarak, amikor egyszerűen semmi mást nem akartam csinálni csak elmerülni ebben a varázsvilágban. Elátkozott part. Három testőr Afrikában. Vesztegzár. Szőke ciklon. Piszkos Fred. Mind kihagyhatatlan. És a 14 karátos autó Gorcsev Ivánnal.

Nos, ez utóbbiban szerepel a Próféta Papucsa, egy kiszáradt folyómeder, ahová a nevezett autót el kellene juttatni. Viszont a szombati gasztroblog találkozóra, azaz piknikre készített kajámra annyira jól illett ez a név, hogy nem hagyhattam ki. Szóval megettük a

Próféta Papucsát

Mi kell hozzá? fél kiló liszt, 3 evőkanál olaj, 3 deci langyos víz, 1 kiskanál só, 1 kanál cukor, 1 csomag száraz élesztő. A töltelékhez: fél kiló darált csirke vagy pulykahús, 2 lilahagyma, nagy maréknyi dió, olaj, só, bors, fahéj, köménymag.

Hogyan készült? A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztottam és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel diónyi gombócokat szaggattam belőle, majd hosszúkás, lapos korongokat formáztam belőle.

A töltelékhez a felkockázott hagymát olajon megpároltam, hozzáadtam a húst és addig pároltam fedő alatt, amíg átsült. A diót és a fűszereket mozsárban összetörtem és a húshoz kevertem. Minden tésztakorongra egy púpos evőkanálnyi tölteléket nyomtam, sütőpapírra tettem és betoltam a 200 fokos sütőbe. Nagyjából 20 perc alatt át is sültek az illatos papucsok. Mintha egy török büféből érkeztek volna egyenesen. Melegen volt a legfinomabb, mert hidegen egy picit megkeményedett a tészta, de azért még így is bőven fogyasztható volt. Egy kis hideg padlizsánsaláta sem árt mellé.

Néhány darab tetejére kecskesajt szeleteket is tettem, az sem ártott meg az összképnek.

VKF! Salátázzunk

Dolce Vita kiírását a többiekhez hasonlóan én is nagyon szerettem, hiszen a saláta a nyár lényege. Már zsenge albérletes koromban, azaz önálló főzőcskézésem kezdetén fejemhez vágta a lakótársam, hogy én mindenből képes vagyok salátát alkotni. Bár akkoriban ez a majonéz indokoltalanul gyakori használatát jelentette, azt hiszem nem volt ez annyira rossz dolog.

Örömmel jelentem, hogy azóta lényegesen felfejlődtem. Még mindig a vasárnapi ebédek tökéletes kísérőjének tartom a tejfölös uborkasalátát, illetve az ecetes fejes salátát, illetve nyáron menetrendszerűen asztalra kerülő görög salátát is.

A fejlődés újabb lépcsőfoka esetemben az úgynevezett vacsora saláták megjelenése. Ezek olyan levelekből, sajtból, sonkából és egyéb zöldségekből összeállított költemények, amelyek mindig új dimenzióban képesek feltüntetni az egyes hozzávalókat. A rukkola, koktélparadicsom és mozarella például csupán pár csöppnyi balzsamecetet kér maga mellé. Meg aztán ott vannak még a hideg tésztasaláták, amelyekről korábban elképzelni sem tudtam, hogy villám hegyére tűzzem őket. Manapság viszont nem tudok elegendő mennyiséget készíteni egy-egy népesebb buli ellátására.

A legeslegújabb felfedezésem főszereplői pedig a sült zöldségek. Gyerekkorom kora őszeinek hű kísérője volt a paprika sütés és pucolás. A feketére égett, eredetileg piros paprikák füstös illata ma is az orromban gomolyog. A török, arab és szír boltok és gyorskajáldák kínálatának egyre behatóbb tanulmányozása pedig újabb és újabb lehetőséget, ötleteket tártak fel előttem. Igazán lenyűgöző az az átalakulás, amit a padlizsán, paprika vagy éppen paradicsom megél a sütőben vagy a serpenyőben. Nos, ezeket a sült salátáimat mutatom be ezúttal.

A jó öreg sült paprika

Mi kell hozzá? Egy zsák hosszúkás, hegyes, élénkpiros paprika, amit manapság kápiaként ismernek. Mi annó tetovóinak hívtuk, ez pedig egy macedón város, ahonnan minden kora ősszel teherautók indultak a szabadkai piacra édeskés terhükkel.

Hogyan készül? A paprikasütés lényege, hogy szabadtűzön az igazi. Ennek hiányában a sütős változatot sem kell feltétlenül elvetni, csak jó alaposan befűteni. A paprika akkor lesz jó, amikor a héja feketedik és felhólyagosodik. Ekkor be kell tenni egy lábasba, megsózni és lefedni, amíg annyira le nem hűl, hogy hozzá lehessen érni szabadkézzel. Ekkor már abban is biztosak lehetünk, hogy a héja könnyedén lejön.

A klasszikus ízesítés némi olaj és sok fokhagyma használatát feltételezi. Nincs is ennél jobb kombináció.

Gránátalmaszirupos padlizsán

A gránátalmaszirup legújabb felfedezettem az arab boltokból. Eleinte fogalmam sem volt, mit kezdjek vele, mert ez a szirup cseppet sem édes, nem szörp vagy koktél alapanyagnak való, hanem pont az ilyen pikáns salátákra - ecet helyett.

Mi kell hozzá? 2 padlizsán, 2 lilahagyma, 2 geredz fokhagyma, fél markék mazsola, 2 evőkanál gránátalmaszirup, olaj.

Hogyan készül? A padlizsánt ezúttal megfosztottam a héjától, hogy puhább legyen a végeredmény. Felkockáztam. A hagymát szintúgy. Mély serpenyőben, kevés olajon elkezdtem pirítani a hagymát, majd amikor üvegesre váltott, hozzáadtam a padlizsánt. Gyorsan felszívja az olajat, ezért egy picike vizet is öntöttem alá, hogy ne égjen le. Ekkor szórtam rá a lereszelt fokhagymát és a mazsolát. A serpenyőt lefedtem és addig pároltam szép gyengéden, amíg szinte szétolvadt a zöldség. Rálocsoltam a gránátalmaszirupot és hagytam kihűlni. A sóval érdemes csínján bánni, szigorúan csak fogyasztás előtt sózni.

Az eredeti ötlet a Bűvös Szakácstól származik.

Klasszikus, joghurtos padlizsánsaláta

A nyári grillételek mellé el sem tudok képzelni jobb kísérőt, mint ezt a hideg, krémes finomságot.

Mi kell hozzá? padlizsán, olaj, joghurt, fokhagyma, menta.

Hogyan készül? A padlizsánt héjastól vagy héj nélkül, felkockázva, egészen kevés olajon, serpenyőben puhára sütöm. Amikor kihűlt és már enni készülődünk, kikeverek némi joghurtot, reszelt fokhagymát és apróra vágott mentát, amit a tetejére kanalazok. Nem szeretem előre összekeverni, mert pont attól lesz szép ez a saláta, hogy a joghurt fehérsége már önmagában is olyan üdítően hat.

Hummuszos paldizsán a majonézes krém helyett

Ha marad egy kis sült padlizsán, mostanában nem a jó öreg majonézes padlizsánkrémet készítem el, hanem a villával összetört zöldséget egy kis hummusszal, azaz szezámmagos csicseriborsókrémmel keverem ki. Ettől egzotikus és különleges lesz.

Sült paradicsom saláta

A megsült paradicsomban az a varázslatos, ahogy az ízek koncentrálódnak. Ezek pedig néhány plusz hozzávalóval tovább fokozhatók.

Mi kell hozzá? 6-8 jó érett paradicsom, olajban eltett, sós szardínia, (más néven ringli), sok bazsalikom.

Hogyan készül? A paradicsomokat négybe vágtam, a magos részt eltávolítottam. Forró sütőben nagyjából fél óra alatt megsütöttem, így a nedvesség nagy része el is párolgott. Hozzákevertem a lecsöpögtetett halat és a bazsalikomleveleket, amelyek a hőtől egy kicsit megereszkedtek . Ezek a hozzávalók tulajdonképpen a paradicsom megmaradó levével elkeveredve olyan finom elegyet alkotnak, hogy plusz öntetre egyáltalán nincs szükség.

Az eredeti ötlet Nigel Slatertől származik.

Xato, avagy a világ legjobb salátaöntete Tarragonából

Amikor Barcelonában járva feltankoltam az ottani szakácskönyvekből, még nem is sejtettem, hogy az egyikben ott vár rám a világ legizgalmasabb salátaöntete. Tarragona egyébként egy kisváros, a Xato pedig fogalmam sincs hogy mit jelent, de tény, hogy a sült paradicsom aromáját egészen fantasztikus magasságokba sikerült emelni ebben az összeállításban.

Mi kell hozzá? 4 jó érett paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, 5 deka manula és dió (lehetőleg a héja nélkül), fél citrom leve, 2-3 evőkanál olívaolaj, fél csokor petrezselyem zöldje, só.

Hogyan készül? A paradicsomot és a fokhagymát héjastól forró sütőben alaposan átsütöttem. Amikor kihűlt, megpucoltam, kimagoztam. A turmixgépbe először a mandulát és diót szórtam bele, morzsásra daráltam. Hozzáöntöttem az összes többi hozzávalót és addig pörgettem, amíg selymes, egynemű, de nem túl folyékony öntet lett belőle. Zsenge salátalevelek tökéletes kísérője.

Az eredeti recept még csíkokra vágott zellert és olajbogyót is ad ehhez a salátához.

Alkotok

Számomra a hétköznap sem jelenti azt, hogy beérem az egyszerű ételekkel. Illetve, ha van egy kis plusz erőforrásom, rögtön azon kezdek el gondolkodni, hogy mi finomat tudnék kihozni a fellelhető alapanyagokból. Ez az ebéd tipikusan a mélyhűtő mélyén való szemlélődés eredményeképpen született. Valójában szupergyorsan, úgy húsz perc alatt el is készült. Egyetlen szépséghibája, hogy rengeteg edényt kosztoltam hozzá össze, így a mosogatás tovább tartott mint az alkotás maga.

Ropogós halfalatok, savanykás zöldbabbal

Mi kell egy kétszemélyes adaghoz? 2 nagyobbacska tőkehal filé, liszt, 1 tojás fehérje, 2 evőkanál reszelt parmezán, 15 deka tészta, 30 deka zöldbab, 2 deci tejszín, 3 evőkanál citromlé, 5-6 mentalevél, fél kiskanálnyi reszelt gyömbér, só.

Hogyan készül? A halat szárazra törölgettem, falatnyi darabokra vágtam, sóztam, lisztbe hempergettem. A tojásfehérjét lazán felvertem, belekevertem a parmezánt és ebbe forgattam a halfalatkákat. Forró olajban szép pirosra sütöttem, majd papírtörlőn leitttam a felesleges vizet.

A zöldbabot és a tésztát egyaránt megfőztem. A mártáshoz éppen hogy csak összemelengettem a tejszínt, a citromlét, az apróra tépkedett mentát és a gyömbért. Ezzel meglocsoltam a zöldbabot, majd minden hozzávalót egy tányérra halmoztam. Még csak kés sem kell hozzá, elég egyetlen villa és a törekvés, hogy minden finomságból kerüljön minden falatra.

Cukkínis lepénykék

Időről időre gigászi küzdelmet kell folytatnom az anyós pajti által a hűtőszekrényembe pakolt zöldséghalmok eltüntetése érdekében. Ezúttal cukkíni túltengésben voltunk, de jelentem sikerült valamelyest normalizálnom a helyzetet.

Viszont már előre rettegek attól az időszaktól, amikor az újdonsült gyermekem miatt kiszolgáltatva, állandóan tökfőzelékkel és finomfőzelékkel teli lábasokba botlok majd, ha kinyitom a hűtő ajtaját.

Ő így nyilvánítja ki irántunk szeretetét és gondoskodását. Persze, jobb mint a csoki, hálás is lehetek érte, de azért igyekszem kedvem szerint alakítani a felhozatalban rejlő lehetőségeket.

Cukkínis lepénykék

Mi kell hozzá, ha 3-4 adagnyi feltétet szeretnénk belőle készíteni? 2 közepes méretű cukkíni, 6 evőkanál liszt, 1 deci tej, 2 tojás, 12 deka füstölt sajt, só, olaj.

Hogyan készül? A cukkínit nagyobb méretű reszelőn reszeltem le. A tojásból, tejből és lisztből palacsintatésztát készítettem, ebbe kevertem a zöldséget és a szintén lereszelt sajtot. Kicsit megsóztam, majd olajon evőkanalanként adagolva kisütöttem. A kész lepénykéket papírtörlőre szedtem, hogy a felesleges olajat leitassam róla. Rizzsel meg padlizsán salátával ettük, de ez már a vasárnapi VKF! témája.

Bock bisztró

Az az ambíciózus tervem, mi szerint végigeszem a Kalauz top éttermeit, még a jövő ködébe vész, de örömmel jelentem, egy újabb gyöngyszemet pipáltunk ki az én drágám szülinapja alkalmából.

A Bock Bisztróban harmadik nekifutásra sikerült helyet foglaltatni. Most is tele volt az étterem, de ezúttal nekünk is jutott egy sarok. Sokáig döntésképtelenül forgattuk az étlapot, meg kacsingattunk a három megtermett fekete táblára vésett napi ajánlat felé. A feszengésemet elsősorban az okozza, hogy sok-sok étel nevét egyszerűen nem értem. Pedig már elég rendesen sikerült kiművelődnöm a gasztronómiai szakirodalomban, mégsem szeretem, ha ezekkel a kacifántos nevekkel csattogtatják szükségtelenül az agytekervényeimet.

Persze a pincér kedves, segítőkész, magyaráz bőszen. Aztán elfelejt megemlíteni néhány dolgot. Végül mangalicaszalonnás crostinit, vagyis pirítóst kérünk, addig is, amíg sikerül kitalálnunk mi legyen a főfogás. De mire idáig eljutunk, hoznak nekünk egy kis zsírt meg kenyeret. Számomra bosszantóan ütközik az általunk választott előétellel, bár a zsír olyan, hogy legszívesebben vinném haza a maradékot. Fűszeres, sós, itt-ott pörcös, töpörtyűs. Tényleg mennyei. De ugyanilyen jó a pirítósunk is, nagy halom saláta társaságában. Gyorsan lecsusszan mellé egy kis Légli Landord is, ami vitán felül maga a tökéletes Chardonnay. Körtés, ananászos, mégis kerek egész.

Ugyanezt a számomra, talán leheletnyit túlöntetezett salátát látom viszont a kuszkuszom és a bélszínnyársam kísérőjeként. Ez a fogás bőven megteszi főételként, bár hideg, könnyed volta miatt elsősorban előételként ajánlják.

A drágám komoly férfihoz méltóan a steak-re szavaz, mégpedig a 30 dekásként hirdetett változatra. A hús egyáltalán nem kelt csalódást, pont olyan tökéletesre sütötték meg, ahogy azt az ember várja. De a fokhagymás tészta inkább a csípősségével és paprikásságával hívja fel magára a figyelmet, ezért a Bock féle Cabernet Franc Selection kevéssé érvényesül mellette. Viszont utána kortyolgatva igazi élmény ez a bor is.

A desszert az Újszerű somlói galuska, ami semmiben sem emlékeztet ugyan névrokonára, viszont finom. Egy narancsos, mazsolás fagyi ücsörög egy csokis tortácskán. Igazán kellemes együttest alkotnak, bár szerintem külön-külön mindkettő íze sokkal jobban érvényesül.

Ismét eltöltöttünk vagy két órát egy vendéglőben. Beszélgettünk, beszélgettünk és ettünk. A háttérben valaki harmonikázott, a zsongás egyre magasabb szintre hágott. Hazafelé pedig egyszerűen azt kellett megállapítanom, hogy régen éreztem magam ennyire jól. A Bock Bisztró nem akar flancos meg menő hely lenni, ide be lehet ülni pólóban meg piros tornacipőben is, ahogy mellettünk tették. Itt tényleg lehet beszélgetni, kóstolgatni. Hátradőlni a széken és egyszerűen, kedélyesen jól érezni magunkat.

Piacolás

Szabadkán piacolni mindig nagy élmény. A hugicámmal, a babakocsiba kényszerített, ám ott megmaradni nemigen akaró Andrissal kerülgettük a tömeget. Először a zöldséges részleg felé vettük az irányt, a babakocsi alját alaposan meg is tömtük mindenféle szépnek, jónak és finomnak ígérkező áruval.

Az alapvető terveink között egy szombati paella és egy pénteki zöldségleves szerepelt. Ez utóbbit maradéktalanul és sikeresen teljesítettük is, a sárgarépa és petrezselyem mellett a fél kiló zöldbab dominált, a friss kaporral és tejföllel ízesített levesben. Hús helyett pedig néhány csirkemájjal tettük tartalmasabbá.

A paella is meglesz, viszont komoly kihívót szerzett magának egy döglött nyúl személyében. Csak a szemem sarkából láttam az elnyújtott alakok villanását a sok csirketetem között, de azonnal vissza kellett fordulnom.

- Nézd, nyúl.

- Jé tényleg!

- Nem veszünk egyet?

- De, vegyünk.

Ilyen egyszerűen eldőlt tehát, hogy egy egész állatka is hazavándorol velünk. Mint azt a kedves hölgytől megtudtam, életében szürke-fehér foltos bundát viselt a most már kopasz jószág. A fejét, amelyen még legnagyobb sajnálatomra a szemét is rajtahagyták, gyors mozdulattal lenyiszáltam és még gyorsabb mozdulattal a kukába száműztem. Alapvetően húsevő fajta vagyok, sőt a ragadozó álláspontot képviselem, amennyiben cseppet sem taszít a nyers hús látványa, állaga, de azért ez még nekem is sok.

A nyúl elkészítését tekintve bevetetem mindent, hogy a saját magam által támasztott kihívásoknak megfeleljen az elkészített étel. A sütés előtt 3 órával ráöntöttem néhány deci tokaji furmintot. Sóval, borssal, rozmaringgal és tárkonnyal fűszereztem. Került rá még egy fej fokhagyma, két kisebb hagyma, nagy csomó répa és petrezselyemgyökér. Az egész így egyben pácolódott a hűtőben, majd 2 órára ment a sütőbe. Egy órával később mellépakoltam még egy kiló pucolt és hosszában negyedelt krumplit, 20 deka gombát.

A piacolás további hozadékát fél kiló szeder jelentette. A hugicám igen-igen kívánta ezt a lila bogyót, engedtünk hát a kísértésnek, hiszen egy terhes nő kívánalmainak egyszerűen muszáj engedelmeskedni. Viszont amikor hazaérve megkóstoltuk, döbbenten állapítottuk meg, hogy ez így önmagában teljességgel ehetetlen, ugyanis rémesen savanyú volt.

Menteni a menthetőt, gyorsan egy lábasba zuttyintottam a doboz tartalmát, 1 deci víz és 2 evőkanál cukor társaságában addig forraltam, amíg a szemek szétmállottak. Hagytam lehűlni. Egy éjszakát várakozott a szeder ilyen formán, aztán szitán átpasszíroztam. Ebbe mártogattam a babapiskótákat, amiket egy tál aljára terítettem. Rá került 5 deka olvasztott étcsokoládé, 25 deka mascarpone és 4 evőkanál tejszínhab keveréke. Ennek a tetejére pedig sima tejszínhabot ültettem. Fenséges nyári desszert kerekedett imigyen.

Mindeme készülődés pedig annak örömére történt, hogy egy hét után jön értünk a férjecském, aki igazán megérdemli, hogy egy hétnyi magányos esték után végre jó, családi társaságban fogyasszon el valami finomat. Persze azért nem kell félteni őkelmét, a hét nagyobbik részén üzleti vacsorákon és ebédeken táplálkozott ugyanis.

Nagyon lila

Szó se róla, a blogokon tombol a levendula mánia. Ez nekem is elég bátorságot adott, hogy valóra váltsam a tavaly nyár óta dédelgett álmomat és végre a konyhámba is beengedjem ezt a lila jószágot, amit eddig csak molyűzőnek találtam alkalmasnak.

A lila köd amúgy is gyakran elborítja az agyamat, amikor vásárlásról van szó. Én már nem is a jól ismert marketing kategóriának számító impulzus, hanem egyenesen az érzelmi vásárló vagyok. Különösen a vénséges és szerencsétlennek látszó nénikék tudnak gyorsan meggyőzni, hogy tőlük aztán muszáj venni valamit, például két csokor levendulát.

Amikor hazaértem, azonnal előkaptam egy dobozt és egy fél csokrot bele is morzsoltam, majd befedtem porcukorral, hogy az átvegye az illatot. Aztán jött ez a süti. A alapvetés a Milk And Cookies oldalról származtatható. Természetesen variáltam.

Levendula illatú mandulás sütemény

Mi kell nagyjából 20 darabhoz? 10 deka levendulával illatosított porcukor, 15 deka vaj, 18 deka liszt, 7 deka őrölt mandula, 3 tojás sárgája.

Hogyan készül? A porcukrot a vajhoz szitáltam és habosra kevertem. Hozzáadtam a sárgájákat, elkevertem, majd jött hozzá a liszt és a mandulapor. A tésztát fóliába csavartam és ment a hűtőbe fél órára.

Amikor kivettem még mindig elég puha volt, így hengert formáztam belőle és egyszerűen felszeleteltem. Sütőpapírra rakosgattam és a tetejét megszórtam a Dr. Oetker legújabb csodájával, a lila és rózsaszín cukorszívekkel. 15 percnél tovább semmiképpen sem kell sütni a 180 fokos sütőben.

Bár tartottam tőle, a levendula csak halvány utóízként jelenik meg, viszont a mandulától egészen különlegesen marcipános lett az íze. Jó kis rágcsálnivaló.

Nyúl a provánszi mezőkről

Provence híres a levendulamezőkről. A provánszi fűszerkeverékről, ami persze ott konyháról konyhára változik, de gerincét az alábbiak adják: rozmaring, bazsalikom, kakukkfű, majoranna, zsálya.

Aztán emlegethetném még a ratatouille-t, a híres francia zöldséges ételt is. És ha már Franciaország, akkor dijoni mustár sem maradhat ki a felsorolásból. Kicsit eklektikus és önkényes lista.

Ezek keringőztek ugyanis a fejemben, amikor inspirációt kerestem ahhoz a szépséges nyúlcomb filéhez, ami szembe jött velem a mélyhűtő kirámolása közben. Így született meg a levendulával illatosított, mustáros bormártásban fürdőző nyúlcomb, és került egy tányérra a nyári zöldségekből készülő raguval.

Provánszi nyúl

Mi kell 4 adaghoz? 60 deka filézett nyúlcomb, 1 evőkanál liszt, 3 deci fehérbor, 1 kiskanál mustár, 1 evőkanál levendulavirág, rozmaring, kakukkfű, só, bors, olaj.

A raguhoz: 1 nagyobb padlizsán, 1 méretes cukkíni, 3 közepes paradicsom, 1 piros húsú parika, 1 közepes hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 10-12 szem fekete olajbogyó, olaj, só, sok friss bazsalikom.

Hogyan készül? A nyúlcombot megforgattam sóztam és borsoztam, lisztben megforgattam. Kevés olajon minden oldalról pirosra sütöttem, felöntöttem 2 deci borral. Amikor a bor elsistergett, aláöntöttem kevés vizet, beleszórtam a fűszereket és addig pároltam, amíg a hús megpuhult és a víz nagy része elpárolgott. Ekkor a húst kiszedtem, félretettem. Az odapörkölődött cafatokat és lisztet újabb 1 deci borral feloldottam, hozzákevertem a mustárt, beleszórtam a levendulát és nagyjából felére beforraltam. A mártást ez után leszűrtem és a húsra csorgattam.

Időközben egy másik, a háztartásban fellelhető legnagyobb serpenyőbe sorba rakosgattam az egészen vékonyra szelt zöldségeket. Először a hagymát, fokhagymát szórtam a felforrósított olajra, majd jött a paprika. Amikor ezek elkezdtem levet engedni és puhulni, mellé került a padlizsán, a cukkíni, végül a paradicsom is. Ekkor alaposan megsóztam.

A ragut 40 percig rotyogtattam, egy picit vizet is öntöttem alá, hogy ne kapjon oda, ennek nagy része el is párolgott és jól besűrűsödött. Tálalás előtt kevertem bele az összevadgalt bazsalikomot és olajbogyót.

Hogy éhen ne haljunk, főztem mellé rizst is, bár ez cseppet sem autentikus és francia köret.

A kevésbé kalandvágyó gyomrúak számára pedig készült még sült csirke is, szintén mediterrán tájakon kalandozva az egész csirke bőre alá hirtelen felindulásból citromkarikákat és olajbogyót dugdostam, majd szalonnaszeletekkel borítva majdnem 3 órán keresztül 160 fokos sütőben puhítottam, míg a hús szinte leesett a csontról.