Az az ambíciózus tervem, mi szerint végigeszem a Kalauz top éttermeit, még a jövő ködébe vész, de örömmel jelentem, egy újabb gyöngyszemet pipáltunk ki az én drágám szülinapja alkalmából.
A Bock Bisztróban harmadik nekifutásra sikerült helyet foglaltatni. Most is tele volt az étterem, de ezúttal nekünk is jutott egy sarok. Sokáig döntésképtelenül forgattuk az étlapot, meg kacsingattunk a három megtermett fekete táblára vésett napi ajánlat felé. A feszengésemet elsősorban az okozza, hogy sok-sok étel nevét egyszerűen nem értem. Pedig már elég rendesen sikerült kiművelődnöm a gasztronómiai szakirodalomban, mégsem szeretem, ha ezekkel a kacifántos nevekkel csattogtatják szükségtelenül az agytekervényeimet.
Persze a pincér kedves, segítőkész, magyaráz bőszen. Aztán elfelejt megemlíteni néhány dolgot. Végül mangalicaszalonnás crostinit, vagyis pirítóst kérünk, addig is, amíg sikerül kitalálnunk mi legyen a főfogás. De mire idáig eljutunk, hoznak nekünk egy kis zsírt meg kenyeret. Számomra bosszantóan ütközik az általunk választott előétellel, bár a zsír olyan, hogy legszívesebben vinném haza a maradékot. Fűszeres, sós, itt-ott pörcös, töpörtyűs. Tényleg mennyei. De ugyanilyen jó a pirítósunk is, nagy halom saláta társaságában. Gyorsan lecsusszan mellé egy kis Légli Landord is, ami vitán felül maga a tökéletes Chardonnay. Körtés, ananászos, mégis kerek egész.
Ugyanezt a számomra, talán leheletnyit túlöntetezett salátát látom viszont a kuszkuszom és a bélszínnyársam kísérőjeként. Ez a fogás bőven megteszi főételként, bár hideg, könnyed volta miatt elsősorban előételként ajánlják.
A drágám komoly férfihoz méltóan a steak-re szavaz, mégpedig a 30 dekásként hirdetett változatra. A hús egyáltalán nem kelt csalódást, pont olyan tökéletesre sütötték meg, ahogy azt az ember várja. De a fokhagymás tészta inkább a csípősségével és paprikásságával hívja fel magára a figyelmet, ezért a Bock féle Cabernet Franc Selection kevéssé érvényesül mellette. Viszont utána kortyolgatva igazi élmény ez a bor is.
A desszert az Újszerű somlói galuska, ami semmiben sem emlékeztet ugyan névrokonára, viszont finom. Egy narancsos, mazsolás fagyi ücsörög egy csokis tortácskán. Igazán kellemes együttest alkotnak, bár szerintem külön-külön mindkettő íze sokkal jobban érvényesül.
Ismét eltöltöttünk vagy két órát egy vendéglőben. Beszélgettünk, beszélgettünk és ettünk. A háttérben valaki harmonikázott, a zsongás egyre magasabb szintre hágott. Hazafelé pedig egyszerűen azt kellett megállapítanom, hogy régen éreztem magam ennyire jól. A Bock Bisztró nem akar flancos meg menő hely lenni, ide be lehet ülni pólóban meg piros tornacipőben is, ahogy mellettünk tették. Itt tényleg lehet beszélgetni, kóstolgatni. Hátradőlni a széken és egyszerűen, kedélyesen jól érezni magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése