Piacolás

Szabadkán piacolni mindig nagy élmény. A hugicámmal, a babakocsiba kényszerített, ám ott megmaradni nemigen akaró Andrissal kerülgettük a tömeget. Először a zöldséges részleg felé vettük az irányt, a babakocsi alját alaposan meg is tömtük mindenféle szépnek, jónak és finomnak ígérkező áruval.

Az alapvető terveink között egy szombati paella és egy pénteki zöldségleves szerepelt. Ez utóbbit maradéktalanul és sikeresen teljesítettük is, a sárgarépa és petrezselyem mellett a fél kiló zöldbab dominált, a friss kaporral és tejföllel ízesített levesben. Hús helyett pedig néhány csirkemájjal tettük tartalmasabbá.

A paella is meglesz, viszont komoly kihívót szerzett magának egy döglött nyúl személyében. Csak a szemem sarkából láttam az elnyújtott alakok villanását a sok csirketetem között, de azonnal vissza kellett fordulnom.

- Nézd, nyúl.

- Jé tényleg!

- Nem veszünk egyet?

- De, vegyünk.

Ilyen egyszerűen eldőlt tehát, hogy egy egész állatka is hazavándorol velünk. Mint azt a kedves hölgytől megtudtam, életében szürke-fehér foltos bundát viselt a most már kopasz jószág. A fejét, amelyen még legnagyobb sajnálatomra a szemét is rajtahagyták, gyors mozdulattal lenyiszáltam és még gyorsabb mozdulattal a kukába száműztem. Alapvetően húsevő fajta vagyok, sőt a ragadozó álláspontot képviselem, amennyiben cseppet sem taszít a nyers hús látványa, állaga, de azért ez még nekem is sok.

A nyúl elkészítését tekintve bevetetem mindent, hogy a saját magam által támasztott kihívásoknak megfeleljen az elkészített étel. A sütés előtt 3 órával ráöntöttem néhány deci tokaji furmintot. Sóval, borssal, rozmaringgal és tárkonnyal fűszereztem. Került rá még egy fej fokhagyma, két kisebb hagyma, nagy csomó répa és petrezselyemgyökér. Az egész így egyben pácolódott a hűtőben, majd 2 órára ment a sütőbe. Egy órával később mellépakoltam még egy kiló pucolt és hosszában negyedelt krumplit, 20 deka gombát.

A piacolás további hozadékát fél kiló szeder jelentette. A hugicám igen-igen kívánta ezt a lila bogyót, engedtünk hát a kísértésnek, hiszen egy terhes nő kívánalmainak egyszerűen muszáj engedelmeskedni. Viszont amikor hazaérve megkóstoltuk, döbbenten állapítottuk meg, hogy ez így önmagában teljességgel ehetetlen, ugyanis rémesen savanyú volt.

Menteni a menthetőt, gyorsan egy lábasba zuttyintottam a doboz tartalmát, 1 deci víz és 2 evőkanál cukor társaságában addig forraltam, amíg a szemek szétmállottak. Hagytam lehűlni. Egy éjszakát várakozott a szeder ilyen formán, aztán szitán átpasszíroztam. Ebbe mártogattam a babapiskótákat, amiket egy tál aljára terítettem. Rá került 5 deka olvasztott étcsokoládé, 25 deka mascarpone és 4 evőkanál tejszínhab keveréke. Ennek a tetejére pedig sima tejszínhabot ültettem. Fenséges nyári desszert kerekedett imigyen.

Mindeme készülődés pedig annak örömére történt, hogy egy hét után jön értünk a férjecském, aki igazán megérdemli, hogy egy hétnyi magányos esték után végre jó, családi társaságban fogyasszon el valami finomat. Persze azért nem kell félteni őkelmét, a hét nagyobbik részén üzleti vacsorákon és ebédeken táplálkozott ugyanis.