Becsokiztam

Csokoládé jelszóval manapság szinte bármit el lehet adni. Masszázst, sampont, radírgumit meg füzetet. Csak legyen csoki illatú. És persze az olvasnivalót. Lassan egy egész polcot megtöltenek azok a könyvek, amelyek címében valamilyen módon szerepel ez az édes, olvadós finomság.

Mert a csokoládét mindenki szereti, ezerféle változata közül mindenki megtalálja a kedvére valót. Magam részéről egyre inkább hajlok az elképesztően drága, ám annál különlegesebb töltelékkel ellátott változatok felé. Az egyszerű, minden boltban fellelhető százgrammosak hovatovább egyáltalán nem hoznak lázba. Nyár van, eszek helyette gyümölcsöt. Vagy éppen egy könyvben keresem a csokoládéba rejtett élvezetet.

Joanne Harris: Csokoládécipő

"A világhírű bestseller, a Csokoládé régóta várt folytatása!" áll a tanácstalanul zavaros borítón. Ráadásul az angol cím - The Lollipop Shoes, azaz nyalókacipő - sokkal inkább utal a tartalomra. Az írónő néhány évvel később, Párizsban veszi fel a jól ismert történet fonalát. Vianne ismét csokoládéboltot vezet, de a lelkesedése és az ínyencségek sem a régiek.

A könyv sokkal mélyebb, érzékenyebb és keserűbb, mint az előző Csokoládé. És sajnálatos módon sokkal kevesebb benne a finomság. Persze az élet nem csupa tejszínhabos tejeskávé meg mazsolás kuglóf, mégsem erre a borzongásra, szorongásra számítottam, amikor az olvasást elkezdtem.

A három hangra hangszerelt történet nagyon lassan bontakozik ki, az ember már-már abbahagyná, amikor minden szereplő valami olyan újdonságot árul el, ami hirtelen továbblöki a történetet és vezeti az olvasót az üzlet mögötti kicsi műhely titkai felé.

Carole Matthews: A Csokoládéimádók klubja

Igazi angol nőcik, igazi angol problémákkal. Csak éppen mindannyian imádják a csokoládét. A végtelenül sablonos, magánéleti, munkahelyi válságokat humorral beborító könyv igazi egynyári sláger. Nagyjából minden 20 oldalon történik valami, amin jót lehet kuncogni, szurkolni a kedvenc szereplőnek és irigyelni ezeket a nem éppen magyar rögvalósághoz kötődő problémákat.

Sajnos a csokoládés vonal, ami magához csábított volna, kimerül a látszat pszichológiában. Vagy tényleg a személyiségünk lenyomata lenne, hogyan választjuk és faljuk fel a napi szénhidrát adagunkat?

Farsang Erika: Chili és csokoládé

Szuper cím, randa borítóval. És az egész szövegben sehol egy gramm csokoládé sem szerepel. Vagy csak én nem olvastam elég figyelmesen? Meg aztán a chilit is erősen hiányoltam végig.

A lapokon egy átlagos magyar család mindennapjai bontakoznak ki, humorosnak szánt formában. Egy-egy ilyen sztorit még szívesen elolvasgat az ember lánya, ha már a kezébe került a könyv, de néhány oldal után méla unalomba fullad a hol Bélának, hol Gyulának titulált férj és egyéb kapcsolt részek kalandozása.