Stand bisztró

Nos, nincs könnyű dolga ennek a Standnak. Újnak bemenni egy olyan utcába, ahol csak úgy nyüzsögnek a jó helyek, merész húzás. Nincsenek is sokan, fél 1 körül, de legalább nem bánják, hogy gyerekkel vagyunk, a másik asztalnál is egy másfél éves kislány.

A berendezés kedves, kellemes, nyugodt. Szép világos, meleg színek, kerek formák és egy melegzöld csempecsík a falon. Nagyon jól éreztem magam a kanapé-széken hátradőlve, ami mégis meglepően alkalmas az étkezésre.

Az étlap csak 2 oldal, úgy 20-25 fogással. Mégis nehezemre esett választani, amikor megláttuk, hogy Segal Viktor a kreatív séf. Kapunk házi kenyeret, friss, ropogós, még forró is. Imádom, jól tudnék véle lakni.

A sárgarépa-krémleves finom, lágy, de nekem túl tejszínes és a beígért keleti fűszereket alig érezni. Az én salátám elvileg zsályás-mézes lenne, nos egyiket se érezni, ettől még egy korrekt, szép saláta. Mondjuk a kacsamáj-habra készülő íny után nagy lemondás, de ez elfogyott.

A papardelle kicsit lehetne puhább, kevés rajta a feltét, de kellemes. A sült kacsa viszont mindent visz. Egyszerűen tökéletes, kívül ropogós, belül már-már véres és puha. A folyós krumplipüré már Segalnál is tetszett és a gyümölcsmártás is jó savanykás.

Készülök a csokihabra is, de ez is elfogy. Közben bejön egy 10 fős olasz csapat, a két pincér teljesen lefoglalódik, innentől már könyörögni kell a számláért. Kint, az utcai rész is megtelik, a pincérek láthatóan küzdenek. Ettől függetlenül az ételeik teljesen megfőztek.

Étterem-teszt/kritika címszavakban:

Hangulat: barátságos, szétszórt kiszolgálással
Berendezés: kényelmes, halványbarna, zöld hangsúlyokkal
Menü: modern, magyar és nemzetközi kombináció
Ételek: nem a különleges kombinációkra törekszenek, de nagyon-nagyon finoman van minden elkészítve