Gombás-körtés lepény

Jelentem, az összes általam kedvelt magazin főzős rovata a gombák istenítésével van tele. Korlátozott beszerzési forrásaimra hivatkozva mindössze némi csiperkét tudtam felhajtani, pedig mindennél jobban vágyok egy kis vargányára, róka- meg trombita gombára.

Szóval a csiperkét feldobtam egy picinykét és körtével párosítottam, na meg juhtúróval. Így máris létrejött egy izgalmas sós-édes kombináció.

Gombás-körtés lepény

Mi került a 8 lepénykéhez elegendő adagba? 10 deka túró, 1-2 kiskanál só, 1 tojás, 2 evőkanál olaj, 15 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor. Feltétnek lepényenként 1 evőkanál juhtúró, néhány karika póréhagyma, 1 kisebb gomba és fél körte.

Hogyan készült? A túrót villával összetörtem, kikevertem sóval, tojással és olajjal. A liszthez hozzáadtam a sütőport, majd a két hozzávaló egyveleget összedolgoztam. A tészta nagyjából egy órát pihent a hűtőben.

Amikor elérkezett a vacsora ideje, előmelegítettem a sütőt. A tésztából 8 darab, úgy 10 centi átmérőjű kört formáztam. Mindegyiket megkentem juhtúróval és szépen kirakosgattam a hajszálvékonyságúra szeletelt feltéttel. Körülbelül 30 percet töltöttek a sütőben és még melegen nekiláttunk, egy nagy halom saláta társaságában kitűnő vacsora kerekedett belőle. Ketten, plusz a kétéves alaposan be is laktunk belőle.

Alma-karamell újra

Az alma és karamell párosa nálam a szezon favoritja. Ezúttal végletekig leegyszerűsítettem és mindössze 3, azaz három hozzávalóból alkottam desszertet. Egyszerű, ámde egészen fantasztikus. Magam részéről alig tudtam abbahagyni. Újra és újra vissza kellett mennem a hűtőhöz, hogy még egyszer - mindig azt hittem, hogy ezúttal utoljára - belekanalazzak.

Almás-karamellás pohárkrém

Mi került a 4 vacsora utáni adagba? (+ egy kis maradék a szakácsnak, úgy két adagnyi) 6 nagy, édes alma, 4 evőkanál cukor, 4 deci tejszín.

Hogyan készült? Az almát meghámoztam, apróra kockáztam és egy mély serpenyőben, lefedve puhára pároltam. Kihűtöttem. A serpenyőbe cukrot szórtam és amikor világos barna lett, ráöntöttem fél deci tejszínt. Félrehúztam a tűzről és addig kavargattam, míg a karamell teljesen felolvadt. Ha nehezen megy a dolog, mindig egy picit visszatolom a tűzhelyre és melegítem. Ezt is lehűtöttem.

A tejszínt a karamellás adaggal együtt felvertem és az almával együtt poharakba rétegeztem.

Mesés oldalas

Annyira, de annyira szeretem a jó zsíros disznóhúst. Az szilveszteri malacsültet, a disznóvágás eredményeként létrejövő hurkát, kolbászt. Nem valami trendi, és nem is kerül túl gyakran ilyesmi az asztalunkra.

De most olyan erőteljes vágy tört rám, hogy addig keresgéltem a körzetembe tartozó boltokban, henteseknél, míg zsákmányoltam egy kiló húsos, kövér oldalast, ami aztán ragadósra, cuppanósra és sajnálatos módon némiképp szenesre sütöttem.

Mesés oldalas

Mi került a 4 embernek elégséges adagba (persze csak ha sok a köret)? 1 kiló oldalas, 3-4 evőkanál gránátalma szirup, só, bors, rozmaring, fehéj, szegfűszeg.

Hogyan készült? A hentest megkértem, hogy vágja nagyobb darabokra a csont mentén a húst. Alaposan befűszereztem az illatos hozzávalókkal, majd meglocsoltam a gránátalma sziruppal, ami egyáltalán nem édes, viszont remekül karamellizálódik és egyben egy kellemes savanykássággal gazdagítja a húst.

Másfél órát kell sülnie, sajnos egy szoptatási akadályoztatás miatt tovább maradt végül a sütőben, ezért bizonyos részek kissé megfeketedtek, de a végeredmény még így is mesés volt. Fűszeres, illatos, ragadós. Szigorúan kézzel-lábbal kell enni, ez is hozzátartozik az élvezethez.

Sütőtökös köret

Jött a sógorpajti vendégsébe és hozta megmutatni nekünk a barátnőjét. Igyekeztem nem túlzottan elvont kajával előállni, úgy gondoltam a sült sertéskaraj meg a krumpli megfelelő lesz. Aztán persze nem bírtam magammal, és kanyarintottam hozzá egy sütőtökös köretet is.

És azt is csak utólag árultam el a díszes társaságnak, hogy a hajszálvéknyra szeletelt krumplit kecsketejben fürösztve főztem-sütöttem a sütőben. Mindegy, szinte minden elfogyott, annak ellenére, hogy a húst kicsit túlsütöttem...

Sütőtökös köret

Mi került a 4 embernek elegendő adagba? 1 közepes sonkatök fele, 6 apró lilahagyma, 10 deka húsos szalonna, 2 evőkanál balzsamecet, só, bors, rozmaring.

Hogyan készült? A tököt meghámoztam, nagyobb kockákra vágtam. A hagymát szintén megpucoltam és mivel aprócskák voltak, félbe vágtam mindegyiket. Az összes hozzávaló egy tespibe került, meglocsoltam balzsamecettel és fűszereztem.

A forró sütőben nagyjából háromnegyed órát töltött a köret, így alaposan keresztbe és kasul vándoroltak az ízek és meg is puhult minden.

Paradicsomos zöldbab

Néha csak arra jut erőm, hogy a tévét bambuljam. Ez esetemben valamilyen főzős műsort jelent, illetve a gyermek kedvenc Thomas és Barney kalandozásait. A múltkor az ausztrál Billt figyeltem félálomban, ahogy paradicsomos zöldbabot készít. Aztán két nap múlva az Éva magazinban is felbukkant a recept. Ennyi előjel után egyszerűen kénytelen voltam a mélyhűtő eldugott szegletéből előhalászni a nyáron lepasszolt zöldbabot.

Paradicsomos zöldbab

Mi került a 3 főnek elég köretbe? fél kiló zöldbab, 1 kis fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 deci paradicsomlé, 2 paradicsom, csipetnyi fahéj, olaj, só.

Hogyan készült? A paradicsomot megtisztítottam, miután forró vízben töltött fél percet. Meghámoztam a hagymát és a fokhagymát és mindkettőt apróra kockáztam. A hagymát kevéske olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a paradicsomlét és a felkockázott paradicsomhúst is. Amikor a hagyma jól megpuhult, akkor adtam hozzá a 3-4 centisre vagdalt zöldbabot, mert annak sokkal kevesebb főzésre volt szüksége.

Natúr csirkemájat is sütöttem hozzá, remekül passzolt egymáshoz a két íz.

Körte és márványsajt kicsit másként

A körte és a márványsajt klasszikus párosa gyakran megjelenik a konyhámban. Készítettem salátát, muffint. Most a Cuisine et Vins de France ötlete alapján újabb kísérletbe fogtam. A ropogós, ízletes keksz jól illett az édeskés, puha körtéhez. Ezúttal, - ahogy az velem egyre gyakrabban előfordul - nem használtam semmilyen plusz fűszert, még sót sem. Egyszerűen hagytam érvényesülni a markáns hozzávalókat.

Sajtban sült körte márványsajtos keksszel

Mi kell 4 elegáns előételhez? 5 deka márványsajt, 10 deka liszt, 8 deka vaj, 2 nagyobb körte, 10 deka brie sajt.

Hogyan készült? Először is a sütőt melegítettem elő, 180 fokra. A villával összetört márványsajtot és puha vajat összedolgoztam a liszttel. A tésztát fóliába tettem és körülbelül 3 centi átmérőjű hengerré sodortam. Fél centis karikákra vágtam és a sütőlemezre helyeztem. A keksz 15 perc alatt meg is sült. Addig a körtét félbe vágtam, kivájtam a magházát és bevagdostam, de úgy, hogy ne essen darabjaira. A brie sajtot a körtére morzsoltam, kenegettem és ezt is negyed órát sütöttem.

Amikor a keksz kihűlt, ropogós lett és a még meleg körtéhez harapdáltuk.

Vénasszonyok és kisgyerekek nyara

Ma reggel hivatalosan is véget ért ez az ajándékba kapott, gyönyörűséges októberi időszak. Még sötét van, magam köré egy vastag pokrócot csavartam, hallgatom ahogy tépi az ablak alatt a maradék leveleket a szél, ahogy csapkodja az esőcseppeket az ereszhez fémlemezéhez. Irreális módon, most az egyszer azt várom, hogy ébredjen már fel ez a gyerek, túl rég óta alszik.

Ez most a vágyakozás, a merengés időszaka, máris képek sorjáznak elém, egykorvolt októberekről. Arról az őszről a hetvenes évek végéről, amikor egy vékonyka, ám igen boldognak tűnő pár mosolygott a kamerába. Kezükben egy féléves, nagy fekete hajú babával. És a melegre való tekintettel ingujjban, a téglavörös levelek előtt.

Aztán az a tavalyi hét, amikor az önnálósulást és egyben a két lábon járást bőszen gyakorló fiacskámmal Szabadka környékén és Palicson bolyongtunk a vakítóan citromsárga ostorfa levelek között.

Ez a mostani ősz túl gyorsan múlt el, túl keveset fetrengtünk az avarban, túl keveset figyeltem a természet színeváltozását. Már hiányzik a tér, a szabadság. De tudom, hogy ez most a bekucorodás időszaka, a kanapé sarkában forró kakaót kortyolgatós boldogságé.

Lazacburger és rákropogós

Egyszer olvastam valahol, hogy a lazac ellen való legnagyobb vétek, ha az ember ledarálja és lazacburgert ("magyarul" fasírtot) készít belőle. De a mélyhűtőben árválkodó két vékonyka szelet csak egy kisétkű emberkének lett volna elég, én viszont kettő felnőtt és egy 95 centis részére biztosítok táplálékot. Ki kellett hát talánom valamit, hogy felszaporítsam a rendelkezésre álló adagot. Lehetett volna belőle akár tésztamártás is, de a Good Food magazinban időről-időre megjelenő halpogácsa receptek nem hagytak nyugodni.

A másik új próbálkozásom pedig a rákropogós volt, amit egyszer egy lila pillanatomban dobtam a kosaramba az Ázsia boltban. Amikor először kibontottam, döbbenten láttam, hogy ezt bizony eredeti állapotában nem lehet megenni, eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy pár pillanat alatt forró olajban meg kell sütni. Így viszont már nagyon tetszik a kínai éttermek kötelező kelléke, ami bulira való ropogtatnivalónak, illetve csinos salátakínálónak is beválik.

Lazacburger

Mi került a 2,5 emberes adagba? 20 deka lazacfilé, 2 tojás, 6-7 evőkanál zsemlemorzsa, gyömbérpor, só, bors + sok olaj a sütéshez.

Hogyan készült? A lazacot nem az aprítógépbe dobtam, hanem késsel vagdostam aránylag kis, úgy fél centis darabokra. Ezt összekevertem a többi hozzávalóval és alaposan fűszereztem. Két kanál segítségével a masszát beleszaggattam a forró olajba, amelyben előzőleg a rákropogósokat is megsütöttem. A lazacos puffancsaim pillanatok alatt megsültek, aztán pár percig papírtörlőn pihentek, hogy az olaj lecsöpögjön róluk.

Tettem bele még egy csomó apróra vágott újhagymát is, de ez nem bizonyult jó ötletnek, mert a szélén megégtek a darabkák, ezért ezt nem javasolnám senkinek. A gyömbéres ízesítés helyett jó ötletnek tűnhet viszont a kapros változat is, amelyhez el tudok képzelni egy savanyú uborkás, joghurtos öntetet is.

Az én változatomhoz készítettem egy friss, savanykás salátát is, amibe zöldalma, répa, lime leve, reszelt gyömbér és egy picinyke majonéz került.

Sütőtökös polentapuding

A sütőtök számomra azokat a szeletkéket jelenti, amelyeket még a Nagyi sütött, kicsit feketedő szélekkel, mézédesre, mennyeien puhára. Számomra már a sütőtökös rétes is túlzóan bátor kalandozásnak tűnt, nem is igazán szerettem.

Mostanában viszont szembesülnöm kell azzal, hogy egy csomó blogger számára teljesen természetes a sütőtök sós ételekbe való belekeverése. Vettem hát egy nagy levegőt és kedvenc polentapudingomba kevertem egy kis sütőtököt, próbaként. Az eredmény megfelelt a várakozásaimnak, bár a felhasznált fűszerek miatt kicsit édeskés, mézeskalácsos lett. Egy narancsos kacsa mellé például kiváló kísérő lenne, viszont az általam hozzá álmodott gombás ragu nem váltotta be reményeimet, ezért azt még csiszolgatom, mielőtt írnék róla.

Sütőtökös polentapuding

Mi kell 4 tálka megtöltéséhez? 15 deka puhára sült sütőtök, 10 deka polenta, (én a gyorsan megfövő, bio változatot használom), 2 deci tej, 1 tojás, só, bors, fahéj, csillagánizs, vaj.

Hogyan készült? A süthető tálkákat kivajaztam. A sütőtököt villával összetörtem. Az összes hozzávalót alaposan elkevertem, beleöntöttem a tálkákba, de nem töltöttem teljesen tele, mert a keverék megduzzad. Egy tepsibe forró vizet töltöttem, ebbe állítottam a sütőformákat és 45 percre betoltam a 180 fokos sütőbe. A puding, ha átsült, ki lehet fordítani a formából.

Édeskömény háromszor

A kismama napló folytatódik. Olvasom a tejszaporító tabletta dobozán, hogy az bizony édeskömény magot tartalmaz. És én hiszek ezekben a csodanövényekben, lásd még málnalevél-tea, cickafark-lé, na meg a jó öreg csalán főzet. Személyes tapasztalatom szerint sokkal hatásosabbak, mint az agyon ajnározott homeós bogyók.

Szóval arra jutottam, hogy ha már édeskömény, akkor mi lenne, ha élvezetesebb formában venném magamhoz, mint a nehézkesen lenyelhető tabletta. A végeredmény elnyerte az egész család tetszését, a legkisebb meg bőszen kortyolja a szaporodó tejet.

Pedig csak két édeskömény gumót mertem venni, viszont ebből 3 ételt is sikerült összehoznom.

Rizottó édesköménnyel, rákkal

Végre neki mertem látni a titokzatos, szent rizottónak. Előkészületként már hónapokkal ez előtt sikerült beszereznem a megfelelő rizst, ami vákuumcsomagolásban várakozott jobb sorsára. Aztán eljött az ideális pillanat.

Meg kell mondjam, ez az első próbálkozás beteljesítette minden várakozásomat. Pont olyan lett. Krémes, sok-sok ízzel gazdag. Pedig alaplé éppen nem is volt kéznél, így csak vízzel és borral főztem, de a többi alapanyag, például az igazi parmezán kárpótolt mindenért.

Mi került a 4 emberes adagba? 30 deka rizottóhoz való rizs, 20 deka tisztított rákocska, 1 édeskömény gumó, 1 kisebb póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 deci fehérbor, 8-9 deci alaplé vagy víz, 3 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál vaj, 5 deka reszelt parmezán, só, bors.

Hogyan készült? A felmelegített olajon párolni kezdtem a falatnyira darabolt hagymát, édesköményt. Amikor elkezdett puhulni a zöldség, hozzáadtam a rizst és a fokhagymát. Átforgattam, hogy a rizs is üvegesedjen egy kicsit. Felöntöttem a borral és nagy lángon elpárologtattam az alkoholtartalmát. A forró vizet merőkanalanként adagoltam hozzá és közben kevergettem a rizottómat. Amikor felitta az aktuális adag vizet, jött a következő, amíg meg nem puhult minden.

Ekkor adtam hozzá az előfőzött rákot, kevertem bele a sajtot és a vajat, amitől különösen krémes és fényes lett. Megkóstoltam és fűszereztem, majd lefedve állni hagytam úgy 2 percig. Ez után már csak egy kanál kellett a kézbe és lehetett falni.

Burgonya-krémleves, balzsamecettel karamellizált édesköménnyel

Magam örömére kísérleteztem egyet. Némi főtt krumplit és póréhagymát összeturmixoltam vízzel, tejszínnel. A vékonyra karikázott édesköményt kevéske vajon kezdtem párolni, rálocsoltam 2 evőkanál balzsamecetet és nagy lángon édeskésre, karamellesre pirítottam. Ez lett a levesbetét az egyszerű kis levesem ellensúlyozására.

Édeskömény saláta

A gyereknézőbe érkező barátaimat mindössze hideg vacsorával fogadtam, meg persze néhány jóféle salátával. A mozarellával és pirított szalonnával feldobott jégsaláta azonban sokkal nagyobb tetszést aratott, mint ez az egyszerű, ám szerintem kiváló saláta. Nem cifráztam túl a dolgot, vékonyan felkarikáztam fél édeskömény gumót, hozzákockáztam egy savanykás, zöldalmát és az egészet megöntöztem fél lime levével. Üdítő, könnyű és különleges is, bár azt is meg kellett tapasztalnom, hogy kevesek rajonganak az ilyen, hagyományostól némileg eltérő ízpárosításokért.

Bananica

Létezik egy édesség, amit a jóakaratú rokonok rendszeresen szállítanak Szerbiából. A gyermek persze teljesen rá van kattanva, tucatjával falná, ha nem dugdosnánk el előle a készleteket. Ez a banán ízű, csokoládé bevonatú dolog tele van gyanús dolgokkal, viszont az általam készített, megszólalásig ugyanolyan ízeket felvonultató sütemény csupa finomságot tartalmazott. Lehet választani, én inkább dolgozok egy negyed órát, csakhogy ilyen jókat ehessek.

Csokoládés, banános sütemény
Mi kell egy kisebb, ám igen tápláló adaghoz? 10 deka vaj, 5 deka cukor, 1 kiskanál sütőpor, 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor, 12 deka liszt, 2 tojás, 5 deka magas kakaótartalmú csokoládé, 2 banán.
Hogyan készült? A vajat kikevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást. Szintén belekerült a villával összetört banán. A liszthez adtam a többi por formátumú hozzávalót. A csokit apróra kockáztam és azt is beleszórtam. Végül minden hozzávalót egy tálba tettem és összeforgattam. Egy sütőpapírral kibélelt őzgerinc formába került a tészta, a 180 fokos sütőben nagyjából 20 percet sült. Fogpiszkálóval ellenőriztem, hogy átsült-e, aztán kivettem és megeszegettük nagy vidáman.

Alma sósan is

Az úgy volt... szokták magukat mentegetni a gyerekek. Nos, ez az ebéd is úgy volt módra készült. A terveim között egy gombás, márványsajtos ragu szerepelt. Ehhez képest egy fehérboros, almás finomság készült. Ráadásul tipikus egyede az úgynevezett mi-van-itthon típusba sorolható ételcsaládnak.

Akinek jutott belőle, mind azt mondta, hogy finom. Én pedig ahogy szúrtam az újabb és újabb falatokat a villámra, arra jutottam, hogy már megint sikerült egy ételbe sűríteni azt, hogy miről szólnak a mindennapjaim, jelen esetben az őszbe csavarodó falevelek semmihez sem fogható hangulatát.

Csirkecomb almás, fehérboros szósszal

Ez volt itthon, amiből igyekeztem 4 embert jóllakatni: 8 darab filézett csirke felsőcomb, 2 deci fehérbor, 1 nagyobbacska savanykás alma, 1 marék mazsola, olaj, só, bors, késhegynyi fahéj.

Hogyan készült? A húst sóval, borssal és egészen kevés fahéjjal fűszereztem, a felhevített olajon minden oldalról megpirítottam. A kívülről szép barnára pörkölődött csirkecombok alá löttyintettem a bort, nagy lángon megvártam, hogy elforrjon a leve. A serpenyőbe ekkor 1 deci vizet öntöttem, beleszórtam a mazsolát és a cikkekre vágott almát is, és a lángot lecsökkentve addig pároltam, amíg a hús omlósra puhult. Ez nagyjából fél órát vett igénybe.

Időközben elkészült a krumplipüré is, ami nálunk mindössze puhára főzött krumpliból, tejfölből és sóból tevődik össze, de mindenféle szaftos húsoknak kiváló alapot biztosít.

Jó nekünk

Jó nekünk, mert süt a nap és mehetünk sétálni. Jó nekünk, mert amikor napokig szürkén ömlik az eső, összebújhatunk a paplan alatt és békésen szuszoghatunk napestig. Jó, mert egy picuri embert ringatva nézhetem, hogyan világosodik az ég alja hajnalban. Jó, amikor délután egyszerre csendesedik el a két emberpalánta és én hallgathatom a lassuló szuszogásukat.

Jó, mert időnként a konyhába is betévedek. És jó, mert valahogy sikerült ezeket az érzéseket egy édességbe önteni. Ezt aztán igazán jó volt kanalazni.

Karamellás, almás morzsa

Igaz, hogy ez az édesség egy kőkemény kalóriabomba, az íze azonban egyszerűen frenetikus. Semmiféle fűszert nem igényel, mégis olyan gazdag, bársonyos, kényeztető.

Mi kell hozzá? A morzsához: 10 deka liszt, 5 deka őrölt dió, 5 deka porcukor, 8 deka vaj. Az alatta lévő almához: 4 evőkanál cukor, 2 deci tejszín, 4 savanykás alma.

Hogyan készült? Először az almát hámoztam meg és vagdostam apró kockákra. Egy mély és vastag falú serpenyőben addig pároltam az almát, amíg nagyjából megpuhult. Ekkor kiszedtem és a sütőedény aljába tettem. A serpenyőbe szórtam a cukrot és halvány barnára karamellizáltam. Felöntöttem a tejszínnel és addig kevergettem, amíg a megdermedt karamell fel nem oldódott. Ezt a bársonyos folyadékot az almára öntöttem és kicsit összeforgattam.

A morzsa hozzávalóit villával alaposan összedolgoztam és az almás réteg tetejére szórtam. Az így előkészített finomság szűk fél órát töltött a sütőben, hogy a morzsa réteg szépen megpiruljon, átsüljön.

Meleg lencsesaláta

Már hónapok óta szemezgettem Nigella könyvében az ő lencsesalátás változatával. Persze nem sikerült teljes mértékben betartani az előírásokat, természetesen saját lehetőségeimre méreteztem ezt a receptet is. Csudajó összeillő ízek kerekedtek, a hüvelyesek minden formáját amúgy is szeretem és azt hiszem a mindenféle kiegészítők igencsak jót tesznek nekik.

Meleg lencsesaláta

Mi került a 2 személyes adagba? 1 lencsekonzerv, 2 sült paradicsom alakú paprika, 5 deka húsos szalonna, 5 deka Anikó sajt, 2 evőkanál balzsamecet, 1 evőkanál olíva olaj, só, bors, szárított menta.

Hogyan készült? A szalonnát felcsíkoztam, serpenyőben zsírjára pirítottam. Hozzáforgattam a lecsöpögtetett lencsét és felforrósítottam. Ráöntöttem a balzsamecetet és egy kicsit hagytam elpárologni az erejét. A lencsét tányérokra pakoltam, rádobáltam a felcsíkozott, kimagozott sült paprikát és a darabokra morzsolt sajtot. A salátát megszórtam sóval, borssal és kevéske szárított, morzsolt mentával. Végül egy kis olajjal is meglocsoltam.

Hugicám csodasütije

A hugicám hagyományt teremtett, saját külön bejáratú, kicsinyke családi hagyományt. Eddig mindkét szülésem utáni napokban megkaptam tőle azt a hatalmas dobozt, ami telis tele volt a világ egyik legfantasztikusabb süteményével. Ez maga a tömény élvezet és szeretnék hinni benne, hogy a tejtermeléshez is igencsak hozzájárul. Ezt persze minden tudományos megalapozottság nélkül állítom, de a finomságához semmi kétség nem férhet.

És most végre a receptjét is sikerült tőle megszereznem, némi zsarolás árán. Csak azt sajnálom, hogy az ő pocakosságának közelgő végén én nem lephetem meg valami hasonlóval, lévén egy egy hónapos bébivel nem szívesen idnulnék neki az országhatárokon átívelő látogatásnak.

Mogyorós, meggyes sütemény

Hozzávalók: 50 dkg magozott meggy, 15 dkg puha vaj, 15 dkg cukor, 5 tojás, 10 dkg csokoládé, 20 dkg mogyoró, 1 csomag vaníliás cukor.

Elkészítése: A vajat habosra keverjük a cukorral. A tojásokat szétválasztjuk, a csokit lereszeljük. A mogyoró megpörköljük és ledaráljuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük.

A vajas cukorhoz apránként hozzáadjuk a sárgájákat, majd a csokit és a mogyorót végül a fehérje habot.

A tésztát formába töltjük, kirakjuk a meggyszemekkel és előmelegített sütőben megsütjük. Az eredeti recept szerint 1 órán keresztül, de a hugicám szerint fél óra is elég volt.

Gyorsan, gyorsan

Mostanában ilyenekre van érkezésem. De finom, meleg és én készítettem, saját szám íze szerint. Valójában ez egy ideális vacsora, mármint az általam alkotott fogalmak szerint.

Meleg babsaláta

Mi került a 2 személyes adagba? 1 babkonzerv, 20 deka cserkész kolbász, 1 kis hagyma, 1 paradicsom alakú paprika, 2 deci vörösbor, olaj, só.

Hogyan készült? Egy evőkanálnyi olívaolajon párolni kezdtem az apróra vágott hagymát és a felcsíkozott paprikát. A kolbászt felkarikáztam, a zöldséggel együtt pirítottam. Amikor a zöldségek elkezdtek puhulni, felöntöttem a borral és addig pároltam, amíg a folyadék teljesen elpárolgott és csak az íze maradt. Ekkor szórtam bele a lecsöpögtetett babot, hogy az is átforrósodjon.

Feltétlenül kell mellé egy-két szelet kenyér is, hogy legyen mivel kitunkolni a kolbász zsírjából, a zöldségek ízéből és a bor zamataiból építkező szaftot.

VKF! Romantikus vacsora

Először azt gondoltam, hogy igazolt hiányzásra hivatkozom majd, hiszen erőteljes romantika (és alvás-) hiányban szenvedek az utóbbi napokban. De aztán szép lassan előkúsztak azok az emlékek, amelyek számomra a romantikus vacsorákat jelentették. Idézhetném azt a dubrovniki estét, amikor a drágám egy gyűrűt húzott elő a semmiből és roston sült rákot ettünk, puszta kézzel tisztogatva.

Felsejlik az az este is, amikor a drágám 3 hetes hivatalos csavargásából tért vissza és én egy nagy tányérra kipakoltam néhány sajtot meg sonkát, pástétomot, mindent akkurátusan felkockázva. Került mellé néhány szelet friss, ropogós héjú kenyér meg valami bor is. Aztán egymást etettük a szőnyegen ücsörögve, hosszú ideig.

A legromantikusabb vacsora mégis az volt, amit ő főzött nekem. Ő, aki büszkén vállalja, hogy a teán, virslin és a kész pesztóval készülő tésztán kívül semmit sem tud összehozni és aki éppoly büszkén és jókedvűen falja az én műalkotásaimat. Szóval ez a drága ember egyik este azzal lepett meg engem, hogy munka után még beugrott a közeli olasz csemegeboltba, vett egy nagy doboz friss tortellinit - ha jól emlékszem vargányás töltelékkel, meg egy méretes darab parmezánt.

Aztán nekilátott főzni, kifőzte a tésztát, egy serpenyőben vajat melegített, amiben megforgatta a gombás csomagokat, végül az egészet alaposan beszórta parmezán forgácsokkal. Én pedig úgy éreztem soha nem ettem finomabbat, mert a kedves gondoskodás, az hogy készült, hogy gondolt rám, számomra mindennél többet jelentett.

És ígérem néhány röpke hónap múlva előrukkolok valami igazán romantikussal, kényeztetővel és csábítóval. Valami ilyesmivel.

Kreativitás és nyelv

Még valamikor a szülés előtt kaptam egy díjat a Tejbegríz nevű blog szerzőjétől. Jól esett a dolog. Ezzel kapcsolatban, illetve a napokban kibontakozó nyelvvédő vitával kapcsolatban szépen elindultak a gondolat-hangyák az agyamban. Igen, vállaltan kreatív embernek tartom magam, mert úgy élem az életem, hogy folyamatosan tele vagyok ötletekkel. A megvalósítás néha várat magára, néha nem úgy sül el, ahogy azt elképzeltem, de folyamatosan alkotok, kísérletezek, tervezgetek. A konyhában, az életemben és főleg a nyelvben.

Bár ez egy kulináris napló (vagy ha úgy tetszik gasztroblog - emelje a magasba a kezét, aki ismerte ezt a kifejezést 5 évvel ez előtt) és talán legtöbb olvasóm számára fel sem tűnik, számomra az írás fontosabb, mint a főzés. Illetve mindenek felett élvezem, hogy betűkbe, szavakba formálhatom az élményeimet, akár a tűzhely mellett, akár egyéb kalandozásaim során éltem át azokat. A legigazabb, leginkább illő kifejezés megtalálása számomra legalább olyan fontos játék, mint a fűszerek összepasszintása a többi hozzávalóval.

Éppen ezért is gondolkodtam el jó alaposan azon, hogyan használom én ezt a szépségesen gazdag nyelvet. A koviubi meg a pari engem is kiakaszt (=kihoz a sodromból). Viszont néha, viccesen, mégis használom. A csoki meg a süti viszont a két kedvenc szavam, főleg a bennük rejlő tartalom miatt. Illetve használok még rengeteg csúnya szavat (basszuskulcs), idegen szavat, amelyek közgázos múltamból, illetve a Szerbiában töltött 20 évből eredeztethetőek (trénerka, a melegítő helyett) és becézek is rendesen. A kétéves fiam tejecskét, sőt tejcikét iszik reggelente. Őt magát, szerencsétlent pedig legalább kétszázféle becenévvel illetjük nap, mint nap. A családunknak sajátos nyelve van, mindenféle jövevényszavakból, félreértésekből és félremondásokból gyúrtuk össze saját nyelvünket, amelyet hellyel-közzel mindenki megért, mégis egyedi, egyéni.

És ez szerintem így van jól. (Éssel ugyebár nem kezdünk mondatot, a szerintem helyett pedig helyesen a véleményem szerint kifejezést kellene használni.) Egyszóval szerintem minden csak megszokás kérdése. Ha saját nyelvünk otthonos és melengető, az jó. Ha slampos, foszladozó, kinyúlt és koszos, az már kevésbé. Mert az az érzésem, hogy azok az emberek, akik nem tudják a megfelelő helyen használni a megfelelő kifejezéseket, kívül-belül olyanok, igénytelenek. Ez pedig pontosan olyan, mint zsírfoltos evőeszközzel, csempe tányérból műkaját falni, szörcsögve, böfögve, tele szájjal beszélve. De ha az a csempe tányér a nagymamámra emlékeztet és minden vasárnap azon tálalom a nagy szeretettel megmelegített sóletkonzervet...

Visszatérve pedig a kreativitásra és a díjra. Azoknak szeretném most ezt továbbadni, akik kisgyereket terelgetve, nevelgetve is képesek alkotó életet élni.

Anyamanya, avagy Mamihami és az ő három tevékeny csemetéje minden elismerést kiérdemel. Illetve a kedvenc golyós levesem megéneklése és a gyerekmunka régi fényének visszaállítása külön pontokat hozott neki.

Dolce Vitától a minden gasztroblogok legjobb fotósának címét talán senki sem vitatja el, olasz mániáját pedig olyan szeretető módon tárja elénk, hogy kedvem támadna minden nap spagettit enni. Mondjuk ez az az étel, amit ő a legritkábban főz nekünk.

Ízbolygótól a hihetetlen energiákat irigylem, amivel szervez, ismereteket gyűjt és közöl és közben persze végtelen ötletességgel főz is.

Fűszeres Eszter számomra egy teljesen idegen kultúra hagyományait tárta fel, amit mindig érdeklődéssel olvastam. Aztán szép lassan egy olyan ember életének egy-egy szeglete is felsejlett, aki szintén kellő bátorsággal nyúl az egyes hozzávalókhoz és teszi őket egy tányérra.

És persze Kicsi Vút sem hagyhatom ki ebből a díszes társaságból, akinek orientális orientációját magam is osztom és igen sokra méltatom.

Menü, ami szülést indít

Jó, jó, nem biztos, hogy mindenkinél beválik, de nálam nagyon megmozgatta a babát ez a két fűszeres, csípős kreáció, amit már napok óta tervezgettem magamnak. Aztán hétfőn csak úgy a magam kedvére meg is főztem.

Igaz, ami igaz, az előző bejegyzésben felvetett a süti vonalat sem hanyagoltam el teljesen, mert ebéd után egy hatalmasat sétáltam az esőben ázó városban és egy régimódi cukrászdában, kicsi asztalnál kucorogva mennyei krémest falatoztam.

Lett is eredménye! Kedd hajnalra megszületett Tamás fiunk. Most itthon várjuk a legnagyobb boldogság közepette a nagyszülőktől és nagynénitől érkező ellátmányokat. És csak csendben jegyzem meg, hogy már ma sem bírtam ki és főztem egy jó kis brokkolis, sonkás, tejszínes tésztát.

A titkos menü részletei pedig:

Csípős leves

Mi került bele? 20 deka csiperke gomba, 10 deka spenótlevél, 5 centinyi póréhagyma, 2 dl kókusztej, 2 evőkanál rizs, 1 kiskanál chilipehely, fél kiskanál mustármag, olaj, só.

Hogyan készült? A zöldségeket felaprítottam, kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a rizst. Felöntöttem egy liternyi vízzel, kókusztejjel és alaposan befűszereztem. Amikor minden megpuhult, alaposan belakmároztam belőle.

Joghurtban sült csirke sárga rizzsel

Mi került bele? 2 csirkecomb, 2 deci joghurt, garam masala fűszerkeverék. A rizshez: 5 centinyi póréhagyma, 1 marék mazsola, 20 deka rizs, 1 kiskanál kurkuma, só.

Hogyan készült? A csirke bőrét bevagdostam, a joghurtot kikevertem a fűszerrel és egy éjszakára hagytam pácolódni a húst. Másnap betoltam a sütőbe és egy órán keresztül rotyogtattam, míg szinte leolvadt a csontról.

A rizshez felkarikáztam a hagymát, kevés olajon előpároltam, hozzáadtam a rizst, amit szintén átpírítottam. Beleszórtam a mazsolát és a fűszert, majd felöntöttem 5 deci vízzel, fedő alatt, lassú tűzön pároltam puhára.

És természetesen ebből is alaposan jóllaktam.

Hány süti kell egy szüléshez?

Avagy hogyan rak fészket egy gasztroblogger?

Mamihami ráérzett.

A szülés előtt kibontakozó legedás fészekrakó ösztön nálam nem azt jelenti, hogy a létra legfelső fokán egyensúlyozva aggatom vissza a harmadszor kimosott függönyöket, vagy hogy a láthatatlan sarkokat is fertőtlenítővel sikálom.

Bizonyos tüneteket azonban felfedeztem magamon. Egyrészt elképszető módon megkívántam a fűszeres ételeket, sőt a korábban általam nem is kedvelt csípős ízeket. Aztán sütni kezdtem. Az elmúlt egy hétben négyféle sütemény miatt kapcsoltam be a sütőt. A játszótéren már vigyorognak a mamik a dobozkáim láttán, hogy aztán vígan falatozzanak az egyébként nem is túl jól sikerült olívás, fetás, napraforgómagos ropogtatnivalómból vagy éppen a csokis, kókuszos morzsalékomból.

Tegnap aztán a végső stádiumba léptem, az egész családot magammal hurcolva több kilónyi hússal, fagyasztott zöldséggel töltöttem fel a mélyhűtőt, illetve mindenféle tartós élelmiszert halmoztam fel, tejet, gyümölcslét, rizst, tésztát, jó néhány konzervet. Egy kisebb középkori ostromot simán kihúznánk a lakásban.

Már csak a bébinek kellene kibukkannia...

Astoria Delikát Csemege

Miután kétszer elsétáltam mellette, úgy, hogy észre sem vettem, a múlt héten sikerült felfedeznem egy újabb olyan beszerzési helyet, ahol a budapestiek kiélhetik a világkonyha iránti vonzódásukat.

Az Astoria Delikát Csemege főleg a tömegközelekedőknek jó helyszín, metró és 7-es busz közelében, tehát az én szokásos útvonalaimon fekszik.

Ami a kínálatot illeti, szinte már szokásos, azaz nagyjából átfedi a Culinarist, csak egy kicsit szerényebb. Fűszerek, konzervek, mindenféle mártások, szószok, tésztára valók. Csupa olyasmi, amiről az ember azt hiszi, jó ha bespájzol otthonra, hiszen bármikor gusztusa támadhat egy jó kis curry-re vagy éppen olasz szarvasgombás vadnyúl ragura.

A friss zöldségek és sajtok kevéssé tolakodnak, de a sonka felhozatal gyönyörűséges. Egyszerűen nincs párja a frissen szelt, hajszálvékony és illatos hamon ibericónak. Csak egy kis friss kenyér, jelen esetben ciabatta kell hozzá, esetleg némi vaj és kész a kényeztető szendvics.

A legnagyobb örömet természetesen a csokis szekció szerezte számomra. Remélem nem tévedés volt, de alaposan bevásároltam kedvenc Zottereimből, mivel 465-be került. (Máshol inkább 900 körül kóstál.)

Már csak egy aprócska probémám támadt, nevezetesen haza kellett cipelni a finomságokat. És akkor a japán meg arab teáskészletekre még egyetlen pillantást sem vetettem.

Szilvakrém(leves)

Ha már ősz, akkor ideje a szilvának. Számomra szilva igazi süteménybe való jószág, eleddig nemigen pakoltam máshová. Most viszont levest szándékoztam készíteni belőle, amiből végül egy krémes desszert lett. Kicsit több vízzel persze levesként is eladható.

Szilvakrém

Mi kell a 4 személyes adaghoz? fél kiló szilva, 2 evőkanál méz, 2 evőkanál kókusztejpor, fél kiskanál fahéj, 2 deci tejszín.

Hogyan készült? A félbevágott, kimagozott szilvát a mézzel és fél deci vízzel addig főztem, amíg levet engedett és megpuhult. Ekkor hozzáadtam a többi hozzávalót és alaposan összeturmixoltam.

Hidegen, kókuszforgácsokkal díszítve tálaltam.

Almás túrókocka

Azért ez a Lajos Mari tud valamit. Évtizedek óta a porondon. Sok receptje tetszik, csak éppen túl hagymányosak, illetve hagyományosan bonyolultak számomra. Most mégis elfogott a láz, nekiláttam egyik őszi hangulatú süteményének. Nem csalódtam, viszont másfél órán keresztül dolgoztam rajta, plusz egy órácskát süldögélt a nagy mű.

Az adag, amit leír, egyszerűen brutális, teljesen tele lett a sütővel együtt kapott tepsi. A végeredményt vendégségbe vittük, ahol nagyon jól fogyott, nagy tetszést aratott, de még így is maradt belőle másnapra. Tehát bátran lehet felezni, negyedelni ezt a mennyiséget. A cukor mennyiségét én alapból erőteljesen csökkentettem, saját variációmat adom meg, szerintem így is tökéletesen édes.

Almás túrókocka

A tésztához: 350 g liszt, 150 g porcukor, 1 csipet só, 200 g vaj, 1 tojás.

A töltelékhez: 150 g vaj, 150 g cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 kg túró, 1 doboz (125 g) Philadelphia krémsajt, 2 citrom, 4 tojás, 2 tasak vaníliás pudingpor, 1,2 kg alma.

Hogyan készült? Először a tésztát készítettem el, robotgéppel alaposan összedolgozva a hideg hozzávalókat. Fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem, amíg a többi hozzávalóval bíbelődtem.

A citromok levét kifacsartam. Az almákat kimagoztam és felszeleteltem, megöntöztem a citromlével, hogy ne barnuljanak meg.

A töltelékhez a puha vajat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a túrót és a krémsajtot. Egyenként kerültek bele a tojások, illetve az almáról leöntött citromlé. Legvégül a pudingport is belekevertem.

A legnagyobb sütőtepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát igyekeztem egyenletesen kinyújtani és a tespibe simítani. Rá került a túrós krém, aminek a tetejére helyeztem az almát, mint a tetőcserepeket.

180 fokos sütőben kicsivel több, mint 1 órát sült a sütemény. Lajos Mari szerint a sütés vége előtt negyed órával az almaszeleteket érdemes megkenni baracklekvárral és megszórni mandulapálcákkal, de én ezt már igazán túlzásnak éreztem volna. Így is mennyei, illatos, puha, egyszóval nagyon fogamra való lett az eredmény.

FF sütemény

Földimogyoróvaj és fügelekvár egy süteményben.

A történet úgy kezdődött, hogy egyik ismerősöm, aki tisztában van füge-rajnogásom mértékével és rendelkezik egy saját fügefával is, hozzámvágott egy zacskónyit ebből a gyümölcsből. Sajnos a darabok már túl voltak legszebb lányságukon, ezért iziben elkészítettem belőle No Salty lekvárját. (Meg egy kis chutney-t, de erről már értekeztem.) Arra rá kellett azonban döbbennem, hogy bár a lekvár mennyisége nem éppen tetemes, kenyérre kenve még így sem fog elfogyni belátható időn belül, ezért kényszerintézkedést foganatosítottam és az egészet egy süteménybe pakoltam.

Az alaprecept a Bake or Brake blogról származik, de a csészés méricskélés helyett én a kultúránkhoz jobban illeszkedő grammos változatot részesítettem előnyben. Ettől persze az arányok is változtak, talán ez okozta, hogy elég morzsálódós, ám annál jobb ízű lett a végeredmény.

Fügés-földimogyoróvajas sütemény

Mi kell a 20x30 centis tepsi megtöltéséhez? 100 g vaj, 300 g liszt, 100 g cukor, 1 tojás, 200 g földimogyoróvaj (lehetőleg nem sós), 1 kiskanál sütőpor, 1 kiskanál őrölt fahéj, 300 g fügelekvár, 100 gramm mandula forgács, kevés barnacukor a tetejére.

Hogyan készül? A vajat és a cukrot habosra kevertem, hozzáadtam a mogyoróvajat és a tojást. Amikor ezek szépen elkeveredtek, lassanként hozzáforgattam a sütőporos, fahéjjal illatosított lisztet. A morzsalékos tészta háromnegyedét a sütőpapírral kibélelt tepsibe egyengettem, rákentem a lekvárt, rámorzsoltam a maradék tésztát és rászórtam a mandulát.

A süteményt nagyjából fél órán keresztül sütöttem a 180 fokos sütőben, de érdemes többször ránézni, nehogy megégjen.

Töltött paprika

Találós kérdés. Mit eszik az a nagyon terhes nő, akit a férje négy napra magára hagy? Nos, olyan kombinációkat, amit az amúgy igazán toleráns drágámnak sem mernék feltálalni, viszont egyedül lévén, szabadon kísérletezhetek.

Töltött paprika cseppet sem hagyományos módon

Mi került az 1 személyes adagba? 2 piros, paradicsom alakú paprika, 1 pici hagyma, 1 deci paradicsompüré, 1 paradicsom, 1 nagyobb darab fahéj, 1 kiskanál fekete mustármag, 2 evőkanál kókusztejpor, 5 deka kuszkusz, 2 evőkanál mazsola, 1 evőkanál mandulaforgács, olaj, só.

Hogyan készül? A paprikák tetejét levágtam, a magokat kiszedtem és csak úgy magában betettem a sütőbe, hogy átpuhuljon a húsa.

A mártáshoz kevés olajon megpároltam a hagymát, hozzáadtam a felkockázott, magtalanított paradicsomot és a pürét. Fahéjjal ízesítve addig főztem, amíg a hagyma és a paradicsom is teljesen szétfőtt. Ekkor kevertem bele a mustármagot és a kókusztejet, a fahéj darabot meg kiszedtem.

A kuszkuszt kétszeres mennyiségű forró vízzel felöntöttem, hozzáadtam a mazsolát és a mandulaforgácsot, majd amikor megpuhult, a paprikákba töltöttem. Körélocsoltam a mártást és az egészet visszatoltam egy negyed órára a sütőbe, hogy összeérjenek az ízek.

Mit ne mondjak, elég különleges kombináció, de mostanában az ilyen nagyon fura, fűszeres ízekre vágyom.

A neten bolyongva természetesen találhatunk még szép számmal különleges töltött paprikákat, íme néhány további ötlet: Ízbolygónál, Kicsi Vúnál és Gourmandulánál is.

Chutney

Szinte minden nemzetnek megvannak a maga szószai. Gyerekkoromban, hétfőnként a vasárnapi húslevesből kihalászott szépséges marhahúsok mellé paradicsom-, meggy- vagy éppen almaszósz került. Ezek az édes-sós, liszttel sűrített szószok feldobták és ízekkel gazdagították az amúgy nem sok izgalommal kecsegtető főtt rizs - főtt hús párosát.

Ennél azonban százszor meg ezerszer izgalmasabb szószok is léteznek, például az indiai chutney-k (csátnik), amelyek szinte bármilyen zöldségből és gyümölcsből készülhetnek, ha nem ragaszkodunk az autentikus receptekhez, valóban meglepő eredményekkel kecsegtetnek. Magam viszonylag ritkán merészkedem a fűszerek, illetve gyümölcsök párosításának ennyire merész aknamezejére, de most bátran kijelenthetem: megérte.

Szilvás, fügés chutney

Mi kell hozzá? 1 lilahagyma, 4 nagyobbacska füge, 6-8 szilva, fél evőkanál cukor, 1 kiskanál ötfűszer keverék (az enyémben ánizs, édeskömény, szegfűszeg, fahéj és bors van), 1 kiskanál chilipehely, olaj, só.

Hogyan készül? A hagymát félbe vágtam, majd egészen vékonyra karikáztam. Olajat hevítettem és a besózott hagymát addig kevergettem, amíg kezdett megpuhulni. Ekkor rászórtam a cukrot és egy kicsit karamellizáltam. A szilvát és a fügét 2-3 centis darabkákra vágtam és a fűszerekkel együtt a hagymához adtam. Az egész keveréket jó 20 percig főztem, egészen alacsony lángon.

A végeredmény egy enyhén csípős, illatos és egyenként újra és újra felbukkanó ízekkel kápráztató csoda lett. Önmagában persze alig állná meg a helyét, ezért ropogós, azaz ázsiai módra keményítőbe és tojásfehérjébe bundázott csirkefalatokkal és természetesen rizzsel kínáltam.

Százas lista

Úgy érzem, ennek a százas listának a helye a 300. bejegyzésnél van.

A Very Good Taste blogon jelent meg az a lista, amelyet a szerző szerint minden valamire való mindenevőnek végig kellene ennie. A blogokon végigpörgő hasonló játékokhoz hasonlóan, ezúttal is bárki részt vehet benne, bejelölve, hogy mit evett már és mi az ami szóba se jöhet nála. A Kispadon elkészítették a magyar fordítást is, ami már elkezdte útját a magyar gasztroblogokon is.

Nézegettem ezt a listát, de nekem az ég világon semmit se jelentett, a legtöbb felsorolt ételhez esélyem sincs hozzájutni. Ezért arra jutottam, hogy megírom, saját közép-európai változatomat, némi balkáni beütéssel. Akinek van kedve, ezeket az ételeket is sorra veheti.

Bár az eredeti lista meglehetősen eklektikus, és persze az enyém is, rendezőelvként az egyszerűség kedvéért ábécé betűit hívtam segítségül. A feladat tehát vastagon szedni, amit az ember már kóstolt, és áthúzni, amit soha nem enne. A saját listámon egyetlen étel szerepel, amit még nem kóstoltam, nevezetesen a csiga, csak ezért nem jelölök be mindent. Azért persze akad egy-két utált táplálék is alant. Néhányat pedig természetesen az eredeti listában is fel lehet fedezni.

Ja igen, és ha valaki esetleg átveszi a listámat, dobjon már egy kommentet, ide le.

1. Ajvár – Csak úgy kenyérre kenve. Na meg csevapcsicsa mellé.

2. Aszú – Legyen öreg, sok puttonyos és esetleg Árvay.

3. Bableves csülökkel – Sűrűn, hogy megálljon benne a kanál.

4. Baklava – Összeragad tőle a szám, de nagyon szeretem.

5. Baracklekvár – Nagy gyümölcsdarabokkal, tehát házi gyártmány.

6. Bárányhús – Egyáltalán nem zavar a szaga, különösen ha sok fokhagymával készítik.

7. Barátfüle – Ezt is csak a nagyikám tudta igazán jól elkészíteni, azóta se ettem jót.

8. Békacomb rántva – Talán kétszer ettem már. Annyira ez sem volt különleges.

9. Birsalma sajt – Inkább ne erőltessük.

10. Bodza szörp – Igazi szódával, de csak módjával, mert félek, hogy allergiás vagyok rá. Az illatát imádom.

11. Borsóleves – Legyen zsenge és édes a borsó, a leves meg jó tartalmas.

12. Bundás kenyér – Bármikor, bármennyit. Lehetőleg spenótfőzelék mellé.

13. Burek – Csak Szabadkán, helyben fogyasztva. Meg esetleg Belgrádban, Dalmáciában…

14. Cékla saláta – Télen, ha már tényleg nincs más.

15. Csalántea – Ekcéma ellen ittam literszámra. Nem volt hatásos. És finom se.

16. Csevapcsicsa – A faszénen sült az igazi.

17. Csicsóka – Nagyikám savanyította, jó volt, de én nem állok neki.

18. Csiga - Még sose kóstoltam, de nem is vágyom rá.

19. Csirkeláb a húslevesből – Juj! menekülök.

20. Disznósajt – Ha ott voltam a disznóvágáson, akkor szívesen megkóstolom, de boltit sose vennék.

21. Erdei gombák – Egyre jobban szeretem, százszor finomabb, mint a termesztett.

22. Esterházy torta – Nekem túl sűrű, de ezért időnként jöhet.

23. Fagyasztott halrudacskák – Végszükség esetére tartogatva.

24. Fánk – Egy nagy adag lekvárral a közepén, porcukor nélkül.

25. Fasírt – Jó, hétköznapi kaja.

26. Finomfőzelék – Ezt inkább hanyagoljuk!

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Inkább minden nélkül, csak úgy magában.

28. Fonott kalács - Kenyér helyett.

29. Főtt csöves kukorica – A strandon, forrón.

30. Gulyásleves – Anyós pajti jól készíti.

31. Gyümölcsbor – Mondjuk szederből, meggyből isteni.

32. Hagymaleves – Egyszerű, de jó.

33. Halászlé – Mi a szögedi iskola hívei vagyunk.

34. Jeges kávé – Imádom a tetejéről leenni a tejszínhabot.

35. Kakashere pörkölt – Egyszer ez is megvolt, nem vágott földhöz

36. Káposztás tészta – Sóval és borssal

37. Kapros tökfőzelék – Megeszem, de nem rajongok érte.

38. Karalábé – Az a zöldségféle, amiért nem igazán rajongok.

39. Kaszinó tojás – Ebből is csak az Apu-féle a jó, boltban sose vennék.

40. Kecsketej – Ezt is megkóstoltam már, de inkább a belőle készült sajtokért rajongok.

41. Kemping sajt a tömlőből – Meg egy kis friss, fehér kenyér.

42. Képviselőfánk – Ezt is inkább cukrászdában eszem, nem állok neki sütögetni.

43. Knédli – Prágában négy napig minden nap ettem belőle.

44. Kocsonya – Karácsony táján nagy adag szokott készülni, de a porcos részeket nem igazán eszem meg belőle. Inkább kipiszkálom és valaki másnak adom. Ja, és citromlével locsolgatom.

45. Kókuszgolyó – Évente egyszer még jó mókának is tűnhet elkészíteni. Bár a meggy rögzítésével mindig gondjaim vannak.

46. Kovászos uborka – Ha nem löttyedt, jöhet egy forró napon, de a levét azért nem iszom meg.

47. Körömpörkölt – Akkor jó, ha ragad tőle az ember mind a tíz ujja.

48. Körözött – Csak ne legyen túl hagymás.

49. Krémes – A balatonfüredi Bergmanban és a Ruszwurmban ettem eddig a legjobbat.

50. Krumplipüré – Tejföllel és nem tejjel kikeverve szeretem.

51. Krumplis tészta – Jó sok legyen.

52. Lecsó – Szalonnával és rizzsel, tojás nélkül.

53. Lekváros bukta – Frissen és sok lekvárral.

54. Libamáj – Frissen sütve meg hidegen meg pástétomnak elkészítve is imádom

55. Lóhús – Talán egyszer már ettem lókolbászt.

56. Madártej – Minden betegeskedőnek receptre kellene felírni.

57. Majonéz – Sajnos rettegek a nyers tojástól, viszont a bolti változat meg nem az igazi.

58. Mákos guba – Karácsonykor kötelező.

59. McDonald’s Big Mac Meal – Nekem bőven elég egy kis hamburger, kis sült krumplival

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – A klasszikus hétfői étel, bár én a paradicsomszószt jobban kedvelem.

61. Muszaka – Csak ne lenne akkora macera az elkészítése.

62. Nyúlhús – Átlag fölötti gyakorisággal fogyasztom.

63. Őszibarack befőtt – A legjobb turmix alapanyag.

64. Pacal – Én kifejezetten szeretem, de nem krumplival, hanem kenyérrel tunkolni.

65. Padlizsánkrém – Majonézesen, fokhagymával, pirítóssal.

66. Palacsinta – Gyakorlatilag nem tudok olyan tölteléket elképzelni, amivel ne lenne jó.

67. Pálpusztai sajt – Nagyikám ette, azóta se láttam. Nem is kívánom.

68. Paradicsomos káposzta – Nekem ez is bejön.

69. Párizsi – Fújj!

70. Pilóta keksz – Ha semmi más édesség nem akad.

71. Pogácsa – Frissen, még a sütőből kikapkodva. A töpörtyűs a kedvencem.

72. Puding – Bármilyen szörnyen hangzik is, én szeretem a porból készült pudingot, lehetőleg 3 színben, csokis, puncsos és vaníliás aromával.

73. Puliszka – Juhtúróval, tejföllel, rozmaringgal.

74. Rántott hús – Panírozni utálom, de enni annál inkább szeretem.

75. Rakott krumpli – Egyszerűen imádom, ahogy a kolbász piros zsírja összesül a tejföllel.

76. Rácponty tejföllel – Újabb extramacerás kaja, de azért nagyon finom.

77. Sárgarépa krémleves – Fehérborral főzve, de a család sajnos nem rajong érte.

78. Somlói galuska – Olyan kevés helyen csinálják igazán finomra.

79. Sóskaleves – Pirított kenyérkockákkal az igazi, de cukor nélkül.

80. Sült gesztenye – Kár, hogy annyira drága, így marad a gesztenye püré sok tejszínhabbal.

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – Másnaposság ellen kiváló.

82. Sült tök – Semmit sem kell hozzátenni, ez így tökéletes.

83. Szilvapálinka – Nem vagyok oda a pálinkáért.

84. Szilvás gombóc – A nyár vége a maga tökéletességében.

85. Szőlős rétes – Ha valaki kimagozza a szőlőt, jöhet.

86. Sztrapacska – Lehetőleg sok-sok juhtúróval.

87. Tatár beefsteak – Csak ha nagyon frissen készítik.

88. Tintahal – Naná, roston sütve, nem pedig a rántott karikás változatban.

89. Torma – Csíp, nem szeretem.

90. Töki pompos – Finom, de mindig ott áll a legnagyobb sor, ezért általában lemaradok róla.

91. Töltött káposzta – Amióta csúnyán rosszul lettem tőle, már nem kívánom annyira.

92. Töpörtyű – Igen, igen.

93. Túró Rudi – A gyerek mindennapi betevője, én meg nem vagyok hajlandó a számba venni.

94. Túrós tészta cukorral – Inkább sok pörccel.

95. Vaddisznó pörkölt – Ha elég sokáig főzték és elég puha lett a hús, akkor nagyon jó tud lenni.

96. Véres hurka – Vele sült krumplival.

97. Virsli – Tényleg csak akkor, amikor már a végelgyengülés határán vagyok, de mégis „főtt” kajára vágyok.

98. Zöldbab – Kedvencem a rakott változat, de főzelékként is jöhet.

99. Zúzapörkölt – Na ezt inkább kihagyom.

100. Zserbó – Kicsit fujtós, de néha még ezt is megeszem.

Vega kaland

Most, hogy a célegyenesbe fordult a pocakos létem, arra gondoltam talán nem ártana felkészülni a kialvatlan, semmire sincs időm, délben még hálóingben vagyok jelszavakkal jellemezhető hónapokra. A fejembe vettem tehát, hogy kipróbálom, mit nyújtanak az ebéd házhozszállító cégek. Erre a hétre a Vega Foodra esett a választásom, lévén blogjuk is van és ez nálam extra pontokat jelent.

Egy dologra villámgyorsan rájöttem. Utálok várni! Kajára meg főleg. Persze ők nem ígérnek semmit, 7 és fél 2 között szállítanak valamikor, de én fél egykor konkrétan már csillagokat láttam.

Másrészt viszont a hapsi nagyon rendes volt, tegnap nem tudott visszaadni, így az első napot hitelből ettem végig, ma fizettem csak.

Node, nézzük a menüt, ami mégiscsak a lényeg. A Vega Food egyaránt kínál indiai és európai jellegű ételeket. Én nagy merészen gondoltam, ha már vega kaját rendelek, akkor az legyen autentikus is, bevállaltam az indiai ízvilágot.

Zellerleveles puri, azaz kicsinyke lepénykék, olajban sült fűszeres káposztagombóc és a kókuszos paradicsommártásban érkező karfiol gombócok. Nos, ezek voltak az értékelhető, sőt megkockáztatom finom fogások. Fűszeresek, zamatosak, éppen ahogy azt kell és nem túl csípősek. Mindhárom fogás más-más fűszerekkel kényeztetett és miközben ettem, fel-felderengtek az indiai emlékeim.

A mungóbableves és a kétféle zöldséges ragu viszont teljességgel értékelhetetlen volt számomra. Vizenyős lében, baltával darabolt, felismerhetetlenné szétfőzött zöldségek. Nos, az ember nem ezt várná egy egészséges életmódot propagáló cégtől. Miért kell a brokkolit haloványszürkére lúgozni?

Volt még rizs is, hosszú szemű, normál minőségű.

Az adagok pont jók, én teljesen jóllaktam egy menükombináció és egy plusz köret rendelésével. A két napi kóstolgatás ára 3500 forint volt, ami igazándiból nem kevés, de a mai ebédemből bőven maradt még vacsorára is. Mindezt úgy, hogy a levest egyszerűen nem tudtam megenni.

Ezek után érdekes lenne kipróbálni az európai ízlésvilágnak jobban kedvező ételeiket is, de azt hiszem jövő héten teret engedek más pályázóknak is. Mindeközben sejtem azt is, hogy az anyós pajti által beüzemelő ebédszállítás sokkal jobban meg fog felelni az egész család ízlésének, mint bármilyen cég.

Csokoládés sörbet

Ki ne ismerné Chili és Vaníliát? Aki olyan ötletekkel kápráztat el bennünket, mint a csokoládés sörbet vagy éppen a kakaóval fűszerezett karfiol, hogy csak a kakós nyomvonalon maradjak. A csokoládés sörbetet, miután olvastam nála, mindig is el akartam készíteni, bár valahogy tartottam is tőle. Aztán láttam egy csomó más blogon is leírásokat, illetve a Szakácsok könyvében és az Ízvarázsban is rábukkantam a vonatkozó receptre. A fejemben pedig egyre egyszerűsödtek a lehetőségek, végül kifejlesztettem a létező legegyszerűbb, akár sajátnak is titulálható változatot.

Csokoládé sörbet

Mi kell hozzá? 5 dl víz, 10 deka cukor, 5 deka kakaópor, 10 deka csokoládé. A csokoládé és a kakaópor is legyen édesítetlen, minél keserűbb, annál jobb.

Hogyan készül? A forró vízben feloldottam a cukrot, majd a kakaóport is. Lehúztam a tűzről és amikor kicsit kihűlt, kevergetve felolvasztottam benne a csokoládét is. Egy éjszakára ment a hűtőszekrénybe, majd másnap a fagyigépbe a massza, ahol szépen krémesre fagyott.

Hogy ne legyen túlzottan unalmas az élet, készítettem hozzá egy jeges öntetet is, 30 deka vegyes bogyós gyümölcs és 2 evőkanál cukor sűrűre főzésével és átpaszírozásával. Így a savanyúnak és a keserűnek egy egészen különleges jéghideg kombinációja állt elő.

Másrészt viszont nagy boldogsággal vettem tudomásul, hogy a csokoládé sörbet a lehető legjobb alapanyag a jeges csokiital készítéséhez, amivel egész nyáron kísérleteztem. Csak egy kis tejet kell hozzáturmixolni és már kortyolható is a mennyei nedű. Persze a tejszínhab is elfér a tetején.

Tészta sáfrányos mártásban

Időről időre megragadja a fantáziámat egy kép, egy ötlet, ami aztán addig nem hagy nyugodni, amíg meg nem valósítom. Ezzel a gyönyörűségesen sárga tésztamártással is így jártam. Nem is csalódtam benne, cseppet sem szokványos.

Tészta sáfrányos mártással

Mi kell 2 adaghoz? 25-30 deka spagetti, 2 deci fehérbor, 2 deci tejszín, 1 kiskanál sáfrány, 1 kiskanál reszelt citromhéj, 1 doboz koktélrák, só.

Hogyan készül? A bort felforraltam, beleszórtam a sáfrányt és egy kicsit együtt főztem, hogy a bor ereje elpárologjon, a sáfrány színe pedig előbújjon. A többi hozzávalóval már csak összemelengettem, forralni egyáltalán nem szükséges. Kivéve persze a tésztát, ami kifőtt állapotában került a mártás alá.

A borospincéből ezúttal egy 2007-es Lisicza Pécsi Cirfandli került elő. A Lisicza pincészettel a nyáron sok jó tapasztalatunk volt, de ez a boruk most nem varázsolt el különösebben, bár még így sem szívesen főzném el az egész palackkal.

Az ötlet forrása: a Delicious magazin 2008 augusztusi száma.