Avagy hogyan rak fészket egy gasztroblogger?
Mamihami ráérzett.
A szülés előtt kibontakozó legedás fészekrakó ösztön nálam nem azt jelenti, hogy a létra legfelső fokán egyensúlyozva aggatom vissza a harmadszor kimosott függönyöket, vagy hogy a láthatatlan sarkokat is fertőtlenítővel sikálom.
Bizonyos tüneteket azonban felfedeztem magamon. Egyrészt elképszető módon megkívántam a fűszeres ételeket, sőt a korábban általam nem is kedvelt csípős ízeket. Aztán sütni kezdtem. Az elmúlt egy hétben négyféle sütemény miatt kapcsoltam be a sütőt. A játszótéren már vigyorognak a mamik a dobozkáim láttán, hogy aztán vígan falatozzanak az egyébként nem is túl jól sikerült olívás, fetás, napraforgómagos ropogtatnivalómból vagy éppen a csokis, kókuszos morzsalékomból.
Tegnap aztán a végső stádiumba léptem, az egész családot magammal hurcolva több kilónyi hússal, fagyasztott zöldséggel töltöttem fel a mélyhűtőt, illetve mindenféle tartós élelmiszert halmoztam fel, tejet, gyümölcslét, rizst, tésztát, jó néhány konzervet. Egy kisebb középkori ostromot simán kihúznánk a lakásban.
Már csak a bébinek kellene kibukkannia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése