Kézműves Magyar Ízek Vására

A harmadik alkalommal megrendezett Kézműves Magyar Ízek Vásárába végre sikerült el is jutnom. Mivel nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, elégedetten távoztam. Sikerült megtölteni a Millenáris B épületét, még a felső szintre is jutottak bőven a kiállítók.
Péntek dél körül még nem volt kifejezett tömeg, de szombat és vasárnap is nyitva van a vásár. Arra fel kell készülni, hogy 1900 forint a belépőjegy, ami csak utólag a rendező cég boltjában vásárolható majd le.
A standok viszont nagyok, tágasak. Szinte mindenhol van kóstoló, egy-egy falat sajt, kolbász egy korty pálinka vagy bor, olaj- sőt ecet is kóstolható. A legjobb az egész vásárban, hogy általában maguk a készítők állnak a standok mögött. Ők ismerik kívül-belül a portékájukat, pont mint egy igazi piacon. Érdemes ezekkel az emberekkel szóba is elegyedni, nem csak úgy végigszáguldani a vásáron.

A kiállítókra tényleg nem lehet panaszom, voltak régi nagy kedvenceim és néhány új felfedezett is.

A legkedvesebb egy hölgy volt Adáról (Szerbiából) lekvárjaival és szörpjeivel. Szeder, som és hecsedli. Semmi faxni csak a gyümölcs java és íze.

Mondjuk a Lek-vár-lak csudáival nehéz versenyezni. Konyakos-étcsokis meggylekvár nálam mindent visz. És akkor még nem is említettem a Herbateát, akiknek a fahéjas méze hozott ma egészen lázba.

A kínálat nagy részét érdekes módon pálinkafőzdék és néhány boros tették ki. Végül is magyar íz ez is, csak én annyira nem vagyok oda a pálinkáért. Azért találtam egy olyan alkoholforrást, amit viszont imádok. Eperbor!

Rengeteg sajtos és kolbászos-sonkás is volt. Az etyeki Sonkamester meg a Bükki sajtok már fogalom. Ezúttal egy számomra ismeretlent kóstoltam a Zsidi Sajtokat - isteni krémes friss sajtjaikból hoztam is haza.

Szintén régi ismerős nekem az őrségi Barha Porta, akiket eddig elsősorban tökmagolajaikról ismertem. Nos, most megkóstoltam a mogyoró meg dióolajukat és egészen beleszerelmesedtem. Még nem tudom, hogy salátaöntet vagy inkább sütemény-alapanyag lesz ezekből az értékes nedűkből, magában mégsem kóstolgathatom el az egészet.

És ha már salátaönteteknél tartunk. A Tokaji Borecet továbbra is egészen zseniális. Borecet aszúból? Hmmm.

Hiánypótló és izgalmas volt a szilvásváradi Sáfrány halfüstölde megjelenése. Pisztrángjukat kóstoltam, lazacukat hoztam is. Mesések.

A legkevésbé magyar ízek, de a kézműves csokik is felsorakoztak. Régi kedvencem a Csokoládia például fahéjas-kávés fehércsokijával lepett meg.

Ha pedig valaha is Tatán járok, biztos benézek majd a Pelle-Molnár kézműves bonbonokat előállító kis manufaktúrába. Hihetetlen választékban kínálják bonbonjaikat és táblás csokijaikat. És a fél táblát magába olvasztó forró csoki ígérete is jól hangzott.

Ja és persze a Fűszerésztől is be kellett szereznem ezt-azt. Csak a biztonság kedvéért.

Engem mosollyal és reménnyel tölt el, hogy akad ennyi sok ember, akik ÉTELT állítanak elő nap, mint nap. Nem óriás gyárakban, műanyagokkal telepumpálva, hanem két kézzel, odafigyeléssel, hozzáértéssel. Most kiteszik magukat a nézőközönség elé: tessék itt vagyunk, ezek vagyunk. Erre vagyunk képesek!

És ezek az ételek finomak! Csodálatosan finomak.

Igen, drágábbak, mint az ízfokozós, állományjavítós változatok. De én egyelőre inkább erre költök, mint, hogy vegyek egy újabb cipőt, táskát vagy valami haszontalan műszaki kütyüt. Ez az én értékrendem és úgy tűnik még elég sokan így vannak ezzel szerencsére.

Addig is: most hétvégén irány a Millenáris!

Napi mosoly

Tíz órát aludni egyhuzamban vagy éppenséggel 5 órát aludni, mert fél éjszaka olvastam. Mind a kettőt nagyon tudom értékelni.

Napi mosoly

Amióta a gyereknek kiesett az első foga, egyfolytában szájakat és fogakat rajzol. Egyre nagyobbakat és nagyobbakat.

Gazdag lencseleves

Kezdjük a hetet egy tápláló, melengető levessel. Jó?

Ehhez érdemes előző este beáztatni 10 deka lencsét, majd leszűrni és átmosni.
Egy kisebb darab húsos szalonnát felkockáztam, megpirítottam, hogy kiengedje a zsírját, majd félretettem.
1 vöröshagymát nagyon apróra kockáztam. Megpucoltam 1 répát, egy kisebb zellert és 1 szem krumplit. Ezeket is felkockáztam.
A szalonnazsírra dobtam a hagymát és kicsit megsóztam. Üvegesre pároltam. Rászórtam 1 kiskanál piros paprikát és 1 evőkanál lisztet, egy kicsit átpirítottam így is. Hozzáadtam a lencsét, felöntöttem 1 liter vízzel és 2 dl paradicsomlével. A lencsét 20 percen keresztül főztem, majd hozzáadtam a többi zöldséget is. Fűszereztem szárított majorannával, tárkonnyal és oregánóval. Mindent puhára főztem.
A szalonnakockákat csak a végén tettem vissza a levesbe.

Tálaláskor akár ecettel, akár tejföllel is ízesíthetjük, szeretem, ha egy van egy kis savanykásság is benne.

Napi mosoly

Az első tejfogacska bizony kiesett.

Töpörtyűkrém

Már benne járunk a böjtben és családunk böjtöl is nagy bőszen egy nagyon csúnya és nagyon makacs vírusnak köszönhetően. Viszont ez még akkor készült, amikor a farsangi mulatozások ideje volt, a nagy kajálásoké és persze a disznóságoké.
Oké, ez mondjuk libatöpörtyűből készült, mert úgy még finomabb. Meg úgy általában ez az egész mindenestül nagyon-nagyon finom. Egyértelműen a nem lehet abbahagyni kategória, miközben az ember lánya azzal is tökéletesen tiszában van, hány ezer kalóriát juttat ezzel az emésztőrendszerébe. Néha ez sem számít, csak az íz. Ami meg, mint tudjuk zsírban oldódik.

Először is fogtam 2 fej hagymát és megpucoltam, felkockáztam. Diónyi zsírt melegítettem, rászórtam 2 evőkanál cukrot, megolvasztottam. Rádobtam a hagymát, megsóztam és kevergetve pároltam. Kétszer is öntöttem hozzá 2-3 kanálnyi vizet, amit elforraltam. Amikor a hagyma már elég puha volt, félrehúztam.

20 deka libatöpörtyűt a kihűlt hagymával együtt ledaráltam az aprítógépben.  Megkóstoltam, adtam még hozzá sót, borsot. Egy kanál mustár is került hozzá, illetve 1-2 kanál tejföl, amitől még krémesebb lesz. Mustárból, tejfölből mehet több is, kevesebb is, a fűszerezést is lehet erősíteni.
A legjobb készítés közben kóstolgatni, mondjuk egy szép szeletke kenyérkével. Csak arra kell vigyázni, hogy a vendégeknek is maradjon valamennyi.

Napi mosoly

Igazi nyitnikék hangulat: a cinkék ezerrel mondják a magukét. Bár inkább hangzik úgy, hogy pi-pi-pííííí, mint nyitnikék.

Sielős keksz

Nem az első sielés, amire sajtos, sós kekszet készítettem. Egyszerűen kell, hogy legyen valami az embernél útközben, meg a felvonón meg hogy megmeneküljön az éhhaláltól addig is, amíg eljut az első hüttéig. És ez a keksz nagyon jól tűri a szállítást, a megpróbáltatásokat. Igazi kalandos - madárlátta eleség - úgy érzem még az aktuáis VKF!-be is becsúszhat, bár semmit nem tettem hozzá útközbe, csak előkaptuk és rágcsáltuk.

Nagyon egyszerű elkészíteni, és utána akár egy hétig is elvan, semmit sem változik az állaga. Ropogós és nem is nagyon morzsálódik. Az íze teljesen a sajttól függ, lehet parmezánt is tenni bele, vagy sima Trappistát. Fel lehetne dobni egy kis rozmaringgal vagy oregánóval is, csak a kiskorúak nem szokták értékelni a "zöld szöszöket".

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 20 dkg liszt, 20 dkg füstölt sajt, 1 tojás sárgája.

Elkészítése: A hideg vajat a liszttel elmorzsolom. A sajtot lereszelem és hozzágyúrom a liszthez a tojássárgájával együtt. 3-4 centi átmérőjű rudat formázok belőle, amit fóliába csavarva 1 órára a hűtőbe teszek.
Fél centis karikákra vágom, mint valami szalámit, aztán a karikákat szépen megsütöm. Kb. 15-18 percre van szüksége a 180 fokos sütőben, hogy elérje a kívánt pirospozsgás állapotát.

Mondatok egy sielés margójára

1. Az ember lánya akkor sem felejti el a mozdulatokat, ha ötévente csak egyetlen napot tölt sílécen.

2. Nagyon várom már, amikor a gyerekek vigyorogva otthagynak a pálya tetején. Addig meg ilyen hószobrokkal szórakoztattam magam, hogy ne fagyjak oda a pálya aljához, amíg vártam rájuk.
Ha pedig már nagyon-nagyon kivagyok, akkor képes vagyok hóember helyett hóból Villám McQueent is előállítani, sőt teszkós nagy szatyron lecsúszni a szánkódombon, és ebbéli tevékenységembe magammal rántani gyermekeimet is.

3. Olaszországban is lehet egészen lenyűgözően rossz kaját kapni. A panzióban sikerült mind az 5 vacsoránkat 95%-ban konzervből és porból megoldani. Nagyon durva volt: porleves, konzerv szósz mindenen! De tényleg mindenen. Pedig annyira jó ötletnek tűnt, hogy az egész napos sielés után nem kell majd a kajakészítéssel is foglalkozni.

4. Viszont Olaszországban egy sima kisváros, teljesen átlagos szupermarketjében tátott szájjal járkáltam: friss kagyló és tintahal, hámozott és vákumcsomagolt hagyma, mangold, 50féle tészta, gesztenyelekvár, hegyekben álló parmezándarabok, grogonzola és olyan sonka-szalámi felhozatal, hogy arra nincs is szakkifejezés.

5. És szintén Olaszországban tudnak ám nagyon-nagyon jó szendvicseket is csinálni. A sült zöldségekkel, sajttal és sok zöldfűszerrel megpakolt változattal csak a sült kolbászkás, mustáros, pirított hagymás tudott versenyre kelni.

6. E lehet tölteni Olaszországban úgy 5 napot, hogy egyetlen pizzát sem láttunk. Még messziről sem.

7. És végezetül nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy a gyermekeimnek (egyelőre) sikerült megúszni a rota vírus pusztítását.

Csokis keksz banánnal

Ez egy nagyon csokisra sikeredett keksz lett. A banántól még gazdagabb lett az íze, de egyáltalán nem lett tőle puha. Jó ropogós ellenben, igazi habos kakaózós keksz lett. Jól bírta a szállítást is, nem morzsálódott. Lesz még ilyen nálam, az biztos.

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 1 banán, 1 tojás, 5 dkg cukor, 25 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, 2 evőkanál kakaópor, 10 dkg csokicsepp (vagy apróra tördelt étcsoki).

Elkészítése: A banánt villával jó alaposan összenyomkodtam. Hozzákevertem a puha vajat, cukrot és a tojást is.
Belekevertem a száraz hozzávalókat is, és addig dolgoztam rajta először kanállal, majd kézzel, amíg egynemű, ám kellőképpen ragacsos masszát nem kaptam.
Vizes kézzel 2-3 centi átmérőjű gombócokat gyúrtam belőle, amiket kissé ellapítottam.

180 fokos sütőben 15-20 perc alatt meg is sülnek.

Farsangi mosoly

Fél éjfélig jelemzt varrni és másnap oviban "bálozni" az csudajó!

Na jó, mutatom is: egy Ninjago - tűz, egy boszi és egy mókus.

Nehéztüzérség

Na jó, most már kezd elegem lenni a krákogásból, köhögésből és hasonlókból. Összedobtam minden létező hozzávalót, amiről úgy gondoltam, hogy kilendítheti az állapotomat ebből a helyzetből. Bár nem sok javulást éreztem, de azt határozottan állíthatom, hogy ez bizony finom volt.

Fűszeres répasaláta

Hozzávalók tetszés szerinti mennyiségben: durvára reszelt répa, finomra reszelt fokhagyma és gyömbér, apróra vágott chili, újhagyma.
Öntethez: olívaolaj, citromlé, méz és egy pici szójaszósz.

Napi mosoly

Szánkóval húzatni magad az oviba, miközben egy csomó gyerek "csak" autóval érkezik - nagyon menő.

Napi mosoly

Örülni a hónak!
Szánkózni
Hógolyózni
Csúszkálni
Angyalkázni
vagy csak úgy hallgatni az egymáshoz surlódó hópelyheket

Napi mosoly

Ma sikerült minden eddigi rekordot megdöntenünk. 22 perccel az után, hogy felébredtünk, már lent voltunk az utcán és szaladtunk az ovi felé. Kissé elaludtunk ugyanis.

Aki esetleg nem lenne járatos ebben a sportágban, annak felhívnám a figyelmét arra, hogy 3 személy téli cuccba vágása egészen pontosan 39 ruhadarab megtalálását, kiválasztását és megfelelő személy megfelelő testrészére való felaplikálását jelenti.

Kukoricás csirke

Nos, az én gyerekeim valószínűleg csodalények. Állítólag egy ilyen kaját szinte bármilyen kisded örömmel belapátolna. Nálunk meg ez úgy zajlott, hogy egyik csak a húst ette, a másik meg csak a kukoricát. Anya meg válogassa szét, ha már volt olyan bolond, hogy összekeverte őket.

Ha kiszedünk belőle egy kis adagot mielőtt még belekerül a tejszín meg a mustár, akkor akár már 10 hónapos gyerek is kaphat belőle. Persze nekik nem árt leturmixolni.

Pedig igazából nagyon finom kis ételről van szó, ki lehet próbálni.

Hozzávalók: 1 csirkemell filé, 1 kis kukoricakonzerv, 1 kis hagyma, 1 kanál vaj, 2 tejszín, 1 kanál mustár, 2-3 kanál reszelt parmezán, 1 kiskanál morzsolt tárkony, só, bors.

Elkészítése: A húst felkockáztam olyan 2-3 centis darabokra. A hagymát nagyon apróra vágtam. Felmelegítettem a vajat, azon megpirítottam a hagymát, majd félretoltam. Hozzáadtam a hús és fehéredésig pirítottam. Felöntöttem 1 dl vízzel, fűszereztem és felfedve puhára pároltam.
Amikor a hús már teljesen puha volt, hozzákevertem a többi hozzávalót. Még egyszer felforraltam, hogy minden átmelegedjen és már ehettük is.

Mac and cheese magyarra fordítva

Van ez az amerikai-angolszász sajtos tészta, aminek úgy nagyjából az a lényege, hogy a tejben sül-fő meg a tészta. Receptje mint égen a csillag. Egyik kalóriadúsabb, mint a másik. Persze próbálkoznak mindenféle zöldséges (sütőtökös meg karfiolos változattal is), de tudjuk, hogy ilyenkor a cifrázás csak árt a koncepciónak.

Ez egy olyan külföldi kaja, amit minden különösebb erőfeszítés nélkül el lehet készíteni itthon is, hiszen kevés és könnyen beszerezhető hozzávaló kell csak hozzá. Hogy nekem mégis egy kicsit elkalandoztak a gondolataim és a hozzávalóim, az pusztán az én hibám. Megkívántam ugyanis veszettük a juhtúrót, így végül az is került bele.

Az eredeti recept nyomában pedig akár Sajtkukacéknál elindulhatunk.

Hozzávalók: 30 dkg makaróni, vagy rövid csőtészta, 4 dl tej, 15 dkg juhtúró, 1 kanál mustár, 15 dkg jól reszelhető sajt (Trappista, Cheddar), só, bors.

Elkészítése: Egy nagyobb tűzálló tálban elkevertem a túrót, mustárt és a tejet. Enyhén sóztam, borsoztam. Feleforgattam a tésztát - úgy ahogy van, nyersen. A tejnek be kell borítania a tésztát teljesen. A tetejére szórtam a reszelt sajtot. Kicsit bele is forgattam, hogy kerüljün a tészta közé is.

Ha nagyon deviáns akarok lenni, néha kolbászkarikákat is teszek a tetejére, ami persze isteni ízt ad az egésznek és különben is imádom a ropogósra sült kolbászt!

A tűzálló tálat befedtem alufóliával, 25 percig így sütöttem, majd még fólia nélkül 10-15 percig, hogy jó piros legyen a teteje. A tészta szépen beszívja a tejet és isteni puha, ízletes lesz.

A kisült tészta akár egyben is kifordítható a tálból, vagy feldarabolva adagolható. Adiktív és finom.

Ananászos csirkecurry

Ez is egy olyan íz volt, amit megkívántam és meg is főztem. Kifejezetten oda vagyok az édes-sós kombinációkért és a jó erős fűszerekért. A tejszín sokat lágyított rajta, bár azon is gondolkodtam, hogy kókusztejjel is jól működne.

Sikert aratott, elfogyott. Lesz máskor is.

A curry, amit szinte mindenhol lehet venni, egész kiegyensúlyozott kis keverék. Ha van itthon, akkor mondjuk én inkább garam masalát használok, amiben valahogy kevésbé európai módon vannak keverve a fűszerek.

Hozzávalók 4 személynek: 2 csirkemell, kifilézve, 1 ananászkonzerv, 1 kis hagyma, 2 dl fehérbor, 2 dl tejszín, 1 kanál curry-por, 2 evőkanál pörkölt földimogyoró, 2-3 kanál olaj (vagy zsír), 1 kanál liszt, só, bors.

Elkészítése: A csirkét felkockáztam, sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam. A hagymát nagyon apróra kockáztam.
Az olajat felmelegítettem, beleszórtam a csirkét, megpirítottam. A húst félretettem, a maradék olajon megpirítottam a hagymát is. Megszórtam a curry fűszerkeverékkel. Felöntöttem borral, visszatettem a csirkét is és elforraltam a levét. Kb. 10 perc alatt a csirke megpuhul.
Addi felkockáztam az ananászt, a tejszínnel, földimogyoróval együtt beleöntöttem mind a fazékba. Egyet rottyantottam rajta és már ettük is.

Jázmin rizst is pároltam mellé, nagyon jól illik az ilyen jellegű ragukhoz.

Répás, diós muffin

Gyors, egyszerű és nagyon gyerekbarát. Úgy másfél éves kortól már adnám a dedeknek, amikor már jól kézbe tudják fogni és elrácsálni a finomságokat. Ez a tészta valahogy nem is morzsálódik nagyon, viszont egy kicsit zsíros lesz tőle a kezük, de ezen egy kézmosással lehet segíteni, mielőtt a bézs kanapé felé vennék az irányt.

Mércének én a joghurtos poharat használtam, ami kb. 2 dl. A keverőtálba beleöntöm először az 1 pohár joghurtot, 2 tojást, 1 pohár cukrot, 1 kiskanál fahéjat. Ettől lesz finom illatos. Ezeket a hozzávalókat jól kikeverem, teljesen simára. Hozzáöntök 0,5 pohár olajat. Újra alaposan elkeverem. Nem szükséges mixert használni egy kanál, vagy kézi habverő is alkalmas ehhez.

Lereszelek egy jó méretes répát, elég a reszelő durva fokán is.

2 pohár lisztet, fél csomag sütőport lazán összekeverek, majd hozzáadom a tojásos-joghurtos keverékhez. Összekeverem, de nem kell túlzásba vinni, mert minél tovább keverem, annál keményebb lesz a tészta.
Hozzáadok még 5 dkg durvára vágott csokit és ugyanennyi szintén durvára vágott, vagy mozsárban összetört diót is.

9 nagy muffinpapírba kanalaztam a masszát. Jól megnő miközben sül, úgyhogy nem kell telerakni.
Kb. 20 percig szoktam sütni a 180 fokos sütőben.

Shakshuka, a paradicsomban sült tojás

Shakshuka, shakshuka. Jó kis nyelvtörő, tulajdonképpen megjegyezhetetlen név. Először a Hummus Bar háza táján volt szerencsém hozzája. Hamar szerelembe estünk és egyszerűen úgy rendeltem, hogy azt a paradicsomos tojást kérem. Ők persze ehhez is adtak hummuszt - csicseriborsókrémet - amit én itthon hanyagoltam.

Így tettem szert egy egyszerű, univerzális ételre: bármilyen étkezésre jól jöhet. Lehet főétel, reggeli vagy vacsora is. Meleg is, tojásos is, laktató is, meg jó fűszeres. Már-már böjtösnek is kikiáltható a közelgő böjtre való tekintettel.

Az utolsó lendületet Zizi adta meg az elkészítéshez, amikor rájöttem, hogy ez a "hipi-hopi megvan" kategória*.

Hozzávalók 2 személyre: 0,5 liter passzírozott paradicsom (passata felirattal fut a boltokban, tetra dobozban vagy konzervben), 1 vöröshagyma, 3-4 gerezd hagyma, 1 kanál olaj, 1 chili, 1 kanál arab fűszerkeverék (római kömény, fahéj és még pár nem pontosan beazonosított illat), 10 dkg feta, só, bors.

Elkészítése: Apróra vágtam a hagymát, fokhagymát. Olajon megpároltam, majd felöntöttem a paradicsommal. Lefedtem, mert nagyon fröcskölt és puhára főztem benne a hagymát. Fűszereztem, de alaposan.
Tálalás előtt 5 perccel egyenként beleengedtem a tojásokat. Ezt úgy csináltam, hogy először egy kis tálkába felütöttem egyesével a tojásokat, hogy ne keveredjenek össze és a sárgájuk lehetőleg egyben maradjon.
Kb. 5 perc alatt kellőképpen meg is fő a tojás a forró paradicsomban. Nem kell megijedni, lesüllyed az aljára.
A közepe egy picit folyós marad - pont így szeretem. Szalmonella fóbiások süthetik tovább is.
Végül rászórtam az elmorzsolt fetát is.

Természesen lehetne úgy is sütni, hogy a szószba ütött tojásokat egyesével vagy tepsiben betoljuk a sütőbe úgy 15-20 percre.

Ideális esetben pitával találjuk, ennek hiányában ropogós pirítóssal, akár fokhagymás pirítóssal is. Még szebb és finomabb lesz, ha az ételt megszórjuk egy jó adag felaprított petrezselyem zöldjével is.

*Elnézést a finomabb lelkületű olvasóktól az ilyen kifejezések használata miatt.

Napi mosoly

Munka előtt fűszeres, indiai tea (chai) az Európában
Munka után csokis kávé a Keserédesben

Napi mosoly

Hópelyhek érintése az arcomon

Amikor

Amikor hirtelen vége szakad a karácsonyi csodaváró hangulatnak és csak a bejgli morzsák maradtak.


Amikor a dús, zöld fenyőfa már csak csontváz, amelyen néhány szaloncukor üres, gyűrött papírja zizeg.

Amikor a keményre, csillogósra vagy éppen porosra fagyott hó ropog, nyikorog a csizmánk talpa alatt.

Amikor reggelente úgy kell kiásni az autót és a házat a hó alól, pedig mi legszívesebben álló napra visszaásnánk magunkat a párnánk és paplanok birodalmába.

Amikor egyszerre megutáljuk a korcsolyát, a hógolyózást és a hóemberépítést.

Amikor ambivalens érzéseink közepette elkezdjük tervezgetni, hogy melyik déltengeri szigetre költözünk el. Előkeressük a nyaralásos fotókat és már azon töprengünk milyen virágokat ültetünk majd a kertbe, ha végre megjön a tavasz.

Amikor látványosan fogyni kezd a felhasogatott tüzelőfa és a pincében lévő szénhalom. Amikor úgy érezzük, hogy megvesz az Isten hidege, pedig volt ennél már hidegebb tél is. Persze arra csak az igazán öregek emlékeznek.

Amikor magába fordul az ember, lehajtott fejjel közlekedik, mélyen a kabátjába burkolódzik és azon gondolkodik, miért nem vett fel még egy gyapjú pulóvert a rajta lévő kettő tetejére. Amikor a kesztyű átázik, a csizma talpa pedig annyira áthűl, hogy fáj rálépni is és csak nem jön a fránya busz.

Amikor még a verebek is depressziósan hallgatnak és azon bosszankodnak, hogy reggelre már megint odafagy aprócska lábuk a kábelekhez.

Amikor gonosz vigyorral, kárörvendő krahácsolással végigsöpör a városon a minden eddiginél ellenállóbb influenza-járvány.



Ilyenkor jó a sütő melegével befűtött konyhában ücsörögni.

Ilyenkor jó belesüppedni a sütemények, kalácsok, torták zamatába.

Ilyenkor jó beleszippantani a csokoládé, a fahéj, a vaníliás cukor, a pörkölt mogyoró és a barnára karamellizálódó cukor illatába.

Ilyenkor jó egyenként lenyalogatni a langyosra olvadt csokoládémázat minden ujjunkról. Addig verni idétlen mozdulatokkal a tojásfehérje habot, amíg selymes, kemény habcsúcsokká alakul.

Ilyenkor jó előkeresni a legnagyobb kuglóf-formát és a vörösréz mozsarat.

Ilyenkor jó szerezni valahol egy méretes, narancsszínű tököt, kikaparni a magokat, percek alatt felszeletelni, bedobni egy tepsibe és belökni a forró sütőbe. Egy óra múlva pedig kikapkodni a harsogóan kemény tökbélből krémesen puhára sült nyalánkságot, ami olyan édes, mint a tiszta cukor.

Ilyenkor jó ujjuainkkal végigsimítani az ablakra fagyott jégvirágok kesze-kusza vonalát. Nagyot szippantani a jegesen éles, tiszta levegőből. Elmorzsolni néhány hihetetlen alakú hópihét, révedezve figyelni, ahogy a fehér kristályból csöppnyi víz lesz, ami felszívódik a kesztyűbe.

Ilyenkor jó ott toporogni a gesztenyesütő előtti sorban, kézbe fogni a forró, kormos papírtölcsért. Bele-bele merítkezni és újabb gesztenye-kinccsel a felszínre bukkanni.

Ilyenkor jó esténként langyos, mézes tejet kortyolgatni. Szorongatni a bögrét, ami átmelegíti az ujjakat, a mézes tej lágy íze pedig lélek- vigasztalóként is megállja a helyét.

Ilyenkor jó belépni a spájzba, levenni egy derűs őszibarackokkal teli üveget a polcról. Ilyenkor jó kompótot enni, sűrű, édes levét kiszürcsölgetni a tálkából. Befőttet tálalni sült húsokhoz, desszertként vagy csak úgy vacsorára. Pillanatokra a konyhába idézni a nyár zamatait, a barackba zárt napfényt.

Ilyenkor jó megölelni valakit, hozzábújni valakihez, betakargatni valakit. És tartozni valahová.



Nyolc éve írtam, de ma is pont egy ilyen nap van.

Napi mosoly

Szuperanyu üzemmód: reggelire levelestészta feltekercselve + vaníliapudingos töltelékkel + csokicsöppekkel megszórva = mintha egy pékséget nyitottam volna. Ráadásul isteni!

Napi mosoly

Pecsenyelébe mártogatott pirítós

Napi mosoly

Az 5 éves számára a menőség csúcsát jelentő robotos piros sapka megvásárlása

Herbatea Manufaktúra

Decemberben két vasárnapomat is a WAMP-on töltöttem. Ezt nem panaszként mondom, imádok ott lenni. Viszont annyit beszél az ember időközben, hogy teljesen kiszárad a torka.
Ha már úgy megy oda, hogy itt-ott bújkál is benne valami, egy ilyen intenzív nap csak felerősíti ezeket. Így történt, hogy az egyik vasárnapon fél 5 felé már nem jött ki hang a torkomon. Szó szerint elnémultam.

Valaki ekkor irányított a Herbatea standja felé. Gyorsan végigkóstolgattam a gyógynövényes meg ízesített mézeiket és a csipkebogyósból fel is tankoltam. Csodaszerű módon kb. fél óra múlva újra tudtam beszélni.
Azóta feltétlen rajongójuk vagyok. Teakeverékek, fűszeres vagy gyógynövényes mézek és a szárított fokhagyma. Isteni íze van mindnek, de hatásosságukban, egészségemet támogató erejükben is mélységesen hiszek.

Ajánlom őket nektek is. A webshopon keresztül vagy az egyre szaporodó partner helyeken is elérhetők ezek a csodaeszerek.

Sajtleves

Ez olyan jó melengető, télies étel. Na meg iszonyat mennyiségű kalória forrásai is egyben. De ettől még isteni finom tud lenni és ilyenkor egyszerűen becsukom a szemem-fülem, csak élvezem, nem számolok.*

Egyébként minél többféle a sajt, minél izgalmasabbak a fajták - annál finomabb lesz a végeredmény. Ugye ezt nem is kell tovább ragozni?

Ja, és az almabor - cider - természetesen alapkellék, olyan szuperszónikus ízt ad az egésznek, hogy csuda. Persze kihagyható, vagy leváltható fehérborra is, mindenkinek szíve joga. De amióta megjelentek a boltokban ezek a kis üveges ciderek, nem győzök betelni velük.

Hozzávalók 4 tányérhoz: 1 kanál vaj, 1 vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 2 dl almabor (cider), 1 liter húsleves (néha akár kockából is), 1 dl tejszín, 20 dkg sajt (parmezán, füstölt sajt, cheddar, stb.)

Elkészítése: Vajon megfuttattam a hagymát, fokhagymát. Felöntöttem az almaborral és elfőztem. Ezután felöntöttem a leszűrt levessel és egészen puhára főztem a hagymát. Az egészet simára turmixoltam.

Beleöntöttem a tejszínt, újra felmelegítettem. A lereszelt sajtot mind beleszórtam, majd kevergetve felolvasztottam. Nem kell megijedni, ha nem minden sajt olvad fel teljesen és egy kevés az aljára lesüllyed. Ez adja a báját, hogy jobban kanalazható legyen.

Szárított fokhagymaszeletekkel díszítettem.

* De most nem hagyott nyugodni a gondolat, úgyhogy mindenféle kalóriatáblázatokra hagyatkozva kb. 1400 kalóriára becsülöm a 4 adagot összesen. Tényéronként tehát 350 kalória. Nem kevés, de azért néha belefér. Jelentősen csökkenthető a vaj, a cider kihagyásával, meg a sajt zsírszegény változatának választásával. Lehet, de minek?

Napi mosoly

Ugyanolyan illatú tusfürdő, testápoló és parfüm.

Napi farsangi mosoly

Fánkot sütni, fahéjas cukorba mártogatni és 4 kiskorú falatozását figyelni.

Itt a fánk receptje is. http://agifoz.blogspot.com/2009/03/vizkereszt-farsang-fank.html Azzal a különbséggel, hogy nem nyújtottam, hanem ujjnyi kis hurkákat sodortam belőle és azt sütöttem ki.

Fahéjas cukorba, barack- meg szilvalekvárba mártogattuk. A fánkocskák végeit egy kicsit meghúztam, hogy csúcsos legyen és könnyebben tapadjon rá a cucc.

Orosz rizssaláta

Ott árválkodott az a kis maradék rizs a frizsiben. Olyan bánatos, kerek szemekkel nézett rám, hogy végül megszántam. Alaposan átnyálaztam a netet rizssaláta után kutatva, de sehogy se találtam fogamra valót. Végül az itthon talált hozzávalókból alakult ki egy változat - szokás szerint.

Hogy mitől orosz? Mondjuk a vodkától, kaportól, nem is tudom. De ettől még jó, sőt nagyon jó!

De a legjobb az egészben az volt, hogy a srácok mennyire rácsaptak a nyelvre. Nagyon ízlett nekik, főleg hogy beadtam nekik, hogy ez az Angry Birds főszereplőinek - a zöld disznóknak a nyelve. Egyébként akár meg is kérdezhettem volna a hentest, mert még az is lehet, hogy becsaptam szegény kőcöket és orvul marhanyelvet etettem velük.

Hozzávalók 1-2 személyes adaghoz: 10 dkg puhára főzött rizs, 1 kanál majonéz, 1 kanál tejföl, 1 kanál citromlé, pici reszelt ciromhéj, 1 kiskanál aprított, szárított kapor, 1 kanál vodka, 3-4 csemegeuborka, 10 dkg főtt-füstölt nyelv, 1-2 szál zöldhagyma, só, bors.

Elkészítése: A majonézt, tejfölt, vodkát, fűszereket, citromlét jól kikevertem. Beleforgattam a lehűtött rizst.
Az uborkát, hagymát, húst vékonyan felcsíkoztam. Ezt is a rizshez adtam. Behűtve tálaltam.
A tetejére szórtam még pár csíkot a nyelvből, olyan szép színe volt.

Napi mosoly

Mozi!!! Pattogatott kukorica meg kóla meg Sherlock.

Kölespuding fűszeres gyümölcsökkel

Ez a fogás nagyon reformosra sikeredett. Egy barátnőmet kényeztettem vele, aki nem ehet tejet, tejterméket. Mivel nekem is volt egy ilyen időszak az életemben, nem estem kétségbe. Ebédet könnyű és egyszerű tej nélkül is főzni: hús és zöldségek. Például minden bedobálva egy nagy tepisbe és puhára sütve-párolva. Az is nagy sikert aratott, de a kölespuding gyors eltűnésén igencsak meglepődtem.

Manapság már jól lehet helyettesíteni a tejet mindenféle növényi alapanyagokkal. Létezik szuper tejmentes margarin is, szójatejszín meg tejek zabból, rizsből, szójából. Ezúttal azonban nem a helyettesítésre, az "olyan mintha" érzésre törekedtem.
A kókusztejet amúgy is sokat használom, az íze, a krémes állaga és nem a tejhelyettesítő képessége miatt. Ezúttal is igyekeztem megragadni a kókusz kicsit egzotikus világát, azt hiszem tényleg jól sikerült. Az illatos fűszerekkel: fahéjjal, csillagánizzsal és vaníliával pedig még jobban ki is hansúlyoztam ezt a vonalat.

A kölespuding hozzávalói: 100 g köles, 4-5 dl víz, 2 evőkanál nádcukor, 1,5 dl kókusztej.

Elkészítése: A kölest bő vízben, cukorral és egy csipet sóval puhára főztem. Amikor már nem volt ropogós, akkor lezártam a lángot, hozzákevertem a kókusztejet és lefedve hagytam, hogy azt is felszívja.

Botmixerrel egy kicsit pépesítettem, de nem kevertem teljesen homogén masszává.

Kis méretű, szilikonos kuglófformákba nyomogattam a pudingot. Ebből a mennyiségből 6 adag jött ki.
És szépen ki is lehetett fordítani a formából, egyben maradtak a pudingocskák, miután jól behűtöttem.

A ragacsos gyümölcskompót hozzávalói: 2 alma, 1 körte, 6-8 szem aszalt sárgabarack, 3-4 kanál cukor, 1 kiskanál fahéj, 2-3 csillagánizs, fél vaníliarúd kikapart magjai.

Elkészítése: A gyümölcsöket meghámoztam, felkockáztam. Serpenyőben (ha nem lett volna tejmentes a fogás olvasztottam volna egy kis vajat), így csak a gyümölcskockák és a cukor került bele. Amikor kezdett karamellizálódni, akkor hozzáadtam a fűszereket, illetve 1 dl vizet. Puhára pároltam, jól be is sűrűsödött, amolyan karamellás-ragacsos lett és istenien illatozott.

Ezt is behűtöttem és a pudinggal együtt kínáltam.

Boldog új évet!

Körös-körül tüzijátékok villanását látom az ablakunkból! Boldog új évet mindenkinek! Legyen malacotok, még ha csak egy ilyen szép darabka is, mint amit ma elfogyasztottunk!

Vega menü

Mert néha ilyen kedvem van.

Csicsóka krémleves babbal


A bab jó alternatíva a sűrítéshez krumpli vagy lisz helyett. Jó sűrű, krémes leves lett belőle.


Hozzávalók 4 személy részére: 30 dkg csicsóka, 8 dkg szárazbab puhára főzve (vagy 1 natúr babkonzerv), 1 vöröshagyma, 2 dl fehérbor, 1 dl tejföl, 1 kanál olívaolaj, só, bors.
Díszítésnek, „levesbetétnek” pedig aszalt paradicsom és savanyított articsóka.


Elkészítése: Megtisztítottam a hagymát és a csicsókát. Durván felkockáztam mindkettőt. Olívaolajon megfuttattam a hagymát, sóztam és felöntöttem a borral. Amikor a bor alkoholtartalma egy kicsit elpárolgott, hozzáadtam a csicsókát, felöntöttem 8 dl vízzel és puhára főztem a zöldségeket.

A külön megfőzött babból félretettem néhány szemet. A többit a leveshez kevertem. Hozzáadtam a tejfölt is és simára turmixoltam. Kóstolás után újra fűszereztem. Szerintem csak sót és borsot igényel, mivel a csicsókának amúgy is intenzív az aromája – nem kell semmivel elnyomni.

Tálaláskor minden tányérba tettem pár csík aszalt paradicsomot, néhány szem babot és articsókát is.

Köles sült gyökerekkel

Hú, ez egészen mennyei lett! A megsütött zöldségek egészen más ízűek, mint a savanyított vagy főzött társaik. A cékla egészen átlényegül, rá se lehet ismerni.
És persze a korona: a grillezett kecskesajt. Magasan vezeti a kedvenc ételeim toplistáját. Saláta nélkül, egy kis mézzel és dióval meghintve is zseniális étel.

Hozzávalók 4 személy részére: 1 nagy zeller, 2 nagy cékla, 5 dkg köles, 1 csokor petrezselyem zöldje, 2 evőkanál durvára vágott dió, személyenként 1 szelet kecske camembert. Az öntethez: 2 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál méz, 2-3 evőkanál narancslé, 1 evőkanál citromlé, só, bors.

Elkészítése: A gyökérzöldségeket megtisztítottam, egy-másfél centis kockákra vágtam. Először a zellert, aztán külön a céklát készítettem el, mert nem akartam, hogy minden tiszta rózsaszín legyen.

Mély serpenyőben olajat forrósítottam. A zöldségkockákat először egy kicsit megpirítottam, aztán ráöntöttem 1 dl vizet. Nagy lángon elforraltam a vizet, így a zöldségek egy kicsit megpuhultak. Amíg a víz teljesen elpárolog, még jól átforgatom őket, így szépen meg is pirulnak, ami jól kiemeli az ízüket.

Időközben háromszoros mennyiségű sós vízben puhára főztem a kölest is.

Elkészítettem a salátaöntetet, amit a még meleg köleshez forgattam. Ettől nem tapadnak össze a szemek és jó gazdag ízük lesz. A salátaöntetbe egyébként reszelt citrom/narancs héja is mehet, főleg ha sikerül kezeletlen gyümölcsöt szerezni.

A köleshez hozzáforgattam a feldarabolt petrezselyem zöldjét, a durvára vágott diót is, végül a zöldségkockákat. Ekkor már nem nagyon kevergetem, hogy a cékla ne fogjon be mindent.

A kecskesajtot külön meggrilleztem és a langyos-meleg salátával együtt tálaltam.

Karácsonyi mosoly

Mert mi a legjobb a sok karácsonyi ajándékban? Hogy a nagy papírdobozokból szuper bunkert, labirintust, mozit, garázst és még ki tudja mit lehet építeni.

Karácsonyi mosoly

Egész délelőtt az új pizsiben és köntösben maradni és beiglit reggelizni.

Karácsonyi vacsora

Újító szellemű karácsonyi vacsora, mert a nagyszülőknél úgyis van halászlé, krumplisaláta és társai. A vacsora 8 személy részére készült.

Halászlé helyett: Tenger gyümölcsei leves

Egy hagymát megpirítottam, hozzáadtam egy konzervnyi hámozott paradicsomot. Jól összefőztem.
Fűszereztem oregánóval, kakukkfűvel és tárkonnyal. Persze csak módjával használtam a szárított fűszereket, sót, borsot.
Felöntötem 1 liter vízzel. Beleszórtam egy csomag fagyasztott rákot és egy csomag kagylót. Ezek kb. 20 dekásak voltak, előzőleg kiolvasztottam őket és nem is főztem, csak megmelegítettem, hogy ne legyenek rágósak.
Végül, tálalás előtt adtam hozzá 1 dl tejszínt.

Pulykatekercs

Egy kiló pulykamellet vettem. Vékonyra szeleteltem és még ki is kloffoltam. Szalonnacsíkokat terítettem, arra pedig a húst. Sóztam, borsoztam. Két adagot reszelt, füstölt sajttal szórtam meg. A harmadikba aszalt szilva került. Jó szorosan feltekertem és tepsibe fektettem a tekercseket.
Tettem mellé sok-sok aszalt szilvát, sárgarépát, fokhagymagerezdet. Felöntöttem 2 dl pezsgővel és 1 órán keresztül sütöttem a forró sütőben.
Isteni szaftja lesz: a pezsgő, a szalonna füstölt íze meg a zöldségek együtt szuperek lettek.

Mustáros kelbimbó gesztenyével

Egy csomag kelbimbót meg 1 csomag szemes gesztenyét 2 dl almalében puhára pároltam, majd hozzákevertem még 1 kanál mustárt, 1 kiskanál mézet is. Még egyszer összerottyantottam és már tálaltam is.

Zeller-alma saláta

Lereszeltem 1 zellergumót meg egy almát. Ráfacsartam egy citrom levét. Összekevertem majonézt meg tejfölt és ebbe forgattam a lereszelt saláta alapanyagot.

Fahéjas tiramisu karamellizált almával

A Stahl magazin Téli édességek című különszáma alapján készítettem fahéjas mascarpone krémet, amit karamelles almával tettem még finomabbá.

Készült beigli is a tavalyi recept alapján.

Gesztenyés pöffeteg

200 g lisztet, 1 kiskanál sütőport, 250 gesztenyepürét, 30 g cukrot, 100 g vajat, 1 tojást dolgoztam össze jó alaposan. Golyókat formáztam és 20 perc alatt meg is sütöttem őket.

Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Adventi mosoly

Lehet, hogy csak 3 rúd beiglit sütöttem, lehet, hogy az egyik túlkelt és mindegyik kirepedt. De az biztos, hogy a két kiskorú olyan lelkesedéssel pusztítja, hogy alig marad belőle pár napon belül. Remélem azért hasfájás nem lesz a forró kelttészta evészetből :)

Kókuszos keksz

Ez az a nagyon-nagyon gyorsan elfogyó kekszfajta. Nagyon vajas és még jó kókuszos is. A belereszelt narancshéj citromra is cserélhető, sőt el is hagyható.

Megpróbáltam eperlekvárral összeragasztgatni kettőt-kettőt, de a narancs aromáival nagyon ütötték egymást, úgyhogy ennyiben maradtunk. Egyébként meg akár olvasztott csokival is összeragasztgathatók a kis korongok.

Hozzávalók kb. 50 pici kekszhez: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 1 narancs lereszelt héja, 2-3 evőkanál narancslé, 150 g liszt, 100 g kókuszreszelék, 1 csapott kiskanál sütőpor.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Belekerült a narancs héja, leve. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.

Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.

Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek és jó ropogósak-illatosak lesznek.

Jó pár napig eláll - persze csak ha marad belőle.

Adventi mosoly

Befagyott pocsolyák jegét feltörni cipősarokkal.

Adventi mosoly

Hópelyhes ablakmatrica és hópelyhes papírlyukasztó.

Egy pszeudo-vega bolyongásai

Nem vagyok vegetariánus. Nagyon nem. Egyszer már írtam róla, hogy miért is eszem húst. Ezt fenntartom. DE. Van az életemben egy nagy de is. Hogy az utóbbi időben alig-alig kívánom a húst. Halat még csak-csak, de nem nagyon jut eszembe venni egy szép szelet karajt. Na jó, mondjuk hetente egyszer-kétszer. Ha éppenséggel elémrak valaki egy adag rántotthúst, nem tolom el fintorogva, nagy néha pedig pacalról és bélszínről álmodok.
Egyszerűen arról van szó, hogy kiesett a mindennapjaimból, nem hiányzik. Ha nézegetitek a blogom, látjátok, hogy egyébként is nagy zöldség-rajongó vagyok, sőt kifejezetten saláta-falónak tartom magam.
És talán abból is adódik ez az egész, hogy átalakult az életem. A főzés kicsit háttérbe szorult, lett helyette ezer más ügy meg dolog. Például az, hogy a napjaim jó részét a XIII. kerület Lipóciának becézett részén töltöm. Itt pedig lépten-nyomon lehet enni. Sőt, nehéz úgy eljutni a parkolóhelyemhez, hogy ne egyek valamit, valahol.
A kedvenc helyeim listájra egyre nő, növekszik. Igen, ott van rajta a Keserédes, a Sarki Fűszeres, a Briós meg a réteses is. És egyre több olyan hely errefelé és szerte Budapesten, ahol eszméletlenül jó húsmentes ételeket lehet enni. Most hirtelen ezek jutottak eszembe:

Nemsüti
Egy aprócska, szabad szemmel alig látható kis vega ételbár. Ott vannak már jó pár éve, én most tértem vissza hozzájuk. A kaja átalában nagyon-nagyon finom. A szendvicsek és saláták egész nap rendelkezésre állnak. És csöppet sem szokásosak.
Ebéd sajnos csak 1 körül érkezik, minden nap néhány fogásból lehet válogatni.
Volt már, hogy nem ájultam el a majdnem üres rakott tészától, amin csak pár paradicsom árválkodott. De általában attól ájulok el, hogy mennyire jól vannak eltalálva az ízek, a fűszerek. Az a mentás borsópüré, na az felejthetelen volt. Az indiai fűszerezésű raguk, a parmezános répa - egyik jobb, mint a másik.
Érdemes megnézegetni az ajánlót!
És ha még néha rám is mosolyognának, akkor tényleg tökéletes lenne a boldogságom, akárhányszor benézek.

Hummus Bar
A Hollán Ernő utca elején vadonatúj a Hummus bár, én a többiben még nem is voltam. Ez is egy húsmentes hely, ami először meglepő volt, azóta megszerettem. Mondjuk, amikor egy izraeli illetőségű étteremben Jingle Bells kétszázötvenedik feldologzását hallgatod, miközben mentateát kortyolgatva válogatsz - nos ez úgy nagyjából semmihez sem fogható élmény.
Én itt a pitás szendvicseket szeretem. Hummus ugye alapból mindenben van és ez így van jól. A legjobbak egyike a sült padlizsános, főtt tojásos. Nagyon jól el van ám találva. Meg a Shakshuka - paradicsom meg tojás összesütve. A grízes sütikről nem is beszélve.

Pándzsáb Tandori Indiai étterem
Ez valójában egy teljesen átlagos - bár átlagon felülien finom indiai konyha. Valahogy itt is mindig a sajtos - paneer - ételeket választom. Mindegyik isteni, egy kis bashmati rizzsel, egy kis mangós lassival - tökéletes ebéd. A spenótos és a kesudiós mártás egyaránt tökéletesen el van találva. Kellően fűszeres, kérésnek megfelelően csípős. Én már belépéskor, azonnal Indiában szoktam magam érezni.

Ganga Vega Café
Vadonatúj felfedezésem, amibe az Arany János utcai metrómegállónál futottam bele. Itt is az indiai ízvilág dominál, de vannak "európai" tészták is. Mostanában valahogy ez áll legközelebb hozzám. 800 forintért leves és főétel - kifejezetten jó ajánlat mostanában. Itt is magával ragadott a fűszerezés, nagyon jól eltalálták a lencselevest és a zöldséges-csicseriborsós ragut is.

Govinda
Ez pedig egy régi, visszatérő kedvencem a Vigyázó Ferenc utcában. A vega éttermek alfája és omegája szerintem. Általában háromszor annyifélét válogatok össze, mint kellene, mert nagyon csábító a kínálat. És valahogy minden olyan nagyon tökéletesen van elkészítve. Egy kicsit bután hangzik, de ezekben az éltelekben érződik az odafigyelés és szeret, amivel készültek.

Már csak a XI. kerületet kellene valahogy felfejleszteni ebből a szempontból és tökéletesen elégedett leszek. Vagy tud esetleg valaki errefelé hasonlóan jó, vega helyet?

VKF! Téli tekercs mártogatóssal

Attól tartok, hogy itt és most a mártogatós a főszereplő, aminek receptjét a Baldaszti's éttermében kuncsorogtam ki. Eszméletlen finom és persze vega is, ami most nagyon jól passzol az aktuális VKF! kiírásba.

A téli tekercs a híres-neves tavaszi tekercs alteregójaként készült, csupa téli zöldségekkel.

Hozzávalók: 1 csomag konyhakész leveles tészta, 1 répa, 1 póréhagyma, negyed káposzta, 1-2 kanál olaj, só, bors, chilipehely. Az öntethez: 2 evőkanál földimogyoróvaj, 1 dl kókusztej, 1-2 evőkanál szójaszósz.

Elkészítése: A zöldségeket vékonyan felcsíkoztam, majd egy mély serpenyőben, kevéske olajon roppanósra pirítottam-pároltam őket.
A leveles tésztát tenyérnyi négyzeketre vágtam. A kissé már kihűlt zöldségekből egy-egy evőkanálnyit a tésztára halmoztam, majd betekertem a lapokat. Sütőlapra helyeztem és előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöttem.
A fogást elő lehet készíteni, majd csak akkor betenni a sütőbe, amikor a vendégek már az ajtóban toporognak.

A mártás pedig úgy készül, hogy egyszerűen jól összekeverjük a hozzávalókat. Mivel nekem nem sikerült földimogyoró vajat szereznem, darált földimogyoróval próbálkoztam. Így is isteni finom lett, csak az állaga nem kedvezett a mártogatós szerepének. Szerencsére a vendégek lelkesen kenegették így is a kisült tekercsekre.

Adventi mosoly

Most jött el a pillanat, amikor a legnagyobb titokban megdézsmáltam a jó előre bekészített szaloncukrot. Amikor már kint lesz a fán, nem is lesz ennyire finom.

Napi mosoly

Pattogatott kukorica és kockásfülű nyúl.

Adventi mosoly

Ovis karácsonyi ünnepség. Nagy koncentrációjú mosolydózis.

Adventi mosoly

Mézeskalács illatú hajjal ébredni.

Ideje elkezdeni a sütögetést

Vagy ha nem is a sütögetést, de legalább a tervezgetést. Nálunk például ma ovi után nagy mézeskalács sütögető buli lesz. Ennek örömére összeszedtem kedvenc karácsonyi süteményeimet.

A nagy klasszikusok

Beigli
Stollen marcipánnal

Aprósütemények

Linzer 3 formában
Karamellás ostya
Ostyatekercs
Mogyorós édesség
Gyömbéres-fahéjas keksz
Zöld csillag marcipánnal
Gesztenyés keksz

Teázáshoz, reggeli dőzsöléshez

Püspökkenyér
Marcipános teakenyér
Citromos teakenyér
Gazdag gyümölcskenyér
Reform gyümölcskenyér

Ajándékötletek a konyhából

Összegyűjtöttem egy rakásra a korábbi évek ajándékötleteit, amelyek vagy a konyhában készültek, vagy oda valók voltak. Általában nagy sikert aratnak. Amíg készíti őket az ember, arra gondol, aki majd egyszer elfogyasztja. Ha pedig ilyet kapsz és elrágcsálsz valami finomságot, újra és újra eszedbe juthat az ember, aki ezt azért csinálta, hogy neked legyen pár finom pillanatod. Olyan jóleső, melengető gondolat ez így. Nem?

Díszcsomagolós ötleteimet pedig az 1001fonal blogján leshetitek meg.

Itt van mindjárt ez a jó ropogós, olasz kekszféleség, a Cantuccini. Elkészülhet most, eláll egy hónapig. Aki pedig kapja hálás lesz, amikor a kávéjába mártogatja majd egy álmos reggelen.


Házi készítésű, ehető-iható ajándékokra több ötletem is van: forralt bor, forró csoki, instant süti és társai.

Itt: http://agifoz.blogspot.com/2009/11/vkf-ajandekok-konyhabol.html
Itt: http://agifoz.blogspot.com/2009/03/ajandekok-konyhabol-3.html
és Itt: http://agifoz.blogspot.com/2009/03/ajandekok-konyhabol-1.html
Régi szokás nálunk a mézes pálinka készítése is, érdemes kísérletezni vele:
Ha pedig csak vásárlásra van idő, akkor van ötletem süti- és csokiimádók boldogságának fokozására is. Így: http://agifoz.blogspot.com/2010/12/ajandekotlet-sutifalonak.html vagy így: http://agifoz.blogspot.com/2010/12/ajandekotlet-csokiimadonak.html

Ti készítetek az idén sk ajándékot valakinek?

Díszcsomagolás

Ó, igen. A legszebb dolog a karácsonyban, ahogy ott állnak a gyönyörűen becsomagolt, felmasnizott, felcímkézett dobozok a fa alatt. Van abban valami gyermeki izgalom, letépni a papírt és megtudni, mi rejtőzik alatta. Persze sokszor jön a csalódás, enyhe keserű érzés torok-tájékon: de hát én nem is ezt akartam, legalább is nem erre számítottam.


De mindegy is, a csomagolás legalább szép volt, legalább sokat ígért.

És mit adsz egy olyan embernek, akinek mindene megvan? Felesége, két gyereke, sportkocsija meg nyaralója? Ahogy azt mondani szokták: add önmagadat. Meg is fogadtam a tanácsot, szépen becsomagoltam, felszalagoztam és megillatosítottam magam. 24-én én voltam a legszebben felcicomázott ajándék, amit csak hozhat az angyalka. Aztán leültem a karácsonyfa alá, mint egy csodaszép, fekete csipkébe álmodott csomag és vártam.

Először hét körül érkezett az SMS. "Odaégett a pulyka, de mindjárt eszünk. Aztán indulok. Hozzád!"

Ekkor egy kicsit felálltam, ettem pár szeletet a bejgliből. Karácsonyi ajndék volt ez is, nagy és bölcs marketing igazgatónk ezzel találta meglepni a hű alkalmazottait. Nem is bántam, hiszen úgysem volt időm beszerezni egyet. A mákos kicsit keserű volt, a diósban meg akadt egy-két héjdarab is, de most ez annyira nem érdekelt. Gyorsan fogat mostam, hogy ne legyen mákos a fogam, nincs annál cikibb dolog a világon. Főleg egy ajándékcsomagnál.

Kilenc körül megint jött egy SMS. "Botrány van. Már megint. Majd megyek." Nos, ekkor bekapcsoltam a tévét és bugyuta családi filmeket nézegettem, mindegyikből 20 másodpercet, aztán továbbkapcsoltam a következő csatornára. Így egy elég vegyes kis történet állt össze. A kedvenc műsorom egyébként a karácsonyi reklámblokk. Az időközben feláldozott borospalack tartalmának maradéka felett azon merengtem, vajon hány kiskamasz bontogatja most az akciós mobil csomagolását. És vajon hánynak van ott a papája, hogy segítsen értelmezni a használati utasítást. És vajon hány kölök oktatja ki felsőbbségesen az öregét, aki szemmel láthatóan nem érti a különbséget az androidos meg a másik izé között.

Aztán felbontottam a tokajit is, és nagyokat kacagtam valami őskori lehet Woody Allen filmen. Úgy éjfél körül arra riadtam, a karácsonyfa alatt elnyúlva, hogy megint jött egy SMS. "Bocsáss meg, egyetlenem. Holnap beugrom."

Nos, azt be kell látni, hogy én nem erre az ajándékra vágytam. De ezt kaptam. Egy pár vastag, gyapjúzokni is jobb lett volna. Azt hiszem.

Adventi mosoly

Nyakig a mézeskalácstésztában. És ez még csak a kezdet. Rájöttem, hogy délután, sőt hajnalban is lehet sütni, vagy legalább begyúrni a tésztát.

Napi mosoly

Csöndben kötögetni a reggeli derengésben, miközben az egész család mélyen alszik.

Fűszeres, mogyorós cantuccini

Nagyon jó kis olasz kekszféleség ez egyébként. A legtöbb helyen amolyan fogbeletörősen kemény változatban árulják, hogy az ember teába, kávéba meg vin santoba mártogassa. Az enyém egyáltalán nem lett olyan kemény, de azért jó ropogós.
Egy barátnős, beszélgetős estéhez sütöttem, de a leglelkesebben a gyermekek pusztították. Az adag pillanatok alatt elfogyott. Ízbolygó receptjét követtem és kapásból dupláztam az ottani mennyiségeket. Egyedül a cukor volt nekem túl sok, még így csökkentve is, tudnék még lefelé menni vele. Karácsonyig attól tartok többször is előkerül majd még ez a recept.

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 10 dkg cukor, 10 dkg mogyoró, fél kiskanál sütőpor, 4 dkg vaj, 2 tojás. Fűszerként egy csapott kiskanál mézeskalács-keveréket használtam.

Készítés: A lisztet, sütőport, cukrot, fűszert elkevertem. Hozzáadtam a szobahőmérsékletű, puha vajat és a tojásokat. Először villával morzsásra kevertem, aztán kézzel jól összegyúrtam, hogy egyenletes és puha legyen. Végül a pörkölt, hámozott mogyorókat is belegyömöszöltem.

Kicsit ragacsos lett, ezért nedves kézzel hosszúkás, lapos rudat formáztam belőle. Sütőpapíros vagy szilikonos lapra érdemes fektetni, így nem ragad oda és később is egyszerűbb bánni vele.

30 percig sütöttem 180 fokon.
Kivettem és olyan jó ujjnyira szeleteltem. A szeleteket lefektettem és még 10 percig sütöttem.

Aztán alig győztük kivárni, hogy legalább egy picit meghűljön. Isteni illata lett. És forralt borba mártogatva is zseniális!

Napi mosoly

Császármorzsát sütni hirtelen felindulásból és rengeteg csillag-hópelyhet horgolni.

Kukoricás kenyér

Ez persze nem az a klasszikus, élesztős, rendes kenyér, hanem csak egy olyan amerikai stílusú, sütőporos kenyérke. Viszont nagyon finomra sikeredett és simán lehet rá kenni finom kencéket (lazacos krémet, tojáskrémet, vagy fetás krémet), eszegetni hozzá valami jóféle sajtot.

Mércének egy kb. 2 decis poharat használtam és minden hozzávalót ezzel kimérve egy nagy tálba öntöttem. Az alábbiakat: 1 pohár liszt, 1 pohár kukoricadara, 1 kiskanál sütőpor, 1 pohár tej, 2 villával összekevert tojás, 1 pohár reszelt sajt, 1/2 pohár csemege kukorica, só, bors.

A jól összedolgozott masszát sütőpapírral kibélelt hosszúkás őzgerinc formába öntöttem. Fél órán keresztül sütöttem a 180 fokos sütőben.

Adventi mosolyok

Nos, még mindig nincs adventi koszorúnk, de...

- Reggel 8-kor arra ébredni, hogy még alszik az egész család apraja-nagyja.
- Elkezdődött az ovis anyukák kórusa - készülünk a karácsonyi műsorra. Ez a két óra éneklés rengeteg érzelmi muníciót ad minden hétre.
- Hazafelé felfedezni, hogy a lakóparkban milyen sokan felégőzték az erkélyt és az ablakokban ott virítanak a világító díszek.

Csirkés "torta"

Vagy "nem lehet abbahagyni" csirke vagy egyszerűen csak rakott csirke. Azok az ételek, amelyeknek sok-sok neve van (lásd Ferdinánd-tekercs) általában nagyon jók! Ezt is imádom, tényleg nem lehet abbahagyni. Éppen ezért csak egy nagyon egyszerű, párolt zöldséges köretet csináltam hozzá, ellensúlyozandó az egyébként igencsak kalóriadús fogást.

Csirke "torta"



Hozzávalók 4 személyre: 2 egész csirkemell filé, 3 tojás, 1,5 dl tejföl, 20-20trappista és füstölt sajt, 15dkg szeletelt szalonna, só, bors, szerecsendió.

Elkészítés: Csirkemellet lefejtjük a csontról, vékony szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk és megfűszerezzük. Egy tűzálló tálat húsos szalonnával kibélelünk (vagy kivajazzuk, ha nincs a láthatáron szalonna). A csirkeszeleteket belerétegezzük úgy, hogy minden réteg után megkenjük a tojás-tejföl keverékkel és a reszelt sajtot szórunk rá. A legfelső réteget mindenképpen a sajt alkossa! Ha ügyesen rétegeztük a szalonnát, akkor a végeit vissza tudjuk egy kicsit hajtani a tetején is.
Az így előkészített ételt sütőben közepes lángon, letakarva egy órán keresztül sütjük. Az utolsó negyed órában eltávolítjuk a fóliát, ekkor fog ropogós sajtkérget kapni.

Az csirkemell még finomabb, „szaftosabb” lesz, ha előzőleg a felszeletelt húst néhány órán keresztül reszelt fokhagymával ízesített tejben tároljuk a hűtőben. A rétegezés megkezdése előtt természetesen le kell itatni a tejet.

Trattoria Toscana, Budapest

Kaptam egy kedves e-mailt a Trattoria Toscnatól, hogy szeretnék megmutatni mit tudnak. Nos, erre a megmutatásra nem sajnáltuk az időt. Egy négytől nyolcig tartó szeánsz keretében kóstoltuk végig mindazt, amit ez az étterem nyújtani tud. Korábban már jártam itt, de az évekkel ez előtti teljesítményük nem győzött meg olyan mértékben, mint a mostani trakta.
Visszatérni több dolog miatt is érdemes, első helyen talán a fergeteges borválszték, második helyen pedig a húsok, illetve úgy általában az étel maga. Toszkán konyhát visznek, amiben nincs túl sok helye a szokásos olaszkodásnak. Nyomát sem láttam a paradicsomos darálthúsos ragunak és hasonlóknak. Mégis nagyon olasz az egész, de sokkal inkább autentikus és valóságos. Egy régesrég tervezegetett utazás előtt érdemes itt kezdeni az ismerkedést vagy éppenséggel ide visszajönni, nosztalgiázni egy kicsit.

Prosecco-val indítani mindig jó óment jelent. Bár nekem ez inkább nyári ital, odakint meg tombol a szmogos november. A sok kis buboréktól menten jókedve kerekedik az embernek, főleg ha hozzá focaccia-át ropogtathat. A lepényék még melegek, frissen ugranak a kosárba a kemencéből.
Hamarosan megkóstolhatjuk a sonkaválogatást is. Hajlamos vagyok nem foglalkozni az ilyen dolgokkal, de most pár pillanat alatt rá kellett döbbennem, micsoda különbségek vannak sonkák között. És most nem a minőségről, hanem az ízekről és állagokról beszélek. San Daniel az abszolút kedvenc: puha, édeskés és behízelgő.

Közben már azon tanakodunk mi is az a "pici". Persze gyorsan kiderül egy kézzel sodort tészta, amihez tejszínes mártás dukál házi kolbásszal és vargányával. A házi kolbász kifejezés Magyarországon becsapós, hiszen nekem meglepő, hogy egy teljesen színtelen kolbász került a tésztámra, semmi pirosan tocsogó kisült zsír nem pettyezi.
A hozzá kínált bortól viszont mámoros leszek. Sőt, nagy bátran kijelentem, egyenesen szerelmes. Ezt a bort egyszerűen nekem szüretelték és préselték. Ő pedig a RosaMara a Costaripa borászattól. Halvány színű, mesésen virág- és vanília illatú, simogató ízű borocska ő. Megintcsak a nyári estéket, naplementés színeket jutattja eszembe.

A Spagetti Scolio a tenger gyümölcseit takarja. Mesés úgyszintén. A tésztával már alig-alig foglalkozom, amikor puha polipdarabkák, friss kagyló és rákocska kelleti magát a tányéron.
Meg aztán ott van a rizottó is. Folyik, ahogy kell, a parmezánt meg frissen reszelik a tetejére. Ami szokatlan, bár nem teljesen meglepő, hogy vörösborral készül. A radicchio levélkék kellemesen kesernyések, a füstölt sajtfalatkák pedig egészen jól kiegészítik az összes többi ízt. A Rosso di Montalcino már egy komolyabb vörösbor a sorban, de még mindig a könnyedebb válfaj versenyzője ő. Az a típusú bor, amit szívesen eliszogat az ember, pont az olyan könnyű ételek mellé, mint amilyen a rizottó is.

És akkor jöjjenek végre az est főszereplői, ami miatt egyáltalán elzarándokol az ember egy ilyen étterembe. Újfent meg kell állapítanom, hogy bár nagy zöldségevő vagyok, néha szét kell marcangolnom néhány húscafatot, hogy kiegyensúlyozott életet tudjak élni. És ezúttal megkaptam a magam kis húsadagját. Bistecca annak a jelenségnek a becsületes neve, amikor a szép darab steak húsokat éppen csak megmutatják a tűznek, aztán már mehet is a tányérra. A szopós borjú, a Limousine és a Chianina marhafajták húsa egészen más élményeket kínál. Hosszú, hideg érlelés teszi őket porhanyóssá, a gyors sütéstől meg ízletes kérget kapnak. Nehéz megfogalmazni, hogy mitől annyira különlegesen jók ezek a húsok, de tény, hogy élmény ilyesmit enni.
Persze az egyik nagy olasz kedvencemmel, a Brunello di Montalcinoval megitatni a marhát - nos, ez sem egy rossz élmény.

Aztán volt még némi desszert is, citromos tiramisu meg csokihabok, sőt creme brulée is. De most őszintén, van olyan pillanat, amikor nem a desszert a legfontosabb. Még nekem sem. És ez igazán nagy szó.

Napi mosoly

Miután két napig küzdöttek a társasházunk kazánjának életben tartásáért, nagyon tudom értékelni, hogy újra forró víz folyik a csapból! (De könyörgök, miért kell egy kazánnak számítógépes vezérlés?)

Burgonyakrémleves tormával és füstölt libamellel

Jártamban-keltemben valami megállító-táblán láttam ezt, hogy "Burgonyakrémleves tormával és csülökkel". Nagyon jó ötletnek tűnt, meg is valósítottam.
Egyébként is gyakran nézegetem az éttermek menüajánlatát, meg a napi ajánlatokat. Jó kis ötleteket lehet így "lopkodni". Csak az a gond, hogy egy-egy ilyen ötlettől általában úgy beindul a nyálelválasztásom, hogy gyorsan ennem kell valami péksüteményt, mert mondanom sem kell, hogy beülni egy vendéglőbe alig-alig akad időm a hétköznapokon.

Még november elején vásároltam a füstölt libamellet, nálam az helyettesítette a csülköt. Viszont újfent rájöttem, hogy a libamell így elkészítve nem a szívem csücske. Lehet, hogy furán hangzik, de nekem túl nyers marad. Így aztán vékonyan felszeleteltem és minden szeletkét pár perc alatt ropogósra, amolyan chipsesre sütöttem.

A levest pedig így készítettem:

Megpucoltam 3 közepes, szétfövős krumplit, 1 póréhagymát, 2 gerezd fokhagymát. A zöldségeket puhára főztem. Adtam hozzá 2-3 kanál tejfölt. A főzővízzel együtt simára turmixoltam.
A tányérban ki-ki kapott egy kiskanál reszelt tormát és néhány szelet libafalatkát. 

Azt kell mondjam, szuperek ezek az ízek így együtt. Különösen ugye a torma meglepő, de egészen különlegesen jó! Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy valami sülthús mellé a krumplipürébe is keverek legközelebb egy kis tormát.

Napi mosoly

Még abban is van valami jó, ha az ember itthon kucorog a lázas gyerekkel. Legalább kötöttem jó sokat.

Anyukám mondta

Ugye mennyire jó név ez egy étteremnek? Aki egyszer hallotta, az biztos nem felejti el. Viszont cserébe egészen Encsig kell érte elautózni. Igazi, lelkesítő sikertörténet, amit nekünk is meg kellett nézni és kóstolni. Ha már éppen arrafelé (mindössze 40 kilométernyire) jártunk.
Szombat este (előzetes helyfoglalással) érkezünk. Kellemes nyolcvanas évekből származó butiksor, lapostetős, gyorsépített. A sarokban ott a cégtábla, úgyhogy be is óvakodunk. A hely tele van. Az előtérben egy bárpult, aztán a pizzasütő kemence, ahogy mindezeken átverekedjük magunkat, végre ott az asztalunk. Három-négy fiatal felszolgáló szaladgál az asztalok között. Vannak itt pizzázó fiatal párok meg komolyabb vacsorára berendezkedett társaságok is.
Az éttermi rész úgy néz ki, mintha régen istálló vagy valami hasonló gazdasági épület lett volna. Mint később kiderül, ez a legújabb, alig pár éves része az épületnek. A téglapadló és a gerendák becsaptak.

Az étlap rövid, velős és többé-kevésbé szezonális. Gyerekrajzokkal tarkított, családi fénykép is mutatja, hogy hol járunk.

A málnaszörp meg igazi málnából készült, olyan szemcsésen iható. Vannak jóféle borok is, meg hasonlók, de valakinek ugye haza is kell vezetni.
Bár azt tanácsolták, hogy ne egyek levest, én nem bírom ki. Végül pizzát nem eszünk. Az illat, a látvány és a kemence mind azt mutatják, hogy ez itt egy nagyon-nagyon jó pizza, de azért a leves se kutya. Hagymaleves, amit imádok, és amit igazán könnyű elrontani. Nos, ez egyszerűen tökéletes. Sűrű, édeskés. Rengeteg hagyma van benne és mind olvadósan puhára főzve. Hozzá van sajtos pirítós is, lefogadom, hogy nem gazdaságos trappistával olvasztva.

Az olasz pacal elő- és főételként is kérhető. Mi nem vagyunk annyira bátrak, így csak a kóstoló adaggal barátkozunk. Paradicsomos, zöldséges mártásban ücsörögnek a pacalcsíkok. Kellemesen puhra főzve, kellemesen sok-sok fűszerrel. Igazi különlegesség ez a magyar éttermek kínálatát ismerve.

A kacsamáj ugyan előétel, de ezt meg dupla adagban kérem, így lesz belőle kissé eltúlzott kalóriabevitelt biztosító főétel. De a kacsamáj is jól sikerült: kívül megpirult, belseje pedig olvad el, ha belevágok. Alatta bundás kalács. Mellette almapüré és sült füge. Egy izgalmas összhangzat.

Van még kacsaragus házi tészta is. Ezt csak egy fél percel kellett volna előbb kivenni a vízből, hogy még ne legyen ennyire puha, de azért teljesen vállalható és főleg ez is nagyon-nagyon jól eltalált fűszerezéssel kényeztet.

A desszert ügy már egy kicsit necces: gyakorlatilag minden felfogyott, amit kinéztünk. A drágámnak még jut tiramisu: habos, krémes, jóóóó. A csokitorta pedig amolyan huhhhh érzés: egy kekszes rétegen ücsörög a csokihab. Nagyon tömény, nagyon csokis és egyáltalán nem édes. Annak is a tetején meg van egy nagy kanálnyi odalöttyintett házi tejszín. Semmi cukor, csak a tejszínhab könnyed érintése. Bár úgy érzem, hogy kidurranok és fogalmam sincs, hogy jutunk haza, egyszerűen nem tudom otthagyni.

Szerencsére ekkor már odajött az egyik tulajdonos, Dudás Szilárd, míg a másikuk Szabolcs még mindig buzgón a pizzakemencével foglalatoskodott. Talán huszadszorra, talán kétezredszerre, de nekünk is elmesélték, hogy milyen véletlenek összjátéka nyomán lett ez az étterem olyan, amilyen és persze hogy honnan jött a név. Mint minden rendes dologra, erre sincs igazi magyarázat: egyszerűen csak jött.
És bizony ők nagyon élvezik a hírnevet, a sok-sok vendéget, akik visszajönnek és a kik beszélnek róluk. Cserébe főznek, főznek, főznek. Azt is mondhatnám, hogy ennél már nem is lehet jobban. Majd az anyukájuk úgyis megmondja, hogyan.