Mondatok egy sielés margójára



1. Az ember lánya akkor sem felejti el a mozdulatokat, ha ötévente csak egyetlen napot tölt sílécen.

2. Nagyon várom már, amikor a gyerekek vigyorogva otthagynak a pálya tetején. Addig meg ilyen hószobrokkal szórakoztattam magam, hogy ne fagyjak oda a pálya aljához, amíg vártam rájuk.
Ha pedig már nagyon-nagyon kivagyok, akkor képes vagyok hóember helyett hóból Villám McQueent is előállítani, sőt teszkós nagy szatyron lecsúszni a szánkódombon, és ebbéli tevékenységembe magammal rántani gyermekeimet is.

3. Olaszországban is lehet egészen lenyűgözően rossz kaját kapni. A panzióban sikerült mind az 5 vacsoránkat 95%-ban konzervből és porból megoldani. Nagyon durva volt: porleves, konzerv szósz mindenen! De tényleg mindenen. Pedig annyira jó ötletnek tűnt, hogy az egész napos sielés után nem kell majd a kajakészítéssel is foglalkozni.

4. Viszont Olaszországban egy sima kisváros, teljesen átlagos szupermarketjében tátott szájjal járkáltam: friss kagyló és tintahal, hámozott és vákumcsomagolt hagyma, mangold, 50féle tészta, gesztenyelekvár, hegyekben álló parmezándarabok, grogonzola és olyan sonka-szalámi felhozatal, hogy arra nincs is szakkifejezés.

5. És szintén Olaszországban tudnak ám nagyon-nagyon jó szendvicseket is csinálni. A sült zöldségekkel, sajttal és sok zöldfűszerrel megpakolt változattal csak a sült kolbászkás, mustáros, pirított hagymás tudott versenyre kelni.

6. E lehet tölteni Olaszországban úgy 5 napot, hogy egyetlen pizzát sem láttunk. Még messziről sem.

7. És végezetül nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy a gyermekeimnek (egyelőre) sikerült megúszni a rota vírus pusztítását.

Nincsenek megjegyzések: