David Tanis varázslatos ízei

David Tanis: A Platter of Figs. Hogy ezt a könyvet miért cipeltem haza Amerikából? Magam sem tudom. A borítója fogott meg, két gyönyörűséges füge - a világ legcsodásabb gyümölcsei. A képek az egész könyvben csodásak, mindegyik egy-egy kis szépség, kedvet csinál az evéshez és ahhoz is, hogy az ember elmerüljön az elmesélni szándékozott történetekbe, egy nosztalgikus, utazások és gyerekkor emlékeit bemutató világba. (Az amazonos linken bele is lehet kukkantani a könyvbe.)

Egyébként Tanis egy mesterszakács, de tévéshow híjján errefelé nem túl ismert.

A szakácskönyvben menük szerint rendezte el az ételeket, minden menü egy-egy témakört dolgoz fel és még évszakok szerint is le lett osztva kinek-kinek a szerepe. Tavaszra például nyulat ajánl, nyáron csupa sárga vagy éppen csupa paradicsomos étel kerülhet a tányérra, ősszel Marokkóba meg Toszkánába kalandozik, télre jut a párizsi, az új mexikói meg az észak-afrikai konyha.

Ebből is látszik, hogy a receptek a világ minden tájáról összeszedett ihletből, de főleg a Mediterrán fűszereiből, kombinációiból táplálkoznak. Kipróbálásra én is egy elég jellegzetesen nyári és egyben mediterrán ételt, a provanszi pirítósokat választottam. A lényeg, hogy a szikkadt, megpirított kenyeret mindenféle finom masszákba tunkoljunk. Tanis sonkát is kínál hozzá, sárgadinnye és füge társaságában.

A recepteket sajnos nem sikerült tökéletesen reprodukálni. Ezúttal minden hozzávaló rendelkezésemre állt, viszont a robotgépem (egy év alatt a harmadik) romlott el. Ez is javíthatatlan. Így aztán a krémes állag reprodukálása helyett mindent nagyon apróra vágtam és mozsárban nyomorgattam meg egy kicsit. Azt hiszem valójában ez az autentikus eljárás, nem pedig a késes aprítóba szórni a hozzávalókat. Így viszont nem lett krémesen kenhető, hanem inkább amolyan salátaszerűen ehető az eredmény. Az ízek kombinációja viszont zseniális! Hiába, a franciák csak tudnak valamit.

Fűszeres diókrém

Mi került bele? 1 kis paradicsom, 1,5 csésze dió, 1 gerezd fokhagyma, 1/4 csésze olívaolaj, cayenne bors vagy csípős pirospaprika.

Hogyan készül? A paradicsomot meghámozzuk és feldaraboljuk. A hozzávalókat a robotgéppel pürésítjük, ha szükséges sóval, borssal tovább ízesítjük.

Tapenade, vagyis olívabogyókrém

Mi került bele? 1 csésze magozott olajbogyó, 2 szardella filé, 2 gerezd fokhagyma, 1/2 csésze olívaolaj.

Hogyan készül? A hozzávalókat robotgéppel pürésítjük. Ha szükséges sózhatjuk is, de a szardella általban elég sós íz az a masszának.

A krémeket megpirított baguette szeletekkel kínáljuk.

Utolsó, de XXL-es

Most vasárnap, augusztus 29-én - ezen a nyáron utoljára – leszek a Goubán, a Gozsdu udvar vasárnapi vásárán! Ezúttal XXL-es rendezvény készülődik, a Zsidó Nyári Fesztivállal összekapcsolódva, több, mint 60 vásározóval. Nálam szakácskönyvek, novellák és egy doboznyi százéves régiség is lesz.

Bereznay Tamás mai magyar ízei

Bereznay Tamás neve a Nők Lapjából csenghet ismerősen. Egyébként minden oka megvan arra, hogy büszkén mosolyogjon a könyve címlapján, ugyanis a köztársasági elnök díszvacsoráinak menüjét is ő szokta kitalálni, ami azért lássuk be, nem semmi. Az első könyve címe Mai magyar konyha, de azóta megjelent egy újabb, Süteményeskönyv címmel. Bereznaynak egyébként blogja is van, de sajnos nem mondanám igazi gasztroblognak, inkább a könyvekkel kapcsolatos promócióról szól.

Én az elsőt, a magyarosat vettem kezembe, amiről azt mondja a szerző, hogy régi nagy álma vált ezzel valóra.

A könyv a szokásos szakácskönyv alakzatot hozza: keménykötés, nagy formátum, vastag belívek. Még védőborító is van. A papír szép, kissé érdes felületű, a színek nem virítanak rajta, de ettől egyfajta kicsit nosztalgikus lesz a hangulata. A képek elég sötétek, sokszor csak apró részletekre koncentrálnak. Az ételekhez éppenséggel nem mindig csinálnak kedvet, hiszen nem is látszik a kaja, de attól még az egész könyv egységes és szépséges, vagyis hangulatos lesz. Imádom, hogy a fejezetcímeket keresztszemes hímzést imitáló betűkkel írták ki.

A receptek 240 oldalon sorjáznak, előételtől a húsos és húsmentes fogásokon át, a salátákon és savanyúságokon, sós falatokon keresztül az édességekig. Szépen átfogja azt, amit manapság a magyar konyha részeként szokás értelmezni. Van rakott krumpli meg töltött paprika, csalamádé meg gulyásleves. Néhány fogás már nem ennyire egyértelmű, de azért elég csábító, mint például a báránysült paradicsomos fehérbabbal vagy a véres hurka kelkáposztával.

A leírások szikárak, pontosak, de nekem nagyon hiányoznak a bevezetők a receptek elől. Mivel én nem csak megfőzöm, hanem olvasgatom, lapozgatom elalvás előtt a szakácskönyveimet, ez a könyv legnagyobb hiányossága: a személyesség és a történetek.

Próbafőzéshez egy olyan receptet választottam, ami nem a káposztás tészta vagy spenót hagyományos ízeit, hanem egy picit különlegesebb vonalat követ. Igazából nem tudom megfejteni, hogy került ez az étel a könyv koncepciójába, de attól még igen-igen finom lett.

Kukoricás csirkeragu burgonyapüré alatt sütve

Mi került a 4 személyes adagba? 60 dkg csirkemell filézve, 30 dkg kukorica, 1 csokor petrezselyem, 2 dl tejszín, 1 kis fej vöröshagyma, fél kaliforniai paprika, 10 dkg trappista sajt, 80 dkg burgonyából készített püré tejjel és vajjal, só, bors.

Hogyan készült? A hagymát, húst, paprikát felkockáztam. A hagymát kevés olajon párolni kezdtem, hozzáadtam a húst, illetve fél dl vizet és puhára pároltam. Ez után kerül bele a paprika , petrezselyem és kukorica, illetve a tejszín és 1 dl víz. Fűszereztem, majd tűzálló tálba átöntöttem. Befedtem a krumplipürével, rászórtam a reszelt sajtot, majd forró sütőben 20 perc alatt megsütöttem.

Megjegyzések: nekem a hús és krumpli túl sok volt, a zöldségekből viszont elfért volna több is. Tejszín helyett én tejföllel forgattam össze, mert jobban szeretem a savanykás ízét a tejfölnek. Egyébként kiváló étel!

A Good Food nemzetközi ízei

A Good Food magazin jó, de a kis négyzet alakú kiadványaik még jobbak. Töményen csak receptek egymás után, százasával. Rövid bevezető, becsült elkészítési idő (általában nagyon rövid) és néhány hozzávaló. Olyan konyha ez, amit a világon bárhol követhet egy háziasszony, feltéve ha elég nyitott a családja. Felfedezhetők itt india, kína, a mediterrán, sőt még a karibi térség ötletei is. A receptek azonban nem autentikusak, hanem egyszerűek és gyorsak. Másrészt viszont a friss hozzávalók, sok zöldfűszer garantálja, hogy mégis jóféle, egészséges kaják kerüljenek az ember bendőjébe.

Citromos, brokkolis csirke

Mi került a wokba? 1 kanál olaj, 1 csirkemell filé, 2 fokhagymagerezd, 400 g brokkoli, 2 dl csirke alaplé vagy víz, 1 kanál kukoricakeményítő, 1 kanál méz, 1 citrom lereszelt héja és leve, 2 kanál szójaszósz, maréknyi kesudió.

Hogyan készült? Az olajat felforrósítottam a wokban. A csirkemellett felkockáztam, 3-4 percig pirítottam minden oldalról, majd kiszedtem és félretettem. Beleszórtam a brokkolit és a fokhagymát. Lefedve puhára pároltam.

Vízben elkevertem a keményítőt, mézet, szójaszószt, citrom héját és levét. A megfőtt brokkoli mellé visszatettem a csirkedarabokat, ráöntöttem a levet és addig kevertem, amíg besűrűsödött. Ez csak pár pillanatot vett igénybe és már készen is voltunk. Már csak a kesudiót kellett rászórni és belekeverni.

2-3 személyes adag, 15-20 perc alatt elkészül. Főztem mellé rizst is, hogy táplálóbb legyen.

A cicaasztalra: A gyerekeim elég válogatósak, csak a natúr dolgokat szeretik. Ezért mielőtt ízesítettem, kiszedtem pár darab megsült csirkemellet meg brokkolit, ők azt ették a rizzsel.

Forrás: Good Food magazine 101 One-Pot Dishes

Nigella nyári ízei

Nigella Lawsontól két könyvem van meg. A How to Eat angol nyelven, nagyon vaskos, bő lére eresztett könyv, képek nélkül. Nagyon nehezen rágom át magam rajta, ritkán is veszem elő. Az Egész évben nyári ízek viszont tele van vidító színű képekkel, és olyan hozzávalókkal, amelyekben mostanában tobzódik az ember lánya. Egyszerűen csordultig van jobbnál-jobb ötletekkel, ahogy már itt is megírtam.

Mára két receptet választottam a könyvből egy görögdinnyés salátát, amelynek ötletét itt láttam először. Azóta jó sok helyen felbukkant már. Nekem nagyon tetszett ez az izgalmas párosítás: édes dinnye és sós feta. Plusz az olajbogyó pikáns ízei. Nos, e három fő hozzávalót még kiegészíti a citromlével lágyított lilahagyma és egy óriási marék petrezselyem zöldje. Mehet még bele menta is, ha éppen van otthon, illetve az olívaolaj sem maradhat le a kombinációból. Persze egy kis frissen őrölt bors a legvégén - nos, ez se ront az összképen.

Szuper és minden ízében a nyarat idéző saláta, ahogy Nigella írja "A tel-avivi napfény íze!".

A másik, legfrissebb találat a könyvből egy cukkinis tésztamártás, leánykori nevén "Cukkinis szalagtészta szmirnai mazsolával és fenyőmaggal".

Ez az étel úgy készül, hogy egy-egy evőkanál vajon és olajon pároljuk a 3 közepes felkarikázott cukkinit, 1 gerezd fokhagyma társaságában. 50 g mazsolát 2-3 evőkanál Marsalában áztatjuk és a főzés végén adjuk a zöldséghez. Kerül még hozzá frissen reszelt parmezán, petrezselyemzöld és fenyőmag is. Majd az egész mehet a kifőzött pappardelle-re.

Nos, be kell vallanom, hogy Marsala hiányában tölgyfahordós fehérborral készítettem és tészta nélkül, hús köreteként is fantasztikusan jól működik az így elkészített cukkini.

Nigella könyvét érdemes időről időre újra elővenni és remek ötleteket meríteni belőle.

Napi szülinapos mosoly

Éjjel tizenegykor, röhögve lufit fújni, azzal borítani a padlót.

Ajtót díszíteni girlanddal.

Ajándékot ágy mellé készíteni.

Egész nap az egyes számú négyévest kényeztetni, kalózos gyerekzsúrt tervezgetni. (Már csak az a kérdés, hogy a fekete karton hajlandó lesz-e kalózkalappá alakulni?)

Szakácskönyvek

Szakácskönyveket lapozgatok az elmúlt száz évből. Közben élem a szokott, mai körülményekhez igazodó kicsinyke életemet. Most van mikró meg turmixgép, mosogatógép és mélyhűtött zöldségek. Persze titokban, romantikus lelkem minden rezdülésével én is megsiratom időnként azt a régi normális világot, amikor még az állatok minden porcikáját fel kellett használni, a szarvától a farka bojtjáig. És ilyenkor azt sem tudom megállni, hogy ne idézzem meg a Nagyi szellemét. Hiszen neki még volt fogalma arról, hogyan nyúljon hozzá ahhoz a szürkés nyálkás halomhoz, amit jobb helyeken tüdőnek neveznek. Persze tésztát is gyúrt azon a hatalmas, karistolt felületű asztalon.

Érdekes, hogy alapvetően nem rémlik, valaha forgatta-e ezeket a füzeteket, könyveket. Az elhasználódásuk mértékét tekintve, szinte bizonyos. Hiszen mindegyik tele van jegyzetekkel, megjegyzésekkel és apró cetlikkel. Szépen kisimogatott, körömmel fényesre kapirgált csokoládépapír esik ki a hájas tészta receptje mellől. Aztán egy körömollóval óvatosan körbevágott aprócska fecni, rajta amerikai angolsággal írott recept, talán az ötvenes évek egy újságjából. Ki küldhette?

A foszló szélű, évtizedek zsíros konyhai levegőjét magukba ivó, pecsétes, barna lapok az álmodozás mellett inspirációt is jelentenek. Velőskolbász? Tárkonyos tüdőkása leves? Kacsa és libavér hagymával sütve? Párolt marhanyelv vadas mártással? Rántott borjúláb? Velős palacsinta? Májpuding? Na, itt már a férjem is némi utálkozással kérte a felolvasás megszakítását. Pedig a pacalt, a különböző hurkákat még nem is vettem számba. Forgatom azt a hártyavékony, de géppel írt papírt, amin Édesmama 1947-es jegyzetei szerepelnek a disznóvágásról. Sok felkiáltójellel és aláhúzással szerepel, akkurátusan, mennységekkel és fortélyokkal az egész folyamat. Hogy a hagyma elveszi a bélszagot. És felsejlenek azok a fázós, hószállingózással tarkított decemberi hajnalok.

De a régi szakácskönyvek és a maiak nagy része is inkább az édességekre helyezi a hangsúlyt. Rengeteg izgalmas torta, sütemény, édes finomság. Szinte félve nyitom ki, azt a csodálatos kincset, amit még az előző századfordulón vett először a kezébe valaki. Vastag borítójú, csinos kis kockás füzet. A borítóra a létező legszebb betűkkel írta valaki: Receptes füzet. Aztán akkurátusan kijelölte az egyes ételfajták helyét. Húsételek. Köretek. Saláták. Nos, nem sok ötlet került ide bevésésre. De ahogy tovább lapozok, hirtelen megelevenednek a lapok. Sós és édes sütemények, egyszerűek és bonyolultak. Egyre csak özönlenek elő a lapokról. Gyönyörűséges gyöngybetűkkel, tintával készült bejegyzések. Aztán egy szemmel láthatólag kevésbé türelmes hölgy grafitceruzával írt megjegyzéseket. „Laci kedvence.” „Aranka néni kétszer öblíti le.” Aztán megint valaki más kaparinthatta kezébe a becses füzetet, ő már golyóstollal rótta bele az új recepteket, koránt sem olyan türelemmel és még kevésbé könnyeden olvasható betűkkel. De a stílus, az ízvilág ugyanaz.

Említhetnék egy másik gyönyörűséget is, halványkék csíkos lapokkal, fekete tintával vésett betűkkel. A szöveg németül kezdődik, magyarul folytatódik. Időnként egy-egy francia recept és természetesen több horvát, szerb nyelven íródott is felbukkan egymás mellett. Csak éppen annyira vékonyak a lapok, hogy átütődnek a szövegek, itt-ott elmosódnak a betűk, a ráfröccsenő víz vagy zsírcsepp vette kezelésbe a papírt.

Most nálam várakoznak ezek a szépséges füzetek. A legtöbbről azt sem sejthetem, ki írt bele. A Nagyi kézírását felismerem ugyan, de nem kaptam hozzájuk történeteket, nem kaptam hozzájuk életutakat. Csak saját magamból, saját emlékezetemből építhetem fel ezeknek az asszonyoknak egyéniségét. Az pedig bizonyos, hogy én nem lennék képes csak úgy beleírni ezekbe a lapokba. Inkább veszek magamnak egy új és remélhetőleg tartós könyvecskét és azt írom tele a gyermekeimnek. Vagy elmegyek a nyomdába és ezer meg ezer embernek nyújtom át emlékeim csokrát.

Ha szeretnél minden héten ilyen és hasonló történeteket kapni az e-mail fiókodba, íratkozz fel Instant Irodalom Hírlevelemre!

Szakácskönyvek hete

Rengeteg szakácskönyvem van. Régiek, újak. Tele van velük minden polc, szekrény. Azt hiszem végső ideje, hogy végre elő is vegyem őket, sőt ne csak lapozgassam, hanem akár meg is főzzek egy-két ételt. Éppen ezért a héten a polcomon porosodó szakácskönyveket böngészem és a blogon közzé is teszem a főzőcskézéseim eredményét. Lesznek szakácskönyvkritikák és ajánlók is. A véleményemet most se fogom elhallgatni.

Ha pedig esetleg kézzel fogható olvasnivalóra vágysz, kukkants be a honlapom könyv-szekciójába és rendelj!

Finomságokban és jó olvasmányokban gazdag hetet kívánok!

Ropogós saláta diós-kéksajtos öntettel

Nyáron ilyeneket kell enni és slussz, passz.

Szuper ropogós salátát készítettem friss zöldségekből: kápia paprika, sárgarépa, édeskömény, lilakáposzta, lilahagyma.

Az öntet az alábbiakból állt össze: 1 dl joghurt, 1 citrom leve, 5 dkg kékpenészes sajt, kiskanál méz, 1 evőkanál durvára tört dió.

Babbal töltött paprika

- Jaj, Apa! - nagyjából csak ennyit tudtam mondani, miután Apu kifejtette, hogy mit eszik. Illetve, hogy mit nem. Mert, hogy az utóbbi két hónapban kerüli a szénhidrátot (kenyér, rizs, krumpli és cukor). Aztán még megemlítette, csak úgy mellékesen, hogy péntek lévén húst se. Na, ebből kell kifőzni valamit. Ja, és éppen hal se volt itthon, meg a közeli boltban sem (csak a halrudacskának álcázott ipari hulladék, amit azért néha megeszünk mi is).

Ezekből az előfeltételekből született meg az alábbi étel. Sütöttem csirkehúst, mert most ezzel van csurig a mélyhűtőm és főztem rizst is. Az érintett csak a babos paprikát ette, nekünk meg köretként funkcionált. Egész kerek ebéd lett.

Babbal töltött paprika

4 személy részére 4-6 nagyobb kápia típusú paprika csumáját levágtam, magjait kiszedtem és hosszában végigvágtam. Egymás mellé tettem egy sütőtálba, bedugtam a 200 fokos sütőbe, amíg a többi részét elkészítettem.

2 kisebb lilahagymát, 2 paradicsomot, a paprikák leeső részeit (kivéve a magokat) apróra kockáztam. 1 kanál olajon megpároltam őket, felöntöttem 1 dl sűrített paradicsommal. Amikor puha lett beleszórtam egy lecsöpögtetett babkonzervet is. Összeforgattam és a megsült paprikákba töltöttem. A tetejére morzsoltam 100 g fetasajtot is. Még pár percre visszadugtam a sütőbe, hogy összemelegedjenek a hozzávalók.

Dinnyeital

Már egy éve is meséltem róla, de azóta elég rendesen rákattantam a dinnyelére. Szerintem ez a legjobb módja a görögdinnye elfogyasztásának: nem kell a magokkal bíbelődni, csak kortyolni. Az íze így még koncentráltabb: fantasztikusan édes dinnye-íz.

Egyébként a görögdinnye nagyon jót tesz az ember lányának, nagyobb mennyiségben jól átmossa a veséket, letisztogatja a sok-sok mérget az erek faláról. Az se utolsó szempont, hogy jó hidegen csodásan frissítő italt kapunk. Ez is olyasvalami, ami abszolút szezonális, tartósítani nem nagyon lehet és szerencsére az élelmiszeripar sem fedezte fel magának. Bár, ha jobban belegondolok, rémlik valami kandírozott dinnyehéj gyerekoromból...

Elkészítése sem ördöngösség: A dinnye húsát kivagdosom, turmixolom, leszűröm. A magok fennmaradnak, az íz meg a poharamba csorog. Egészségetekre!

Ui: Itt egy két évvel ezelőtti dinnyés elmélkedés.

Kakaós kevert süti

Amióta rájöttem, hogy milyen arány a legjobb a kevert süteményekhez, egyfolytában ezt csinálom. Ha kell, ha nem. Szerencsére a vendégek általában értékelik. Ezúttal kakaós változatban adtam elő, de a biztonság kedvéért még belepakoltam egy adag csokit is.

Első alkalommal csak úgy simán csináltam, aztán amikor kisült csipkebogyó lekvárral kentem meg. Másodszor vaníliafagyival a tetején került a tányérokra. Nem győztem elég gyorsan adagolni. Pedig annyira egyszerű!

Hogyan készült? 2 pohár natúr joghurtot, 5 tojást, 1 dl olívaolajat, 2 pohár cukrot alaposan összekevertem. Mérceként a joghurtospoharat használtam. Egy másik tálban elvegyítettem 4 pohár lisztet, 4 evőkanál kakaót (nem az azonnal oldódót, hanem a jó öreg hollandot) meg 1 csomag sütőport. Összevagdostam még egy tábla tejcsokit is.

A két keveréket és a csokit jó alaposan kikevertem. Nem kell túl sokáig kevergetni, mert megkeményedik a tészta sülés közben, csak éppen egyneművé kell vegyíteni a masszát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem, a tetejére 10 dkg szeletelt mandulát és barna cukrot szórtam.

Gyümölcsöt ezúttal nem tettem bele, de egy kis meggyel is el tudnám képzelni.

25-30 percig sütöttem a 180 fokos sütőben.

Napi mosoly

Kicsit szomorkás. Elcsomagoltuk az etetőszéket meg a babakocsit. Azt gondoljuk, hogy nekünk már nem lesz rá többet szükségünk.

Gyerekkori ízek

Tovább folytatva a nincs kedvem főzni témát: ez konkrétan a gyerekkorom egyik nagy kedvence volt.

Kápia paprika

Pick szalámi

Camping sajt

Kifli

Még mindig minden kapható hozzá és még mindig ehető. Rajtam kívül ezt így valaki még szereti vajon a világon?

Szilvás-marcipános párna

Lehet, hogy a blog alapján úgy tűnik, hogy csak édességeket eszünk, pedig normális kaja is van, csak éppen azok szóra sem érdemesek. Finom a túrós tészta, túrógombóc, tojásos nokedli és társai csak nem tudom századszorra is elmesélni.

Ez a világ legegyszerűbb sütije névre pályázó dolog is nagy sikert aratott. Annyi történt, hogy fogtam a kiolvasztott leveles tésztát, kinyújtottam, 8 hosszúkás részre vágtam. Minden rész felére tettem 1 kimagozott szilvát és egy mogyorónyi méretű marcipán gömböcöt. A tészta másik felét ráhajtottam, a szélét összesodorgattam, hogy ne folyjon ki a töltelék. Forró sütőben 25 percig sütöttem.

A szilvás-marcipános komcinációt már megalkottam kelt tésztában is, akkor is nagy sikert aratott. Ez egy kicsit munkásabb, mint a fenti, de megéri!

Most hívott a barátnőm, hogy ő is reprodukálja a sütit, csak ő marcipán helyett fehércsokival. Jó ötlet, nem?

Napi mosoly

Margit-szigeten focizni, kincset keresni, bringóhintózni, lufit kapni és elveszteni, fagyit és majdnem vattacukrot enni.

Hazafelé pedig 20 perc alatt robogni végig a rakparton két nagyon fáradt gyerekkel.

Gouba hírek

A következő 3 vasárnapom is a Gouba jegyében telik. Ott leszek a könyveimmel egyetemben. A szervezők folyamatosan fejlesztik a rendezvényt, igyekeznek kitalálni, hogy mi lenne jó a közönségnek. Így most vasárnaptól már este 8-ig látogatható a vásár, aminek érdemes megkukkantani a Facebook oldalát, meghallgatni a Radio Café-n a vasárnap 9 és 10 között, kifejezetten Goubára épülő műsorát.

Saját könyveimről: Az árak, amelyek a könyveken szerepelnek, a bolti árak. Vagyis annyi, amennyiért a könyvesboltokban meg lehet vásárolni őket. Ha viszont Te hivatkozol erre a bejegyzésre, a netes, jelentős kedvezményekkel csökkentett áron viheted haza őket.

Grillezett őszibarack fagyival és csokimártással

A grillezés végén még gyorsan odatettem 1 kilónyi félbevágott és kimagozott őszibarackot is a tűz fölé. Már sok helyen lehet venni alumínium tepsit, pont erre van kitalálva, mert biztos nem ég meg a gyümölcs, nem esik bele tűzbe, de azért átsül és egy kicsit füstös is lesz. Egyszer megfordítottam mindegyiket. Aztán amikor már puha lett, félretettem egy negyed órára. A héját így könnyedén le lehetett húzni.
Minden barackba kanalaztam vaníliafagylaltot. Ha elég meleg a barack, akkor jó kontrasztot alkot a hideggel, de akkor sincs baj, ha már langyoskás.
Készítettem még hozzá csokoládé-mártást is: 100 g tejcsokoládét, 50 g étcsokoládét és 0,5 dl tejet összeolvasztottam, kevergettem. Ebből is rákanalaztam a fagyira, majd a végén mandulaforgáccsal szórtam meg. Ez utóbbira talán már nincs nagy szükség, de azért ártani nem ártott.

Receptek grillezéshez esőben

Két grillezés egy hét alatt, az egyik zuhogó esőben, esőkabátban befejezve. Voltak előrepácolt húsok szép számmal, meg néhány jópofa előétel és saláta is. Ezek tették kerekké a falatozást. A legjobb az egészben az, hogy a barátok már ott ülnek - lehetőleg nem túl messze a rosttól - iszogatják a friss fröccsöt, a gyerekek az almafröccsöt. Sőt, a fiam legújabb találmányát a vízfröccsöt: szénsavas és mentes víz keveréke. Én pedig nem győzöm elég gyorsan eléjük hordani a húsokat. Na, ezért kell valami előétel, saláta, hogy addig se éhezzenek szegények.

Az egyik legegyszerűbb ötlet: fogni egy egész camebert-t, úgy ahogy van rátenni a grillre, aztán hagyni, hogy a belseje megolvadjon. Kenyérrel tunkolva isteni!
A másik a grillezett padlizsán bele kikapargatva, némi fetával összekeverve, durvára tört dióval megszórva, olívaolajjal meglocsolva. Langyosan is mennyei.
A kecskesajttal és dióval tessék-lássék megtöltött gomba, az egyszerűség kedvéért alumínium tálcán a grillrácsra pakolva és úgy puhára, a sajt meg olvadósra sütve. Nos, ez fogyott el a leggyorsabban. Az utolsó darabokért udvarias, ámde vérre menő harc folyt.

Elég jó kombinációkat sikerült megalkotnom a ragadozók számára is, következzenek hát a pác-hús párosítások.
Sertéskaraj vékonyra felszeletelve a következő pácban ért 5-6 órát: 2 dl almalé, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál mustár, 1 kiskanál só, sok őrölt bors.
Sertéstarja szintén vékonyra szeletelve csak 2 órát töltött ebben a pácban: 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál só, 1 kiskanál őrölt pirospaprika, amely utóbb kiderült, véletlenül csípős volt, de nem ártott az ételnek.
Csirkecomb kifilézve, azaz csontoktól megszabadítva ezt a pácot kapta pár órára: 1 dl olaj, 1 citrom leve, 4-5 gerezd fokhagyma apróra vágva, 1 kiskanál oregano, 1 kiskanál só.
Csirkemell kifilézve és darabonként 2 szeletre vágva így pácolódott: 2 dl joghurt, 2 kanál olaj, 1 kiskanál só, rengeteg zöldfűszer: kapor, oregano, rozmaring, kakukkfű.
A húsokat beleforgattam, megkentem a páccal, aztán betettem a frizsibe. Akár 1-2 óra is elég lehet, de 6-8 óra az ideális szerintem. Amikor már készült a tűz, kivettem őket és hagytam, hogy szoba hőmérsékletűre visszamelegedjenek.
A tüzet mi faszénből, gyújtófolyadékkal állítjuk elő, aztán hagyjuk, hogy a lángok elüljenek és izzó parázs maradjon.
A rostot érdemes egy nagyobb darab szalonnával jó alaposan lekenni, így nem ragadnak oda a húscafatok (annyira).
A húsokat érdemes egy kicsit a tűz fölé pozicionálni, hogy inkább lassabban süljenek, de ne égjenek. Nem kell őket folyton matatni, de ott kell állni és figyelni, szükség esetén beavatkozni, a tűz-parázs eloszlásának megfelelően átpakolni.

A salátákról sem érdemes megfeledkezni, mert mi ugyan kenyérrel szeretjük legjobban a grillről lekerülő ételeket fogyasztani, de azért némi zöldség társasága csak használ ezeknek.

A vegyes nyári salátám a világ legegyszerűbb dolga: paradicsom, paprika, újhagyma, uborka apróra vágva, olajjal, citrommal meglocsolva, kis sóval meghintve.

A másik nagy kedvenc pedig a coleslaw utánzat: káposzta, répa, alma, tejföl és majonéz.

Ribizlis sütemény sajttorta stílusban

Ennek a sütinek sincs túl nagy története, elégedjetek meg annyival, hogy abbahagyhatatlanul finom. A buliban, ahová vittük, egyre csak ültünk az asztal körül és újabb és újabb darabokat tömött mindenki az arcába.
Mivel nagy tespiben csináltam, elég vékony lett, így viszonylag kiadósnak tűnik. Utólag azt gondolom, hogy a krémes rész lehetett volna akár kétszeres mennyiségű a kekszes réteghez képest.

Mi került az alsó, kekszes-csokis rétegbe? 300 g darált keksz, 150 g vaj, 150 g tejcsokoládé. Mi került a felső, krémes rétegbe? 300 g mascarpone, 200 g tejszín, 2 tojás, 2 evőkanál étkezési keményítő, 4 evőkanál cukor, 200 g ribizli.
Hogyan készült? A csokit és a vajat felolvasztottam, nagyon alaposan elkevertem a kekszmorzsával. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam, nyomkodtam, szép egyenletesen.
A felső réteg minden hozzávalóját - a ribizlit kivéve - mixerrel simára kevertem. A kekszmorzsára szórtam a ribizlit, erre ráöntöttem a tojásos-tejszínes keveréket.
Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem. Amikor kihűlt, felkockáztam.

Stílszerűen, riblizliszörppel fogyasztandó.

Mazsolás őzragu

Nem éppen szezonális jelleggel, de a mélyhűtő takarítása ürügyén készült ez a mennyei étel. Nagyon komoly, fajsúlyos dologról van szó, imádom az ilyen édeskés kombinációkat.

Mi került a 6-8 személyes adagba? 1 kg őzhús (mindenféle nyesedék), 1 kanál vaj, 1 kanál olaj, 1 nagyobb hagyma, 2 répa, 1 petrezselyemgyökér, 2 dl vörösbor, 1 marék mazsola, csipet fahéj, só, bors.
Hogyan készült? A hagymát apróra kockáztam, a répát és a petrezselymet lereszeltem. A vajat és az olajat felforrósítottam, megfuttattam rajta a hagymát, hozzáadtam a felkockázott húst és együtt is megpirítottam. Ráöntöttem a bort, elforraltam. Beleszórtam a zöldséget, mazsolát, összeforgattam, fűszereztem és lefedve 2-2,5 órán keresztül főztem.
Frissen kifőzött széles metélttel tálaltam.

Hideg levesek

Ha már a Porontynak nem kellett, akkor csak felteszem ide ezt az irományt.

Kánikula menü: leves levessel

A drága nagyikám egyetlen gyümölcslevest ismert: a liszttel és tejföllel sűrített meggylevest. Egyik nap megfőzte, másnap ettük, frizsider-hidegen. Tökéletes étel volt a forró napokra, egyetlen szépséghibája volt, hogy főzni kellett, aztán meg hűteni.

Én így nyáridőben rengeteg gyümölcslevest próbálok megetetni a gyermekeimmel. A nagyi meggylevesét például úgy utánozom, hogy a kimagozott meggyet joghurttal és némi párolt almával keverem össze, majd mézzel, őrölt fahéjjal, vaníliával, szegfűszeggel és reszelt citromhéjjal fűszerezem. Néha csak párolt almából készül a joghurtos leves, és akkor almalevesnek hívom.

A nyers gyümölcsökből igazán gazdag ilyenkor a választék, és szerintem nem érdemes megfőzni őket. Vagyis persze, csinálhatunk belőlük lekvárt meg kompótot, de azt inkább elteszem a téli, ínséges időkre. Ilyenkor pedig darabolok vagy turmixolok, tejszínnel vagy tejföllel sűrítek és bátran fűszerezek. Ha tudom, hogy nincs gyerek a láthatáron, akkor némi jófajta alkohollal is megdobom a leveseimet. Így készül a sherry-vel, gyömbérrel felturbózott, hideg sárgadinnye-leves, a csillagánizzsal elvarázsolt sárgabarack-krémleves vagy a vaníliával, francia cassis likőrrel ízesített bogyósgyümölcs-leves.

Ezek általában olyan finomak, hogy bátran az étkezés végére is hagyhatom őket, mert desszertnek is beillenének. Ha pedig olyan csúfságokra vetemedek, hogy főzés nélkül készíthető pudingporral is tovább fokozom a leveseim ízvilágát, a siker garantált. Mostanában az éttermek is felfedezték ezt maguknak és sok helyen láttam „görög” gyümölcslevesként feltüntetve a pudingporral és mindenféle gyümölccsel, így például görögdinnye kockákkal, ananásszal készülő finomságot.

A hideg és főzés nélkül készülő levesek nagy tudorai egyébként a déli népek. Ott van rögtön a híres andalúz gazpacho paradicsom, uborka, vöröshagyma, paprika, fokhagyma, száraz kenyér, olívaolaj, sherryecet, víz, só és bors tetszőleges arányú, pürésített, esetleg leszűrt keveréke. Tálaláskor pedig igen apróra kockázott hozzávalók kerülhetnek bele „levesbetétként”. Hasonlóan jó a fehérben pompázó, szintén a spanyol vidékekre jellemző ajo blanco, száraz kenyérből kiindulva, vízzel, sherryecettel, fokhagymával, mandulával, olívaolajjal. Hangulatunktól függően dúsíthatjuk szőlővel, sárgadinnyével, mazsolával is.

Hasonlóan mennyei hűsítő a bolgárok nyári kedvence a tarator, ami tulajdonképpen uborka, fokhagyma, kapor, joghurt, olívaolaj, víz és dió keverékéből állítható elő. A felfrissülés ez esetben is garantált.

Persze senki sem kényszerít, hogy ragaszkodjunk az eredetihez. Néha csak felbontok egy liter paradicsomlevet tartalmazó üveget, szórok bele egy halom zöldfűszert (bazsalikomot, mentát, petrezselymet és hasonlókat), aztán már iszom is. Ha ez így nem elég, akkor kerülhet bele mozzarellakocka, pár csepp olívaolaj vagy megpirított, száraz kenyérkockák. A legjobb az egészben, a variációk száma legalább annyi, ahány forró nap jut a nyárra.

Fazék a világ körül

Mert mi ugye azok a népek vagyunk, akik beülnek a vonatba, és még ki se gördül az állomásról, már kerülnek elő a rántott húsos szendvicsek. Mert egyszerűen attól leszünk elégedettek, ha ehetünk, azokat az ismerős hazai ízeket.

Éppen ezért visszük magunkkal a görög nyaralásra a rúd Pick szalámit meg a Trappista sajtot. Ha olasz síelést tervezünk, az egyik csomag Knorr tésztaszósz porokkal van tele, Franciaországba meg az Uncle Ben’s édes-savanyú mártását cipeljük. Mert ott ugye nincsenek ilyesmik. Hiába, no a magyar ízeknek nincs párja. A lesütött oldalas, a fagyasztott töltött káposzta meg a két szál kolbász is mindig jön velünk.

Mert bizony ez a világjáró magyar fazék.

A magyar ember gyomra nem veszi be az olyan furcsaságokat, mint a tányéron is vonagló osztriga, gusztustalan csápokkal tekergődző polip, páncéljából kiehetetlen homár. Szerencsére az osztrákok legalább tudják, milyen az ehető rántott hús, meg azért a krumpli salátájuk se rossz, csak kicsit íztelen. Az olaszok meg olyan nagyra vannak a pizzájukkal, de nem kéne, mert olyan vékonyka tésztát csinálnak alá, hogy majd elszakad. Ráadásul alig pakolnak rá valamit, csak pár sajtforgácsot meg paradicsomszeletet. Nem is hallottak még a tisztességes kecsapról, és igazán nem kellene sajnálniuk a pizza-mozzarellát se.

És akkor a franciákról még nem is beszéltünk, akik még a rendes reggeli hírét se hallották, soványka kis kávéjukat iszogatják meg fél falatnyi croissantokkal próbálnak jóllakni. Aztán meg csigát meg salátát esznek egész nap. Nem csoda, hogy olyan egyszálbélűek maradnak örökké. A libamájat se jól lesütve, finom foszlós kenyérrel eszik, hanem almával meg édes borral.

Az amerikaiak se sokkal különb népség a folytonos sült krumpli zabálásukkal, komolyan majdnem tüdőgyulladást kaptam, hogy állandóan hamburgert meg krumplit kellett zabálni két pofára.

A sarki kínaiba szoktam ugyan enni néha, egész jó a csípős marhájuk, de Kínában mégis folyton éhen maradtam. Még életemben nem láttam ennyi gusztustalanságot, mint abban az országban. Ezek tényleg felfalnak minden csúszó-mászót, bogarat és egyéb szörnyűséget. Viszont mindent iszonyúan megborsoznak, megpaprikáznak, így legalább nem érezni a többi, szörnyűséges ízt. Az indiaiak meg dettó, mindegy nekik, hogy mit esznek, csak olyan csípős legyen, hogy szétmarja az ember szájpadlását.

Sehol, de sehol nem lehet olyan jókat enni, mint itthon. Anyám töltött paprikájának, sóletjének meg csirkepörköltjének egyszerűen nincs párja. Ha lehetne mindenhová magammal cipelném ezeket.

Ezt a kis bejegyzést az aktuális VKF! kapcsán írtam, nem éppen a témához kapcsolódóan. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy milyen ételeket hoztam haza a konyhámba más népektől, akkor itt megnézhetitek mindet.

Gazpacho

Hát, most már be kell vallanom, hogy nekem nem megy az eredeti receptek itthoni reprodukálása. Mindig megyek a saját fejem után. Ezt is csak azért mertem gazpachonak keresztelni, mert az amerikai, angol és francia újságok, blogok vállvetve mutogatják a különböző gazpacho recepteket. Ők mindent így hívnak, ami hideg, levesszerű és jó esetben zöldségekből készül.

Az én végtelenül egyszerű változatom a paradicsomlére épül, amit készen megveszek a boltban. Nagyon szeretem csak úgy iszogatni, de azért néha jól esik levest is prezentálni az asztalra. Nos ez esetben miliméteresre kockáztam uborkát, paprikát, fokhagymát és lilahagymát. Ez lett a betét ebben a hideg levesben. Az ízesítéséért pedig olívaolaj és borecet felelt. Némi durva sóval is megszórtam, hogy teljes legyen a kör.

Mák Bistro

Számomra megnyugtatóan alakul Budapest gasztronómiai térképe. Már van egy olyan érzésem, hogy ha jókat akarok enni, akkor jópár hely közül választhatok és biztos lehetek benne, hogy megfelelő színvonalú kaját fogok kapni.

A MÁK Bistro még csak három hónapos, de már elég sok helyen hallottam róla. Egy hirtelen ránk szakad szabad estén valahogy éppen arra keveredtünk, mivel nem volt telt ház, be is ültünk. A koncepció itt is elég modern, még nem teljesen szokványos. A rusztikus, de azért itt-ott meglepő, kreatívan alkalmazott fémes elemek, lakkozott, fényes felületek a fa és a meszelt tégla mellett nekem azt sugallja, hogy jó helyen vagyok. Az ilyen környezetben szinte mindig jól érzem magam, mert azt érzem, hogy át van gondolva, mégsem a luxust tukmálják rám.

Az étlap egy lap két oldala, de egyébként az egyik fekete falra is fel van vésve krétával. A kínálat pedig elég gyakran változik, már-már naponta új fogásokkal. Az egyik oldal a mini fogásokat sorolja, ők ezt pinxto-ként aposztrofálják. Én magamnak kóstolóadagként fordítom. Kissé bátortalanul két ilyet rendelek be, de végül teljesen jól lakom: szarvasgombás mangalica az egyik, kelkáposztás nyúl a másik. A mangalica testrészét nem sikerül száz százalékosan azonosítani, egy kocsonyásan puhára főzött darabról van szó, valami zseniális ízekkel és állaggal. A nyúl is isteni, némi füstölt szalonnával spékelve.

A teljes adag étel se rossz, tulajdonképpen azzal is jól lehet lakni. Végül egy csokimusszt is bevállalunk, amiről kiderül, hogy inkább fagyi. Igazán maradandót viszont a vele érkező marakuja fagylalt ízeiben sikerült megalkotnia a séfnek.
Mielőtt elmegyünk, a számlával együtt érkezik még egy kis játékos fricska: sárga és rózsaszín málnaszem és házi dunakavics. Kedves ötlet, igazán jókedvre derül tőle az ember lánya.

Az ételek tökéletesek, az ízek pedig fergetegesek. Még jól is laktunk. Picike hiányérzetem pusztán abból adódik, hogy a napi új étlap ellenére elenyésző a friss, nyári zöldségek szerepe. Ilyenkor, a nyár kellős közepén egyszerűen fürdőzni kellene a zöldségekben és gyümölcsökben, nem sóletet meg kacsacombot adni. Arra majd télen leszek kíváncsi, remélem addig is megmarad ez a kedves, igyekvő hely.

Nyári minestrone leves

Sok, több, még több zöldség. Talán így jellemezhető ez az olasz ihletésű leves. Még az is lehet, hogy valahol egy eldugott olasz faluban, egy háziasszony ugyanígy készítette el a minestrone-ját, mint én. Ezzel együtt nem állítanám, hogy ez egy eredeti recept, inkább csak azt, hogy így is lehet(ne).

1 hagymát és 5 deka húsos szalonnát felkockáztam. A szalonna zsírját kiolvasztottam, rádobtam a hagymát és megsóztam. Együtt üvegesre pároltam. Hozzáadtam 4 felkarikázott répát, 1 szálzellert, 2 petrezselyem gyökeret, 4 gerezd apróra darabolt fokhagymát. Ezt így együtt is pirítottam-pároltam vagy 5 percig. Beledobtam még egy fél fej nagyobb kockákra vágott kelkáposztát is.

Felöntöttem 1,5 liter vízzel. Beletettem még 3 nagyobb, héjától megfosztott paradicsomot is. Sóval, borssal, szárított bazsalikommal fűszereztem és puhára főztem a zöldségeket. A felkarikázott 4 kisebb cukkínit csak a főzés vége előtt 5 perccel adtam hozzá, mert különben teljesen szétfő. Tálalás előtt 4 evőkanál reszelt parmezánt is szórtam bele.

Kakaós meggyzselé tejszínhabbal

Elég bizarr egy desszert, de meglepően jó! Fogalmam sincs már, hogy honnan jött az ötlet, egyébként.

30 deka kimagozott meggyet 3 dl vízzel, 2 evőkanál cukorral meg 1 evőkanál kakaóporral felfőztem, beleszórtam 1 kis csomag zselatinport, előírás szerint 1 percig főztem.

Innentől két út van: vagy egy nagy tálra kiborítja az ember, vagy apró poharakba adagolja. Én az előbbit választottam. Aztán megdermedés után villával összetörtem és így tettem poharakba. Így sokkal levegősebb az állaga.

Végül került rá 2 dl felvert tejszínhab is. Valahogy kellett hozzá.

Ági főz a Haszon nőknek magazinban

Csodajó fotózás volt, amely során a Haszon nőknek magazin nyári számába készítettem egy könnyű, csupa balkáni receptből álló, nyári menüsort. Bolgár cukkínilevest, görög muszakát és bosnyák töltött almát, azaz tufahiját válogattam össze. Miután lefényképeztük, az utolsó morzsáig fel is faltuk - természetesen.

Elmarad a Gouba

Sajnos ma elmarad a Gouba, az időjárás miatt.

Napi mosoly

A két hetes szabadság első napja. (Mosás, vasalás, pakolás.)

Sörös-mustáros vargánya-krémleves

Amikor kitaláltam ezt a kombinációt, pont erre a savanyú, földes, gazdag ízre vágytam. Lehet azt mondani, hogy van benne minden, mint búcsúba, de valahogy mégis kerek és egész lett.

Póréhagymával és vajjal kezdtem. A hagymát felkarikáztam és vajon megfuttattam. Ez volt az édeskés szekció.

Felöntöttem 2 dl sörrel. És nagy lángon kicsit elpárologtattam. Ez volt a kesernyés felhang. A sört kipótoltam 6 dl vízzel (ha lett volna itthon húsleves, akkor azt is beleöntöttem volna).

Hozzáadtam 20 dkg vargányát (a fagyasztóból), de lehetne akár csiperkéből is készíteni. Ez volt a földes, gazdag íz. A gombáktól már csak azt várjuk, ugyebár.

Amikor a gomba puhára főtt, úgy 15 perc alatt, akkor került bele 2 evőkanál tejföl és 1 kiskanál mustár is. Ettől lett olyan jó savanykás, amire nyáron általában nagyon vágyom. A felét leturmixoltam, másik felét viszont meghagytam darabosnak, hogy legyen mit kanalazni.

Készítettem hozzá egy zöldfűszeres, kecskesajtos pirítóst is. Tudjátok, csak azért, hogy éhen ne haljunk.

Itt pedig van egy hasonló, de azért mégis egészen más vargányás leves. Ez pedig egy szintén nagyon jó gombaleves. Ahhoz képest, hogy pár éve még utáltam a gombát.

Szent Korona Cukrászda, Soltvadkert

A soltvadkerti fagyi része az életemnek, amely a Szabadka-Budapest tengely mentén szerveződik. Hosszú évek telnek el úgy, hogy felé se nézek, aztán megint óriási sor van a röszkei határon, és mi megint Soltvadkert felé kanyarodunk. Ami azt illeti, megéri arrafelé autózni és megállni.

Mindig is ott voltak, és úgy tűnik ott is lesznek. Ahogy utána néztem, '71-ben alapították. Én értelemszerűen csak a nyolcvanas évektől kezdve látogattam - a szüleimnek köszönhetően - az intézményt. Egy időben minden fagyizásomat gondosan fel is jegyeztem egy kis füzetkébe. És szinte mindig óriási gondot okozott választani a hatalmas választékból. Nincs ez másként most sem.

Átlagosan vagy 30 féle fagylaltot lehet megkóstolni. A legfinomabbnak valahogy mindig a különlegességek bizonyulnak, legutóbb például a narancsos-gesztenyés. Ezzel szemben a málnás és az epres egymástól szinte megkülönböztethetetlenül íztelen volt. A vanília megint isteni, krémes és fekete pöttyös - tehát tényleg vaníliás.

Vannak persze sütik is, sokféle, de kit érdekel az ilyesmi nyáron? Akkor már inkább a jégkásás kávé meg a felturbózott jegeskávé. Hmmm...

Ja, és készüljünk fel a sorbanállásra: akármilyen gyors is a kiszolgálás, a fagylaltra vágyók mindig többen vannak.

Napi mosoly

Világszép paradicsomok: színesek, formátlanok és isteni az ízük. A kedvencem a rózsaszín. Köszi, papa!

Cukkíni krémleves curryvel és joghurttal

Komolyan mondom, ezt kötelező nyári étellé tenném mindenki számára. Isteni, amikor már langyosra hűlt, sűrű, kanalazható, a joghurttól savanykás. Nem tudtam betellni vele! Én petrezselyemzölddel illatosítottam, de mentával is el tudnám képzelni.

1 hagymát apróra kockáztam, szintén összedarabolttam kb. fél kilónyi cukkínit. Még a héját se húztam le. 1 zsenge répát meg 1 perzselyemgyökeret lereszeltem.

A hagymát, petreselymet meg a répát 1 kanál olajon megpároltam, hozzáadtam 1 kiskanál curryport, 1 csapott kiskanál őrölt pirospaprikát, pici sót, némi elmorzsolt kakukkfüvet. Beleszórtam a cukkínit, felöntöttem 8 dl vízzel és puhára főztem. Miután lezártam a tüzet, leveszórtam fél maréknyi petrezselyemzöldet is. Turmixoltam, majd tálaláskor mindenkinek a tányérjára egy-egy kanál joghurtot adtam hozzá.

Kb. 4 adag, de ha úgy csináljátok, mint én, hogy mást nem esztek, akkor egy ebéd meg egy vacsora lesz belőle.

Meggyes, mandulás, joghurtos kevert süti

Eva receptjét már többször is sikerrel hasznosítottam. Hihetetlenül egyszerű és a végeredmény tökéletes: puha, könnyű és másnap is nagyon finom. Ezúttal meggyel meg mandulával készítettem. Alig lehet abbahagyni.

Én ezt a klasszikus meggyes pite helyett csinálom, egy gazdag, tartalmas leves után nálunk megfelel második fogásnak.

Mércének én a joghurtos poharat használtam, ami kb. 2 dl. A keverőtálba beleöntöm először az 1 pohár joghurtot, 3 tojást, 1 pohár cukrot, 1 csomag vaníliás cukrot. Ettől lesz finom illatos. Ezeket a hozzávalókat jól kikeverem, teljesen simára. Hozzáöntök 0,5 pohár olajat. Újra alaposan elkeverem. Nem szükséges mixert használni egy kanál, vagy kézi habverő is alkalmas ehhez.

2 pohár lisztet, 1 csomag sütőport lazán összekeverek, majd hozzáadom a tojásos-joghurtos keverékhez. Összekeverem, de nem kell túlzásba vinni, mert minél tovább keverem, annál keményebb lesz a tészta.

Egy sütőpapírral kibélelt kisebb tepsibe öntöm, 30 deka lecsöpögtetett, kimagozott meggyet rászórok, szépen elosztva, kicsit bele is nyomkodva a tésztába. A tetejére szórok 5 deka szeletelt mandulát meg 1 kanál barnacukrot. Ez olyan istenire, ropogósra karamellizálódik, hogy csak na!

20-25 percig szoktam sütni a 180 fokos sütőben.

Pudingos gyümölcsleves főzés nélkül

Nem tudom, kell-e egyáltalán magyarázkodnom. Azt hiszem viszonylag kevés adalékanyaggal dúsított ételt etetek meg a gyerekeimmel. A pudingport viszont kifejezetten szeretem, a főzés nélkülit is. Ez a leves pedig finom, egyszerű, kár lenne kihagyni.

Igazából inkább desszertként kellene fogyasztani, mert színtiszta édes élvezet.

Az alap 1 zacskó főzés nélkül készíthető pudingpor (vagy Aranka krémpor). Ezt a tasakon szereplő tejmennyiség kétszeresével keverjük ki. De még finomabb lesz, ha a tej egy részét lecseréljük összeturmixolt gyümölcsre.

A gyümölcsök közül ebbe a levesbe szerintem a sárga húsúak illenek. Legutóbb sárgadinnyét, sárgabarackot és nektarint tettem bele. A gyümölcsöket meghámozom, felkockázom, illetve a dinnyét a golyóvájóval formázom. Pár csepp citromlével is meg szoktam locsolni, hogy ne barnuljanak meg olyan gyorsan.

Az élvezet tovább fokozható némi tejszínhabbal is, de az már-már öncélú hedonizmus.

Célszerű előre behűtött hozzávalókkal dolgozni, így csak össze kell keverni mindent és már fogyasztható is. Annál is inkább, hogy ez az isteni leves csak frissen volt jó. Csak egy pici tálkányit tettem félre későbbre, teljesen megkeseredett. Gondolom, hogy valami reakció lépett fel a hozzávalók között. Másnál is történt már ilyesmi?

Tejberizs sült barackkal

Az idén úgy kell vadászni a finom sárgabarackra. És még drága is. Ennyi a nyavalygás, mert ez így elkészítve még a leginkább kihívásokkal küzdő sárgabarackból is kihozza az isteni ízeket.

A sárgabarackokat - kb. fél kilót - elfeleztem, a magokat kiszedtem. Egy tálba fektettem őket egymás mellé. 1 kanál barnacukrot elkevertem fél kiskanál őrölt fahéjjal, csipet őrölt csillagánizzsal, harmad vaníliarúd magjaival. Ezt rászórtam a barackokra, meg 2 evőkanál szeletelt mandulát. 20 percet sütöttem a 200 fokos sütőben.

A barack levet enged, meglöttyed, édes és fűszeres lesz. Szóval isteni! Forrón se rossz, de én lehűtöttem és szintén hideg tejberizsre kanalazva ettem. A legjobb mindamellett a barackokból kisült, fűszeres, ragacsos lé lett. Valahogy azt kellene nagyobb mennyiségben előállítani.

Napi mosoly

Megtalálni a padláson a régi játékokat és hosszú órákat szöszölni vele, nagy-nagy élvezettel.

Hírlevél

A gyerekem átvette az uralmat a gépem fölött (is) és úgy döntött szózatot intéz a hírlevelem olvasóihoz. Ha te is szeretnéd megtudni, hogy mit üzen, iratkozz fel itt és várd a hétfői leveleket.

Napi mosoly

Venni 2 tálka szedret a piacon, az egyiket megenni hazafelé és rájönni, hogy ez a világ legfinomabb bogyója.

Napi mosoly

Meglepetés-szülinapot szervezni, megfeledkezni a tortáról és egész délelőtt rohangálni a cukrászdákba, hátha valahol adnak egyet. Végül egy kicsi, de finom Esterházy-val meg a trüffellel térni haza.

Napi mosoly

Talákozni Eve-vel és rájönni, hogy pont olyan, mint ahogy a blogja alapján elképzeltem!

Napi mosoly

Meglátogatni az egyetlen élő nagyapámat és rájönni, hogy a történet, amiről azt gondoltam, hogy én találtam ki, valójában az ő története. Valahol, mélyen, a tudatomban ott lehetett, de tudatosan sohasem emlékeztem rá, hogy hallottam volna ezt tőle.

La Riva Ristorante, Balatonfüred

Egykor Bazsalikomnak hívták ezt a helyet, most átnevezték Rivára. A lényeg nem sokat változott: extra jó helyen van, az új balatonfüredi központban, a jachtkikötőnél. A nyüzsgés mindig adott, már csak jó ételekkel kell feltölteni a helyet.

Az étlapot böngészve sem bukkantunk eget verő változásokra, a biztonságos olaszos irányban halad a hely: pasta és pizza, kiegészítve néhány kellemes húsétellel, levessel. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a hideg paradicsomleves, de a gyümölcsleves se rossz, annak ellenére, hogy pudingporból készült. Legalább van benne egy halom gyümölcs is.

A pizzájuk meg jó vékony tésztájú, sok sajttal, feltéttel. Megfelelő a rántott hús, a spagetti, különösen ha az ember egy csomó gyerekkel jár az ilyen helyekre, értékeli az egyszerű, de jó minőségű ételeket.

Saját választásom volt a legnagyobb zsákbamacska, de igen jól teljesítették ezt is: csirkemell kockák, cukkíni és brokkoli, mindez egy kevés tejszínes szószban, vastag sajttakaró alatt összesütve.

A desszert szekcióra már nem térünk ki, mivel pár lépésre onnan egy olasz fagyizó előtt kígyózik a sor és isteni keserű csokiból mérnek fagylaltot.

Napi mosoly

Lekapargatni a tejszínt a tejesüveg belsejéről.

Lucifernél vendégségben

A Lucifer vendéglő Balatonudvari és Vászoly között van félúton. Igen, ott a golfpályánál kell jobbra kanyarodni. Jól eldugták, ráadásul közvetlenül mellette ott a Laci pince is. Az udvaron mégis elég komoly autók szoktak parkolni, ezek tudnak valamit, nevezetesen főzni.

Az utóbbi években minden évben megkóstoljuk Lucifer főztjét, közben a gyerekek vígan dorbézolnak a játszótéren, vagy a szakács fiával rosszalkodnak. Az étlap nem sokat változott, még mindig borzasztóan eklektikus. Már rájöttünk arra, hogy a tenger gyümölcseivel meg olaszos, mediterrán ízekkel kecsegtető fogásokat messziről el kell kerülni. Amit itt érdemes enni az a pörkölt, paprikás, babgulyás és társai. Mert ezek jók. Nagyon jók! Különösen a vaddisznó meg az őz, de a borjúpaprikás galuskával is megállja a helyét.

Kicsit lepukkant és egyszerű a berendezés, de még a tihanyi kilátást is csak addig nézegeti az ember, amíg elé nem rakják a kaját. Mert onnantól fogva csak ez számít. Semmi más. Én nagyjából ezt várom el egy vendéglőtől.

Napi mosoly

Házi gyümölcsjoghurt. Krémes, tejszínes. Isteni.

Napi mosoly

A rossz idő miatt szinte egyedül lenni a medencében. És úszni, úszni, úszni, amíg már remeg kezem-lábam.

Jó öreg káposztasaláta

Most, hogy friss, zsenge a káposzta, kilószámra fogy ez a saláta. Azért persze egy kis sült, de még inkább rántott hús kell mellé.

Tejfölös káposztasaláta

Hozzávalók: 1 fej friss káposzta, 2 dl víz, 1 evőkanál cukor, 2 evőkanál ecet, 1 dl tejföl, só.

Elkészítése: A káposztát félbe vágjuk, majd vékonyra reszeljük, vagy ha elég ügyesek vagyunk, akkor késsel is vághatjuk. A besózott káposztát egy órára szitába tesszük, hogy leve lecsöpögjön. A várakozás elteltével a káposztát kinyomkodjuk. A salátaléhez elkeverjük az ecetet és a vizet, majd ebben feloldjuk a cukrot. Ezt a levet öntjük rá a káposztára, majd hozzákeverjük a tejfölt is. Valószínűleg nem lesz szükség további sózásra, hiszen már a kezdet kezdetén besóztuk a káposztát.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.

Sushi és New York

Barátnőkkel a Szex és New York film előtt beülni egy sushira a Wasabiba olyan menő dolog az én kis világomban. Kiöltözünk egy kommersz film kedvéért, kibeszéljük a férjeket, gyerekeket, ovikérdést és hasonló épületes témákat. Aztán nagyokat nevetünk a négy amerikai hölgyemény sivatagi divatbemutatójának szörnyűséges ruhakölteményein.

Nagyon sokáig nem értettem ezt a sushi dolgot, aztán meg teljesen rákattantam. Pedig tisztában vagyok azzal, hogy amit itt nálunk japán specialitásként eladnak, fényévekre van az igazitól. De még így is értekelhetők azok a tiszta, egyszerű ízek: rizs, hal, alga, zöldségek. Meg a gyömbér és a wasabi csípőssége.

A választás nehéz feladatát nálam hozzáértőbbekre bízom és egyszerűen rábökök egy szimpatikusan hangzó összeállításra, ami többféle, zöldséges és halas sushit, lehetőleg maki-tekercset is tartalmaz.

A MOM Park-ban a Wasabiban azonban a futószalag mellé szeretek ülni. Alul a hideg, felül a meleg ételek sorjáznak, és ránézésre lehet válogatni, amíg ki nem pukkad az ember. Ebben az a jó, hogy kockázatmentesen tudhatom meg magamról, hogy melyik dolgokat szeretem. A fekete szezámos gombócról például mindenkit igyekszek lebeszélni. Itt főként nem sushi-féleségek jönnek, hanem mindenféle távol-keleti ételek: tempura, levesek, gőzölt gombóc.

A legnagyobb kedvenceink közé mégis két édes leves. A mangós könnyed, a kókuszos-tápiókás pedig istenien krémes és különleges.

Olimpia vendéglő

Az Olimpiára végtelenül kíváncsi voltam. Izgalmas kalandnak ígérkezett és a hozsannázó ajánlók is csak tüzelték érdeklődésemet. A koncepció: minden nap már, éppen aktuális hozzávalókból főzni. A nap főhősei egy nagy fekete táblán felsorolva. Amikor mi ott jártunk volt kacsamáj, bárány, vadhús, boldognak titulált csirke meg sajt.
A vendégnek egyetlen dolga van csak: megmondani, hogy hány fogást kér és ha esetleg valamit a listáról nem enne meg, akkor azt jelezni. Aztán csak várni. És várni. Az aperitivet gyorsan kitöltik, aztán jön az üdvözlőfalat is: kagyló, wasabi. Izgalmas hangok.
Kapunk egy tálka vajat, de a kenyeret már úgy kérjük hozzá.

Az első fogás az a bizonyos, híres kacsamáj, némi füstölt hallal házasítva, mangóval kiegészítve. Isteni kis összeállítás.
Aztán megint szünet. Sóskaleves: mintha füvet legelnék, tényleg a sóska tiszta íze.
Megint 20 perc szünet. 1 darab csirkével töltött óriásraviolira várunk ennyit. A fűszerezés varázslatosan arab, de én még 4 fogás és 1,5 óra után is éhes, sőt türelmetlen vagyok. Az ízek, az ételek, a tálalás, egytől egyig zseniális, tökéletes. Apró mesterművek. Csak éppen nincs idő ízlelgetni őket, 2 falat mind és el is tűnt.
Ez nem lenne olyan nagy baj, ha az egyes fogások között rövidebb lenne a várakozás. A pincérek egyáltalán nem igyekeznek ez kitölteni. Barátkozni, viccelődni itt nem lehet. Oké, értem én, hogy így lett kitalálva a show, "ez van, ezt lehet megenni" stílusban érkeznek a válaszok, a borok. De zavar, hogy azt akarják elhitetni velem, hogy a séf éppen most találja ki, mi lesz a következő fogás és azért kell ennyit várni. Attól tartok a kacsamájat meg a barna mártást is kénytelenek jó pár órával korábban megcsinálni, hogy este tálalható legyen.
Persze azért élvezem én a tökéletes báránybordát, articsókával meg a barna mártásos vadhúsok lágyan elomló textúráját. A gyógynövényes fagyi habcsók-csíkkal egyenesen mágikus.

Minden fogásban a magas gasztronómia virít a tányéron, pont úgy dizájnolva ahogy kell. Végül arra jutok, hogy bennem nincs meg az a kellő lazaság és önbizalom, hogy kezelni tudjam az ilyen helyzeteket, amelyekben a vendégként való kényeztetésem helyett fontosabbak a séf meg az ő ételei. Mentségükre legyen mondva, hogy az árak a minőséghez képest nagyon barátiak, és igazi szóda is van.

"Őszinte konyha" áll a nagy fekete táblán. Ezt a mondatot azóta se sikerült értelmeznem.

New York, Union Square Greenmarket

Sok amerikás tartozásom van, de azért ezt-azt már leírtam. A Dining Guide-on arról elmélkedtem, mit keres egy őstermelői piac a felhőkarcolók aljában.

Villa interjú a Vattacukorhajú lánnyal

A Vattacukorhajú lánytól, Horváth Mónikától először egy táskát vettem, rajta egy csinos tortaszelettel. Ahányszor csak magammal viszem ezt a táskát, mindenki azt kérdezgeti, hol szereztem. Rajzai és textilből készülő alkotásai egyaránt magukkal ragadóak. Olyan sajátos a stílusa, hogy semmihez sem tudnám hasonlítani. Így vagyok a Mankákkal is, ezekkel a kedves hölgyekkel.
Mónika villájáról ezt mesélte: "A főiskolán készítettem egy papírmasé villát drótvázra, hossza kb egy-másfél méter. A villa egyik ágán egy szem zöldborsó. A feladat az volt, hogy valamit, bármit készítsünk el óriási méretben. Sajnos fotót nem tudok mutatni róla, anyukám kitette otthon a konyhába:)"

A kérdéseimre pedig a következőket válaszolta. Ha az interjú végén ti is válaszoltok egy kérdésre, nyerhettek egy eredeti Horváth Mónika-féle reprót!

- Össze szoktatok ülni egy kedélyes teadélutánra, te és a Manka hölgyek?

Igen! Nagyon szeretjük a teát és a süteményt, a csevegést fontos és lényegtelen dolgokról. Hatalmas élettapasztalatuk van, néha én is meglepődöm, milyen bölcsek. Viccesek és komolyak egyszerre, ezek a délutánok mindig ruha- és kalappróbálgatásba, régi fotók nézegetésébe torkollnak. A sok sütit nekem másnap le kell mozognom, nekik nem:)

- Reklamáltak már nálad a Mankák, hogy szeretnének karcsúbbak, Barbie-szerűbbek lenni?

Egyértelműen nem a válasz. A Mankák pontosan olyannak fogadják el magukat, amilyenek(nek varrtam őket). Tudják, hogy Barbie-nak nagyon sok lemondásába és sok-sok aggódással teli percébe kerül, hogy így nézzen ki 50 évesen is. Néha felhívják egymást, de Barbi egyszerűen nem tud másról, csak a fogyókúráról beszélni (a múltkor hallottam, hogy a háta mögött kissé sótlannak is tartják). A Mankák imádnak enni és nevetni, szeretik az életet.

- Mi volt az első, emlékezetes rajzod?

Ami meg is maradt az elsők közül, azt a Grimm mesekönyvemben őrzöm, egyszer írtam is róla egy posztot. Vannak emlékezetes képeim, de ezek inkább csak nekem azok, mert egy-egy eseményhez köthetőek. Nagyon sokat eltettem a szakkörökből, táborokból, iskolákból. Most is gyűlik a sok papír, kész-félkész rajz, firka, paca, csak mostmár dupla annyi hely kell, mert textilt is gyűjtök. Meg gombot és szalagot.

És nektek, mi volt az első, igazán emlékezetes rajzotok? A válaszokat kedd éjfélig várjuk!

Gyors meggyleves

A gyerekek nagyon szeretik a gyümölcslevest, ami szép rózsaszín, tehát kell bele meggy. A nagymamájuk elég gyakran csinál olyan igazi, főzött meggylevest, citromhéjjal, szegfűszeggel meg fahéjjal. Általában alma is kerül bele, így több gyümölcs kerül a gyerekek pocakjába. Nos, ezt a finomságot utánoztam le én a magam gyorsított módján. Ez is ízlett nekik szerencsére, bár nem lett ugyanolyan, mint az etalon.

2 almát meghámoztam, felkockáztam, 2-3 dl vízben, 1 kanál cukorral, fahéjjal megfőztem. Egy tálba tettem egy doboznyi (még tavalyról maradt és sürgősen elhasználandó) fagyos meggyet. Erre öntöttem rá a forró almás levet, ami így gyorsan lehűlt. Kevertem bele 1 doboz joghurtot is, ami szintén tovább hűti. A joghurt helyett persze lehet tejszínt is használni.

Ennyi az egész. Lehet még bele keverni mézet, fűszereket, hogy még ízletesebb legyen. Akárhogy is nézzük, 15 perc alatt megvan az ebéd első fogása.

Napi mosoly

Buborékfújó puska

Júliusban is a Goubán!

Júliusban is találkozhatsz velem és könyveimmel a Gozsdu Udvar vasárnapi vásárában, a Goubán! A következő napokon leszek ott 10 és 18 óra között: július 4, 18 és 25. Szeretettel várok mindenkit, sőt az utolsó két alkalommal Anyahajó és munkái is ott lesznek velem!

Napi mosoly

Július!