Paradicsomos csirke, gesztenyével és kakukkfűvel

Nekem most ez a tökéletes vasárnapi ebéd. Persze tökéletes anyósom marhahúslevese és rántott húsa is. Sőt, még sok-sok egyéb tökéletes ebédet el tudok képzelni.
Na jó, akkor maradjunk annyiban, hogy ez a tökéletes paradicsomszósz. Jó?

Lassan készül, kell hozzá vagy 2 óra, de az eredmény igazán kárpótol. És amíg fődögél a hús, addig van idő egy gyors süteményt, kekszet összedobni.

 
 
Hozzávalók 4 személy részére: 8-10 csirke felsőcomb, 3-4 répa, 1 csomag fagyasztott szemes gesztenye, 1 vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 4 evőkanál paradicsompüré, 2 dl fehérbor, 1 kiskanál szárított kakukkfű, só, bors.
 
Így készül:
Felforrósítottam az olajat, a csirkecombokat mindkét oldalról megpirítottam. A mély serpenyő szélére húztam a húsokat, középre szórtam az apróra vágott hagymát, fokhagymát. Egy-két percig pirítottam, majd ráöntöttem a fehérbort. Amikor nagy lángon elpárolgott, akkor öntöttem alá 2 dl vizet. Beletettem a feldarabolt, megpucolt répát. Lefedetem és 1 órán keresztül kis lángon rotyogtattam. Ha szükséges, időről-időre öntök hozzá egy kis vizet, hogy ne égjen le.
Ekkor belekevertem a paradicsompürét és beleszórtam a gesztenyét és a kakukkfüvet is. Még fél órát főztem. 
A végén felcsavarom a lángot, hogy a szósz jól besűrűsödjön.

Krumplipürével ettük.

Központ Bisztró, Újpest

Újpest nekem úgy nagyjából a világ vége. Életemben jó, ha háromszor jártam arrafelé. Ezekből egyszer a Központ Bisztróba látogattam. És megérte elautózni az őszi esőben odáig.

Ahogy elnéztem a megújuló környéket, Újpestnek úgy tűnik most kezd újjáalakulni a központi része. És a beülős lehetőségek megteremtésében élen jár a Központ. Itt ugyanis már a reggelitől egészen a vacsoráig, egész nap ehetünk, ihatunk. Akár egy jó kávéért érdemes betérni, sokan csak az elviteles koffeinadagért szaladnak be, aztán mennek tovább. Délelőtt érdemes lehet ide szervezni egy üzleti megbeszélést, egy kellemes villásreggeli felett mindjárt könnyebb előszedni a nehéz témákat is.

A belső tér kellemesen modern, olyan kényelmes, de nem túlzó és főleg nem rideg-hideg. Vannak nagy asztalok baráti társaságoknak és összebújósabb kicsik is.

Azon a szeptemberi héten, amikor arra jártam, éppen kukorica krémleves volt a napi menü része. Rég ettem ennyire jó krémlevest, főleg kukoricából készül ritkán. Ez tökéletesen krémes volt, sehol egy fogba ragadós darab. Tényleg a kukorica íze dominált, nem pedig más. A koronát pedig a chilis pattogatott kukorica tette fel az alkotásra, amelyet levesbetétként használtak.

Mindig van ebédmenü, amely minden héten változik. Úgy van összeállítva, hogy legyen benne könnyű, mondhatni diétás, sőt vega fogás és valami komolyabb is a nagyobb étvágyúaknak. Mi magunk kombinálhatjuk össze a levest, a főételt és a desszertet, ízlés szerint.

A hely leghíresebb fogásai egyértelműen a hamburgerek. Sok féle-fajta van, mind házi buciban érkezik és nagyon nehéz választani közülük. Bár nagyjából mindegy melyikre csapunk le, nagyon finomak.

Laza hétköznapi ebédnek éppen nem mondható, amit fogyasztottunk. A rántott húst itt pankóba, azaz japán morzsába forgatják. Amitől utánozhatatlanul ropogós lesz. A hús viszont omlós és lágy. Sütés előtt nem kloppfolják, hanem egy elmés szerkezettel törik meg a rostjait.
A hozzá kínált krumplisaláta akár Bécsben is megállná a helyét, nagyon kellemes kísérő. Az izgalmat ez esetben egy kis zeller jelenti.


Nagyon tetszik, hogy szinte minden ételt sikerült egy kicsit megcsavarni, de nem túlzóan és felismerhetetlenül. A Konfitált sertés tarja pirított újburgonyával és Guinness-es hagymaraguval például igen izgalmas, ám kétségkívül elég férfias fogás.

Nőként én inkább az édesség vonalon élvezkedtem. Bár már alig-alig fért belém egy morzsát sem tudtam otthagyni a Mascarpone krém erdei gyümölcs raguval, ropogós morzsával című műalkotásból. A kis, csatos üvegben érkező finomság egyszerűen tökéletes: az édes és a savanyú, a krémes és a ropogós csodás egyensúlya. Ha csak ezt ettem volna aznap, már elégedett lettem volna.

Szegfűgomba leves

Még a múlt héten is akadt szegfűgomba a piacon - az új kedvencem! Csak a megtisztítása, kosztól való megszabadítása ne lenne ilyen macerás.


 
Rendkívül gyors és egyszerű levest készítettem belőle, viszont nagyon harmonikus íze lett. Imádtam minden kanalát.

Hozzávalók 1 személyes (önző) adaghoz: 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kanál vaj, 1 csapott kanál liszt, 15 dkg szegfűgomba, 2 kanál tejföl, só, bors.

Elkészítése: A hagymát, fokhagymát nagyon apróra kockáztam. A forró vajon megfuttattam, megszórtam liszttel és pár percig pirítottam. Fűszereztem. Felöntöttem kevés vízzel és hozzáadtam a gombát. Kb. 15 percig főztem, amíg minden megpuhul.

Levettem a tűzről és csak ekkor kevertem el benne a tejfölt.

Pirítós barnakenyérből készített, vajban pirított kockákat ettem még hozzá, így teljes vacsora lett nekem.

 
Ez a kép meg csak úgy, mert ősz van :)
 

Diós csirke

Erre a receptre Hadarik Rita Egészséges ínyencfalatok című szakácskönyvében akadtam. Egy-két helyen egy kicsit át kellett alakítanom a receptet. Ő egy ragut készít az ételből, csirkemellből, én viszont felsőcombokat sütöttem, ezért egy kicsit másként fest a végeredmény.



A dió, mint sűrítőanyag használata egy sós ételben egészen zseniális ötlet! Csodásan finom íze lesz tőle a ragunak és annyira különleges étellé válik az egyébként hétköznapi zöldséges hús, hogy az csuda.

Hozzávalók 4 személynek: 8 csirke felsőcomb, 1 hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 3 sárgarépa, 1 közepes zellergumó, 2 dl húsleves (vagy víz), 2 kanál olaj, 2 evőkanál darált dió, só, bors.

Így készült: A csirkecombokat megfűszereztem. Minden oldalról jól megpirítottam.  A húst kiszedtem és félre tettem.
Közben apróra kockáztam a hagymát, fokhagymát. Megtisztítottam és feldaraboltam a zellert és a répát. A visszamaradt zsiradékon átpirítottam a zöldségeket. Visszatettem a húst és felöntöttem a húslevessel.
Kb. 30 perc alatt puhára főztem minden hozzávalót. A végén belekevertem a 2 evőkanál darált diót is.
Ha szükséges, akkor igazítok a fűszerezésen és kukoricakásával (puliszkával, polentával) tálalom. Természetesen a rizs vagy a krumplipüré is.
 De be kell vallanom, hogy a leges-leges legjobb a diós szaftot kenyérrel kitunkolni, gluténmentesség ide vagy oda. :)
 

Hadarik Rita: Egészséges ínyencfalatok - könyvajánló

Hadarik Rita a Rita konyhájában hatalmas népszerűségre tett szert a könnyen "fogyasztható" és főzhető egészséges receptjeivel. Aztán megnyitott a Köles reformkonyha, ahová glutén nem teheti be egyetlen apró porszemét sem. Így már nemcsak virtuálisan, hanem a valóságban is megkóstolhattam a finomságokat.



És a történet itt nem ért véget. A nyáron kijött Rita szakácskönyve is, Egészséges ínyencfalatok címen. A könyv 166 oldalán egyetlen olyan recept sem található, amelyben glutén szerepel. Nagy áldás ez a lisztérzékenyeknek, hiszen rengeteg ötletet, tanácsot, tippet kaphatnak arra vonatkozólag, hogyan kerüljék el ezt a számukra betegítő hozzávalót.
A témában nem érintettként is érdeklődéssel tudtam lapozni a könyvet. Inspirálódni és persze főzni is nagyon jól lehet belőle. Bár elsősorban sütemény vonalon nagyon erős a könyv, azért a sós ételek között is találtam jópár érdekeset.
A sütemény azért is nagyon érdekes téma, mert pont ez az a terület, amelyen a legnehezebb kikerülni a hagyományos búzaliszt használatát. De Rita csalafinta: van itt zablisztes palacsinta, túrófánk kókuszliszttel, olívaolajos csokoládékocka gesztenyeliszttel és mákos-citromkrémes sütemény is. Nemcsak a krémes, torta jellegű finomságok, hanem az aprósütemények, így a vaníliás karika meg a kakaós keksz is szerepel itt reformosítva. Csupa rendkívül vonzó recept!

A sós vonalon találunk leveseket, főzelékeket a sütikhez hasonló kreatív sűrítési megoldásokkal. Sok-sok a zöldséges főétel, de azért szerencsére húsos is akad szép számmal. Még a rántott hús is felkerült a palettára.

Nagy kedvencem egyébként a főzési kisokos a könyvben, amelyből rengeteg hasznos infóval lettem gazdagabb.

Szépek az ételfotók is, bár a showt ellopják a Táblácsa alkotójának, Vámos Robinak a rajzos illusztációi. Igazán egyedivé és jókedvűvé teszik a könyvet.

Amit megfőztem Rita szakácskönyvéből: Egyrészt korábban inspirációként használva újraalkottam az ő cukkínis-gombás kölesét és nálam lett belőle grillezett cukkíni kölessel.

Legutóbb pedig a diós csirke mellett tettem le voksomat. Mesés finomság kerekedett egyetlen szokatlan hozzávaló, a dió beemelésével egy sós ételbe. Érdemes kipróbálni!

A Séf - filmkritika

Fontos figyelmeztetés! Ne menjetek éhesen erre a filmre! És egy nagy popcorn sem fog kitartani a film végéig.



A Séf című filmet az előzetes gyakorlatilag teljes egészében elmeséli. De ez nem baj. A fordulatokat nem a történettől vártam ugyanis. Valójában itt a főszereplők nem a híres színészek, hanem az egésze közelről fotózott, teljes pompájukban a nagy képernyőre vetített ételek. Nagyon nagy töménységben kaptuk őket a film elejétől a legvégéig. És én ezt élveztem. Nagyon-nagyon élveztem. Sőt, nemcsak enni, főzni is kedvem támadt. Kubai szendvicset, gyönyörű húsokat, izgalmasan megkomponált fogásokat, kanállal elsimított püréket és csőrös flakonokból dekoratívan körbe-körbe öntött mártásokat.

A jó hangulat végig kitartott, sokat kuncogtunk és élvezkedtünk, nyálunkat csorgattuk a képsorokat látva. A zene is külön életet élt, vitte tovább a képsorokat, adta a lendületet. És ha másért nem egy kis kedvcsinálónak az utazáshoz az amerikai Délre - erre tökéletes ez a film.

A végén pedig már azon tanakodtunk, hogy indítsunk gyorsan egy éttermet, de legalább egy ilyen büféskocsit. Bár Magyarországon valószínűleg néhány körrel többet kell futni az engedélyezés miatt, illetve a Twitter (ami itt egy külön szereplőként lett felvonultatva) sem olyan népszerű, az biztos, hogy nagy buli lenne. És persze fárasztó, iszonyú fárasztó. Nagyon tetszett, hogy a film ezt nem hallgatta el. Kiderült, hogy főzni, főleg szakácsként fantasztikus élvezet, de e mellett felfalja az életed többi részét, a magánéleted és sokszor az egészséged is.
Éppen ezért maradok a továbbiakban is háziasszonynak, aki időnként inkább elzarándokol egy-egy jó étterembe, sőt büféskocsihoz is.

Csak csináljon már végre valaki nekem egy olyan kubai szendvicset! Vagy legalább egy négysajtos pirítóst, vaslapon sütve. :)

Cafe Five, Szépvölgyi út, Budapest

 
Végig, amíg ott ücsörögtem a Cafe Five-ban, a Szépvölgyi-Bécsi út sarkán, csak arra tudtam gondolni, hogy miért nem 10 évvel ez előtt nyílt meg ez a hely. Akkoriban igencsak tudtam volna értékelni, hogy 5 percnyire tőlem lehet végre hétköznap is ebédelni egy jót.
Óbudán mindig is rengeteg étterem volt, de a gyors, menü jellegű ebédelést biztosító helyekből igencsak nagy hiány volt egészen az utóbbi évekig.



A Cafe Five-ba egy zsúfolt hétköznapon tértem be. Az ebéd menü láthatólag hatalmas sikernek örvend, szinte mindenki ezért jön be ilyenkor. Nem véletlen: 2 fogás 990, 3 fogás pedig 1290 forint. Minden héten változó kínálattal, és mindig többféle lehetőség felvonultatásával. Van zöldséges leves és könnyű főétel, és persze van komolyabb desszert is a nem annyira kalória-érzékenyeknek.



Még a nyár végén jártunk, amikor megkóstoltam az akkori menü részeként szereplő mátrai borzaskát. Meg kell mondanom, hogy ez egy nagy kedvencem, annak ellenére, hogy sok étteremben hajlamosak belőle valami tocsogós borzadályt kreálni. Nos, itt egy igazi finomságot kaptam: puha rántott hús, tejföl, sajt a tetején. És hozzá ellensúlyként csak egy nagy adag saláta. Pont jó így együtt.



Megkóstoltam, mert nem bírtam ki, a füstös burgert is. Ebből egy falat is egészen különlegesen lenyűgöző: a szósz ez esetben mindent visz! A hamburger kínálat egyébként is nagyon nagy erőssége a helynek. Házi buciban, nem a szokásos édeskés kalácsban kínálják. A szószok minden esetben verhetetlenek. És hát a hátszín pogácsa sem rossz. Ha pedig egy kis változatosság kell, akad lazacos meg csirkés is.

Mindehhez még került egy kis fehérbor is: Az Anonym pince Egyből a kettő bora, amely egy zenit-szürkebarát páros. Könnyű, szinte szintelen borocska, tökéletes iszogatni való történet, akár rántott húsok, akár a hamburgerek mellé.



Mivel ez eredetileg egy kávézó lenne, nagyon erős a kávé vonal. Rengeteg féle változat közül lehet választani. Mi persze a legizgalmasabbat kaptuk, amit igazából nem nagyon terveztem sohasem megkóstolni. Ez pedig a híres-hírhedt Kopi Luwak, amelynek van némi köze a cibetmacskához, illetve annak emésztő rendszeréhez, de ebbe most nem mennék bele. A Kávé viszont tényleg különleges, ha elég sokáig forgatod, ízlelgeted, rájössz, hogy ilyen ízeket a sima eresztésekben nem találsz. Van egyrészt egy csokoládéra emlékeztető kesernyésség, illetve egy gyümölcsös savanykásság is. Ez azonban így együtt egészen meglepően jól összedolgozik és igazi élményt ad.



És nem lennék én én, ha nem kellett volna végigkóstolnom a desszertpultot is: a sajttorta és a csokitorta is levett a lábamról. Mindkettő krémes, lágy, olvadós és nagyon-nagyon kiadós. Legközelebb egy leves-desszert menüvel is kiegyeznék :)

A páros mozibelépőt nyerték:

Update: Mivel Tóthné Török Mária nem jelentkezett, L. Móni pedig nem tud eljönni, újra sorsoltam. Az új nyertesek:

Skach Anna és Gerlachfalvy Réka! Kérlek jelentkezzetek nálam gyorsan!

__________________________________________

Kedden jöhettek velem a filmre, ezért kérlek írjatok minél előbb e-mailt erre a címre: agneskern kukac yahoo.com.

Tóthné Török Mária, akinek Meryl Streep a kedvence

Greskovics Rita és kedvence Edward Norton

L. Móni és kedvence Colin Firth