A Segítsüti átadása

Szabolcsnak, a Segítsüti licit nyertesének ma átadtam a sütit. :)



Ha lemaradtatok volna a licitről vagy csak úgy jól esne segíteni, akkor nézzétek meg az "ajándékboltot" is. A Segítsüti szívesen és hálásan fogadja hozzájárulásukat a sütiliciten kívül is. Tudjuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy nagyobb összeget adjon egy sütiért, bármilyen nemes is legyen a cél. Ezért kérjük, ha egyetért céljainkkal, és szeretné támogatni munkánkat 1-2-3-5 ezer forinttal, tegye meg! Adományaikat - melyek a licitösszegek mellé kerülnek - a 10700189-65715231-52100008 számú számlára várjuk.

Ezenkívül csekély összeggel bármikor segíthetnek az ajándékboltunkban található ajándéktárgyak megvásárlásával, amelyek ugyanúgy a jótékonysági célt támogatják: http://segitsuti.hu/ajandekbolt/ajandekok

Segítsüti 2016

Hihetetlen, hogy ismét itt egy Segítsüti. Bizony, ez a hetedik!

Ezúttal a csontvelő-transzplantáción átesett, de még gyakori orvosi ellenőrzést, nyomon követést igénylő vidéki gyermekek és családjuk elhelyezését lehetővé tevő a Démétér Alapítványt támogatjuk. Jó lenne, ha nem lenne szükség rájuk, de így legalább egy pici morzsával - sütivel - mi is hozzájárulunk, hogy ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek könnyebb legyen.



Az idei süti amolyan igazi bűnös élvezet, sok-sok citrusos ízzel és gyömbérrel rögtön háromféle formájában: frissen, kandírozva és por formájában is. Pici csípős ízével összesimul a lime savanykásságával és a rengeteg csokit magába fogadó mascarpone krémes lágyságával.

Ha tehetitek mindenképpen licitáljatok!!!

Gyömbéres-citrusos csokitortácskák

A legalsó rétegben egy kekszmorzsa található. Ehhez gyömbérporral és kakaóval kekszet sütök, majd apróra tördelem.
A középső réteg - a főszereplő - apróra vágott kandírozott narancshéjjal és kandírozott gyömbérrel ízesített keserűcsokit és mascarpone-t tartalmaz. Krémes, de hűtőben mégis visszadermed és tartja a formáját.
Legfelülre szintén egy mascarpone hab kerül, amelyet limeból, vaníliából és friss gyömbérből főzött sziruppal ízesítek.

A nyertes 6 darab kb. 10 cm átmérőjű tortácskát vagy egy nagy tortát kap, választása szerint.



Korábbi segítsütijeim:
2014 Kávés-fehércsokis diótorta
2013 Mandulás narancsos sütemény fehércsokis krémmel
2012 Chai illatú keksz és krém
2011 Mandulás tallér passiógyümölcsös krémmel 
2010 Narancsos-marcipános tartlette
2009 Mandulás ropogós

Egy Bocuse-tányér titkai

Tényleg, túlzás nélkül kb. fél éjszakát töprengtem, hogy mit is írjak erről a tegnapi napról és főleg hogyan. 



Hűvös, professzionális távolságtartással? Tehetnék úgy is, mintha értenék a suvidáláshoz.
Jelzők nélküli tényszerűséggel? Mintha csak a technikai részletek számítanának. 
Szurkolói lelkesedéssel? El kell ismerni a hatalmas, hónapok megfeszített munkáját a teljesítmény mögött. Mindenképpen. 
Ízorgiákat vizionáló eksztázisban? Mert bizony volt ilyen is.  
Vagy egyszerűen csak őszintén? Úgy, ahogy én megéltem és magamon átszűrtem az amúgy meglehetősen sűrű alaplevet? Igen, pont így. 



Egy különleges eseményen vehettem részt. Volenter István a Magyar Bocuse d’Or  verseny döntőjének 3. helyezettje vezetett végig bennünket azon, hogyan készült el a halétele. A helyszín a kényelmes, minden kütyüvel felszerelt Metro áruházak által létrehozott Gasztroakadémia. A Metro Áruházak egyébként az Magyar Bocuse d’Or Akadémia hivatalos alapanyag beszállítója is, ők biztosították a kecsegét és a vadat. Ez valójában egy logisztikai bravúr, hiszen nem istállóban nevelt állatokról van szó. 
A helyszín tehát szuper volt, ahogy az 5 órás program is, hiszen egy rendkívüli ételt hoztunk létre ez idő alatt: Kecsege filé fekete curryvel, korianderrel és wasabival, sáfrányos vajszósszal; vaníliás spárga "Quenelle" fehérszójával marinált zöldségekkel és kaviárral; sós citromos-tárkonyos burgonya Matcha teás tempurában; konfitált fürjtojás fehér "rántotta" espumával, zöldalma géllel. 




Nos, igen. Ez az étel egy versenyre készült. 
Ennek a versenynek pedig - úgy szűrtem le - a látvány az egyik legfontosabb eleme, illetve az, hogy ki, hogyan és milyen mértékben tudja felhasználni a leginnovatívabb technikákat, hogyan tudja tányérján reprodukálni a legújabb trendeket, elvárásokat. 
A hivatalos pontozás szempontjai szerint az ízek 60 százalékban vannak jelen a pontozásban, 20% a megjelenítés, 20% a konyhai munka, higiénia, stb. Érdekes, hogy mégis mennyire eltolódnak a hangsúlyok a híradásokban, beszámolókban. Talán azért, mert nagyon-nagyon keveseknek adatik meg a bírákon kívül, hogy meg is kóstolják ezeket az alkotásokat.

És amit tegnap átéltem szintén nagyobb részben inkább szólt a technikáról, mint az ízekről. Pedig azok is zseniálisak voltak. Sőt! Gyönyörű volt a tányéron a végeredmény, harmonikus fehérek-sárgák-zöldek friss, pasztell egyvelege. De ha csukott szemmel ettem volna, akkor is elájulok. Mert fantasztikus volt! FANTASZTIKUS! 

Rengeteg apró részlet volt a tányéron, gyönyörű elrendezésben, sok-sok óra munkával formálva az alapanyagot már-már művészi, ámbár tünékeny alkotássá. Kicsit szétszedném, apró darabokra, hogy érthetőbb legyen. 



A főszereplő kecsege nem lett Volenter István kedvenc hala, bár kétségkívül talált neki olyan formát, amiben előjönnek a jó tulajdonságai, például, hogy meglehetősen masszív húsú halról van szó. A fekete curry inkább csak látványos vonalakat rajzolt a tekercsbe, mintsem markáns ízével hódított. A "kéreg" is halból, nyesedékből készült, korianderrel és wasabival. Szintén nem túl tolakodóan erős ízekben, pedig e két hozzávaló, akár háttérbe is szoríthatott volna másokat. Itt csak úgy ott voltak, támogatóan. 
Alatta pedig a sáfrányos vajszósz. Huhh. Na ez önmagában is megérne egy hosszabb értekezést. Az alaplé természetesen a halcsontokból készült, de a szokásostól némileg eltérően édesköménnyel, korianderrel, babérlevéllel, lime levéllel és citronáddal. Jól besűrítve, majd vajjal szósszá bársonyosítva. 

Készült még matchás tempurában sütött sós citromos-tárkonyos burgonyapüré. Ez nekem így messze a legkiemelkedőbb ízvilág volt. Tempura nélkül, sütés nélkül - önmagában a citromos-tárkonyos duó által mennyekbe emelt egyszerű krumpli. Ha semmi mást nem is, ezt a világot magammal viszem a hétköznapokba is. 
Ó persze, egy versenyen nem állná meg a helyét csak úgy püré formájában, de azért azt is megtudtuk a séf úrtól, hogy ha nem a székesfehérvári 67 étteremben alkot, akkor otthon akár a rántott húst is szívesen elkészíti. Amúgy hagyományosan. Sőt, állítólag a birkapörköltje is utolérhetetlen. 

A másik nagy kedvencem az volt, hogy végre nagy-nagy szerepet kaptak a zöldségek ezen a tányéron. A spárga sokféle megjelenése, a karalábé beemelése nekem igazán a szívemhez szólt. Ahogy a zöldségek spéci pácolása is. Ezt ugyanis vákuum segítségével oldotta meg a séf, ezáltal pillanatok alatt mintegy beszívódik-bepréselődik a zöldség szövetei közé a pác. Állagra nem is nagyon változnak meg az így kezelt darabok, de ízűk fenomenálisan felerősödik. 
A használt marinád is erősen ázsiai hangulatú - szerintem itthoni felhasználásra, salátaöntetként is működőképes lesz. Volt benne fehér szójaszósz, rizsecet, só, lime leve és héja, barna cukor, koriander zöldje. 

A legkevésbé a spárga quenelle győzött meg létjogosultságáról. Amíg készült és még zselésítés előtti állapotában, vaníliás spárgakrémként isteni volt, de zselés állagában valahogy elvesztette azt a könnyed, habos, lágy jellegét, amit e két alapanyag adhat. 

Valami hasonlót éreztem a konfitált fürjtojás kapcsán is, ami egy szifonban készült, ám előzőleg rántottaként előkészített tojásfehérjéből lett habon ücsörgött. Szuper ötletes, bár picit az öncélú játszadozás kategóriája. 

Nos, ilyen a haute coture, akarom mondani a haute cuisine. Kicsit öncélú, kicsit magamutogató és a szifonos hab sehogy sem akar kimenni a divatból. De hát megengedőek vagyunk vele, sőt néha jól esik elmerülni ebben, de Dior báli ruhát sem hord(hat) minden nap az ember lánya. 
Ami miatt pedig igen-igen boldog vagyok, hogy ott lehettem tegnap, az, hogy az ízek is tökéletesek voltak, nem csak a tálalás, a szépség, a textúrák, a technika. Ez mind rendben volt. De a legjobb mégis az íz! És az tökéletes volt. 


Tökmagolajos-kukoricás kenyérke

Húsvétra készült, de például tökéletes kirándulós, sőt vendégvárós étel lehet. Sokáig puha és friss marad és nagyon-nagyon gazdag ízei vannak.

A tökmagolaj a Gastrojaltól származó hidegen sajtolt finomság.



Hozzávalók: 2 tojás, 1 csapott kiskanál só, 1 dl tej, 1 dl tökmagolaj, 10 deka liszt, 10 deka kukoricaliszt, 1 kiskanál sütőpor, 15 deka csemege kukorica (konzerv), 20 deka feta, zöldfűszerek: bazsalikom, kakukkfű, oregánó.

Elkészítése: Az egész tojásokat a sóval elkevertem, hozzáadtam a tejet és olajat. A kétféle lisztet a sütőporral vegyítettem. Ezt is belekeverem a tojásos masszába. Végül belemorzsolom a fetát, beleszórom a zöldfűszereket és a kukoricát.

Sütőpapírral kibélelt hosszúkás sütőformába kanalazom és 35-40 percig sütöm 180 fokon.
Muffin formában is készíthető, ez esetben 25-30 perc sütés is elegendő. 

Boldog húsvétot!


Természetesen mi mézeskalácsot sütöttünk húsvétra, szerencsére volt nyuszis formám is. :)

Böjtnapló 2016. - 4 hét

Hát, ezen a héten nem voltam éppen formában. Főzögettem, de elég kevéssé sikerültek a dolgok, túl sok minden egyéb zajlott.

Mondjuk a zabkásámat időközben tökélyre fejlesztettem - de tényleg. A gesztenyelekváros-fahéjast vagy a citromos-málnalekvárosat te is megkóstolnád, ugye?

Az alábbiakban igyekszem legalább az értelmes ebédeket megörökíteni az utókornak. A héten az uralmat egyértelműen átvette a krumpli. Mondjuk nagyon szeretem és rendkívül változatos ételek jönnek ki belőle. Krumplis tészta nem volt, bár azt is imádom!

Hétfő:
Halrudacska meg tejfölös puliszka. Ne kérdezzetek semmit, a gyerekeim ízlését tükrözi a menü.

Kedd:
Saláta, nagyon nagy adag salátalevél, káposzta, répa, zöldcitrom levével meglocsolt almakockák, sajtkockák, pici olaj. És mellé egy kis pirítóst is rágcsáltam.

Szerda:
Spanyol omlett burgonyával, paprikával, sajttal. Részletes recept, amit egy kicsit felturbóztam Duendénél.

Csütörtök:
Török gyorsétteremben ettem zöldséges raguszerűséget, amiben volt krumpli, paprika, paradicsom, padlizsán, hagyma. Hozzá joghurtos tészta.

Péntek:
Sütőben sült zeller és krumpli. Apróra kockázva, tejföllel elkeverve, fél órát sütve. Végül még 10 percre sajttal megszórva visszadugva a sütőbe. 

Böjtnapló 2016. - 3. hét

Úgy döntöttem, innen már csak az ebédeket mutatom, mert a reggelik és vacsorák rém unalmasak. Általában zabkását vagy vajas-sajtos kiflit eszem valami zöldséggel. És közben rengeteg kávét iszom.
Volt itt egy kis torokfájás, aminek köszönhetően rengeteg fűszert, csípőset, fokhagymát meg gyömbért használok. :)

És amire egészen büszke vagyok: szinte minden nap főztem ebédet, meglepően változatosan!




Hétfő: Darabolt paradicsommal és mozarellával összesütött tészta

Ez tényleg csak ennyiről szólt: fogtam a kifőtt tésztát és a sütőtálba pakoltam. Megszórtam egy csomó szárított bazsalikommal, rákanalaztam a darabos paradicsomkonzervet és egy csomag mozarellát tettem még hozzá. Kicsit megsóztam, borsoztam is. Kb. 15 percet töltött a forró sütőben. 




Kedd: Curry-vel fűszerezett csicseriborsó kókusztejjel és paradicsompürével, egy kis répával és bashmati rizzsel

Olajat forrósítottam, amin megfuttattam 1 hagymát, 2 gerezd fokhagymát, 2 felkockázott répát. Megsóztam és rászórtam a curry keveréket. Kevés vízben puhára pároltam a zöldségeket. Végül belekevertem a leöblített csicseriborsó konzervet, 1 kis doboz paradicsompürét, 1 doboz kókusztejet. Összeforraltam és már tálaltam is a rizzsel. 


Szerda: Rakott cukkíni tojással, tejföllel, füstölt sajttal - ezt a pótnagyinknak köszönhettem!




Csütörtök: Pirított tészta répával, fokhagymával, gyömbérrel, szójaszósszal és füstölt tofuval.

Péntek: Spenótos-gombás tészta




Szombat: Rákos-borsós rizottó 

Ilyesmit már korábban is többször csináltam, pl itt: http://agifoz.blogspot.hu/2011/08/nyari-rizotto-tenger-gyumolcseivel.html A lényeg a sok-sok parmezán :)



Vasárnap: Ismét a mamáéknál ebédeltünk, így ez megint húsos nap lett: húsleves, sült csirkecomb krumplipürével, rozmaringos répával. 
Én hozzájárulásként a naphoz sütöttem sütit is: répás-kókuszos kevert szeletet.