Kókuszos keksz fehércsokival

Keksz nagyhatalom vagyok. Ha valamit igazán jól tudok csinálni, akkor az a keksz. A gyerekek egyszerűen imádják, bármennyit süthetnék, akkor is elfogyna. Ez a változat is isteni lett, és csodás, édes kókuszillatban úszott tőle az egész lakás.



Ráadásul ez az az igazi keksz, kicsit ropogós, kicsit morzsálódós és pont tea vagy habos kakaó mellé találták ki.

Hozzávalók: 1 tojás, 100 g porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 100 g vaj, 150 g liszt, fél kiskanál sütőpor, 100 g kókusz reszelék, 100 g fehércsoki.

Elkészítése: Először a fehércsokit vágom apró, olyan fél centis kockákra.

A lisztet, cukrot, sütőport és kókuszt egy keverőtálba szórom és addig morzsolgatom a hideg vajjal, amíg olyan durva, morzsás, nedves homok jellegű nem lesz. Ekkor adom hozzá az egész, villával felvert tojást. Ezt már jól összegyúrom kézzel. Végül a fehércsoki darabokat is beledolgozom.

A nyers tészta állaga nedves, ragacsos, de azért gyúrható lesz. Lapos, kb. 3 centi átmérőjű korongokat formázok belőle. Egy kicsit távolabb rakom őket egymástól a sütőpapíros tepsire, mert sütés közben megnőnek.

Kb. 15 perc alatt meg is sülnek a 180 fokos sütőben. Ha kihűltek, szuper, ropogós állaguk lesz, de egyet-kettőt még forrón kötelező megennni :)

Trattoria Toscana

Vasárnapi ebéd ideális helyszíneként az ember nem feltétlenül egy olasz éttermet képzel el. Ma valahogy mégis ott kötöttünk ki és egyáltalán nem bántuk. A gyerekeknek tetszett a pizza, amit természetesen meg lehetett lesni a fatüzelésű kemencébe. Sőt, ha akarták volna, akkor saját maguk is részt vehettek volna a készítésükben.
A Trattoria Toscana ugyanis vasárnap igazán gyerekbarát hellyé alakul: van bohóc néni, a már említett pizzázás és nagyon kedves pincérek. Akik szó nélkül hozták a papírt a rajzoláshoz, a plusz parmezánt és az extra adag pizzakenyeret. Nem véletlen, hogy elég sok gyerek volt rajtunk kívül is az étteremben.

Úgy 10 évvel ez előtt, első ránézésre nem nagyon fogott meg minket ez a hely. Talán még annyira nem érettük a pizzán túli olasz ételek világát. A tészta akkoriban nekünk túl al dente volt, vagyis élvezhetetlen. Azóta ettünk már itt-ott egysmást, így egészen másként kanalazom például a kenyérrel sűrített, bazsalikomos, enyhén csípős paradicsomlevest. Ez a mesésen sűrű, nagyon paradicsomos leves nekem igazán kényeztető finomság, amikor kint szemerkél a szürke novemberi eső. Vegytiszta, sűrített nyár a tányéron.


 
A minestrone inkább a téli vonalat követi, hiszen kelkáposztával meg krumplival dúsították.

Bár az olaszok képesek végigenni az előétel-tészta-húsétel sorozatot, nekünk már egy rizottó is bőségesen elég ahhoz, hogy eltelve álljunk fel az asztaltól. Tehát a leves után egyrészt tenger gyümölcsei rizottó következett, erős tenger illattal és a fehérbor még erősebb aromájával.

Amit én választottam még jobb ötlet volt: olajban kisütött, bundázott tengeri herkentyűk. Tintahal karikák, rákok és bébi polipok sorakoztak vékony csíkokra vágott ropogósra sütött cukkínivel. Meglepő módon a legfinomabb a zsenge tintahal karika lett, bár a kisebbik gyermek nagy kalandvággyal felvértezve megette két polipocska csápjait is.



És ekkor már eléggé jól éreztük magunkat, de még egy adag tiramisu valahogy csak került az asztalra. Azt kell mondanom, hogy ez is tökéletes lett. Friss és lágy, szinte elröppen. A babapiskóta végre csak jelzés értékű, a főszereplő a tojásos mascarpone krém és a kesernyés kakaó a tetején.

Ilyen ételsor után mindjárt könnyebb kilépni a szürkére pingált Duna-partra.

Ui: a tíz év alatt azért jártam már errefelé, péládul 2011-ben már eléggé tetszett ez a hely nekem. Akkor a húsokkal varázsoltak el, de azt ma inkább tenger gyümölcseire váltottuk.

A legjobb hotdog Budapesten

Megtaláltam a legjobb hotdogot a városban! Ez a vadiúj bicilis hotdogos az Alleeval szemben álldogál, érdemes átmenni a zebrán a templomhoz.



  És feltétlenül a sült hagymásat kérjétek!

Napi mosoly

avagy miért jó lakóparkban lakni: A szomszédasszonynak elromlott a tűzhelye rajta a félkész székely káposztával. Úgyhogy megengedtem neki, hogy nálam fejezze be.
Így ma isteni finomságos székely káposztát vacsoráztam, és még én voltam jó fej

Napi mosoly

A szokásos útvonalaimon kívül esik, de nagyon jó érzéssel távoztam a Cziniel cukrászdából

 
És még Angry Birds alakú marcipánfigurák is voltak - a gyerekeknek.
 

Napi mosoly

Nagyon-nagyon-nagyon csokis Blackout süti a Porcukorban. Ez már nagyon kijárt nekem.

 

Gyömbéres rákleves

Hú, gyerekek! Ez a leves! Ez valami elképesztően finomságos. Egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a kanalazását, sőt kevésnek is bizonyult kettőnknek a 4 fős adag. Mondjuk semmi mást nem ettünk utána, az is igaz.



Az ihlet a thai konyhából érkezett, ott van egy ilyen savanykás-csípős leves. De azt úgysem tudom itthon elérhető hozzávalókból reprodukálni, így csináltam egy saját változatot. Az összes hozzávalót az Auchanban vásároltam meg egy ködös kedd délelőtt, tehát úgy gondolom, hogy abszolút elérhető dolgokról van szó.

 Hozzávalók a 4 személyes adaghoz: 1 kanál olaj, 20 dkg barna csiperke, 1 csomag zöldhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 hüvelykujjnyi gyömbér darab, 10-15 szem koktélparadicsom, 1 doboz konyhakész garnéla, 1 dl kókusztej, 1 csokor koriander zöldje, 1 lime leve, chilis-csípős szósz, só, bors.

Elkészítése: Először is mindent felszeleteltem. A gombát és a zöldhagymát vékony szeletekre vágtam. A gyömbért és a fokhagymát lereszeltem. A paradicsomokat félbe vágtam. A koriandert lecsipkedtem és feldaraboltam.
Ez után már csak pár perc és készen is van a leves. Az olajat felforrósítottam, megfuttattam benne a gombát, hagymát, fokhagymát, gyömbért. Felöntöttem fél liter vízzel és 10 percig forraltam. Amikor a gomba kellően megpuhult, hozzákevertem a kókusztejet és a lime levét. A konyhakész garnélát sem kell főzni, így azt is csak a végén tettem hozzá.
Végül megszórtam a korianderrel.
A csípős chiliszószból mindenki magának adagoljon, amennyi csípőset elbír a szája és kedve. De vigyázat, csakis cseppenként!