Sajátmárkás szaloncukrok tesztje

Néha a legmeglepőbb helyeken lehet igazi kincsekre bukkanni. Én például nem gondoltam volna, hogy az Auchanban vagy a Tescoban ilyen finom, sajátmárkás szaloncukrokat fogok találni.



Szerencsére a dolgot nem bízták a véletlenre, hiszen a karácsonyi kínálaton gyakorlatilag orra bukik az ember lánya a bejáratnál, de ezek az elegáns csomagolások valahogy kitűntek a sok tiritarka dobozka közül. Mivel nálunk eleve a marcipános szaloncukor a nyerő és senki sem eszi meg a zseléset, jó ötletnek tűnt megkóstolni ezt a változatot.
A gyerekek, akik kellően fáradtak és nyűgösek voltak és különben is utálják az ilyen hiperes bevásárlást először hallani sem akartak ezekről a szaloncukrokról. Naná, hogy azt a lila teheneset akarták minden áron, amit én már nagyon unok. A marcipán ígéretével végül sikerült őket meggyőznöm, hogy legalább kóstoljuk meg.


 

Így aztán haza jött velünk először az Auchanból két változat, aztán már tudatosan kerestem legközelebb a Tesco-ban és lám ott is találtam finomságokat, úgyhogy azokból is tartottam kóstolót. A második adagnál már az autóban ki kellett bontani a szilvásat, amiből rögtön el is tűnt jópár darab. Ezt el is neveztük "szilvásgombócos" szaloncukornak.
A második körben apósomra is gondoltunk, hiszen neki rendkívül nehéz megfelelő, cukormentes szaloncukrot találni. Jelentem, ez is sikerült! És még hozzá milyen finom. :)

Erre a négy ízre csaptunk le végül:



Citromos-bazsalikomos (Auchan)

Nagyon meglepő ízkombináció, elsőre nem tűnt annyira jó ötletnek. Aztán megkóstoltam és beleszerettem. Isteni és mindig, minden kóstolásnál meglepődök rajta, hogy mennyire finom.
A marcipán lágyan körülöleli a krémet, aminek meglepően erős zamata van. Inkább a citrom dominál, a bazsalikom már akkor bontakozik ki, ha elkezdi rágni az ember lánya.
Ez a változat hatalmas sikert aratott egyébként a nem túl édességes férjemnél, aki viszont bármennyi bazsalikomos pesztót meg tud enni. Így nagyon tetszett neki, hogy talált egy olyan édességet, amelyben van bazsalikom.



Mézes-narancsos (Auchan)
Már-már klasszikus kombináció. A csoki és a narancs nagyon szeretik egymást és én is ízüket. A narancs jól érződik, kellemes az aromája, nehéz abbahagyni a bontogatást.
Megjelenését tekintve nagyon hasonló az előbbihez: itt is a marcipán közepén csücsül a narancsos csokikrém. Ennek aromája még erősebb, már a csomagolás kibontásakor is érződik és még sokáig ott marad a szájban.
Ezt leginkább az egyébként narancsot nem evő gyermekem értékelte leginkább. Limitálnom is kellett a napi megehető szaloncukrok számát.



Szilvakrémmel töltött marcipán (Tesco)
Maga a tökély. A leges-leges-legnagyobb kedvencem. Szilvakrém+marcipán csokiba mártva. Hmmm. A szilvakrémet itt is körülveszi a marcipán, de ez inkább egy lekvárszerű krém, tiszta gyümölcsös. Ennek megfelelően az íze is nagyon intenzív, kicsit emlékeztet a jó fajta szilvásgombócokra.
Ha tehetném, az egész csomagot megtartanám magamnak, annyira finom. És ráadásul pont ennek lila a színe (azt pedig mindenki tudja, hogy a lila a kedvenc színem).



Mandulás-csokoládés szaloncukor édesítőszerekkel (Tesco)
Nem vagyok nagy rajongója az édesítő szereknek, és én például ezen is átérzem azt a jellegzetes, hideg ízt, amit az eritrit jelent. Ettől függetlenül a szaloncukor finom, bár cukorbetegek ezt is csak mértékkel, egy-két szemet fogyasztva ehetik. A szénhidráttartalma 2/3-a a simáénak, de még így sem nulla.
Az idősebb családtagjaink már évek óta küzdenek azzal, hogy nincs ilyen típusú szaloncukor. Most viszont igen elégedetten nyugtázták, hogy végre ők is bevállalhatnak egy-két szemet.
A csokikrém ennél a szaloncukornál egyébként fantasztikus! Az a lágy, krémes, olvadós állag nagyon el lett találva!

Ami még nagyon tetszik ezekben a szaloncukrokban, hogy nagyon szép, letisztult és nosztalgikus a csomagolásuk. Mint annó a nagyinál: színes fémfólia és fehér, végein bevagdosott papír borítja a kis finomságokat. Bevallom a műanyag csomagolású szaloncukrokat nem szívesen bontogatom, bármennyire is finom a belsejük.
Egy nagy gondom van, hogy a csomagolás a beltartalom színéhez illik, így a narancsos narancsszínű, a szilvás meg értelem szerűen lila. Így nehéz lesz felpakolni a piros-arany dekorációjú fánkra. Legfeljebb majd egy tálban az asztal közepére rakom... ha egyáltalán marad belőle és nem fogy el a következő két hétben. Lehet, hogy gyorsan el kellene dugnom, mielőtt felfaljuk az egész készletet?

Kókuszos keksz fehércsokival

Keksz nagyhatalom vagyok. Ha valamit igazán jól tudok csinálni, akkor az a keksz. A gyerekek egyszerűen imádják, bármennyit süthetnék, akkor is elfogyna. Ez a változat is isteni lett, és csodás, édes kókuszillatban úszott tőle az egész lakás.



Ráadásul ez az az igazi keksz, kicsit ropogós, kicsit morzsálódós és pont tea vagy habos kakaó mellé találták ki.

Hozzávalók: 1 tojás, 100 g porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 100 g vaj, 150 g liszt, fél kiskanál sütőpor, 100 g kókusz reszelék, 100 g fehércsoki.

Elkészítése: Először a fehércsokit vágom apró, olyan fél centis kockákra.

A lisztet, cukrot, sütőport és kókuszt egy keverőtálba szórom és addig morzsolgatom a hideg vajjal, amíg olyan durva, morzsás, nedves homok jellegű nem lesz. Ekkor adom hozzá az egész, villával felvert tojást. Ezt már jól összegyúrom kézzel. Végül a fehércsoki darabokat is beledolgozom.

A nyers tészta állaga nedves, ragacsos, de azért gyúrható lesz. Lapos, kb. 3 centi átmérőjű korongokat formázok belőle. Egy kicsit távolabb rakom őket egymástól a sütőpapíros tepsire, mert sütés közben megnőnek.

Kb. 15 perc alatt meg is sülnek a 180 fokos sütőben. Ha kihűltek, szuper, ropogós állaguk lesz, de egyet-kettőt még forrón kötelező megennni :)

Trattoria Toscana

Vasárnapi ebéd ideális helyszíneként az ember nem feltétlenül egy olasz éttermet képzel el. Ma valahogy mégis ott kötöttünk ki és egyáltalán nem bántuk. A gyerekeknek tetszett a pizza, amit természetesen meg lehetett lesni a fatüzelésű kemencébe. Sőt, ha akarták volna, akkor saját maguk is részt vehettek volna a készítésükben.
A Trattoria Toscana ugyanis vasárnap igazán gyerekbarát hellyé alakul: van bohóc néni, a már említett pizzázás és nagyon kedves pincérek. Akik szó nélkül hozták a papírt a rajzoláshoz, a plusz parmezánt és az extra adag pizzakenyeret. Nem véletlen, hogy elég sok gyerek volt rajtunk kívül is az étteremben.

Úgy 10 évvel ez előtt, első ránézésre nem nagyon fogott meg minket ez a hely. Talán még annyira nem érettük a pizzán túli olasz ételek világát. A tészta akkoriban nekünk túl al dente volt, vagyis élvezhetetlen. Azóta ettünk már itt-ott egysmást, így egészen másként kanalazom például a kenyérrel sűrített, bazsalikomos, enyhén csípős paradicsomlevest. Ez a mesésen sűrű, nagyon paradicsomos leves nekem igazán kényeztető finomság, amikor kint szemerkél a szürke novemberi eső. Vegytiszta, sűrített nyár a tányéron.


 
A minestrone inkább a téli vonalat követi, hiszen kelkáposztával meg krumplival dúsították.

Bár az olaszok képesek végigenni az előétel-tészta-húsétel sorozatot, nekünk már egy rizottó is bőségesen elég ahhoz, hogy eltelve álljunk fel az asztaltól. Tehát a leves után egyrészt tenger gyümölcsei rizottó következett, erős tenger illattal és a fehérbor még erősebb aromájával.

Amit én választottam még jobb ötlet volt: olajban kisütött, bundázott tengeri herkentyűk. Tintahal karikák, rákok és bébi polipok sorakoztak vékony csíkokra vágott ropogósra sütött cukkínivel. Meglepő módon a legfinomabb a zsenge tintahal karika lett, bár a kisebbik gyermek nagy kalandvággyal felvértezve megette két polipocska csápjait is.



És ekkor már eléggé jól éreztük magunkat, de még egy adag tiramisu valahogy csak került az asztalra. Azt kell mondanom, hogy ez is tökéletes lett. Friss és lágy, szinte elröppen. A babapiskóta végre csak jelzés értékű, a főszereplő a tojásos mascarpone krém és a kesernyés kakaó a tetején.

Ilyen ételsor után mindjárt könnyebb kilépni a szürkére pingált Duna-partra.

Ui: a tíz év alatt azért jártam már errefelé, péládul 2011-ben már eléggé tetszett ez a hely nekem. Akkor a húsokkal varázsoltak el, de azt ma inkább tenger gyümölcseire váltottuk.

A legjobb hotdog Budapesten

Megtaláltam a legjobb hotdogot a városban! Ez a vadiúj bicilis hotdogos az Alleeval szemben álldogál, érdemes átmenni a zebrán a templomhoz.



  És feltétlenül a sült hagymásat kérjétek!

Napi mosoly

avagy miért jó lakóparkban lakni: A szomszédasszonynak elromlott a tűzhelye rajta a félkész székely káposztával. Úgyhogy megengedtem neki, hogy nálam fejezze be.
Így ma isteni finomságos székely káposztát vacsoráztam, és még én voltam jó fej

Napi mosoly

A szokásos útvonalaimon kívül esik, de nagyon jó érzéssel távoztam a Cziniel cukrászdából

 
És még Angry Birds alakú marcipánfigurák is voltak - a gyerekeknek.
 

Napi mosoly

Nagyon-nagyon-nagyon csokis Blackout süti a Porcukorban. Ez már nagyon kijárt nekem.