Ötös a Cafe Five-nak

2015 május 5-én, délután 5 órakor megkóstoltam 5 kávét. A kávék zseniálisak voltak, de ez a számzsonglőrködés sem mentett meg attól, hogy álmatlanul töltsem az éjszakát.


 
A Cafe Five mostantól a high tech kávé otthona. Eddig a szuper hamburgerről ismert helyre beköszöntött a kávés űrkorszak. A Sanremo kávéfőző olyasmiket tud, amiről korábban még nem is hallottam: elő meg utó áztatja a kávét főzés közben. Ezen kívül számítógéppel programozható előre a víz hőfoka, amit a páratartalomnak és külső hőmérsékletnek megfelelően újra és újra állítanak. Őrület. Egy kávéfőző lassan okosabb lesz, mint ... (Ö, izé, senkit sem szeretnék megsérteni.)

Ez mind szép és jó, de azért a lényeg mégiscsak a végeredmény. Kóstolónak egy hidegen, fúziós eljárással, magyarul áztatott és nem főzött kávét kaptunk. Nekem ez ízlett a legjobban, mert valahogy egészen más hangok jöttek így elő a szemekből, mint amit már megszoktam. Ezt a finomságot egyébként csak játéknak szánták a megnyitóra, nem lesz az állandó kínálat része. Én viszont kedvet kaptam az itthoni kísérletezésre. Erről majd mesélek :)



A Cafe Five kétféle kávé vonallal dolgozik. Ha legközelebb megkérdezik tőletek, hogy sötét vagy világos pörkölésű kávét kértek, ne érjen benneteket felkészületlenül az ügy. Most a világos pörkölés a menő egyébként, amit ide a Red Baggies szállít. Naná, hogy ültetvényszelektált és mindenféle egyéb jó elmondható róla.
Ezek a kávék extra gyümölcsösek, citrusosak. Nekem egyébként nem a szívem csücske ez a pörkölés, főleg mert szerintem ehhez a fajtához nem illik a tej, csak önmagában jön ki az íze.

A sötét pörkölésű kávék a Lamborghini cégtől érkeznek, ezek amolyan "olaszos" jellegűek. Szerintem egy picit jobb ezekből a tejeskávét, kapucsínót előállítani, de ez csak a saját ízlésem, nem szakértői vélemény.

A szakértelem, a rendkívüli gondossággal válogatott kávészemek és a csili-vili kávégép ellenére az árak egészen a földön járnak. A ristretto és az espresso 370, a cappuccino 470 forintba kerül. Szóval, ha a mostanában erősen feltúrt Bécsi út - Szépvölgyi út környékén jártok, mindenképpen térjetek be egy szuperszónikus kávéra!

Így utazunk mi: városnézős túrák

Mielőtt nekikezdenék a toszkán kalandoknak, gondoltam elmesélem, hogy hogyan utazunk, ugyanis a FB-n több ilyen kérdés is felmerült.

Az biztos, hogy ez így nem mindenkinél működik. De nálunk igen. Sőt, nem is nagyon tudunk másképpen utazni. És úgy tűnik, hogy a 18 együtt töltött évünk alatt csak kiderült, hogyan kell úgy pakolni, foglalni, repülni és autózni, hogy nem hiszti legyen a vége.
Ó igen, néha veszekszünk. Általában két oka van: vagy eltévedünk és ő inkább a GPS-re támaszkodik, míg én az embereket kérdezném az irányról. Vagy annyira éhesek vagyunk, hogy egymásnak esünk :) Ez utóbbit egyszerűbb orvosolni.



Két dolgot szoktunk lefixálni:

A repülőjegy, ha kell. Ezt igyekszünk megvenni, amint tudjuk, hogy mikor hova megyünk.

Szállás.
Amióta van ez a Booking.com dolog, külföldre mindig így foglalunk. Korábban soha ennyi infó nem állt rendelkezésre egyetlen szállásról sem. Amikor 10 éve Párizsba meg Barcelonába mentünk, akkor vaskos Neckerman katalógusokban böktünk rá a megfelelőnek hangzó, és árba beleférő szállásokra. Így sem lőttünk mellé, de azért a többszáz vélemény elolvasása sokat segítehet a választásban.
Ami először megvan az a dátum: tól-ig.
A helyszín (körülbelül). Szerintem itt nem szabad nagyon szigorúnak lenni, mert sokkal több izgalmas helyet találhat az ember egy kicsit nagyobb merítésből. Most pl. csak annyit írtunk be, hogy Toszkána.
Az árkategória - max. árakkal, amennyit még adnánk a szállásért.

Persze még így is jön pár tucat találat. Én innentől az érzéseimre hagyatkozom. Nézegetem a képeket és próbálom kitalálni, hogy hogyan fogom érezni magam az adott helyen. Általában még sokkal jobb, mint amire számítok :)

Ezen kívül mi semmi mást nem döntünk el előre. Odamegyünk, autóval, repülővel, ahogy éppen megfelelő. Úgy tapasztalom, hogy az autó csodás szabadságot ad, de én pl. nem merek vezetni idegen országokban. Vagy ugye Londonban nem sok értelme van autót bérelni, mert annyira jó a tömegközelekdés.

Általában van egy lista, hogy mit lenne jó megnézni. Londonban a Sherlock múzeum, Toszkánában Cortona, Bercelonában a híres piac, Isztambulban a bazár, Nápoly környékén Pompei volt a kötelező kör. Ezeket a listákat mi sohasem az utikönyvek alapján állítjuk össze, hanem az olvasmányaink, filmek alapján.
Bevallom, a híres, látványos, turistás múzeumokat és templomokat általában kihagyjuk, mert olyan sorok állnak, hogy őrület. Aztán ha véletlenül mégis be tudunk menni, akkor az jó.

Mi leginkább sétálni szeretünk. Reggel felkelünk és kitaláljuk, hogy aznap hova, merre. Kiszagolunk a levegőbe, hogy mégis milyen idő lesz, kényelmes cipő fel, aztán hajrá. És ha éppen zuhog az eső, akkor uram bocsá maradunk a szállodában végigolvasgatni egy délelőttöt, vagy ha van medence, szauna, akkor ott ejtőzni.

Úgy érzem, azzal, hogy csak úgy csatangolunk, egészen más az élmény, amit hazahozunk, mintha egy idegenvezető után loholva évszámok és nevek tömkelegét próbálnánk feldolgozni. Fontos lenne tudnom, hogy melyik épületet melyik király építette és mikor? Nekem nem feltétlenül.

Meglesni, ahogy a helyiek élik az életüket az évszázados, nem ritkán évezredes épületek árnyékában? Ez már inkább érdekel. Beülni ide-oda fagyira, kávéra, nézelődni, tűnődni, figyelni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a városok történelme. Most is úgy mentem Firenzébe, hogy korábban minden létező regényt elolvastam, ami a Mediciek korában játszódott. Amikor az Egri csillagok elolvasása után még a szüleimmel elmentünk Isztambulba, végtelenül boldog voltam. Londonról meg egyszerűen annyit olvastam össze az elmúlt években, hogy az az 5 nap százszor is megtölthető lett volna.
Imádom így összekapcsolni a bennem lévő tudást a megélhető élményekkel, de ehhez nem kötelező kellék szerintem az utikönyv meg az idegenvezető.



Egyébként is a legnagyobb kalandokat és a legtöbbször elmesélt élményeket azok az események, helyek és pillanatok jelentik, amit egyáltalán nem terveztünk előre.
Úgy tapasztalom, hogy az ilyeneket nem a túristákkal zsúfolt helyszíneken lehet begyűteni, hanem egy kicsit arréb, pár utcával letérve a fő csapásról.

De mondom: ez nekünk így jó, így szabadon mászkálni, csatangolni. El tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nyújtana élvezetet.

Napi mosoly

A gyerek reggeli ultimátuma szerint választhattam, hogy vagy sütök mézeskalácsot (májusban) vagy nagy kegyesen még megengedte, hogy lehet kókuszgolyó is.

Szerinted melyiket választottam?



Én egyébként így csinálom, bár most több tej kellett bele, hogy összeálljon: http://agifoz.blogspot.hu/2012/07/nutellas-kokuszgolyo.html

Napi mosoly

A suliban anyák napi meglepetésül ilyen segítős kuponokat kaptunk a gyerekekről. Az enyémek között négyen azt írta, hogy főz nekem kávét.
Ez a gyerek tud rólam valamit. :)

 

Napi mosoly

Vaníliás eper-kompót házi joghurttal

 

Cupcake díszítés Pixie műhelyében


 
 
A Jépatojta van! blogot már jó ideje csodáltam. Mesés alkotások, hihetetlen színű és formavilágú alkotások kerülnek ki az írója Pixie keze alól. Egészen döbbenetes, hogy mi minden hozható létre marcipán vagy fondant, illetve egy kis ételfesték segítségével.
 
 

Persze itthon nem nagyon mertem ezzel kísérletezni, valahogy nem éreztem magamban az önbizalmat. Szülinapra is inkább megvettem a gyerekeknek a kész marcipán figurákat. De majd most!!!

Az történt ugyanis, hogy Pixie meghívott a műhelyébe, ahol meg is mutatta, hogyan lehet marcipán segítségével dekoratív és egyben ehető kis cupcake-eket, azaz csinosan feldíszített muffinokat csinálni.
 

 

Mivel a kettes számú gyermekemmel karöltve műveltük a képen látható dolgokat, le kell szögeznem, ez az egész gyerekjáték! Persze úgy, ha van egy szakértő a háttérben, aki segít és irányít, illetve használhatja az ember lánya a pont megfelelő eszközöket is. (Apropó! Az hiszem el kellene mennem egy cukrász nagykerbe.)
 


 

Hogy honnan jött a tortadíszítés, mint ötlet - kérdezhetnénk Pixie-től. "Egy nap teljesen véletlenül a kezembe akadt egy fondant recept. Gondoltam kipróbálom, ám nem lett valami jó, így elkezdtem böngészni a neten, hátha találok használhatóbbat. Így aztán arra lettem figyelmes, hogy  Amerikában egész iparág épül a tortakészítésre és kiváló oktató videókat is fel lehet lelni a témában. Igyekeztem előbb elméletben kiművelni magam, majd nekiláttam az otthoni kísérletezésnek. " Nos, úgy tűnik, gyakorlat teszi a mestert!

Persze nem ártott az időközben hivatalosan is elismert cukrász végzettség. Így most már gyakorlatilag bármilyen témában rendelhetünk tortát, legyen az esküvő vagy szülinap, vicces évforduló vagy elborult céges parti. Szerintem nincs olyan forma, amit ebben a műhelyben nem tudnak megalkotni.  Nézzétek csakvégig a galériát!
 
 

Ha ti is kedvet kaptatok kipróbálni, milyen alakokat tudtok alkotni tortátokra, illetve akár tortából, akkor nézzetek szét Pixie tanfolyamai között!