Matróz, Balatonfüred



Balatonfüreden sétálgatva az esi helyet néztük ki magunknak. Egymás mellett sorakoznak már az új meg a felújított helyek, a blogok és a magazinok is a megújuló Balatont zengik és ennek mi nagyon-nagyon örülünk, hiszen úgy 10 éve vadásszuk korgó gyomorral az új kedvenceket.

A Matróz seafood-ot ígért, hát betértünk szombat este. Hely már nem volt túl sok, csak a kicsi lejtős részen elhelyezett sörpados asztaloknál, de sebaj.



Minden tengeri herkentyű és hal is elfogyott szombat estére, de steak még maradt. Végül is, borozgatáshoz az is jó lesz, fel már nem kelünk innen.

Kezdésnek megkóstoltuk a padlizsánkrémet meg sonkát. Mind a kettő erős kezdés, mondhatni mesés. A padlizsánkrém szuper krémes és erősen fokhagymás, de nekem ez nagyon tetszik.

A borlapot sem sikerült még újat nyomtatni a tavalyi helyett, így a pincérre támaszkodunk. Megengedőek vagyunk, mert jókat ajánl.

A többiek egytől egyig a bélszínre szavaznak, ki salátával, ki cukkinis lecsóval, ki grill zöldségekkel. Szép darab húsok, éppen csak megmutatva a hőnek, szóval kellően véresen és kellemes zöldséges kísérőkkel. Azért érződik, hogy ki a főszereplő.

Én kilógok a sorból a marha oldalasos szendvicsemmel, ami egy hatalmas baguette, jó mustáros, potyog ki belőle a saláta és a húst sem sajnálták. Felét sikerül eltüntetnem, mielőtt kipukkadok. Azért a húst kieszegettem belőle, nem lett volna szívem ott hagyni.

És persze azt sem bírjuk ki, hogy ne együnk valami édeset a végére. Az édesből végül savanyú lesz: 21. századi citromtorta. Ez egy elemei bontott citromos édességet takar. Van morzsa meg egy citromos lé, aminek funkciója számomra nem teljesen tisztázott. És a citromkrém, amit önmagában, nagykanállal, minden nap ennék. Tökéletes.

Aztán persze nem árt egy jó nagyon sétálgatni még a füredi sétányon, valahogy nem árt ledolgozni ezt a sok finomságot.

Jó hely ez, még jövünk vissza. Gyerekkel is lehet nyugodtan, semmi flancolást nem véltünk felfedezni. Jó ez a fesztelenség, ha ilyen minőséggel párosul és legközelebb remélem a tintahalról sem késünk le.
 

Cukkinis és babos lecsóféleség



Hát, mondjuk nincs pofám ezt így lecsónak kikiáltani, de viszont nagyon jó lett a végeredmény. Talán a kedvenc török gyorséttermem egytálételeihez tudnám leginkább hasonlítani. Ha másban nem, hogy ott is minden, de tényleg minden tetejére rászórnak egy marék petrezselyem levelet.

A lényege talán az, hogy nem főztem, hanem pirítottam a zöldségeket és hát adtam a fűszerezésnek is, rendesen.



Hozzávalók 2 adaghoz: 1 kisebb cukkini, 1 vöröshagyma, 1 fokhagyma, 1 piros és 1 zöld paprika, 1 nagyon nagy paradicsom, 1 babkonzerv, 1 csokor petrezselyem zöldje, 2 csipet oregánó, 1 csipet fahéj, kevéske fetasajt, 1 kanál olaj, só, bors.

Így készítettem:
Fontos, hogy minden előre össze legyen vagdosva, mert menet közben könnyen leég az egyik alapanyag, amíg a másikkal vagyok elfoglalva.
A hagymát, fokhagymát, cukkinit, paprikákat kis kockákra vágtam. A paradicsomot forró vízbe mártottam és a héját lehúztam. Nagyobb cikkekre vágtam.  

Mély serpenyőben felhevítettem az olajat (én finomított szőlőmag olajat használtam) és először a hagymát futtattam át rajta. Megsóztam.
Hozzáadtam a fokhagymát és a paprikát. Kevergettem és pirítottam. Ha nagyon meg akarna égni, akkor mindig löttyintek alá 1-2 evőkanálnyi (tehát nagyon pici) vizet és azt elfőzöm. Kb. 5 perc múlva beleszórtam a cukkinit is és a paradicsomot. A paradicsom szétfől és ad egy pici levet, szószosabbá teszi az ételt, de nem fog úszni, nem lehet tunkolni.
Ekkor adom hozzá a fűszereket és ha kell még sózom is.  
A legvégén az átöblített babot is hozzáadom és összemelegítem.

Tálaláskor rászórom a petrezselyem zöldjét és az elmorzsolt fetát. Nekem ez így pont elég, nem hiányzik hozzá semmi más, de ti természetesen ehettek hozzá akár rizst, bulgurt vagy lepénykenyeret is.

Nos, nevezhetem lecsónak vagy inkább ne?

 

Napi mosoly

Az élet szép: különösen Balatonfüreden egy szelet gesztenyés szelet mellett a Karolina kávéházban. :)

 

Napi mosoly

Bátran kijelenthetem, hogy a sült hús szaftját kenyérrel kitunkolni, úgy nagyjából a legjobb dolog a világon.