Az elmúlt napokban főzött ételeim egyikében sem volt hús. Tejtermék igen, a nélkül szerintem nem igazán tudnék meglenni, de hús nélkül nagyon is. Nem tagadom, hogy hétvégén rendes ebédek voltak, csirkehússal, harcsával. Csak éppen valahogy jól esik eltérni a húst-hússal és rizzsel-krumplival diétától. Azt is mondhatnám, hogy felfedeztem a zöldségek rejtett tartalékait. Velük is lehet ám varázsolni!
Éppen ezért szomorít el nagyon, hogy a házhozszállítós cégek a vegetáriánus étkezést úgy képzelik el, hogy rántottsajt meg spenót tükörtojással. Egyrészt dögunalom, másrészt még csak nem is egészséges.
Nehezítésként még télvége is van, sehol nem lelem a nyár és ősz lelkes gazdagságát, bujaságát. Hogy mi van most? Répa meg zeller, bab meg lencse, kel-, lila- meg sima káposzta. Esetleg brokkoli, karfiol meg kelbimbó. Hagymák minden mennyiségben. Persze a mélyhűtőből is lehet csemegézni. Így már nem is olyan nehéz, ugye?
Főleg, ha az ember előtt ott fekszik az asztalon egy francia magazin és minden oldalon csak úgy zúdulnak rá az ötletek. Szezonális hozzávalókkal. Na ilyenkor kell elkezdeni alkotni.
Zeller gratin
Mit használtam? 1 nagyobb zellergumót, 1 dl fehérbort, 1 dl tejszínt, 5 deka kékpenészes sajtot, 2 evőkanál durvára vágott diót, sót, borsot és szerecsendiót.
Hogyan készítettem el? A zellert meghámoztam, először szeletekre, majd hasábokra vágtam. A zöldséget a borban 10 percig pároltam, majd beleöntöttem egy előmelegített sütőtálba. Rálocsoltam a tejszínt, meghintettem az elmorzsolt sajttal és dióval, fűszereztem. Körülbelül 15 percig sütöttem a forró sütőben.
Ez igazi egyszemélyes adag, saját magam kényeztetésére. Sütöttem hozzá pár szem krumplit is, és nagyon-nagyon meglepődtem, amikor a 2-es számú gyermek bőszen ette. A zellert, nem a krumplit.
