Hideg levesek

Ha már a Porontynak nem kellett, akkor csak felteszem ide ezt az irományt.

Kánikula menü: leves levessel

A drága nagyikám egyetlen gyümölcslevest ismert: a liszttel és tejföllel sűrített meggylevest. Egyik nap megfőzte, másnap ettük, frizsider-hidegen. Tökéletes étel volt a forró napokra, egyetlen szépséghibája volt, hogy főzni kellett, aztán meg hűteni.

Én így nyáridőben rengeteg gyümölcslevest próbálok megetetni a gyermekeimmel. A nagyi meggylevesét például úgy utánozom, hogy a kimagozott meggyet joghurttal és némi párolt almával keverem össze, majd mézzel, őrölt fahéjjal, vaníliával, szegfűszeggel és reszelt citromhéjjal fűszerezem. Néha csak párolt almából készül a joghurtos leves, és akkor almalevesnek hívom.

A nyers gyümölcsökből igazán gazdag ilyenkor a választék, és szerintem nem érdemes megfőzni őket. Vagyis persze, csinálhatunk belőlük lekvárt meg kompótot, de azt inkább elteszem a téli, ínséges időkre. Ilyenkor pedig darabolok vagy turmixolok, tejszínnel vagy tejföllel sűrítek és bátran fűszerezek. Ha tudom, hogy nincs gyerek a láthatáron, akkor némi jófajta alkohollal is megdobom a leveseimet. Így készül a sherry-vel, gyömbérrel felturbózott, hideg sárgadinnye-leves, a csillagánizzsal elvarázsolt sárgabarack-krémleves vagy a vaníliával, francia cassis likőrrel ízesített bogyósgyümölcs-leves.

Ezek általában olyan finomak, hogy bátran az étkezés végére is hagyhatom őket, mert desszertnek is beillenének. Ha pedig olyan csúfságokra vetemedek, hogy főzés nélkül készíthető pudingporral is tovább fokozom a leveseim ízvilágát, a siker garantált. Mostanában az éttermek is felfedezték ezt maguknak és sok helyen láttam „görög” gyümölcslevesként feltüntetve a pudingporral és mindenféle gyümölccsel, így például görögdinnye kockákkal, ananásszal készülő finomságot.

A hideg és főzés nélkül készülő levesek nagy tudorai egyébként a déli népek. Ott van rögtön a híres andalúz gazpacho paradicsom, uborka, vöröshagyma, paprika, fokhagyma, száraz kenyér, olívaolaj, sherryecet, víz, só és bors tetszőleges arányú, pürésített, esetleg leszűrt keveréke. Tálaláskor pedig igen apróra kockázott hozzávalók kerülhetnek bele „levesbetétként”. Hasonlóan jó a fehérben pompázó, szintén a spanyol vidékekre jellemző ajo blanco, száraz kenyérből kiindulva, vízzel, sherryecettel, fokhagymával, mandulával, olívaolajjal. Hangulatunktól függően dúsíthatjuk szőlővel, sárgadinnyével, mazsolával is.

Hasonlóan mennyei hűsítő a bolgárok nyári kedvence a tarator, ami tulajdonképpen uborka, fokhagyma, kapor, joghurt, olívaolaj, víz és dió keverékéből állítható elő. A felfrissülés ez esetben is garantált.

Persze senki sem kényszerít, hogy ragaszkodjunk az eredetihez. Néha csak felbontok egy liter paradicsomlevet tartalmazó üveget, szórok bele egy halom zöldfűszert (bazsalikomot, mentát, petrezselymet és hasonlókat), aztán már iszom is. Ha ez így nem elég, akkor kerülhet bele mozzarellakocka, pár csepp olívaolaj vagy megpirított, száraz kenyérkockák. A legjobb az egészben, a variációk száma legalább annyi, ahány forró nap jut a nyárra.