Soupe au potiron, chataignes et boudin noir

Ugye milyen jól hangzik franciául? Magyarul viszont ez sütőtökleves gesztenyével és véres hurkával. Így már kicsit meghökkentő, de engem ugyan nem tántorított el.

A Cuisine et Vins de France a kedvenc főzős magazinom. Francia. Nem mondhatnám, hogy beszélek franciául, de a konyhanyelvet értem, főleg mert a fotók alapján nem is nehéz beazonosítani a hozzávalókat.

Kétség kívül ez az egyik legjobb gasztro-lap, ha ezt lapozgatom a Good Food és társai csak halvány utánzatnak tűnnek és szinte látom az angol meg amerikai szerkesztők erőlködéstől kipirosodott arcát, hogy megteremtsék saját konyhai kultúrájukat. Miért van az, hogy a franciáknak ez olyan könnyedén, erőlködés nélkül megy? Hogy lehet az, hogy még a vaskos, parasztos receptjeik is olyan elegánsnak hatnak? Hogyan tudnak úgy beszélni az ételről, borról és konyháról, hogy az ámulatba ejt és elvarázsol, ugyanakkor sohasem unalmas és ismétlés-szagú?

Ennyi álmélkodás és ájult csodálat után jöjjön a recept.

Sütőtökleves gesztenyével és véres hurkával

Mi került a 4 személyes adagba? 300 g sütőtök, 1 kis fej hagyma, 1 zellergumó (eredetileg halványító zeller), 2 dl tejszín, 1 kisebb, kb. 15 dekás véreshurka, 10 dkg szemes, főtt, pucolt gesztenye, só, bors, szerecsendió.

Hogyan készült? A sütőtököt, hagymát, zellert megpucoltam, nagyobb darabokra vágtam és bő, sós vízben puhára főztem. Leszűrtem, a levét felfogtam, a zellert kivettem. A hagymát és a sütőtököt turmixoltam, hozzáadtam a tejszínt és annyi főzővizet, hogy kanalazható állagú legyen. A levest fűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval.

A véreshurkát felszeleteltem, a gesztenyeszemeket félbe vágtam és mindenkettőt száraz serpenyőben megpirítottam. A tányérokra szedtem ezt a két "levesbetétet", majd köré öntöttem a sütőtök levest. Úgy szép, ha nem maszatolódik össze, mielőtt beremerítjük a kanalat.

Meglepő íze van, édes is meg sós is, de nagyon működőképes.