Hogy tovább borzoljam a kedélyeket... akármilyen hihetetlen is, én még nyers húst is eszek. A hajszálvékony carpaccio az olaszok játéktere, de a tatárbiftek gyerekkorom óta elkísér, mint ünnepi étek.
A bélszínnek meg kell adni a tiszteletet, nemcsak azért mert drága, hanem mert ezt aztán tényleg nem eszik mindennap az ember. Érdekes módon, mi a drágámmal inkább akkor eszünk ilyesmit, ha csak ketten vagyunk és általában semmi különös okunk nincs rá, egyszerűen csak így tudjuk kiélvezni a pillanatot. Nagy tömegre, tizenöt fős vendégseregre bélszínt sütni nem is egyszerű, persze a tatárbifteket meg lehet csinálni.
A dolog apropója még, hogy felhívnám a figyelmét azoknak a szigetszentmiklósi Rozmárra, akik még nem ismerik. Nem túl sűrűn fordul elő velem, hogy hétköznap arrafelé járjak, főleg gyerek nélkül a hátsó ülésen. Ilyenkor mindig egy óriási dobozzal távozok, ami aztán hónapok alatt tűnik el a fagyasztóból. Tegnap viszont mondta a kedves hölgy, hogy van friss bélszín is, nemcsak az akciós fagyasztott. Úgyhogy ebből is került a dobozba.
Bár a rozmár főleg a tengeri herkentyűk révén vált ismertté, minden évben újra és újra meglepnek a választékuk bővülésével. Borjúpofa, igaz Belgiumból. A vadakat viszont szinte kizárólag Magyarhonban lövik és saját maguk darabolják, dolgozzák fel. Magyar vaddisznót a magyar asztalra - mondhatnám. De térjünk vissza erre a szépséges marhára.
Tatárbiftek 2 személyre, mindenféle titkos hozzávalókkal
Egy 30 dekás darabot, a bélszín elvékonyodó végeit felkockáztam, majd az aprítógéppel pépesre daráltam. Adtam hozzá mustárt, ketchupot, sót, borsot, konyakot, darált savanyú uborkát, hagymát, fokhagymát. Vajas pirítóssal ettük.
Bélszín fehérboros-mustáros zöldbors mártással
A húst elég vékonyra szeleteltem, olyan 2 centisre. Az éttermekben általában ennél sokkal vastagabbra hagyják, de én szeretem, ha egy kicsit mégis megsül, nem csorran ki a vér, hanem csak az a rózsaszín húslé.
Egy serpenyőben vajat és olajat forrósítottam. A húst, mindkét oldalon csak 1-2 percig sütöttem. Így kívülről kap egy kis kérget, de még puha, szaftos marad. A húst kiszedtem egy tányérra- pihentettem. A serpenyőbe löttyintettem egy kis fehérbort, beleszórtam némi sós lében eltett zöldborsot és egy kiskanál mustárt. Ezt összeforraltam, a húsra öntöttem.
Nem készítettem hozzá köretet, egyszerűen ropogós héjú kenyérrel tunkoltuk a levét.
Lehet, hogy meglepő, hogy fehérbort használtam, de ezekhez az ízekhez tökéletesen illet a csobánci Villa Tolnay - a drágám új felfedezettjének - rajnai rizlingje. Ez egy komoly, olajos bor, aminek még a kétnapos nyitvatartás sem ártott meg. Lehet, hogy én is rajnai rajongó leszek szépen lassan?
Egy 30 dekás darabot, a bélszín elvékonyodó végeit felkockáztam, majd az aprítógéppel pépesre daráltam. Adtam hozzá mustárt, ketchupot, sót, borsot, konyakot, darált savanyú uborkát, hagymát, fokhagymát. Vajas pirítóssal ettük.
Bélszín fehérboros-mustáros zöldbors mártással
A húst elég vékonyra szeleteltem, olyan 2 centisre. Az éttermekben általában ennél sokkal vastagabbra hagyják, de én szeretem, ha egy kicsit mégis megsül, nem csorran ki a vér, hanem csak az a rózsaszín húslé.
Egy serpenyőben vajat és olajat forrósítottam. A húst, mindkét oldalon csak 1-2 percig sütöttem. Így kívülről kap egy kis kérget, de még puha, szaftos marad. A húst kiszedtem egy tányérra- pihentettem. A serpenyőbe löttyintettem egy kis fehérbort, beleszórtam némi sós lében eltett zöldborsot és egy kiskanál mustárt. Ezt összeforraltam, a húsra öntöttem.
Nem készítettem hozzá köretet, egyszerűen ropogós héjú kenyérrel tunkoltuk a levét.
Lehet, hogy meglepő, hogy fehérbort használtam, de ezekhez az ízekhez tökéletesen illet a csobánci Villa Tolnay - a drágám új felfedezettjének - rajnai rizlingje. Ez egy komoly, olajos bor, aminek még a kétnapos nyitvatartás sem ártott meg. Lehet, hogy én is rajnai rajongó leszek szépen lassan?
5 megjegyzés:
Amikor megláttam ezt a posztot, és még nem olvastam egy sort sem belőle, azt gondoltam, hogy, húha, Ági nyitogatja azt a bizonyos pofonos ládát!:)))
És azt is gondoltam, hú, de jól teszi!:)))
A tatárbeefsteakbe nem szoktál tojássárgáját tenni? Tetszik a darált savanyú uborka ötlete, egyszer kipróbálom.
Nagyon szeretem a bélszínt, de véresen én sem tudom megenni.
Szepyke, ;-)
Vesta, a tojássárgája valahogy nem hiányzott, nem tudom miért, de masszív nyers tojás fóbiám alakkult ki az utóbbi időben.
Az nekem is van :)
De a tatárbifsztek esetén észrevétlenül eltűnik a nyers hús fóbiámmal együtt :)
Én is imádom a tatárbifszteket, csak kicsit másképp készítem, tojás sárgájával, fokhagymával, sóval, borssal, kis mustárral és kevés finomra vágott lilahagymával. Az egyik kedvencem.
De én az angolosra sült húsokat is szeretem. A carpacciot is.
Azt hiszem, nem lennék jó vegának... :)
Megjegyzés küldése