Egy jó kis indiai

Hú, imádom a spenótot. Na, meg az indiai ízeket. Amikor elkészült ez az étel, arra gondoltam, jobb mint a Govindában, pedig ott eddig mindig azt éreztem, hogy ez tiszta India.

Volt alkalmam 2 hétig Bangalore vendégszeretetét élvezni. Valójában ez nekem 2 hét éhezést is jelentett, mert ott reggel-délben-este, szóval mindig erős, csípős ételeket esznek. Abból pedig egyszerűen sosem tudtam annyit enni, hogy jóllakjak. Viszont cserébe beleszerettem a fűszerek ízvilágába és a csicseriborsós ételekbe. Meg persze a színekbe, a vibráló kavalkádba. Olyan valószínűtlenül más világ az, folyton azt éreztem, hogy ez nem a valóság, hanem valami filben járok éppen, és annyira jól esik megidézni néha.

Ez a változat nem hagyományos recept alapján készült, hanem csak amolyan ötletszerűen, mi van éppen itthon alapon.

Kókusztejes spenót csicseriborsóval

Apróra vágtam 1 kis hagymát, 2 gerezd fokhagymát. Csöppnyi olajon kezdtem párolni, hozzáadtam úgy 25 dkg leveles spenótot, sóztam és felöntöttem 2 dl kókusztejjel. Félbe vágtam pár koktélparadicsomot és azt is beleszórtam. Amikor puha lett a spenót, kiszedtem felét. Ez lett a gyerekeké.

A saját változatomba belekevertem csipetnyi őrölt római köményt meg két csipet garam masalát. Végül még került bele fél doboz csicseriborsó konzerv.

Rizst is főztem hozzá, hogy táplálóbb legyen. Ha pedig egy kis fehérjével is szeretnénk feldobni, lehet hozzá sajtot reszelni, de ezúttal mi a tejmentes változatot részesítettük előnyben.

Sós clafoutis

Naszóval, egy nyárral ez előtt nem sikerült mély barátságot kötnöm a tejespitével. De még mindig annyian áradoznak róla, hogy nem hagyhattam veszendőbe a témát. Naná, hogy nem egy egyszerű gyümölcsöset, hanem rögtön egy kecskesajtos-paradicsomos változatot kellett kipróbálnom. Vacsora lett belőle, de még milyen vacsora! Hamarosan sorra kell kerülnie az édes verziónak is, ebben már biztos vagyok.

Clafoutis kecskesajttal és paradicsommal

Mi került a 2-3 személynek elegendő adagba? 2 tojás, 2 sárgája, 5 kanál liszt, 200 ml tejszín, 100 ml tej, 150 g friss kecskesajt, 10-12 szem apró paradicsom, só.
Hogyan készült? A tojásokat és a tejet robotgéppel elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet is és homogén, de folyékony masszává dolgoztam. Végül a kecskesajtot is belemorzsoltam. A keveréket szuflé formákba vagy egy nagy tűzálló tálba önthetjük. 190 fokos sütőben 30-35 percig sütöttem. A kisebb formában értelemszerűen gyorsabban átsül és több lesz a ropogós része, míg a nagyobb tálban remegősebb marad.

Szilvás lepény marcipánnal és mandulával

A Nagyi szilvás lepényének egyszerűen nem volt párja, azóta is minden nyáron vágyódom utána. Utánacsinálni eddig még sosem sikerült maradéktalanul, de a tegnapi változat már közelítette a saját mércém szerint tökéletest. A lényeg az, hogy minél több a szilva, annál finomabb az egész. Ha csak úgy éppen mutatóba van a gyümölcs, akkor élvezhetetlenül száraz lesz a végeredmény, így viszont szuper. Még az is evett belőle két szeletet, aki amúgy nem szereti a mandulát, se a marcipánt.

Szilvás lepény

Hozzávalók a dupla adaghoz: 700 g liszt, 1 tojás, 10 dkg vaj, 3,5 dl langyos tej, 1 cs. száraz élesztő, 1 evőkanál cukor, 1 kiskanál só. A tetejére: kb. 1 kg szilva, 20 dkg marcipán, 10 dkg szeletelt mandula, 2 dl tejszín, 1 kiskanál őrölt fahéj, 1 tojás.

Hogyan készült? A tészta hozzávalóit alaposan összedolgoztam, jól átgyúrtam. Vékonyra nyújtottam, amekkora a legnagyobb tepsibe elfér, a szélét kicsit visszahajtva peremet csináltam neki. Fél órát kelt, amíg kimagoztam és elfeleztem a szilvákat. A gyümölccsel szépen kiraktam a tésztát, mindegyik közepébe került egy körömnyi marcipán. Így sült kicsit több, mint fél órát. Ekkor ráöntöttem az elkevert tejszínt, fahéjat, tojást. Rászórtam a mandulát is. Még tovább sütöttem, talán 20 percet. A folyadék megdermedt, összekeveredett a szilva levével és istenien illatozott.

Gyors és könnyű, avagy főzz az egészségedért!

Trinitynél olvastam először, aztán meg Maxnál is. Lassan mozgalommá növi ki magát. Mármint, hogy harcoljunk a műkaják ellen. Hát, ööö, izé. Zavarba jöttem. Mert nem tudom teljes mellszélességgel felvállalni az ügyet.

Szörnyűséges módon én bizony veszek kész kaját, sőt gyorsétterembe is be-beteszem a lábam. Talán egy mentségem van, az általam vásárolt kész, félkész alapanyagok viszonylag kis mértékben tartalmaznak mű hozzávalókat, azaz állományjavítókat, íz fokozókat, stb. Mert én ide sorolom a virslit, a halrudacskát, a kész pudingot, a tejszínhabport is. Ezeket pedig időről időre az asztalukra engedem.

Amivel ki lehet engem kergetni a világból az a fixek, vegeták, ízvarázsok sokasága. Ezekkel sem alapvetően elvi szinten nem értek egyet, hanem az a legfőbb bajom, hogy iszonyatos az ízük. Elviselhetetlen, lenyelhetetlen és után órákig a számban, a torkomban, a szájpadlásomon marad. Ugyanez a bajom a cukorpótlókkal is.

A héten szorgalmasan felírtam, hogy miket ettünk, az ebédeket, vacsorákat. Ahogy elnézem a listát, talán mégis vállalható. A legtöbb kaja sajátossága, hogy 20 perc - fél óra alatt készültek, miután vagy mielőtt meglátogattuk a játszóteret. Ahol nem írtam vacsorát, ott szendvicset ettünk.

Hétfő: maradék báránysült, kuszkusz, kovászos uborka

Kedd: rizses lecsó

Szerda: sárfánnyal, fehérborral párolt pulykacomb filé, krumplipüré, görög saláta

Vacsorára tonhalas melegszendvics

Csütörtök: lisztbe forgatott, naphal szeletek, polenta, almás-paradicsomos saláta

Vacsorára: paradicsomos, kecskesajtos tejespite

Péntek: tészta brokkolival, csirkemell kockákkal, füstölt sajttal

Szombat: sárgabarack krémleves, sonkakrokett, spanyolos, lecsós tészta

Vasárnap: vendégségben.

Ahogy elnézem a menüt, sehol egy fix, semmi műkaja, mindent saját kezűleg állítottam elő, porok nélkül. Kicsit kevés a leves meg a főzelék, de cserébe rengeteg nyers zöldséget ettünk meg saláta formájában.

Érdeklődés esetén a továbbiakban is feljegyzem, miket is eszünk, nap, mint nap. Ha lehet, akkor porok nélkül. És csak halkan vallom be, hogy épp most kanalaztam be egy nagy adag csokimussz (mousse) porból készült habot.

Porból lettem, porból vagyok

Tudja kedveském, én már elmúltam nyolcvan is. Aztán még mindig itt vagyok. Lassan, egyre lassabban, de vagyok. Nem mennek a cipők. Mondom is a patikus Jutkának, hogy adjon már valamit erre, hogy nem mennek a cipők. Mondja ő, hogy vegyek új cipőt, hát vettem, egy olyan szép bézseset, lyukacsos orrút. De az se ment, hiába szép. Persze hova is mennék, vén létemre. Csak a temető meg a templom, oda még valahogy eljutok, ha kell, hát taxival.

Szóval nekem már a sarki boltig elmenni se könnyű, cipekedni meg pláne nem. Főzni meg aztán sose szerettem, amióta így vagyok, egyedül, eszembe se jut. Az evés se. Olyan felesleges dolog ez. Hiába eszik az ember, újra meg újra megéhezik. Ráadásul még mosogatni is kell.

Szóval ha engem kérdez bárki is, egy-egy szendvics nekem tökéletesen megfelel. Ha a híres amerikaiak ezt eszik, miért ne ehetném én is? Csak az a baj az amerikaiakkal, hogy minden rosszat átveszünk tőlük, azt a buta meztelenkedős divatot meg az öldöklős filmeket. Bezzeg a rendőröknek nincs olyan hatalma nálunk, mint ott. Ott szó nélkül lelövik a betörőket, itt meg még bocsánatot is kérnek tőlük.

Néha főzök is, levest. A kedvencem a dörgicsei csibeleves, jó sok tészta van a csomagban. Olyan egyszerű, csak beleöntöm a forró vízbe és már ehetem is. Manapság már sokféle zacskós leves van, de mindig visszatérek ehhez. A májgombócos például egyáltalán nem tetszik. Kicsik benne a gombócok, nem is hasonlítanak arra, amit még anyám csinált.

Hát, más világ volt az, neki eszébe se jutott volna az ilyen por dolog, de hát ő nyolc embert etetett minden nap, kopasztottam én is vele a csirkét. Gyűlöltem és örülök, hogy ma már nem kell ilyesmit csinálnom. Örülök, hogy ma már ilyen egyszerű lett minden. Még mobiltelefonom is van ám! A kis dédunokám mutatta meg, hogy kell használni, azon szoktunk beszélni, mert a fiamék nem itt laknak ám, hanem a svédeknél. Csak az a baj, sokszor elfelejtem feltölteni. A legjobb, ha mindig be van dugva az áramba, így nem felejtem el.

A kis dédunokám csuda egy pók, mind a ketten imádjuk a gumicukorkát. Van egy olyan habosabb fajta, amit könnyű elrágni. Szép rózsaszín és mindenféle gyümölcs alakúra van formázva. Ott náluk is lehet kapni, de most már nálunk is a nagy közértben a város szélén. Néha hozatok az ismerősökkel pár csomaggal. Csak az a baj, hogy a kamrában nagyon járnak az egerek és a gumicukor nagyon gyorsan fogy. Nem kell megijedni, az olyan nagy egerekről beszélek, mint amilyen én is vagyok.

Ha meg sült húst akarok, akkor rendelek egy fél adagot a kifőzdéből. Kihozzák házhoz. Na abból a fél adagból két ebédem is megvan. A francia salátájukat is nagyon szeretem. A műanyag dobozt meg még mosogatni se kell, csak kidobom a szemétbe. Nagyon praktikus, nem?

És most, hogy ilyen jól elbeszélgettünk, elárulom, hogy mi a kedvenc csemegém. A Gála pudingpor. Ismeri? Hát az csuda találmány! Csak összekeverem a tejjel és olyan, de olyan finom! Amikor jönnek a barátnőim a szokásos kis csevelyre, mindig azt csinálok. Ők is nagyon szeretik, főleg ha még tejszínhab is van a tetején.

A keksztorták hercegnője a Fekete-erdőből

Rákaptam a sütés nélkül készíthető keksztortákra. A legtöbb annyira egyszerű, hogy meg se írom: vajas keksz alap, gyümölcs meg mascarpone vagy tejszínhab. De ez a mostani valami egészen fantasztikus lett, úgyhogy elmesélem.

Az ötletet a Szamos cukrászdában evett torta adta, úgy tűnt, hogy a piskótát csokival összetapasztott kekszből csinálták. Kipróbáltam itthon és nagyon működött a dolog. Az arányok, ahogy először csináltam, egy kicsit kemény, vághatatlan alapot eredményeztek, legközelebb több lesz a keksz és kevesebb a csoki. Az íze viszont, így is nagyon komoly.

Fekete-erdő keksztorta

Az alaphoz: 15 deka keksz, 15 deka keserűcsoki. A kekszet ledaráltam, a csokit megolvasztottam és összedolgoztam őket. Egy formába simítottam és a hűtőbe tettem.

Rá került 10 deka darabos, kakaós meggylekvár, szépen elsimogatva, eligazgatva.

A tetejére pedig 2 zacskó tejszínhabport, 1 zacskó habfixet és 4,5 dl tejet vertem kemény habbá.

Mi ez?

Kíváncsi vagyok, kitaláljátok-e, miből készítettem ezt a levet? Nem narancs.

Mint azt végül Millie kitalálta, sárga húsú görögdinnyéről volt szó, de a rózsaszínnak is nagyon finom a leve ám.
Dolce Vita egy éve írt a dinnyekoktéljáról. Csak azt tudnám, hogy miért vártam egy évet a kipróbálásával. Most felhalmozódott egy nagyobb dinnye készlet, úgyhogy nekiestem. A darabokat - héj nélkül, de magostul - a turmixgépbe teszem, pürésítem, szűrőn átküldöm és már iszom is. Én még az ízesítéssel sem törődök, a dinnyének önmagában is fantasztikus az íze. Annyira jó a jegesen hideg, édes levet kortyolgatni, százszor finomabb bármilyen dobozos üdítőnél.

Tavaly elmélkedtem egy kicsit a dinnyéről és annak lényegéről.

Zöldséges crumble

Ki mondta, hogy a vajas morzsával csak a gyümölcsöket lehet beborítani. Az új Cuisine et Vins adta az ötletet, amit persze magam ízlésére és az éppen fellelhető hozzávalókra alakítottam.

Cukkinis és aszalt paradicsomos crumble kecskesajttal

Mi került a 4 személyes adagba? 3-4 cukkini, 50 g kecskesajt, 2 evőkanálnyi felaprított, aszalt paradicsom. A tetejére: 200 g liszt, 100 g vaj, csipet só, 1 tojás.

Hogyan készült? A cikkinit meghámoztam és felkockáztam. Sütőtálba tettem, negyed órán keresztül magában pároltam a 180 fokos sütőben. Közben összemorzsoltam a tészta hozzávalóit, a félig sült cukkinihez kevertem a sajtot és az aszalt paradicsomot. A tetejére morzsoltam a tésztát és még 20 percig sütöttem.

Köretnek vagy vega főételnek egyaránt megfelelő kompozíció, már feltéve, ha valaki szereti a kecskesajt erős ízét, mert alapvetően ez dominál benne.

Bátor leves

Még egy igencsak bátor leves-kreálmány, szintén a nagy Martha ötlete alapján. Az amerikaiak minden hideg leves legazpachoznak, de mi tudjuk, hogy ez távolról sem az. Ez egy hideg leves, vagy inkább talán koktél, amit édes-sós-savanyú összetevői és meglepő párosításai varázsolnak különlegessé. És természetesen hidegen jó, akár jégkockával is.

Az összetevők között gyümölcsök és zöldségek egyaránt fellelhetőek. Ízlés szerinti mennyisében kerül bele görögdinnye, kaliforniai piros paprika, uborka, újhagyma. Mind-mind apróra kockázva. Az ízhatás fokozható menta és petrezselyem levelek metélésével és a többi hozzávalóhoz adásával. Az összevagdalt cuccos poharakba vagy tálkákba kerül, csorog rá egy kis citromlé, (sherry)ecet, pár csipet só. Végül az egészet felöntöm feketeribizli-lével, illetve egy kis vízzel, jéggel higítom, ha túl töménynek találtatik.

Paradicsom-sárgadinnye leves

Martha Stewart többször megihlet mostanában, bár nem szó szerint követtem a receptjét, a lényeg azt hiszem átjött. Nem mondhatnám, hogy ez egy hétköznapi leves lenne, mert sem az elkészítése, sem pedig az ízvilága nem mutat rokonságot semmivel, amit eddig túl gyakran kóstoltam volna.
Ez az áttetsző lé, a leves lényege viszont olyan, hogy arra igazából nincsenek szavak.

Mi került a 2 személyes adagba? fél sárgadinnye, 3 nagyobb paradicsom meg 3-4 darab apró paradicsom, néhány bazsalikom levél, só.

Hogyan készült? A sárgadinnyéből az erre alkalmas szerszámmal kiszedtem a gömböc alakot öltő húsát. Pár darabot félretettem a tálaláshoz. A paradicsommal és néhány levél bazsalikommal együtt leturmixoltam, textil pelusba öntöttem és fellógattam, hogy csöpögjön-csurogjon. 2 óra nagyjából elég neki.
A tányérba tettem pár szem negyedbe vágott koktélparadicsomot, néhány falatka sárgadinnyét és bazsalikom foszlányokat. Ráöntöttem a levet és sóztam.

A férjem hümmögve megette, mással meg igazából megkóstoltatni sem mertem. Bevallom nekem is főleg a lé része ízlett, sajnos a felhasznált dinnye elég rossz ízű volt, kicsit éretlen. Milyen lehet, ha egy tényleg ütős dinnyét sikerül beszerezni?

Zöldséges lepény

Ha úgy tetszik pizza, ha úgy tetszik kenyérlángos. Minden esetre én imádom. Viszonylag kevés feléttel, ezúttal még a paradicsomszószt is lespóroltam róla. Mégis ízletes, mert már önmagában a tésztája is isteni. És végeredményben annyira egyszerű, pár éve még nem is hittem volna, hogy majd egyszer ilyeneket gyártok szakmányban.

Mi került a 6 szeletes adagba? 500 g liszt, fél tasak száraz élesztő, 2 dl langyos víz, 1 kiskanál cukor, 1 kiskanál só, 3 kanál olívaolaj. Feltétként ezúttal vékonyra szelt cukkini, felkarikázott paradicsom, hajszálvékony spanyol sonka, reszelt parmezán.

Hogyan készült? Az élesztőt elkevertem a cukros vízben, majd az összes hozzávalót jó alaposan elkevertem, kicsit megdögönyöztem. 1 órát kelt, aztán lisztes kézzel nyújtottam, húzogattam a tepsi formájára. Rápakoltam a feltétet, ment a forró sütőbe úgy 30-35 percre.

A tészta ropogós, belül puha, a zöldségek olvadósra puhulnak, a sonka meg csipszesedik. Mmmmmm.

Cékla carpaccio

Egyszerűen csak azért, mert gyönyörű és mert a nyers cékla egyre jobban magával ragad. Az öntet pedig nemcsak ide illik, hanem szinte bármilyen salátára. Joanne Harris Francia piacából merítettem az ihletet.

A hosszúkás céklát meghámoztam és igyekeztem a tőlem telhető legvékonyabb szeletekre vágni.

Az öntethez mozsárba szórtam fél maréknyi diót, 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, fél marék petrezselyem zöldjét és jól megdolgoztam, először ütögettem, aztán paszíroztam. Végül hozzácsorgattam 1 evőkanál tökmagolajat (de persze dióolaj is jó lenne), amivel még egyszer alaposan megdolgoztam.

Grillezett laska

A Kelenföld Városközpont melletti piac nem egy nagy durranás. Igazából csak zöldségesek vannak, őstermelők nem igazán. Találkoztam viszont két fiatal nővel, akik saját termesztésű laskagombát árultak. Gyönyörű volt, hatalmas, friss és az erdei gombák árának töredéke a 450-550 forintos kilónkénti ár. Fél kilóból készítettem köretet.

A gombát megmostam, ha kellett nagyobb darabokra törtem. Megszórtam sóval, borssal, kakukkfűvel és egy kis olívaolajjal is meglocsoltam. A forró sütőbe toltam és addig sütöttem, amíg kicsit megpirult és meg is puhult.

Grillezett kukoricaleves

Sok-sok csöves, főtt kukoricát eszünk nyáron. Néha vacsora helyett is. Néha azért rászánom magam és akkor alkotok valamit a csöveken lévő szemekkel. Ez a leves fantasztikus, krémes, ízletes. Elkészítése a kelleténél csak egy fokkal macerásabb, de azt hiszem tulajdonképpen megéri.

Grillezett kukoricaleves

Mi került a 2 személyes adagba? 4 cső kukorica, 2 evőkanál olaj, 1 kis fej főzőhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 4 deci húsleves, 2 evőkanál tejföl.

Hogyan készült? A kukoricacsöveket a sütőben meggrilleztem, hogy színt és plusz ízt kapjanak. Nyílt tűzön persze még finomabb lett volna. A hagymát, fokhagymát apróra vágtam és olajon pirítani kezdtem. Hozzáadtam a csőről levágott kukoricaszemeket, felöntöttem a húslevessel és puhára főztem. Szűrőn átpaszíroztam és tálalánál a tálkába tettem a tejfölt.

Eredetileg hidegen kellene fogyasztani, de nekem langyos-melegen jobban ízlik.

Ui: A mentalevél csak díszítés.

Így kell csevapot csinálni

Apa szülinapi bulijára roston sültek készültek, többek között csevap/csevapcsicsa/csevapcsicsi is. Alaposan kikérdeztem a bácsit, aki sütögette a recept ügyében. A lényeg, hogy ne a legjobb húsból, hanem a kicsit zsírosabb részekből készüljön. Marha és disznó kerül bele felénk, de persze lehet benne birka is. Az arányok a 70:30 és az 50:50 között változnak a kétféle hús között, a szakács ízlésétől függően.

A húst előző nap felkockázzák és megszórják szódabikarbónával, majd így hagyják a hűtőben. Másnap darálják le, ha nem elég kislyukú a daráló, akkor akár kétszer is. Ekkor fűszerezik sóval és borssal. Hagyma NEM kell bele, az esetleg a pljeskavicába, azaz a húspogácsába kerülhet.

Az így előkészített masszából ujjnyi kolbászkákat sodornak és parázs fölé helyezett roston sütik meg.

Hogy én még miért nem álltam ennek soha neki? Mert Szabadkán annyira egyszerű bemenni a közértbe és megvenni a már megformázott, sütésre kész csevapot. Itt Budán meg már valahogy nem is hiányzik, semmi kedvem ugyanis az erkélyen tüzet gyújtani és lássuk be ez a finomság csak és kizárólag nyílt tűzön lesz finom, a vaslap vagy az olajban sütés teljességgel kizárt.

Sok helyen, így Horvátországban is lehet finom csevapot kapni, amolyan balkáni gyorskaja módjára. Ilyenkor lepénybe teszik és sok hagymát is adnak hozzá. Én legjobban úgy szeretem, ha a lepényt kajmakkal - sózott, szárított tejszínnel kenik meg és még melegen rakják rá a sült húst, amitől az egész összeragad és tocsog. Ennek ellensúlyozására némi sopszka (majdnem görög) salát lehet alkalmas.

Rózsaszín rizottó céklával

Akárhogy is igyekszem, nem tudok csatlakozni a "ne kapcsoljuk be a sütőt, tűzhelyet" vallók népes táborához. Tegnap megpróbáltam, hogy nem főzök semmi érdemlegeset, de ötkor már olyan éhes voltam, hogy csak na.

Ami ezt a rizottó illeti, jóformán maradékokra építkezik, fél óra munkát igényel és nagyon-nagyon szép színe van. A pink nálam a halványlilát szorosan követi a kedvenc színeim listáján, de ennek az ételnek az íze is fantasztikus.

Rózsaszín rizottó céklával

Mi került a 2 személyes adagba? 1 kis fej főzőhagyma, 1 evőkanál olívaolaj, 150 g rizottórizs, 2-3 dl rozébor, 5-6 dl húsleves, maréknyi reszelt parmezán. A cékla feltéthez 2 bébicékla, 2 evőkanál balzsamecet, 1 evőkanál méz.

Hogyan készült? A hagymát nagyon apróra kockáztam, az olajon pirítani kezdtem. Amikor üvegesre változott, hozzáadtam a rizst és azt is átforgattam, felforrósítottam. Két részletben felöntöttem a borral, közben többször megkevertem. A levest időközben felforrósítottam és amikor elpárolgott a lé mindig öntötte hozzá. Mindenki addig főzze, amíg a rizs a számára fogyasztható állagot eléri. Nálam ez az olasz sztenderdnél sokkal puhább, mondhatni én szétfőzöm a rizst.

Amikor már jónak tűnik a cucc, akkor beleforgatom a parmezánt is és pár percig letakarva hagyom állni.

Időközben elkészítettem a céklát is, mégpedig úgy, hogy meghámoztam és felkockáztam. Száraz serpenyőben pároltam, amikor már elkezdett puhulni, de még azért roppanós volt, meglocsoltam az ecettel és a mézzel. Összeforraltam és a rizs tetejére kanalaztam.

Finoman ciripel

Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Kistücsökbe, Balatonszemesre már évek óta szeretnék eljutni. Egyszer, másfél éve is lekanyarodtunk az autópályáról, akkor éppen zárva voltak átalakítás miatt. Azóta meg nem jártunk arra. De most! Végre minden összejött, arrafelé suhantunk, ők is nyitva, mi is éhesen.

A lelkesedésem az étlap alapján csak fokozódott, alig-alig tudtunk választani. Szezonális, különleges, minden, ahogy kell.

A levesek közül a hideg savanyúuborka leves kiemelkedik, már annak, aki szereti az ilyesmit. Mert ez aztán tényleg nem az a megszokott kis krémleves, bár ha jobban belegondolok, a nagymamám is mindig megitta a kovászos uborka levét... A gyerek gyümölcslevesére se lehet egy szavunk se, maximum annyit, hogy nem lehet úgy megenni, hogy ne legyen mindannyiunk ruhája csupa folt.

Az én májhabom is megér egy hosszabb kitérőt, fantasztikus és az is, hogy nemcsak unalmas salátalevelekkel, hanem édesköménnyel társítják.

A főételek több összetevőből állnak, szemet gyönyörködtetőek és finomak is. Jól vannak megkomponálva, nem teljesen szokványosak, mégis teljesen elfogadhatóak, nem követelnek a befogadótól extra erőfeszítést - a "hogy akkor most is is eszem" érzése kimarad.

Harcsafilét és káposztás rétest eszem, vajas mártással. Mindegyik önmagában is isteni, hát még így együtt! A sertéstarja ecetes hagymával meg apró újkrumplival is nagyon egyben van, összhangban szólnak az ízek.

Ezek után a desszertek nekem óriási csalódást jelentettek. Bár szemre ugyanolyan gyönyörűségesek, mint az eddigiek, a krémesem túl zselatinos, halványan mintha az édesítő ízét vélném rajta felfedezni. A hozzá kínált málnahab isteni, de arra meg persze lecsapott a gyerek. A madártej nem rossz, sőt, nagyon jópofa a habcsók alakú habpárnákkal, valahogy mégsem mutat se újat, se izgalmat. Márpedig egy ilyen ebéd végére még elfért volna valami szikraeső.

Étterem-teszt/kritika címszavakban:

Hangulat: családias, ellazult
Berendezés: a jellegzetes balatoni maradványokkal, nyáron gesztenyefa-árnyékkal
Menü: modern magyaros
Ételek: szép tálalás, eltalált kombinációk, hagyományos ételek megújítva

Előétel

Én mindig csak az előétel vagyok. Jön, mondja, hogy szeret, aztán megy. Már a látszatra se ügyel. Tudja, hogy tűröm. Én már nem tudom miért. Azt mondja "az asszony". Így mondja a fülem hallatára. És én mi vagyok?

Próbálom behálózni, elkápráztatni, de mindig elmegy. "Jaj, mucuskám, ne főzzél nekem semmit. Nem ehetek belőle sokat, tudod, az asszony gyanút fog, ha nem szedek kétszer a tökfőzelékből. Te jó ég, milyen finom ez a rákkoktél, hol tanultál te ilyeneket? Van még abból a jó kis francia konyakból?"

És én már leszoktam a rendes terítésről, a rendes vacsoráról. Hivatásos előétel lettem, felszolgálom magam neki meg a apró kis falatkáimat, kortyni aperitívet, hogy felviduljon, hogy beinduljon. Mert imádja kóstolgatni a kis különlegességeimet, a sós, az édes, a savanyú, a csípős apró kis meglepetéseit, az ízek falatnyi villámlásait. Na, meg engem, azt mondja, igazi ínyencség vagyok, de. Deee! Józanabb pillanataiban azzal jön, hogy nem hagyhatja oda amit húsz év alatt felépített, az üzemet meg a boltot.

Aztán a múltkor egy kicsit több volt a konyak, édesbúsabb a hangulat és a szememre vetette, hogy túl különleges vagyok. Hogy velem nem lehetne élni, túl finom vagyok, de ha minden nap velem lenne, éhen halna és sohasem lakna jól. Az ínyencségek nem arra valók, hogy felzabálják őket, mondta ő. Így aztán továbbra is maradok előétel, (ét)vágygerjesztő.

VKF! Nyári előételek

A múltkori teraszos vacsora után valahogy azt éreztem, hogy az akkor kenceként feltáltal kecskesajt-mogyoró-datolya trió valahogy többre hivatott. Éppen ezért most benevezem őket a VKF-re. Toltam alájuk egy kis sárgabarackot és ettől egészen mennyei magasságokba emelkedett az egész. Tény, hogy elég édeskés az összhatás, de valahogy mégis tökéletes. Ha éppen akad valami kósza grill a közelben, arra is rá lehet dobni egy-két percre, hogy jobban összeálljanak az ízek, még krémesebb legyen az összhatás, de hidegen is megállja a helyét.

A félbe vágott, kimagozott sárgabarackokat tehát kecskesajt, datolya és mogyoró keverékével töltöttem meg. Ha finomabb, krémesebb végeredményt akarok, akkor a robotgéppel dolgoztatom meg a masszát. Ha lusta vagyok mosogatni, akkor késsel vágom apróra a hozzávalókat. Kell még bele egy evőkanál tejföl is, hogy összetartsa a morzsás darabkákat.

A mogyoró pedig úgy a legfinomabb, ha serpenyőben megpirul, aztán konyharuhával "ledörzsölődik" a héja.

Ha nyár, akkor nálam italként szinte kizárólag a rozé jöhet számításba. Illetve, hogy rögtön meg is cáfoljam magam, pár zseniális fehérbor. Az idén kóstoltak közül nagyon tetszett Mészáros Pál Szekszárdi Kékfrankos rosé-ja, most éppen egy Bujdosó Rosét kortyolgatok, ez se rossz, de önmagában mit se ér. És még egy Lisicza Ravasz ólálkodik a hűtőben - ez az egyik kedvenc fehérem. Meg aztán ott van még az évek óta toplistás Degenfeld Muscat Lunel - tökéletes nőbor (már amennyiben létezik ilyen kifejezés) és egyben talán a legjobban illik ehhez az előételhez is. Összekóstolni sajnos nem sikerült, mert azért a heti 2 palacknál általában mi is megállunk, ha éppen nincs buli.

A szervezésért és az ötletért Vestát illeti a köszönet!

Apa 60

Ő az az ember, aki megszerettette velem a francia sajtokat, a franciasalátát, a homárt, a kaszinótojást, a lecsós csirkemájat meg a szakácskönyv olvasást. És ő az, aki lehetővé tette, hogy az enyém is megjelenjen.

Ő az, akinél a 10:05 az tényleg tíz nulla öt.

Ő az, aki bár nem vádolható bőbeszédűséggel, sőt gyakran inkább a gondolatolvasási képességeinket teszteli, ha belekezd egy történetbe, nem lehet nem élvezettel és odafigyeléssel hallgatni.

Ő az, aki miatt elolvastam minden Sidney Sheldon regényt.

Ő az, aki a hat sávos isztambuli bevezető úton is pontosan tudta, hogy mikor, merre kell kanyarodni.

Ő az, aki lenyűgözően ismeri a világot, akivel valódi élmény utazni. Aki a repülőgép ablakán kipillantva pontosan megmondja, melyik város felett vagyunk éppen. Akár éjszaka is.

Ő az, aki nélkül sem Szabadka, sem a VMSZ nem lenne az, ami. Lehet, hogy csak a háttérben, de fel sem becsülhetően sokat dolgozik azért, hogy maradjanak magyarok a Vajdaságban.

Ő az, aki éveken keresztül megvárt engem az este 10-kor véget érő táncpróbák után.

Ő az, aki megteremtette nekem azt az anyagi biztonságot, amelyért nem tudok elég hálás lenni.

Ő az, akiről eszembe jut a tisztesség szó.

Ő az én Apám. Boldog születésnapot!

Őrségi éttermek

Kétszer ettünk étteremben, egyszer nagyon jót és egyszer nagyon rosszat.

Berek Halászkert Bajánsenye

Leülünk a nádfedeles kuckóba, az obligát kékfestő abroszos asztalhoz. Jön az üdvözlőfalat, ahogy azt jobb helyeken már megszoktuk: körtepálinka és lilahagymás, zsíros kenyér. Jó.

A leves őrségi gombaleves hajdinával. Kicsit zsíros és ételízesítő ízű ugyan, de azért korrekt és tényleg erdei gombákból, illetve hajdinából készül. Az összhatás megfelelően földes, gazdag. A gyümölcsleves semmi különös, de a gyereknek bejön az ilyesmi.

Kétszemélyes haltálat rendelünk hárman, jól is lakunk vele, van rajta mindenféle pisztráng, ponty és harcsa is, különböző módokon készítve. Omlós, finom halakból. A köret sem tartogat nagy meglepetést, rizs, párolt zöldség és sült krumpli, betölti a funkcióját, azaz a mellérendelt szerepét.

Kérünk dödöllét is, amit egyáltalán nem így képzeltem el, de voltaképpen egész jó kis étel, bő olajban kisütött krumplis gombócok.

A drágám gombamártásos hala szintén nagyon finomra sikeredett, kellemes összhangban van a tányérra kerülő minden hozzávaló.

Az ebéd legkiválóbb fogása kétség kívül a tökös-mákos rétes, nagyon dús, még meleg, alig győzzük, de azért egy morzsa sem marad.

Közben leszakadt az ég, aztán kisütött a nap, a gyerekek szerteszét dorbézoltak, halat néztünk, kavicsot dobáltunk a tóba. Egyszóval jól éreztük magunkat. A pozitív ítéletünket megerősíti, hogy folyamatosan jöttek a vendégek. A parkolóban 18 autó állt, amikor eljöttünk, ebből 12-nek szlovén volt a rendszáma...

Alsószeri Csárda Nagyrákoson

Na, ez volt a rossz. Pedig a hely gyönyörűséges. Manikűrözött fű, almafa a bejáratnál, gondosan összegyűjtött régiségek, szépséges fagerendás terasz. De az étel! Na, az borzalmas. Csak annyit mondanék, hogy az erdészné módra készített szarvast képesek voltak konzerv gombával csinálni, ott az Őrség közepén, amikor az erdőt beborítja a vargánya...

Őrségi beszerzések

Az Őrségi Ínyes kecskesajtjai

És akkor közkívánatra megmutatom a kecskéket is. A mienket közvetlenül nem támadhattuk le, mert még orvosi vizsgálatok és karantén alatt van, mielőtt a farmra kerülhet. Közelebbi ismeretségbe kerültünk viszont Matyi úrral, Szonyával és a gida-ovival. Buzás Attila pedig minden fáradtsága ellenére is ránk áldozta a vasárnap késő délutánját, mesélt, mesélt, mesélt. Egyetlen dolgot nem tudtunk belőle kiszedni, nevezetesen, hogy hány fokra kell visszamelegíteni a tejet, hogy megfelelő legyen a sajt. Ettől függetlenül a sajtkészítés szinte minden apró mozzanatát megosztotta velünk.

A sajtokról már írtam, még mindig ugyanolyan finomak. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy szeretnék én is olyan emberré válni, aki hetven fölött is azt tervezgeti, hogyan lehetne egy újabb fajta gyártásába belevágni. Ennek eredménye úgy másfél-két év múlva várható, számomra ámulatba ejtő ez a jövőbe vetett feltétlen bizalom.

A Bartha-féle tökmag- és dióolaj

Meglehetősen kalandos úton-módon jutottam hozzá a hőn áhított tökmagolajamhoz. Nem merem elmesélni, milyen bizalommal voltak irántam, mert sosem lehet tudni. A lényeg, hogy mennyei dióolajat is kóstoltam, de azt sajnos nem tudtam hozni, mert egyszerűen nem volt elég apróm. A tökmagolaj viszont zseniálisan zamatos, hamarosan jönnek a saláták, sőt kenyerek.

A Pfeiffer méhészet gesztenyeméze

A méz-forrásra véletlenül akadtam, egy út melletti tábla alapján kanyarogtam végig az utat egy eldugott házhoz. Itt aztán találkoztam egy villámlás miatt rémült kutyával és kaptam egy mézkóstolással egybekötött kimerítő tájékoztatást. Két üveggel tértem haza, az egyikben gesztenyeméz (89% gesztenyével), a másikban vegyes virágméz volt. Meg kell mondanom, teljesen ledöbbentem, hogy az egyszerű, vegyes virágméz ilyen izgalmas, zamatos lehet. Lehet, hogy eddig nem a megfelelőt kóstoltam?

Csuprok, cserepek, egyebek

Bár Magyarszombatfa a fazekasok központja, mi két őriszentpéteri műhelybe tértünk be. Zsohár Gyulához és a Fazekasnőhöz. Sütőtálat, levesescsuprot vettünk, remélem hamarosan elkészítehetem benne az őrségi ihletésű gombalevest is.

Még egy hely: Vadása-tó

Az előbbi, őrségi helyeket felsoroló bejegyzésből kimaradt a Vadása-tó. Csuda kis hely, bár mi éppen szemerkélő esőben jártunk arra, mégis révületbe varázsolt. Picike tó, szintén nagyon-nagyon zöld. Az eső után apró ködpamacsok ülték meg a vizet.

A séta után pedig letámadtuk a pecsenyesütőt, hiszen jó pár amolyan strandos kaját kínáló bódé is ácsorog a parton. Sült kolbász, uborkát meg kenyeret faltunk. Évente egyszer a szervezetemnek szüksége van erre.

Őrségi helyek

Kisrákos környékén laktunk, a falu szélén, az erdő határán.

Árpád-korból ittragadt templomokat néztünk, Veleméren és Őriszentpéteren. Templomok az erdő közepén, a falvak, a települések már elkoptak körülöttük.

Az Őrség szétszórt, apró házcsoportokból áll, ami még az ezer évvel ez előtti elgondolásokat hordozza. Igyekeztem elképzelni, ahogy ez a táj évszázadok óta változatlanul öleli körül ezeket a házakat.
De mégis, sokszor csak a málló vakolatot, a romos, eladó táblás házakat vettem észre. Máskor meg ámultam, hogy mégis mennyi méltóság, szépség van ezekben az épületekben.

Gólyák, gólyafészkek mindeütt. Ők jól érzik magukat és a békák is.

Zöld, zöld, zöld

Készültem, nagyon készültem. Azt képzeltem, hogy a világ végére megyünk, ahol minden sötétbarna, nyugodt, méltóságteljes és komoly. Ezzel szemben minden zöld volt, harsogóan, robbanóan, elmosódottan zöld. Ahol naponta háromszor esik az eső, aztán meg ragyog a nap. És nem a világ vége, egyáltalán nem elhagyatott, nagyon is élő, mozgalmas hely ez az Őrség.

Elmélyülésre, befordulásra, szemlélődére nem igazán maradt tér, hiszen a gyerekek egyelőre nem kompatibilisek a túrázással, csendes, nézelődős sétával. De mentünk, talán túl sokat is, nézelődtünk, kóstoltunk és beszélgettük. Mindenről szép sorjában.

Este a teraszon

Most, hogy lassan már hónapok óta tombol a nyár, összeszedtem végre magam és használatba vettük a teraszunkat. A gyerekeknek csináltam "kuckót", ami szivacsokból meg szőnyegből áll. Ők persze le se bagózzák a helyet, inkább ronhannak oda-vissza azon az öt méteren, ami a ruhaszárító, az asztal, székek és a játékhegyek között marad. De nekem nagyon kényelmes az óriás párnákra dőlve figyelni őket.

Még kellemesebb a barátainkkal ücsörögni, rozét kortyolgatni és falatozni, miközben lassan sötétedik és véletlenül éppen elkerül minket az aktuális délutáni viharzóna.

E jeles alkalomból kencéket és salátákat készítettem meg egy kancsó igazi limonádét, citromból, mentából, kevés cukorral és jó hideg vízzel.

A kencék közül kiemelkedett a mogyorós-datolyás kecskesajtkrém, de a tejföllel turmixolt csirkemájkrém se volt rossz. A kapris-szardellás olajbogyókrém már mérsékeltebb sikert aratott.

A vegyes salátalevelekre felcsíkozott, füstölt lazacot dobáltam majd kapros öntettel locsoltam meg, amibe majonéz, joghurt, citromlé, só és kapor került.

Készítettem még egy igazi mediterrán finomságot is, Joanne Harris francia konyhás szakácskönyvéből. Újkrumplit héjában puhára főztem, meghámoztam és hosszában felszeleteltem. Cikkekre vagdostam néhány paradicsomot is. Felbontottam és leszűrtem egy óriási fehér babokat tartalmazó konzervet is. Mindezt megszórtam felkarikázott zöldhagymával, petrezselyemlevéllel és megöntöztem citromlével, olíva olajjal. Egy kicsit még meg is sóztam végül.

Lekvárjaim

Most ismerkedek a lekvár készítés titkaival. Áldom azt az élelmiszeripari vegyészt, aki kitalálta a dzsem-fix nevű csudát. Mert ez tényleg egyszerű, nem is hittem volna, hogy ilyen könnyű sikerélményt elérni ezen a területen. Lehet, hogy van benne egy-két gyanús hozzávaló, bár erről a zacskó hátulján szereplő lista alapján nem tudtam magam meggyőzni.

Eleddig meghagytam a lekvárok készítését a mamának és egyéb kellő tapasztalattal rendelkező hölgyeknek. A lekvárfőzés és úgy általában a befőzés olyan misztikus tevékenységnek tűnt számomra. Azok végezhetik ezt a tevékenységet, akik már eljutottak a bevatottság egészen magas fokára, mint az alkimisták titkos szövetségének tagjai. A felfordított vájdling alatt kénnel füstölt (=tartósított) őszibarack boszorkányos voltához például kétség sem férhet. De nem tudok szabadulni a képtől, amikor nagymamám egy óriási kondérban kevergette az udvaron a szilvalekvárt, a fakanala volt olyan hosszú mint én. Akkoriban a befőzés napokig tartó, hosszú szertartás volt, koreográfiával, furcsa szagokkal és a mosoly mögé rejtett szorongással, hogy milyen lesz a végeredmény.

Legkomolyabb félelmem az eltarthatósággal kapcsolatosan van még most is. Egyelőre úgy tűnik ezzel nem igazán kell foglalkoznom, mert a kísérleti mennyiségek - nagy bátran egy-egy kilót szoktam feldolgozni - már fogyóban vannak.

Persze most sem a jó öreg baracklekvár a célpontom. Inkább olyan ízeket kombináltam, amelyeket különben is jónak, élvezetesnek tartok. Most például az egyik szerelmemet a, zöldcitromot állítottam középpontba. Hihetetlen, hogy mennyi zamat és illat van pár tizedmiliméternyi reszelékben. Na meg a menta, talán mondanom sem kell, hogy annak milyen erőteljes a világa.

Ami pedig az állagot illeti, a darabosat szeretem, amikor érezni és harapni lehet a gyümölcsöt. Éppen ezért egyáltalán nem pürésítek, hanem csak darabolok. Így is lesz leve, illetve az ebből képződő zselé ami körülöleli a darabokat és viszonylag kenhetővé teszi a lekvárt.

Őszibarack lekvár zöldcitrommal és mentával

Mi került a 4 közepes üveges adagba? 1 kiló hámozott, magozott őszibarack, 1 lime leve és héja, 600 g cukor, másfél zacskó dzsemfix 2:1, maréknyi mentalevél.

Hogyan készült? A limeot megreszeltem, levét kifacsartam. Az őszibarack héját lehúztam, magját kiszedtem és 1-1,5 centisre kockáztam. Rögtön a citromlébe forgattam, hogy ne barnuljon. Rászórtam a cukrot, a tartósító port. Így együtt rotyogtattam pár percig, végül a vékonyra csíkozott mentát is beleszórtam.

Üvegcsékbe töltöttem és igyekeztem a polc hátsó felébe rejteni, de már nem sok maradt belőle. Még az igazán kritikus drágám is "isteni" jelzőkkel illette a kreálmányt.

Készült még a Mamihami kakós meggylekvárjából is, illetve itt van még egy kanálka a paradicsomos-ribizlis alkotásból is.

Végre valami normális kaja

Az nem lehet, hogy folyton csak salátán meg sütin éljek. Kell néha valami normális kaja, gondoltam már napok óta. Ma jött el a cselekvés ideje.

Juhtúróval töltött hústekercs

Mi került a 4 személyes adagba? 6 szelet pulykamell, 18 szelet sonka, 10-12 dkg juhtúró, 2 dl fehérbor, só, bors, kakukkfű.

Hogyan készült? A hajszálvékony sonkából 3-3 szeletet fektettem egymás mellé, úgy, hogy egy kicsit átfedésben legyenek. Erre jött a hússzelet, amit fűszereztem, majd egyik felét megkentem a juhtúróval. Szorosan feltekertem és a tekercseket egymás mellé fektettem a tepsibe. Alá öntöttem a bort és 1 órán keresztül sütöttem a 180 fokos sütőben. Dobtam mellé pár szem ringlószilvát is, de ez nagyon savanyúnak bizonyult, ráadásul szét is sült, bár én megettem becsülettel.
A hústekercsek viszont jól vizsgáztak, mert szépen megőrizték az alakjukat, nem estek szét, sőt még a túró sem folyt ki belőle. Az íze pedig, nos, pont olyan volt, mint amire egy kiéhezett húsevő csak vágyhat.

Mustáros tejfölben sült cukkini

Amikor még bohó ifjúkoromban lelkes Cosmo olvasó voltam... Volt pár év, amikor minden egyes lapszámot megvettem és össze is gyűjtöttem őket, valahol talán még most is megvannak. Na egy ilyen Cosmopolitanban olvastam úgy 10 éve valami ilyesmi receptet. Akkor megcsináltam, aztán el is felejtettem. Most meg megint eszembe jutott, hogy ez milyen finom.

Mustáros tejfölben sült cukkini

Vékonyka, zsenge cukkiniket veszek és nem hámozom meg őket. Amilyen vékonyan csak tudom, felkarikázom. A sütőtálba zsemlemorzsát szórok, de ez nem elengedhetetlen. A zöldség karikákat szépen egymásra csúsztatva körbe rakom, minden réteget megkenek mustárral elkevert tejföllel. Kicsit sózom is. Fél órát tölt a sütőben, a zöldség csodásan megpuhul és átveszi a savanykás ízeket. Köretnek és önmagában is megállja a helyét.

A cicaasztalra, a 9 hónaposnak külön meghámoztam egy zsenge példányt a cukkiniből és egy darabka pulykamellel meg 2 evőkanál rizzsel főztem puhára. Ezt aztán még turmixoltam is.
Neki még nem adnék szívesen ebből a fenti finomságból, a nagyobbik meg rá sem néz az ilyenekre.