Az Őrségi Ínyes kecskesajtjai
És akkor közkívánatra megmutatom a kecskéket is. A mienket közvetlenül nem támadhattuk le, mert még orvosi vizsgálatok és karantén alatt van, mielőtt a farmra kerülhet. Közelebbi ismeretségbe kerültünk viszont Matyi úrral, Szonyával és a gida-ovival. Buzás Attila pedig minden fáradtsága ellenére is ránk áldozta a vasárnap késő délutánját, mesélt, mesélt, mesélt. Egyetlen dolgot nem tudtunk belőle kiszedni, nevezetesen, hogy hány fokra kell visszamelegíteni a tejet, hogy megfelelő legyen a sajt. Ettől függetlenül a sajtkészítés szinte minden apró mozzanatát megosztotta velünk.
A sajtokról már írtam, még mindig ugyanolyan finomak. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy szeretnék én is olyan emberré válni, aki hetven fölött is azt tervezgeti, hogyan lehetne egy újabb fajta gyártásába belevágni. Ennek eredménye úgy másfél-két év múlva várható, számomra ámulatba ejtő ez a jövőbe vetett feltétlen bizalom.
A Bartha-féle tökmag- és dióolaj
Meglehetősen kalandos úton-módon jutottam hozzá a hőn áhított tökmagolajamhoz. Nem merem elmesélni, milyen bizalommal voltak irántam, mert sosem lehet tudni. A lényeg, hogy mennyei dióolajat is kóstoltam, de azt sajnos nem tudtam hozni, mert egyszerűen nem volt elég apróm. A tökmagolaj viszont zseniálisan zamatos, hamarosan jönnek a saláták, sőt kenyerek.
A Pfeiffer méhészet gesztenyeméze
A méz-forrásra véletlenül akadtam, egy út melletti tábla alapján kanyarogtam végig az utat egy eldugott házhoz. Itt aztán találkoztam egy villámlás miatt rémült kutyával és kaptam egy mézkóstolással egybekötött kimerítő tájékoztatást. Két üveggel tértem haza, az egyikben gesztenyeméz (89% gesztenyével), a másikban vegyes virágméz volt. Meg kell mondanom, teljesen ledöbbentem, hogy az egyszerű, vegyes virágméz ilyen izgalmas, zamatos lehet. Lehet, hogy eddig nem a megfelelőt kóstoltam?
Csuprok, cserepek, egyebek
Bár Magyarszombatfa a fazekasok központja, mi két őriszentpéteri műhelybe tértünk be. Zsohár Gyulához és a Fazekasnőhöz. Sütőtálat, levesescsuprot vettünk, remélem hamarosan elkészítehetem benne az őrségi ihletésű gombalevest is.
4 megjegyzés:
Apukám mindig csak macskákat akar rámsózni az Örségből... Meg fogom neki említeni, hogy láttam, hogy még mi-minden van arra... Mondjuk, kecskét most nem kérnék otthonra, de a többiről tájékoztathatna...
:DD
Jah, és az a kecskekép! Hát, valami tüneményes.
Nagyon jó lehetett! Még gyerekkoromban nyaraltam az Őrségben, de annyira emlékszem a sok kis táblára az út mentén, hogy itt méz, ott fazekasműhely, amott megont valami szép vagy finom...
Ó, én is egy sütőtállal és egy másikkal+egy szakajtóval tértem haza:)
De jó! S végre kecskés kép is van!
Jó, hogy semmit nem hagytatok ki az Őrségből!
Megjegyzés küldése