Egyszerűen csak azért, mert gyönyörű és mert a nyers cékla egyre jobban magával ragad. Az öntet pedig nemcsak ide illik, hanem szinte bármilyen salátára. Joanne Harris Francia piacából merítettem az ihletet.
A hosszúkás céklát meghámoztam és igyekeztem a tőlem telhető legvékonyabb szeletekre vágni.
Az öntethez mozsárba szórtam fél maréknyi diót, 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, fél marék petrezselyem zöldjét és jól megdolgoztam, először ütögettem, aztán paszíroztam. Végül hozzácsorgattam 1 evőkanál tökmagolajat (de persze dióolaj is jó lenne), amivel még egyszer alaposan megdolgoztam.
3 megjegyzés:
nagyon finomnak látszik;-) uborkagyaluval próbáltad már vékonyra vágni a céklát?
Nem próbáltam, de jó ötlet lehet.
Gyönyörű lett ez a kép! A másik blogodban is jót csemegéztem, édesek a gyerkőcök!
Megjegyzés küldése