A leghabosabb jegeskávé

A velem virrasztóknak: ez az igazi felfrissülés, nem a Kóla! Görögorszában járva mindenhol isteni frappéval kínáltak, amelynek tetején hatalmas hab-bóbita mosolygott rám. Sehogy sem tudtam kitalálni, miféle géppel állítják elő ezt az igéző habos, de jéghideg finomságot. Mígnem egy boltban ráakadtam a frappé-rázóra, ami egy lefedhető műanyag pohár. Ennek segítségével hihetetlenül egyszerűen hihetetlenül habos varázslat állítható elő.

Hozzávalók: tej (a víz nem habosodik fel), azonnal oldódó kávé, cukor és jégkockák. Az ízlés szerinti mennyiségű hozzávaló a rázópohárba tesszük, jó alaposan lezárjuk, majd egy percig rázzuk. Érdemes a műveletet a mosogató felett végezni, ha véletlenül kinyílna a pohár, ne kelljen egész nap a perzsaszőnyeget síkálni. A dolog egyik titka, hogy a pohárban mindig legyen fele rész levegő, ami elkeveredhet a tejjel, és így kemény, tartós hab képződhet.

Zöld saláta omlett csíkokkal

Csupa zöld növényeket és fűszereket válogattam össze ehhez a salátához. A színharmóniát a sárga omlett-csíkok biztosítják, de itt is zöld foszlányok kandikálnak. A salátafélék frissek és ropogósak, a tojás pedig puhán körbefogja azokat.

Hozzávalók személyenként: 2 tojás, metélőhagyma (snidling), 1 evőkanál olaj, ujjnyi uborka, maroknyi salátalevél, 50 g zöldbab, olaj, borecet, tárkony, petrezselyem, só, bors.

Elkészítése: Elsőként a zöldbabot főzöm meg, amely körülbelül 20 perc alatt puhul meg a sózott, forrásban lévő vízben. A megfőtt zöldbabot szűrőbe szedve, hideg víz alá dugom. Így megőrzi friss színét és egyúttal le is hűl. Az omletthez egy villával lazán felverem a tojást, sózom, borsozom és belekeverem a metélőhagymát. Egy evőkanálnyi olajon kisütöm az omlettet, majd ha egy kicsit kihűlt széles csíkokra vágom. Az uborkát fél centi széles, 3 centi hosszú „gyufaszálakra” vágom, a salátát széttépkedem. A zöld hozzávalókat egy tálba helyezem. Az öntethez összekeverem az ízlés szerinti mennyiségű olajat, ecetet, zöldfűszereket és a salátára öntöm. Végül az omlett-csíkokat is elhelyezem a műalkotásban.

Beshameles brokkoli

Itt van ez a brokkoli, csak vigyorog rám a zöld fejével és egyetlen ötletet sem ad, mit kezdjek vele. Megpárolhatnám, és megszórhatnám szerecsendióval. Megpárolhatnám, és őrölt mandulába forgathatnám, de ettől még ugyanolyan marad. Csirkemellbe tölthetném, de az hatalmas felfordulással jár és nem is használnám el negyedét sem. Vagy hagyhatnám úgy, ahogy van, majdcsak jön valaki más és foglalkozik vele. Kár, hogy kismanók nem járkálnak a konyhámban. Na jó, kezdjük a beshamellel.

Hozzávalók 2-4 személyre: 2 evőkanál vaj, 4 evőkanál liszt, fél liter tej, 4 evőkanál őrölt mandula, 100 g semleges ízű reszelt sajt, 400 g brokkoli, só, bors, szerecsendió.

Elkészítése: A brokkolit puhára pároljuk vagy ha fagyasztottat használunk, akkor kiolvasztjuk. A mártáshoz vajat forrósítunk, a lisztet halvány barnára pirítjuk benne, majd felöntjük a tejjel. Addig kevergetjük, amíg kellemesen sűrű mártást kapunk. A kevergetés ez esetben nagyon fontos a csomósodás és leégés lekerülése érdekében. A kész mártásba belekeverjük a reszelt sajtot, a mandulát és a szerecsendiót, megsózzuk. A brokkolit egy tálra szedjük, ráöntjük a beshamellt és 15 percre a forró sütőbe dugjuk. Akkor lesz kész, ha a teteje enyhén megpirul.

Zöldborsos bélszín

Mondtam a hölgynek a kedvenc szupermarketemben, hogy zöld borsot keresek, mire a hűtőpulthoz küldött, hogy ott van a borsó. Szóval ez az alapanyag nem minden üzletben található meg, így aztán engedélyezem a száraz, színes bors használatát is. Mindenképpen egész szemek legyenek, ne holmiféle porított változat. Az omlós minden-húsok-királya bélszín úgyis főszereplő lesz. A pasik meg egyenesen extázisba esnek tőle. Nem hiszed? Csak bátran próbáld ki. Azt persze nem kell elárulnod, hogy ennyire egyszerű volt összeütni, csak rebegtesd csábosan a szempilláidat…

Hozzávalók személyenként: 1-2 darab két-három centi vastag bélszín szelet, kétszer egy kiskanálnyi vaj és 10 szem lében úszkáló zöld bors, só.

Elkészítése: Egy serpenyőben a vaj felét felforrósítjuk, amikor habzani kezd, beletesszük a hússzeleteket és beleszórjuk a lecsepegtetett borsot. A bélszín a legpuhább húsok egyike, ezért nagyon gyorsan megsül, főként, ha valaki véresen szereti a közepét. Maximum három perc jár az egyik oldalának és kettő a másiknak. A hússzeletet kitesszük a tányérra. A hús a néhány perces pihenőt, amíg a mártással pepecselünk, arra használja fel, hogy a finom szaftokat összegyűjti a belsejében és ettől valahogy még omlósabb lesz. A serpenyőben maradó borsos vajhoz egy újabb kanálnyi vajat keverünk, amitől az krémes és fényes lesz. Ekkor már nem kell tovább forrósítani, hanem önthetjük is a hússzeletekre vagy a mellé tálalt krumpli pürére, amely lágyan magába fogadja az ízeket. Csak utólag szoktam megsózni, ha nagyon muszáj.

Angol kenyérpuding

Továbbra is az EU csatlakozást ünnepelve, íme egy hamisítatlan angol kaja, a kenyérpuding. Bejárjuk majd még a többi régi és új csatlakozó országot, ígérem.

Angol kenyérpuding

Nálunk ugyebár a puding porból készül és valamiféle kocsonyás dolog lesz. Nagyon sokáig el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet az igazi, amit az angolok neveznek pudingnak. A 13 éves Adrian Mole naplójából tudtam meg, hogy sós is létezik és azt kolbásszal fogyasztják. Ekkor tésztaszerűnek képzeltem. A megvilágosodásom Máltán következett be, mely sziget sokáig állt angol befolyás alatt. Egy cukrászdában ettem valami nagyon finomat, és ők azt nevezték bread pudingnak, azaz kenyérpudingnak. Sokáig kísérletezgettem, hogy elő tudjam állítani azt a csodát, de végül egy sokkal egyszerűbb változatnál kötöttem ki.

Íme:Hozzávalók: ¼ kg csokis kalács vagy kuglóf (ma már minden pékségben kapható), vagy ha flancolni akarsz, színes dobozokban árusított olasz kalácsot vegyél. Kell még: 2 tojás, 4 dl tej, 4 evőkanál cukor, 4 evőkanál kakaópor, 1 tábla étcsokoládé, dió, mogyoró, mandula és mazsola, ízlés szerinti mennyiségben.

Elkészítés: Egy tűzálló tálat kivajazunk, a kalácsot felkockázzuk olyan 5 centis darabokra. A tojást, tejet, kakaót és cukrot jó alaposan összekeverjük egy másik edényben. A csokit és magvakat széttördeljük. A magvak törésére kifejlesztett módszerem a következő: egy zacskóba teszem őket és egyenletesen elosztom, majd egy szilárd felületre fektetve jó alaposan elagyabugyálom őket a húsklopfolóval. Biztos, hogy nem maradnak egyben. Már csak a rétegezés marad hátra: egy sor kalács, egy sor csoki és mag, egy locsolás az öntettel, mindaddig, amíg el nem fogynak a hozzávalók. Az öntetnek kell legfelülre kerülnie, hogy szépen lecsurogva átitassa a kalácsot. A szépen elrendezett halom mehet a sütőbe, közepes hőfokon körülbelül fél órát kell sütni. Forrón egészen olvadós, ragadós csoda lesz, de hidegen, amikor kicsit összetöpped, akkor is finom.

Korhely leves

Az EU csatlakozás örömére és a tegnap benyakalt üveg pezsgő ellensúlyozására, itt egy igazi másnapos étel. 52szer jobb, mint a citromos kávé! Higgyetek nekem! A másnapok átvészelése nem csak mértéktelen piálás után okoz nehézségeket. Egy kiadós (nagyon kiadós) vacsora is okozhat álmatlan éjszakát és reggeli gondokat a gyomor táján. A citromos kávéhoz valahogy nem fűlik a fogam, pedig állítólag hatásos. Szerencsére az „évszázados” tapasztalat a segítségemre van ebben az esetben is. Apukám egyetemi éveiből hagyományozódott rám ez a leves, amely savanyú, tele van C vitaminnal és lenyugtatja a legháborgóbb emésztőszerveket is.

Hozzávalók 2 személyre: negyed kg reszelt savanyú káposzta, 1 kis fej hagyma, 10 dkg lángolt (puha, de nem nyers) kolbász, fél kiskanál őrölt pirospaprika, evőkanál olaj, 2 dl paradicsomlé.

Elkészítése: A hagymát apró darabokra vágjuk, kevés olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a paradicsomlevet, a káposztát és a felkarikázott kolbászt. Megszórjuk a paprikával majd lefedjük. Sózni nem kell, mert a káposzta önmagában is sós. 15 percig főzzük, a káposzta egy kicsit megpuhul és kellemesen összeállnak az ízek. Ennyi idő neked is elég lesz arra, hogy kicsit magadhoz térj és félholt létedre nekiülj levest enni. Tálalásnál tehetsz bele tejfölt vagy csípős paprikát is.

Banán a tasakból

A banán önmagában is jó kis gyümölcs, olyan egyszerű előkapni egyet és néhány harapással végezni vele. Esetleg összeturmixolom egy kis tejjel és úgy hajtom fel. És itt aztán meg is áll a tudomány. Nem így a franciáknál: ők aztán értik a módját! Ez a furfangos banán akkor is lecsúszik, ha az ünnepi lakoma végén már teljesen tele van a bendő.

Hozzávalók 4 személyre: 4 banán, 50 g mazsola, 1 dl rum, 1 evőkanál nem sós vaj, 1 evőkanál cukor, 2 (vér)narancs.

Elkészítése: Először is áztassuk rumba a mazsolát, hadd szívja meg magát jó alaposan. Aztán lássuk el a narancs baját is: miután forró vízben nagyon alaposan megsíkáltuk, a narancs színű részt lereszeljük a héjából. Vigyázzunk, hogy fehér ne kerüljön a reszelő fogai közé, mert az megkeseríti az ételt. A kopasz narancsot a többi héjtól is megszabadítjuk, ez természetesen nem fog az ételbe kerülni. A gyümölcsöt kifilézzük oly módon, hogy csak a hártya nélküli húsa maradjon meg. Ezt a műveletet egy nagyon éles kés segítségével végezhetjük el. (Ujjakra vigyázni!) A kicsurranó levet is fogjuk fel egy tálba, vétek lenne elpazarolni. A narancs húsát, levét és a reszelt héját is adjuk hozzá a rumos mazsolához. A banánokat meghámozás után hosszában vágjuk félbe. Minden banánt egy külön darab sütőpapírra (helyette használhatunk alufóliát is) helyezünk és belső felüket megkenegetjük a cukor-vaj keverékével. Ráhalmozunk egy kis narancsos-mazsolás rumot, ráillesztjük a banán másik felét, majd a sütőpapírt légmentesen bezárjuk és forró sütőben 10-15 perc alatt megsütjük a banános tasakok tartalmát. Amikor kinyitjuk a tasakokat, a felcsapó gőz megégetheti a kezünket, ezért a konyhai kesztyűvel érdemes mancsaink védelmére sietni. Ötlet: Az igazi hedonisták egy-egy gombóc vaníliafagyival is fokozhatják az élvezeteket.

Tésztamártás konzerv-zsonglőröknek

Ma már szétírtam a billentyűzetet, úgyhogy legyen itt egy nagyon-nagyon egyszerű kaja!

Tésztamártás konzerv zsonglőröknek Szerintem semmi rossz sincs abban, ha valaki konzerveket használ fel a főzéshez. Persze nem minden napra és nem a készételek melegítésére gondolok. Néha-néha eljön a pillanat, amikor az embernek semmi kedve eljátszani a puccos konyhatündért. Elővesz két konzervet meg kifőz egy adag tésztát és már készen is vagyunk. Azt megígérhetem, hogy százszor jobb, mint porból főzni, mivel az ízesítés a te dolgod.

Hozzávalók 2 személyre: 200 g spagetti, 1 doboz tonhalkonzerv, ezúttal lehet olajos, 1 doboz hámozott paradicsom, reszelt parmezán, sok bazsalikom.

Elkészítése: A tésztát kifőzöm és amíg rotyog összedobom a mártást is. A két konzervet felbontom és egy serpenyőben átforrósítom a tartalmukat. Bazsalikommal és esetleg sóval fűszerezem, majd a kifőtt tésztát is hozzákeverem és még 3 percig a tűzön tartom. Ezzel elérem azt, hogy a tészta magába igya a paradicsomos levet. A tányéron még megszórom parmezánnal, aztán elegánsan egy kézzel a villámra tekerem a hosszú spagetti szálakat.

Bruschetta

Micsoda? Hogy én olyan szendvicset egyek, amin nincs vaj és sonka, vagy legalább valami jóféle felvágott? Sosem hittem volna, hogy nyári estéken a paradicsomos kenyér lesz az egyik kedvenc vacsorám. Egészen addig, ameddig a húgom haza nem jött Olaszországból és meg nem ismertette velem ezt a receptet. A bruschetta különben azt az olasz kenyérfajtát jelöli, amelyből ez a szendvics készül és a paradicsomon kívül más zöldségekkel is készítik.

Hozzávalók személyenként: 1-2 édesre érett paradicsom, só, bors, bazsalikom, néhány csepp olívaolaj és citromlé, 1-2 szelet kenyér, 1 gerezd fokhagyma.

Elkészítés: A paradicsomot szépen megmosva minél apróbb kockákra vágom. Igazi türelemjáték ez, de valahogy minél apróbbak a kockák, annál finomabb a végeredmény. A vagdalást jobb egy tányérban végezni, hogy a kicsorduló lé se menjen veszendőbe. Az így előkészített paradicsomot már csak meg kell szórni a fűszerekkel. Szerintem nem kell túl bőkezűen bánni a fűszerekkel, inkább szűkmarkúan, mert így bontakozik ki igazán a lényeg: a paradicsom érett, nyári íze. Viszont a citromlé és az olíva olaj elengedhetetlen. A paradicsom halványan pirosló levével összekeveredve mennyei elegyet alkotnak. Emlegettem valami kenyeret is. Válassz olyat, amit szeretsz. Részemről a friss, foszlós fehérkenyérre esküszök. A puha húsával kitűnően lehet mártogatni a tányéron maradó piros levet. Az olaszok szerint azonban jobb pirítóssal társítani, ami jó alaposan bekennek fokhagymával. Erre halmozzák a kockákat.

A megbolondított zöldbab főzelék

A főzelék a menzák, üzemi étkezdék és a fittness bűvöletében főzőcskéző nagymamák kedvenc alkotása. Mi pedig nem túlzottan rajongunk érte: túl sok a rántás, a zöldségdarabkák szétfőnek és az ötletesség teljes hiánya jellemzi ezeket az étkeket. Ugye nem hittétek volna, hogy a zöldbabfőzelék frontján is lehet valami újat alkotni? Jó, jó, lehet, hogy ez nem is igazi főzelék, de szerintem nagyon finom, ráadásul a beleszórt fűszereknek enyhe afrodiziákum jellege sem elhanyagolható szempont.

Hozzávalók 2 adaghoz: 250 g zöldbab, 3 evőkanál tejföl, 1 evőkanál mustár, egy ujjnyi gyömbérdarab, petrezselyem zöld, só.

Elkészítése: A zöldbabot megtisztítjuk, azaz mosdás után lecsippentjük a végeit, majd viszonylag egyenletes méretű darabokra vágjuk. Nagyon kevés víz (mondjuk egy deci, vagy még annyi se) aláöntésével addig pároljuk, amíg a zöldség teljesen megpuhul. A puhaságát kóstolással ellenőrizhetjük. Közben megtisztítjuk és lereszeljük a gyömbért. A petrezselyem zöldet nagyon apróra nyesegetjük. A tejfölt és a mustárt összekeverjük és hozzáadjuk a gyömbért. Hozzáadjuk a zöldséghez, rászórjuk a petrezselymet és jó alaposan elkeverjük, átmelegítjük a főzeléket. Újra megkóstoljuk és só igényünk szerint megsózzuk. Egyszerű sült húsok mellé kiváló köret, de szerintem a sült halhoz is jól illik. Tudom, hogy nagyon „sznobul” hangzik, de most az egyszer valami jégbehűtött, száraz fehérbort is kortyolhatsz hozzá.

Máltai nyúl

Kövezzetek meg, írjatok fenyegető leveleket, de én igenis szeretem a sült nyulat. Igen, azokat a pici, aranyos, szőrös jószágokat. Sőt régebben tartottunk is néhányat és meg is ettük őket. Ez is csak egy állat és vadas szósszal elkészítve, zsemlegombóccal körítve még a nagyapám kedvence volt. Szerencsére a csarnokbeli hentesnél már csak szép darab húsok formájában találkozok a nyuszikkal, nem kell végiggondolnom aranyosságuk és simogatnivalóságuk elvesztésének ügyét. Inkább azon töprengek milyen módon készítsem el. Például „máltaiul”?

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg nyúlhús (comb és gerinc darabok), 2 vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 3 paradicsom, 3 sárgarépa, 2-3 dl vörösbor, 4 evőkanál sűrített paradicsom püré (egy kis doboznyi), 2 babérlevél, szárított, morzsolt zöldfűszerek (zsálya, majoránna, oregánó, bazsalikom), egy csipet sáfrány, só, bors, 4 evőkanál liszt, 2 kiskanál pirospaprika, olaj a sütéshez.

Elkészítése: A húst nagyobb darabokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd a pirospaprikával elkevert lisztbe forgatjuk. A vöröshagymát felszeleteljük, a fokhagymát megtisztítjuk, de egészben hagyjuk a gerezdeket. A paradicsomot egy percre forró vízbe tesszük, majd könnyedén lehúzzuk a héját. Negyedekbe vágjuk és eltávolítjuk a magokat. A sárgarépát vékonyan meghámozzuk és 5 centis darabokra vágjuk. Egy mélyebb lábosban 2 evőkanál olajat forrósítunk és a hús minden oldalán aranybarnára sütjük. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, a fűszereket és felöntjük a vörösborral. Lassú tűzön, egy-másfél órán keresztül főzzük. Ha szükséges, a vörösbort időközben pótoljuk. Érdemes gyakran a fedő alá kukkantani és végig ott téblábolni, hogy le ne égjen a sűrű szaft. A babérlevelet természetesen nem kell megenni, de az olvadó, borral átitatott sárgarépának például mennyei íze van.

Bódult tejberizs

Gyerekkoromban a tejberizs egy uncsi reggeli étel volt. Szerettem, mert édes volt, de semmi extra dolgot nem raktunk rá, amitől igazán felkeltette volna az érdeklődésemet. A kedvencem a Nagyi csokimártása volt, de azért egy idő után a csokiból is megárt a sok. (Hogy kinek mennyi a sok, az csak döntés kérdése.) Egyik vendégvárás alkalmával találtam ki ezt a változatot és így lett a reggeli maradékból fenséges desszert. Hátránya, hogy az ember vesződik vele fél órát, de nem eheti meg, hanem várnia kell legalább még 2 órát, amíg rendesen kihűl.

Hozzávalók 2 adaghoz: 1 dl rizs és 2,5 dl tej, 1 evőkanál cukor, egy kiskanál zselatin. Öntet: 1 dl rum és 1 dl víz keveréke, szárított sárgabarack, füge és mazsola, fahéj.

Elkészítés: A rizsből, tejből cukor hozzáadásával tejberizst főzök. Ez a lépést nagyon utálom, mert a csintalan tej mindig ki akar futni vagy le akar égni, ezért vadul és folyamatosan kevergetem. Nem árt előzőleg az edényt kiöblíteni vízzel, így talán elkerülhető a leégés, de szerintem ez csak egy múlt századi legenda. A kész masszába belekeverem a 3 evőkanál vízben feloldott zselatint, ettől áll majd szépen össze. A rizst két, előzőleg vízzel kiöblített tálkába szedem, jó alaposan lenyomkodom és kihűtöm. Ezután jöhet az öntet készítés. Egy befőttes üvegbe agyusztálom bele a hozzávalókat, szükség esetén némi vagdosás után és a hűtőben hagyom, hogy jól megszívják magukat. Ha minden készen áll és jó alaposan lehűlt, egy tányérra borítom a rizst. A borítást többféle módon lehet siettetni: veregetni a tálka fenekét, körbevágni a széle mentén vagy forró vízbe mártani. Ha ügyes voltam, szép kis kúpot kapok, erre rákanalazok némi mártást. Ütős.

Alma harmónia

Néha kapok egy zacskónyi almát az ismerőseimtől. Magában megeszegetni nem túl izgalmas dolog, ezért kitaláltam egy egyszerű, de annál ínycsiklandozóbb alma krémet. A méz és a citrom egyvelege kellemesen pikánssá teszi az összhatást, és még véletlenül sem tűnik unalmasnak a három hétköznapi alapanyag.

Hozzávalók: 4-6 alma, 2 citrom kifacsart leve, 2 evőkanál méz, egy kiskanál őrölt fahéj, 5-6 szegfűszeg, tejszínhab.

Elkészítés: Egy kisebb lábosba önöm a citromlevet és 2 dl vízzel felhígítom. Ebbe hajigálom bele a megpucolt és nyolcba vágott almadarabokat, így nem barnulnak meg, majd jöhet a többi hozzávaló is. Felforralom és addig főzöm, ameddig az alma meg nem puhul. Ekkor eltávolítom a szegfűszeget. Az így létrejövő kompót akár már fogyasztható is, de én szeretem összeturmixolni és lehűteni. Kis tálakban, tejszínhabrózsával tálalom. Valóságos íz-orgia.

Kezdjük

Jamie a tévében ügyködik, nekem pedig úgy tűnik lassan megjelenik a szakácskönyvem, azt hiszem itt az ideje, hogy a weben is megosszam konyhai tapasztalataimat az olvasókkal.

Elsőként tehát itt az egyik legnagyobb kedvencem:

Lazacos tejszínben úszkáló tészta

A lazac maga a luxus, de szerencsére létezik megfizethető változata is. Kis dobozban, olajban tartósítva, a füstöltet pedig hajszálvékonyra szeletelve árulják. Önmagában, minden felhajtás nélkül is igen finom, de a tejszín és a citrom még inkább kiemeli a lazac-életérzést. Hogy ez milyen, azt ki-ki döntse el maga.

Hozzávalók 2 személyre: 150 g száraz tészta, lehetőleg csavart „szarvacska”, 1 citrom, 1 dobozka lazac, 1,5 dl főző tejszín, 100 g mozzarella, olaj, só, bors, kapor.

Elkészítés: Először is meg kell főzni a tésztát. Ez akár tíz percig is eltart, közben pedig lesz elég időnk vagdosni a belevalókat és kavargatni a mártást. A lazacot, ha olajos lében tárolták, leszűröm, majd apró darabokra tépkedem. A mozzarellát kis kockákra vágom. A citrommal akad a legtöbb tennivaló. Először is jó alaposan le kell sikálni róla a tartósítószert, amit azért kentek rá, hogy túlélje a szállítást. A tisztára dörgölt héját vékonyan lereszelem, vigyázva, hogy a fehér rész ne kerüljön az ételbe. Közben a tészta már kezd megfőni, ideje nekilátni a mártásnak. Egy fél evőkanál olívaolaj kerül a serpenyőbe, ha felforrósodott a lazacdarabok követik. Egy kicsit megpirítom a halacskát, ha érezni az illatát felöntöm a tejszínnel és beledobom a citromhéjat, kaprot, sózom-borsozom. Az időközben kifőtt tésztát is a mártásba dobom és jól átforgatom. A puha kis szarvak jól magukba isszák a szószt, így aztán gyorsan a tányérra halmozom őket mielőtt kihűlnének. A halmot a citromból kicsorgó savanykás cseppekkel önözöm meg és megszórom a mozzarella kockákkal. A tejszín és a lazac lágy ízét jól kiegészíti a citrom savanyúsága. Szerintem egyszerűen tökéletes.