Bódult tejberizs

Gyerekkoromban a tejberizs egy uncsi reggeli étel volt. Szerettem, mert édes volt, de semmi extra dolgot nem raktunk rá, amitől igazán felkeltette volna az érdeklődésemet. A kedvencem a Nagyi csokimártása volt, de azért egy idő után a csokiból is megárt a sok. (Hogy kinek mennyi a sok, az csak döntés kérdése.) Egyik vendégvárás alkalmával találtam ki ezt a változatot és így lett a reggeli maradékból fenséges desszert. Hátránya, hogy az ember vesződik vele fél órát, de nem eheti meg, hanem várnia kell legalább még 2 órát, amíg rendesen kihűl.
Hozzávalók 2 adaghoz: 1 dl rizs és 2,5 dl tej, 1 evőkanál cukor, egy kiskanál zselatin. Öntet: 1 dl rum és 1 dl víz keveréke, szárított sárgabarack, füge és mazsola, fahéj.
Elkészítés: A rizsből, tejből cukor hozzáadásával tejberizst főzök. Ez a lépést nagyon utálom, mert a csintalan tej mindig ki akar futni vagy le akar égni, ezért vadul és folyamatosan kevergetem. Nem árt előzőleg az edényt kiöblíteni vízzel, így talán elkerülhető a leégés, de szerintem ez csak egy múlt századi legenda. A kész masszába belekeverem a 3 evőkanál vízben feloldott zselatint, ettől áll majd szépen össze. A rizst két, előzőleg vízzel kiöblített tálkába szedem, jó alaposan lenyomkodom és kihűtöm. Ezután jöhet az öntet készítés. Egy befőttes üvegbe agyusztálom bele a hozzávalókat, szükség esetén némi vagdosás után és a hűtőben hagyom, hogy jól megszívják magukat. Ha minden készen áll és jó alaposan lehűlt, egy tányérra borítom a rizst. A borítást többféle módon lehet siettetni: veregetni a tálka fenekét, körbevágni a széle mentén vagy forró vízbe mártani. Ha ügyes voltam, szép kis kúpot kapok, erre rákanalazok némi mártást. Ütős.

Nincsenek megjegyzések: