A hétvégén megint sikerült egy villámlátogatást tenni szülővárosomban. Úgy szeretem Szabadkát és Palicsot - számomra szétválaszthatatlan sziámi ikrek - mintha egy ember lenne. Egy öreg nő. Nem néni, nő. Most az ostorfák citromsárga leveleiből készült ruháját húzta fel, ködpamacsokba bugyolálta fázós torkát. Fájó sebeit, veszteségeit krizantém csokrokkal takargatta, de azért még így is kilátszanak, megmutatkoznak az idő jelei. Parfüm helyett a házak kéményeiből kigomolygó füstöt érezni, de a gesztenyesütők körül áramló édes füst ezt is megfűszerezi.
Rengeteg olyan arca, háza és kapualja van, amit még sohasem láttam, ahová sohasem kukkantottam be. Nem gyönyörködtetni akar, hanem élni. Itt-ott felcicomázza magát, új színházat éppíttet, szívesen ücsörög modern kávézókban, habos kávét és forró csokoládét kortyolgat. Sokat olvas, rengeteg kultúrális programra jár, táncosai, színészei, szavalói, írói, festői azonban nem magasztalják, jól ismerik.
Nem gazdag, nem is híres, de piacán mindent eléd szór, amit csak szeretnél. Eddig soha nem tapasztalt gazdagságban egész libák, kacsák, tyúkok meg pulykák. Libamáj. Túró, tejföl, sajtok, vajalja, gibanica-tészta, puha kifli és kenyér. Birsalma és mángold. Házi savanyúság, az idény minden zöldsége és gyümölcse.
7 megjegyzés:
Talán már 25 éve is van, hogy ott jártam...
Kosztolányit nem láttad?
Csodaszép!
SL, most nem találkoztam vele, de amíg a gimibe jártam, minden reggel odalült a padomra a szelleme.
Nagyon hangulatos. Azt hiszem, én is nagyon szeretném.
Ez az a hely, ahova két éve tervezzük a vissza-visszatérést. Egyszerre mondtuk, ha város, akkor ez A VÁROS. Élik az emberek, kiűlnek, beülnek, bicikliút, jó programok... A piros ház a sárkányos és vele szemben a méhkasos ? Jó, hogy meséltél róla...
Csodás lett a régi városházás kép.
Megjegyzés küldése