Evolúciós léptékű fejlődés ez nálam, bár úgy is mondhatnánk, hogy az önmagába visszatérő ciklikusságé is egyben.
Arról van szó, hogy gyerekkoromban tésztát ettünk tésztával. Sajtos, túrós pörccel, tojásos, mákos mézzel, grízes szilvalekvárral, krumplis, káposztás. Tulajdonképpen mind mártás nélküliek, nagyon egyszerűek és szinte kizárólag a szélesmetélttel, vagy kockára vágottal képzelhetők el. Ez szerintem legalább annyira dogmatikus mint az olaszok dogmatizmusa tészta és mártás (sugo, pesto, stb.) kombinatorikája esetében.
Aztán jöttek az albérletes, egyetemi évek, illetve a saját mártások. Úgy nagyjából kétszer készítettem porból, aztán gyorsan rájöttem, hogy ezt így nem kellene. Rákaptam viszont a tejszínes tésztaszószra, ami mennyei, de anyag is van benne rendesen.
Most visszatértem az egyszerűséghez, ami azért már elég csavaros, ötletes. Az angol gasztro újságokban többször láttam felbukkanni a kolbásszal és borsóval turbózott villám-vacsorát. Most nálunk is porondra került.
Kolbászos, borsós, paradicsomos tészta
Mi került a 2,5 személyes adagba? 300 g rövidcső, 1 marék borsó, 1 darabka tótkomlósi vastagkolbász, 1 nagy, érett paradicsom, 2-3 evőkanálnyi elmorzsolt kecskesajt, fél maréknyi bazsalikom levél.
Hogyan készült? A tésztát és a borsót együtt kifőztem sós vízben. Leszűrtem. Közben a felkockázott kolbászt megpirítottam egy serpenyőben. A bazsalikomot felcsíkoztam. A paradicsomot kimagoztam és felkockáztam. Minden hozzávalót összeforgattam a forró tésztával és már ettük is.
9 megjegyzés:
A kolbász mindennek nőveli a finomságát, mert a kolbász jó!
Szép a kép is!:)
Én is elidőztem a képen-nagyon szép!No persze, finom is!!!
tényleg nagyon szép kép! a tejszínes (kész) szószról én is épp ma írtam, nekem több mint 10 évembe került, míg kihevertem.
Nagyon jól néz ki - de minek a paradicsomot kimagozni? Ezen a részen mindig csodálkozom a receptekben...
A kolbász jó.
A kész tésztaszósz nem.
A paradicsommagot meg egyszerűen nem szeretem, ha belekerül az ételbe, de salátában már lehet. Ilyen finnyás vagyok.
Ja, az más :D
Amúgy ez a fejléc most nagyon bejön nekem!
Igen a kolbász jó de csak ha tényleg jó.Anyu most fogott ki egy"jó"példányt annyira rossz lett tőle a paradicsomos káposzta,hogy csak na.Pedig az a kedvencem-az egyik:-D-de nem bírtam belőle enni.Ez a tészta nagyon jól néz és biztos vagyok benne hogy finom is.Az én mottóm:Amiben borsó van az nem lehet rossz,mert a borsó jó:-D
Belly, na ezt értesd meg a gyerekemmel. Nem lehet a szájába tuszkolni a borsót.
A kolbászt mi úgy kaptuk, rokoni disznóvágásból, hát persze, hogy jó volt.
Anyahajó, köszi.
Hú, ez tényleg lenyűgöző - és a tál is, amiben fotóztad! A tészta egy örök kedvenc nálunk is, annyira jól variálható...
Megjegyzés küldése