Levest akartam, de mindenáron. Nem sok dolog volt itthon, de nem adtam fel. Álltam jó ideig a frizsi előtt, előkerült 1 hagyma meg egy répa. Hagymalevest lassan hetente főzök, kezdem unni. A répa meg önmagában? Aztán valahogy előkerültek a szárított gombák a szekrény mélyéről, rögtön két fajta is: vargánya meg rókagomba. Na, innen már rossz nem lehetett a végeredmény.
Egy lábast megtöltöttem vízzel, a hagymát, répát felkockáztam. Beleszórtam maréknyi szárított gombát is, sóztam is. Került valahonnan 2 dl fehérbor is, azt hiszem Muscat lunel volt az a bizonyos maradék. Itt azonban még mindig nem éreztem azt, hogy meg kellene állni, így aztán beleszórtam még egy maréknyi aszalt meggyet és mazsolát is. Így főztem az egészet puhára. Az illata igencsak biztató volt, de az állaga, nos az nem lett túl vonzó. Az se sokat dobott rajta, hogy belekevertem 2 kanál tejfölt meg 1 kanál tökmagolajat, bár az ízét még tovább vitte a jó irányba. Leturmixoltam, még mindig nem az igazi, úgyhogy szűrőn át is paszíroztam.
A végeredmény: istentelenül finom, a gomba mellett még ezerféle ízével kényeztető, sűrű, krémes leves. A juhtúrós galuska tényleg csak azért került bele, hogy éhen ne haljunk.
Naszóval, ilyen az, amikor nálam semmi nincs itthon.
2 megjegyzés:
Jól hangzik!...vargánya, nagy kedvenc!
amióta egyszer csináltam sokféle gombából (rókag., vargánya, szegfűgomba) krémlevest, azóta nem is szeretném máshogy elképzelni, annyi ízt adnak hozzá a nem-tucatgombák:)
Megjegyzés küldése