Anyukám mondta

Ugye mennyire jó név ez egy étteremnek? Aki egyszer hallotta, az biztos nem felejti el. Viszont cserébe egészen Encsig kell érte elautózni. Igazi, lelkesítő sikertörténet, amit nekünk is meg kellett nézni és kóstolni. Ha már éppen arrafelé (mindössze 40 kilométernyire) jártunk.
Szombat este (előzetes helyfoglalással) érkezünk. Kellemes nyolcvanas évekből származó butiksor, lapostetős, gyorsépített. A sarokban ott a cégtábla, úgyhogy be is óvakodunk. A hely tele van. Az előtérben egy bárpult, aztán a pizzasütő kemence, ahogy mindezeken átverekedjük magunkat, végre ott az asztalunk. Három-négy fiatal felszolgáló szaladgál az asztalok között. Vannak itt pizzázó fiatal párok meg komolyabb vacsorára berendezkedett társaságok is.
Az éttermi rész úgy néz ki, mintha régen istálló vagy valami hasonló gazdasági épület lett volna. Mint később kiderül, ez a legújabb, alig pár éves része az épületnek. A téglapadló és a gerendák becsaptak.

Az étlap rövid, velős és többé-kevésbé szezonális. Gyerekrajzokkal tarkított, családi fénykép is mutatja, hogy hol járunk.

A málnaszörp meg igazi málnából készült, olyan szemcsésen iható. Vannak jóféle borok is, meg hasonlók, de valakinek ugye haza is kell vezetni.
Bár azt tanácsolták, hogy ne egyek levest, én nem bírom ki. Végül pizzát nem eszünk. Az illat, a látvány és a kemence mind azt mutatják, hogy ez itt egy nagyon-nagyon jó pizza, de azért a leves se kutya. Hagymaleves, amit imádok, és amit igazán könnyű elrontani. Nos, ez egyszerűen tökéletes. Sűrű, édeskés. Rengeteg hagyma van benne és mind olvadósan puhára főzve. Hozzá van sajtos pirítós is, lefogadom, hogy nem gazdaságos trappistával olvasztva.

Az olasz pacal elő- és főételként is kérhető. Mi nem vagyunk annyira bátrak, így csak a kóstoló adaggal barátkozunk. Paradicsomos, zöldséges mártásban ücsörögnek a pacalcsíkok. Kellemesen puhra főzve, kellemesen sok-sok fűszerrel. Igazi különlegesség ez a magyar éttermek kínálatát ismerve.

A kacsamáj ugyan előétel, de ezt meg dupla adagban kérem, így lesz belőle kissé eltúlzott kalóriabevitelt biztosító főétel. De a kacsamáj is jól sikerült: kívül megpirult, belseje pedig olvad el, ha belevágok. Alatta bundás kalács. Mellette almapüré és sült füge. Egy izgalmas összhangzat.

Van még kacsaragus házi tészta is. Ezt csak egy fél percel kellett volna előbb kivenni a vízből, hogy még ne legyen ennyire puha, de azért teljesen vállalható és főleg ez is nagyon-nagyon jól eltalált fűszerezéssel kényeztet.

A desszert ügy már egy kicsit necces: gyakorlatilag minden felfogyott, amit kinéztünk. A drágámnak még jut tiramisu: habos, krémes, jóóóó. A csokitorta pedig amolyan huhhhh érzés: egy kekszes rétegen ücsörög a csokihab. Nagyon tömény, nagyon csokis és egyáltalán nem édes. Annak is a tetején meg van egy nagy kanálnyi odalöttyintett házi tejszín. Semmi cukor, csak a tejszínhab könnyed érintése. Bár úgy érzem, hogy kidurranok és fogalmam sincs, hogy jutunk haza, egyszerűen nem tudom otthagyni.

Szerencsére ekkor már odajött az egyik tulajdonos, Dudás Szilárd, míg a másikuk Szabolcs még mindig buzgón a pizzakemencével foglalatoskodott. Talán huszadszorra, talán kétezredszerre, de nekünk is elmesélték, hogy milyen véletlenek összjátéka nyomán lett ez az étterem olyan, amilyen és persze hogy honnan jött a név. Mint minden rendes dologra, erre sincs igazi magyarázat: egyszerűen csak jött.
És bizony ők nagyon élvezik a hírnevet, a sok-sok vendéget, akik visszajönnek és a kik beszélnek róluk. Cserébe főznek, főznek, főznek. Azt is mondhatnám, hogy ennél már nem is lehet jobban. Majd az anyukájuk úgyis megmondja, hogyan.

Sok kicsi 2011

Újra eljött a Sok kicsi nyereményjáték ideje. Aki még nem ismeri ezt a szép történetet, a Sok kicsi honlapján művelődhet tovább. A kezdeményezés lényege, hogy bloggerek és cégek felajánlanak különböző, izgalmasabbnál izgalmasabb nyereményeket. Akik támogatni szeretnék a jó ügyet, ezúttal a Menedékház Alapítványt, azok vehetnek 1000 forintos sorsjegyeket a kiválasztott nyereményért indulva. Az összes program megismerése után 2011. december 1-14 között a Nyereményjáték menüpontban megnyílik a lehetőség a támogatások felajánlására.

Az általam felajánlott nyeremény a Balkán konyhája köré szerveződik:


- A nyertessel megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk együtt a Mongenegrói Gurman Gyorsétterembe és jól bekajálunk. Kedvenc és autentikus helyem ez, ahol parázson sütik a csevapot és pljeskavicát, van helyben készült lepény, ajvár és kajmak is. Miközben falatozunk én mesélek, vagy hallgatok, kívánság szerint. Sokszor csak ülök ott egyébként és hallgatódzom a szakács meg a vendékör párbeszédét hallgatva. Igazi balkáni utazás ez, pedig csak a Blaha Lujza térig kell elmetrózni érte.

- És egy csomag Szabadkáról, Ex-Jugoszlávia jelszóval: rizses csoki, Bajadéra, mézes szív, Cedevita, ratluk meg ajvár. Esetleg némi szilvapálinkával megöblögetve.

- Plusz egy szakácskönyv csomag is várja gazdáját a fentiekkel együtt.

A könyveket és a tartós élelmiszereket Magyarországon belül bárhova el tudom postázni, viszont a a Montenegrós kajáláshoz bizony Budapestre kell jönni. Esetleg a Szabadkára vezető út mentén (M5-ös autópálya közelében) tudok még időről időre kitérőket tenni a nyertes kedvéért.

Mogyorós finomság

Mindig szentül megfogadom, hogy nem veszek több főzős újságot, így is több van itthon, mint szükséges. Aztán mégis elcsábulok. Most is tudtam, hogy várnom kell valahol fél órát, úgyhogy megvettem a két legolcsóbbat, lapozgatni. A Fanny konyhájában akadt meg a szemem a Hamis sportszeleten, amit aztán jól átgyúrva megalkottam ezt az abbahagyhatatlan finomságot.

Ezt kevertem össze jó alaposan: 200 g darált keksz, 100 g darált, pörkölt mogyoró, 100 g olvasztott vaj, 2 evőkanál kakaópor, 0,5 dl mogyorólikőr.

Sütőpapírral kibélelt hosszú őzgerinc formába simítottam, 1 órán keresztül dermesztettem a hűtőben. Kiborítottam egy hosszú tálra és beborítottam csokimázzal.

A csokimáz 100 g óvatosan felolvasztott tejcsoki és 2 evőkanál tejszín keverékéből született.

Szerintem jegyezzétek meg ezt a receptet, amit persze lehet variálni meg kombinálni különböző magokkal, likőrökkel is. Karácsonykor még jól jöhet egy ilyen könnyen, gyorsan készülő finomság.

Bolgár borvacsora a Heller's étteremben

Van ez a hely a Fehérvári úton, úgy ezerszer mentem már el előtte, de eszembe se jutott bemenni. Pedig a Heller's már ránézésre is egy jó hely. Egy régi házikó beékelődve a hetvenes évek betonkockái közé. És tényleg olyan: régimódi, kényelmes, kellemes. Nos ide hívtak egy bolgár borvacsorára. Én pedig mentem, örömmel.
Azt nem is gondoltam át, hogy valójában itt nem az ételek, hanem a borok lesznek bolgár illetőségűek, de így legalább az étterem valós kínálatáról is képet kaptam. Nem is beszélve a számomra teljesen ismeretlen, bolgár borok világáról.

Egy pincészetet, a Katarzyna-t kóstoltuk végig. A bolgár-török senkiföldjén üzemel ez a borászat, ahol úgy 40 évig ember nem tette be a lábát. Szép tisza a föld, a víz és rengeteg a napsütés. Minden adott, hogy jól beérjenek a borok, alapos alkoholtartalmat generálva.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbáljon ki egy-két bolgár bort, mert nagyon jók! Ezen a weboldalon, a Bolgarborok.hu-n keresztül akár haza is rendelhetünk belőlük.

Így mentünk végig a menüsoron:

MEZZEK, 2010 Sauvignon Blanc & Pinot Gris - üdvözlő ital
Látszólag selymes kis finomság, valójában nagyon komoly alkoholtartalom. Símogató, telt, finom bor. Rendkívül kellemes. Nagyon egyben van, igazi fehérbor-kedvenc jelölt a jövőre nézve. Mondjuk éhgyomorra nem volt annyira jó ötlet rögtön egy pohárral legurítani belőle.

MEZZEK Rose, 2010 Merlot & Malbec & Syrah + Lazac pástétom
A lazacpástétom tényleg lazac ízű, hozzá paprikamártás is dukál. A bor ugyan külön életet él, viszont csodás, aromás, izgalmas.

MEZZEK 2009 Merlot + Rosé kacsamell hibiszkusz epermártással
Az ételsor kiemelkedő tagja, isteni kacsamell egészen zseniális mártással. És az állandó étlapon is szerepel. A bor olyan merlot-os, mondhatni újvilági stílussal, bármit jelentsen is ez.


MEZZEK, 2009 Cabernet Sauvignon + Rozmaringos bárányborda lencsepürével
Bevallom, itt már kezdtem elveszíteni a fonalat, így a bárány és a lencse már nem igazán tudott lenyűgözni. A borról pedig nem tudok túl értelmes infóval szolgálni.

MEZZEK, 2009 Cabernet Sauvignon & Mavrud + Kavarma – bolgár nemzeti étel
Jelentem, visszatérő lelkesedés: az étel egy gombás pörköltre emlékeztet leginkább. Isteni. A bor nemkülönben. A Mavrud fajta egészen különleges, érdemes volt ismerkedni vele.

MEZZEK, 2009 Mavrud + Sajtválogatás aszalt gyümölcsökkel
A Mavrud magában is fantasztikus, sajtokkal majszolgatva pedig isteni.

Egyetlen, ám jelentős problémát ezek után a hazajutás okozott, szerencsére közel lakunk, úgyhogy legközelebb is megyünk!

Tokaj

A hétvégén Tokajba megyünk kirándulni. Adjatok ötleteket, hova menjünk ebédelni, vacsorázni és bort kóstolni!
Előre is köszönöm!

Ragacsos oldalas zöldborsos kelkáposztával

Iiiimádom az oldalast, vagy ahogy a gyerekek nevezik: a csontos husit. Kézbe fogva, körberágcsálgatva, aztán a ragacsos ujjakat nyalogatva. Hmmm...

Az oldalas receptje:

És igazán annyira, de annyira egyszerű elkészíteni, igazi kényeztető és kényelmes téli kaja. Most a szép darab oldalast szójaszósz és méz keverékébe pácoltam 2 órára, aztán levestül és mindenestül betettem a sütőbe, de csak 150-160 fokra. Ott töltött vagy 2 órát, a zsírja szépen kicsorgott, kiolvadt. A végén úgy 15 percig rápirítottam 200 fokon.

A fűszeres kelkáposzta készítése:

Mivel a fentiek nem okoztak túl nagy megerőltetést, inkább egy izgalmas köretet készítettem hozzá. A kelkáposztát lehet helyettesíteni kelbimbóval, sima káposztával vagy lila káposztával is. Mindegyik zöldséghez jól megy ez a fűszerkombináció, amit használtam.

1 póréhagymát nagyon vékonyan felkarikáztam és 1 kanál vajon megfuttattam. Rászórtam 1 egészen vékonyra felcsíkozott kelkáposztát és picit megpirítottam. Sóztam és hozzáadtam 1 jó evőkanálnyi zöldborsot.

Ezt a fajta zöldborsot, ami nagyon jó mártásokba, pici üvegekben árulják sós lében eltéve. Használat előtt mozsárban egy kicsit megtöröm, hogy intenzívebben kiadja az aromáját. Viszont egyáltalán nem túl csípős, nagyon kellemesen aromás.

Ekkor még löttyintettem a káposztára úgy fél deci fehérbort, aztán lefedtem és 10 percig pároltam. Legvégül belekevertem néhány felcsíkozott bazsalikomlevelet, de ezt már nem főztem tovább.

Készült még hozzá krumplipüré is, hogy valami felfogja a sok zsírt a gyomrunkban. De egészen tökéletes kombinációt alkottam, úgy éreztem. Ja és persze az oldalasból kisült zsíros szaftjával a krumplipürét meg a káposztát is jól meg lehetett locsolgatni.

Napi mosoly

- Jaj, gyerekek! Mi van már veletek?
- Megcsípett a buta szúnyog! - vágja ki büszkén vigyorogva a hároméves.
- Neeeem buta szúnyog, az! Hülyelégy! - mondja fensőbbséges komolysággal a nagy ötéves.

Pasztinák püré és pasztinákos fánk

Úgy egy éve ismerkedtem meg ezzel a gyökérrel. Külsőre semmi különös, pont úgy néz ki, mint a petrezselyemgyökér. De az íze az valami fergeteges. Nem igazán tudnám hasonlítani semmihez, édeskés és fűszeres. Persze szokni kell az élményt, de én jóban vagyok az ilyen gyökérféleségekkel, gumókkal és szeretem azt a világot, amit képviselnek.
Most pedig kaptam egy egész zacskónyit, úgyhogy gyorsan főztem is belőle a magam kedvére és örömére. Tényleg érdemes vele barátkozni, ismerkedni, hiszen ősi és őshonos zöldség ezen a tájon. Ideje újrafelfedezni az ilyesmiket és a bennük rejlő lehetőségeket.

Egyébként egészen megbíztható (egyenesen a Kertészeti Egyetemről) származó információ szerint ez bizony pasztinák. Mert a Paszternák egy orosz író, ha jól emlékszem.

Az Olive novemberi számában találtam egy pasztinákos levesre hozzá passzoló indiai fánkocskákkal. Nagyon megtetszett az ötlet, bár nálam egy kicsit máshová tevődtek a hangsúlyok. Eredeti recept elnevezése: Curried parsnip soup with parsnip bhajis.

Úgy kezdődött a történet, hogy szépen megpucoltam 3 nagyobb pasztinákot, 3 gerezd fokhagymát és egy nagy póréhagymát. Durván feldaraboltam és feltettem főni. Épp csak annyi vizet adtam hozzá, amennyi ellepte. Sót, borsot és egy kiskanálnyi curry fűszerkeveréket is kapott.
Amikor teljesen puha lett, az egészet pépesítettem, de nem teljesen simára. Itt-ott maradtak benne kisebb-nagyobb darabkák is. Az egyik feléhez hozzákevertem 2 evőkanál tejfölt - ez lett a püré. Állagra nagyon hasonlít a krumplipürére, de az íze sokkal fergetegesebb.
A másik felébe, ami egy jó tálkányi volt, belekevertem 1 jó evőkanál liszet meg 1 tojást. Ezt a puha masszát kiskanállal kiszaggatva forró olajban kisütöttem. Isteni kis fánkocskák lettek belőle.

Hasonlóan szinte csak gyökérzöldségeket használó receptjeim a múltból:
Juhtúrós zeller-sörretek gratin
Zeller gratin dióval és kéksajttal
Sült répa saláta
Zeller krémleves

Napi mosoly

Amikor a Duna megállítja a felhőket: Pest felett türkízkék ég, Buda felett sűrűn hömpölygő szürkeség. (Ebben gyönyörködni végig a rakparton.)

Napi mosoly

Új függönyökkel felöltöztetni a szobákat.

Mit lehet Szabadkán csinálni?

Sétálni, sétálni, sétálni. Esetleg biciklizni.

Igazi ajándék hosszú hétvégét töltöttünk a napfényben és az ostorfák sárgájában fürdő Szabadkán. Még nyáron kaptam egy e-mailt, hogy mit is lehet ott csinálni, de igazából nehezen tudok rá válaszolni. Egy turista más élményekre vágyik, mint én, aki hazamegyek és találkozom a családdal.

De most azt éreztem, hogy kicsit turista is voltam.

Az Állatkert

Úgy ötven éve épül, szépül. Egy igazi kert vagy még inkább park. A növényzet legalább olyan gyönyörűséges és izgalmas, mint az állatok. Hatalmas a tér, körbesétálni vagy két óra. Közben nézhetünk répát rágcsáló tarajos sült, kukucskáló szurikátákat meg persze szendergő oroszlánokat is.
Sok okos feliratról tájékozódhatunk, hogy melyik állat hány órát alszik. (Oroszlán szeretnék lenni a továbbiakban a 18 órával, mert nem szeretek fejjel lefelé lógva aludni, mint a denevérek, akik vagy 22 órát nyomnak). Megpróbálhatjuk, hogy tudunk-e akkorát ugrani, mint egy elefánt (igen, mert az elefánt nem tud), vagy mint egy bolha (ez már nem biztos).
Szóval, igazi gyerekbarát hely, de a szülők is jól érezhetik magukat közben. Három éves korom óta járok oda, évente többször is akár, de egyszerűen nem unom meg. És jól emlékszem arra is, amikor nyári éjszakákon néha hallani lehetett az oroszlánok bőgését a távolból.

A Korzó, a Városháza és a Szökőkút

A belvárosban is lehet nagy-nagy sétát tenni. Szabadka központja tele van gyönyörű szecessziós épületekkel. A Városházán szombat délután egymást érik az esküvők, így be lehet oldalazni a násznéppel és megcsodálni a dísztermet.

A Korzón egymást érik a kávézók, nagyon szeretek itt ücsörögni.

A kék zsolnay-csempés szökőkút még működik, a zöld sajnos nincs a legjobb formájában. Minden esetre jó egy kicsit leülni és nézni a vízcsöppeket vagy éppenséggel azon izgulni, melyik gyerek hajol túl közel és esik bele...

Ó igen, van sok rondaság meg csúfság is. Félig kész színház meg hasonlók, de én így is nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Nagyon erős hangulata - ezoterikusan fogalmazva aurája - van. Néha azon kapom magam, hogy arra várok, hogy a Gimnázium kapuján kilép Kosztolányi, de legalább Csáth-tal összefutok valahol.

A Piac

A piac nekem a tejpiac. Itt nincsenek egzotikus gyümölcsök, fűszerek. Van viszont sok-sok őstermelő. Apu minden héten ott vásárol, hát vele nem nagy élmény oda menni, hiszen úgy trappol végig, hogy jobbra-ballra sem néz, csak a kedvenc, megbízható árusait ejti útba. Én pedig csak ámulok és bámulok. Szezonális zöldség kínálat? Na itt csak az van! Garantáltan saját kertből/üvegházból.
Meg rengeteg friss sajt, valódi tejföl, zsíros túró. Egy néni pedig előrukkolt az érlelt, de nagyon kellemes ízű kecske- és juhsajtjaival.
Lehet venni mindenféle száraztésztákat, krémeshez, baklavához való lapokat. Sőt még fagyis tölcsért is!
És akkor még be se mentem a henteshez, egy sima mezei henteshez, ahol borjú, malac és bárányhús sorakozott egymás mellett. Plusz természetesen a felnőtt állatok legjobb részei, hatalmas füstölt hús kínálattal megspékelve.
A nagy kedvenc a vastag - kulen névre hallgató - szalámi. Hajszálvékonyra szelve. Természetesen.

Képtelenség nem telepakolni a kosarat.

Sütőtökös brownie

Az aktuális vkf! húsmentes, ámde sütőtökös fogásokat várt tőlünk. Nos, egy süti esetében nem nehéz megfelelni az elvárásoknak, hogy ne legyen benne hús vagy hal. A vajat és a tojást viszont nem állt szándékomban kihagyni, így aztán nem éppen vega az alkotásom. Cserébe viszont nagyon finom!

Hogy milyen? Jó tömény, a belseje olyan krémes-csokis állagú. A sütőtököt egyáltalán nem lehet észrevenni, pedig én aztán tudtam, hogy van benne, mégsem leltem rá az ízének egyetlen morzsájára sem.

Hozzávalók: 100 g puha vaj, 50 g cukor, 2 tojás, 200 g megsütött sütőtök, 200 g liszt, csapott kanálnyi sütőpor, 2 kanál kakaópor, 50 g durvára darabolt tejcsoki, őrölt fahéj, csillagánizs.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Egyenként hozzáadtam az egész tojásokat és jól kikevertem. A megsütött, puha sütőtököt villával jól összetörtem és a vajas keverékbe dolgoztam. A lisztet, sütőport, kakaóport elvegyítettem, majd a két keveréket összekevertem. Fűszereztem és beleforgattam az összedarabolt csokit is.

25-30 percet sütöttem a 180 fokra előmelegített sütőben. Langyosan, kockára vagdosva a legfinomabb. Ha nagyon rafinált akarok lenni, a másik 50 g tejcsokit 1 kanál tejszínnel felolvasztom és a kockák tetejére csorgatom.

Mellé pedig habos kakaót kortyolgatunk. Naná, adjunk a hedonizmusnak.

Neked is, nekem is: sütőtökleves

Namármost. Én ugye elfőzőcskézek itt derűs magányomban, saját ízlésem szerint. A gyerekek részint úgysem esznek meg semmit, részint már az ovi fedezi (jól-rosszul) táplálkozásuk 70%-át. Aztán ott van még a férj, aki viszonylag ritka alkalmakkor tartózkodik étkezési időben a lakásban.

Szóval azt főzök, amit akarok. Ami nekem és szerintem finom. Rengeteg, fűszeres, sűrű levest, példának okáért.

De néha egy-egy hétvégén másokat is figyelembe kell venni. Így derült ki, hogy az a sütőtökleves, amit én tökéletesnek gondoltam, azt a drágám csak ímmel-ámmal eszi meg. Az amit meg ő égre-földre dícsér, nos az meg nekem túl egyszerű.

Valójában ugyanarról a levesről van szó. Ezek az alapok:

1 hagymát felkockázok, vajon/olajon/kacsazsíron megfuttatom. Hozzáadok 1 jókora darab felkockázott, meghámozott sütőtököt (olyan 20-30 deka). Megfűszerezem. Felöntöm 2 dl fehérborral, 6-7 dl vízzel (vagy ha van, húslevessel) és puhára főzöm. Turmixolom.

Fűszerezés no. 1.

A drágámnak akkor ízlik, ha főzök bele még egy-két répát is, illetve tejszínnel sűrítem. Sót, fűszert alig-alig teszek bele.

Fűszerezés no. 2.

Nos, én ennél durvábban nyomom: először is belefőzök legalább 1 zellergumót is, amitől már elve jó ízes lesz. Aztán 1 kiskanál garam masala (helyettesíthető curry keverékkel is), illetve egy kisebb chili is fő bele. Reszelek bele egy jó darabka gyömbért is, ettől is kap egy újabb irányzékot az ízek tengerében. Én tejföllel szeretem sűríteni, ettől nem édes, hanem inkább savanykás lesz. Végül még egy kis aromás cheddart is reszelek bele. Szerintem ez így egyszerűen mennyei!

Korrábban is főztem már sütőtök leveseket, például véreshurkával francia módra. Simán, az utolsó sütőtökből tavaszt várva. Ez a leves ugyan eredetileg nem tartalmaz sütőtököt, de akár lehetne is benne.

A leves az aktuális VKF kiírás kapcsán született, amelynek témája vega sütőtökös ételek volt. Zizinek szeretettel!

Őszi köret

Mert hiába a csöpögős, nyúlós szürkeség, ebben az őszben is lehet csudajó dolgokat találni. Visszatér a sütőtök, aztán jön a sült gesztenye és persze ideje van a kacsa, liba fogyasztásának is.

A sütőtököt mostanában kilószámra esszük: csak úgy magába, klasszikusan, krémlevesnek vagy éppen ilyen köretnek elkészítve.

Sütőtököt, zellergumót, gombát, lilahagymát kockáztam 2-3 centis darabokra. Serpenyőben körbepiríottam, kortynyi borral 5 percig pároltam. Só, bors, kakukkfű és majoranna is került rá.

Hozzá egy kicsit talán túl rozéra sikeredett kacsamellet ettünk, de azért jó volt. Nagyon jó és nagyon gyors.

Azt is szeretem ebben a receptben, hogy végtelenségig variálható: kerülhet bele előfőzött, hámozott gesztenye, kelbimbó, répa, petrezselyemgyökér is. Minden egyes zöldség egy újabb lehetőséget rejt magában.

Ráadásul még úgy is készülhet, hogy az egészet egy tepsibe szórom, meglocsolom pár csepp balzsamecettel és 20 percig sütöm a forró sütőben.

Napi mosoly

Újra felfedezni a szinező füzetek először fehér aztán maszatos lapjainak és sercegő filctollak örömét.

Napi mosoly

Ovis uzsonna. Meggyes piskóta. Hazafelé sétálva befalatozva.

Megjegyzés:

- Még sosem ettem ilyen finomat!

Ezek után úgy érzem, hogy nem túl érdemes a kulináris magasságokat ostromolnom.

Kókusztejes rákleves

Na jó, bevallom ez is csípős egy picit. Egy ici-picit. Mit csináljak, ha még mindig van a chili-csokromon vagy tucatnyi szépen megszáradt paprika?

Ez egy amolyan keleties leves, de nem tudnám, nem is merném besorolni egyik távol-keleti konyhába sem. Nagyon-nagyon gyorsan készül. Jó sűrű, tele van ízekkel és fűszerekkel. Tökéletes erre a megfázásos, borongós időszakra. Jó forrón, szürcsölősen illik fogyasztani.

Hozzávalók 2 személyre: 3-4 levél kelkáposzta (vagy egy nagy marék spenót), 2 gerezd fokhagyma, 1 darabka gyömbér, 1 csokor újhagyma, 5 dkg üvegtészta, 1 dl kókusztej, 1 csomag (10 dkg) konyhakész rák, ízlés szerint 1 kis chili, 1 kanál olaj, 5 dl leszűrt húsleves (vagy alaplé), kevés só.

Így készült: A kelkáposztát és az újhagymát hosszában vékonyra csíkoztam. A fokhagymát és gyömbért lereszeltem.

Olajat forrósítottam a lábasban, ezen megfuttattam a gyömbért, chilit és fokhagymát, felöntöttem a húslevessel. Amikor felforrt, beleszórtam a káposztát és beleöntöttem a kókusztejet. 5 percig forraltam. Ekkor beletettem az üvegtésztát és az újhagymát is és még 2-3 percig főztem.

A rákot, mivel azt nem kellett főzni, már a kész levesbe szórtam bele, majd megkóstoltam és még egy kicsit fűszereztem.

Kelkáposzta helyett spenóttal, vagy pok choi-jal (kínai káposztaféleség) is jól működik ez a kombináció.

Halak és halételek - nyereménykönyv

Még nyáron kezdőtött a történet, amikor részt vehettem a Metro vevőakadémián Szabó Péter halakról szóló gyakorlattal jó alaposan megfűszerezett előadásán. Aztán meghívtak a könyv bemutatójára is. Nagyon kellett ez a könyv, főleg az előadásban ránk özönlő hihetetlen információmennyiség után éreztem úgy, hogy semmi sem tudok a halakról. Pedig szeretem őket. Kifilézve, a tányéromon.

Szabó Péter egyébként Oceancowboy néven a weben is fellelhető, de Hoitsy György halbiológussal együtt jegyzett könyvük százszor tartalmasabb és összefogottabb információforrás, mint bármiféle blog.

A könyv a Magyarországon kapható összes édesvizi és tengeri hal bemutatásával kecsegtet. Mindezt 80 recepttel megspékelve. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban 40 tengeri és 20 évesvizi halat. Olyan ismerősöket, mint a harcsa, pisztráng, ponty vagy a lazac, tonhal, szardínia. És persze jönnek azok a halak is, amikről már hallottam, de még sose mertem nyers formában a konyhámba behozni, hogy aztán megküzdjek velük, például a kecsege, a vajhal, az angolna vagy a durbincs.

Szépen, abc sorrendbe rendezve sorakoznak egymás után a leírások, magyar, angol és latin megnevezések, élőhelyek, adatok és persze érdekességek. Egy-egy hal hirtelen érdekessé és ismerőssé válik, mint például az elhíresült pangasius, és kapunk hozzá egy ötletes elkészítési módot is.

Kétféle képpen lehet használni a könyvet: okosodásra és főzésre is. Nagyon jó bevackolni vele és csak lapozgatni, nézegetni, olvasgatni. Az illusztrációk szépek, a halakról készült akvarelleket kifejezetten szeretem.

A repcepteket én elsősorban ötletadónak tartom. Csodás alapanyagok lettek benne feldolgozva a megfelelő hozzáállással és komolysággal. Nekem csak az a bajom vele, hogy túlzottan éttermiszagú az egész. Nehezemre esik nekilátni egy-egy olyan receptnek, amelyhez legalább 4-5 edényt kell elhasználni, mártást sűríteni, alaplevet főzni és a végeredmény egyetlen étel lesz csak. Néha-néha persze biztos belevágok egy ilyenbe is, de addi elcsenem a pármai sonkába tekert halfilé ötletét meg a bazsalikomos-gyömbéres fűszervajban párolt kelkáposztáét.

Ha ti is szeretnétek szert tenni erre a könyvre, válaszoljatok itt kommentben csütörtök reggel 6-ig az alábbi két kérdésre:

Melyik a kedvenc hal a tányérotokon, amit a legszívesebben ennétek?

Mi az a halfajta, ami a leggyakrabban kerül a tányérotokra?

A tenger egyéb gyümölcsei, úgyis mint rákok, csigák és puhatestűek, ezúttal nem játszanak. Koncentráljunk a halakra!

Csütörtök reggel kisorsolok és postázok egy példányt a szerencsésnek!

Sorsoltam: DSophie a nyertes. Kérek szépen egy e-mailt!

Napi mosoly

Kecskesajt és az év utolsó fügéje

Citromos teakenyér

A kedvenc sütiműfajom ez: végtelenségig variálható, ámde roppant egyszerű kevert tészta. Ezúttal nagyon-nagyon citromos változatban készült. Olyan isteni az illata, hogy először az ember csak szagolgatja pár percig, mielőtt beleharap. És mindezt egyetlen darab citromnak, némi vaníliának és gyömbérnek köszönheti.

Az alaprecept: 1 joghurtospohár használatával szépen egymás után beleborogatom a keverőtálba a dolgokat és jól összekeverem. Ezúttal lereszeltem egy kezeletlen, jól megmostott citrom héját, egy kisebb darabka meghámozott gyömbért. 1 pohár joghurt, 3 tojás, fél pohár olaj és 1 pohár cukor lett először összekeverve. Aztán ment bele 2 pohár liszt, 1 kiskanál sütőporral és fél csomag vaníliás cukorral. Alapos keverés és már mehet is a hosszúkás formába sülni.
Úgy 30-35 percig szoktam sütni, amíg szép piros lesz a teteje és nagyjából duplájára nő a sütőpornak köszönhetően.

A tetejére csorgattam egy kis mázat: 1 kanál citromlé 2 kanál porcukorral jól kikeverve, majd a süti tetejére csorgatva. Gyorsan megszárad rajta és ad egy kis plusz citromos ízt.

És ha még a felszeletelt sütire az ember lánya ráken egy ici-pici ribizli vagy málnalekvárt... Hmmmm.

Már csak gyorsan le kell forrázni hozzá a kedvenc teámat - mostanában jázminos zöldtea - és jöhet a békebeli teadélután.

Csípős-savanyú kínai kel

A képen egy kicsit háttérbe bújt az étel fénypontja: a kínai kel.

Akkor folytassuk a csípős sorozatot. Itt  is a főszereplő a jó erős paprika. Kínai kelt nagyon ritkán veszek és még sosem főztem meg. Most viszont nem leltem kelkáposztát a zöldséges pulton, így ez lett a közmondásos szamár, amin kísérleteztem. Jó lett végül az ügy kimenetele.

Egy jól megtermett kínai kelt durván, vastagon felcsíkoztam. Egy lilahagymát nagyon-nagyon vékonyra karikáztam. Lereszeltem még 2 gerezd fokhagymát is. 1 kis chilit kimagoztam és felkarikáztam.

Serpenyőben 1-1 kanál olajat és vajat melegítettem. Ezen üvegesre pároltam a hagymát, rádobtam a többi hozzávalót és pár perc alatt, kevergetve megpároltam. Gyorsan összeesik. Ha kelkáposztát használunk, akkor egy picit több időre van szüksége.

Végül rászórtam egy lime lereszelt héját és rácsorgattam a levét. Plusz természetesen locsoltam rá egy jó adag szójaszószt is.

Natúr főtt rizst ettünk alá, illetve sertéscomb-csíkokat, amiket kicsit megpirítottam, majd kevés vízzel puhára pároltam, végül ismét elpárologtattam a vizet, hogy jó piros, de mégis ragacsos legyen.

Napi mosoly

Friss, ropogós újságszállítmány egyenesen Londonból: Good Food, Olive, Jamie O., Vouge, Living Ect, Simple Knitting. Karácsonyi receptek! Asszem most pár hétig lesz mit olvasgatnom.

Kicsit túl csípős tészta

Konkrétan csípős kattanásom van. Ahogy a fb-n már kibeszéltük, tudat alatt valószínűleg így védekezem a gyermekek által az oviból hazahordott kellemes kis fertőző betegségek ellen. Mostanában minden második ételembe kerül egy kis chili.

A piacon vettem egy "csokorral", pici kis piros chilik vannak rajta, szépen megszáradtak. Csak lekapok egyet és már mehet is a levesbe/tésztaszószba.

Ez az étel még csak szószt sem kapott. Amíg kifőtt a tészta egy serpenyőbe tettem pár sózott szardellát az olajos levével együtt. Ekkor még nem voltam elég rutinos és az egész chilit belevagdostam a magjaival együtt. Néhány koktélparadicsmot félbevágtam és megfuttattam a szardellás olajon.

Ezt forgattam össze a tésztával és került rá egy halom frissen reszelt parmezán is.

Ugyanilyen "bonyolultságú", ha olajon megfuttatok kaliforniai paprikát, répát, hagymát, borsót, kukoricát. Ehhez is adok egy kis erős paprikát és szójaszószt, majd üvegtésztával vagy szoba tésztával forgatom össze. Természetesen még egy kis szójaszósz mindig kerül rá az asztalon is.

Napi mosoly

Mert mit csinál a drága-drága-drága férj, amikor látja, hogy a nő teljesen és totálisan ki van borulva, elviselhetetlen hárpia és csak üvöltve lehet vele kommunikálni?
Fogja a két - az állapotokért jelentősen felelősség tehető - gyermeket, és elviszi őket "kirándulni".
És hova keverednek végül?
Hát a Gerbeaud-ba, palacsintát enni.
És mit hoznak magukkal hazafelé?
Rengeteg élményt, jókedvet, mesélnivalót, kisimított idegeket, egy nagyon-nagyon csokis tortaszeletet és egy doboz (kicsit már megfogyatkozott tartalommal rendelkező) macskanyelvet.

Tonhalas tojáskrém

Csak egy gyors ötlet, reggelire pont jó.

3-4 keménytojást lereszeltem. Adtam hozzá 1 kanál tejfölt, 2 kanál majonézt és egy kisebb tonhal konzervet. Jól összekevertem és kápia paprika hajócskákra kanalazva falatoztam.

Tökéletes szendvics-töltelék egyébként.

Napi mosoly

Az ősz első sütőtökének megsütésével együtt megérkezett a hozzá passzoló időjárás is. Először berzenkedtem ellene, de aztán rájöttem, hogy milyen jó alkalom ez a "kuckózásra".

Joghurthab fahéjjal és szilvával

Olyan könnyed kis semmiségnek tűnik és nagyjából az is. Egy kis hab, egy kis szilvalekvár, sok fűszer meg puszedli-morzsa. Kell, hogy legyen az ember tarsolyában ilyesmi, amikor átjönnek a barátnők egy kis beszélgetésre és nincs kedvem nekilátni sütit sütni.

A joghurthabhoz 2 dl tejszínt kemény habbá vertem, hozzáadtam 2 kanál porcukrot, és egy jó kiskanálnyi őrölt fahéjat. Lazán beleforgattam 2 dl joghurtot. A legjobb ha sűrű, krémes görög/török joghurtot használunk vagy pár órán át csöpögtetjük egy textilen keresztül a bolti joghurtok levét.

Poharakba rétegeztem a habot, alá-fölé került néhány elmorozsolt, fűszeres puszedeli és némi krémes, édes szilvalekvár is. Nagyon jól működtek együtt az ízek a savanykás habbal.

Azonnal fogyasztható.

Napi mosoly

Mozart-golyó papírját késsel óvatosan kisimítani, a receptgyűjtő füzetbe préselni, majd 20 év után megtalálni.

A legjobb bulikaja

Imádom, egyszerűen imádom! Bármennyit meg tudnék belőle enni és úgy vettem észre ezzel mások is így vannak. Elkészítése a világ legegyszerűbb dolga, csak sok türelem és maszattűrési képesség szükséges hozzá.

A múltkor 8 emberre 70 dkg csirkemájat vettem, meg 20 dkg nagyon vékonyra szelt bacont. A májakat darabonként 3-4 csíkra vágtam és mindegyiket fél-fél szalonnába tekertem. Tepsibe rakosgattam őket egymás mellé és kb 20-25 perc alatt pirosra sütöttem őket a sütőben.

Mivel maradt pár csík szalonna, fogtam egy csomag aszalt szilvát, mindegyik szilva közepébe füstölt sajtot dugdostam és azt is szalonnába tekertem. Szintén megsütöttem.

Az a jó, hogy nem kell forrón enni, langyoskásan is isteni.

Készült mellé lilahagyma lekvár is, de arról majd máskor. (Bár igazából csak rengeteg lilahagyma, 1 kanál cukor, kevés só és 2 dl vöröbor kell hozzá.)

Felhívás

Én már vagy 6-7 éve dolgozom nekik :) Most itt a lehetőség nektek is:

A Brainexpress szombati napokon megrendezésre kerülő termékfejlesztési/reklámalkotói ötletbörzékhez keres kreatív, nyitott kis- és nagygyermekes anyukákat kiemelt díjazásért.


A felvétel feltétele egy kreativitást, műveltséget, intelligenciát és problémamegoldó készséget mérő teszt kitöltése, amely kb. 60 percet vesz igénybe. Amennyiben sikerrel zárul, a jelentkezők bekerülnek a Kreatív Alkotói Adatbázisba. Az első megmérettetés a szakmai- és érdeklődési profil alapján dől el.




Jelentkezés:

Mándi Mónika - 70-337-8354
monika@brainexpress-innovation.com

http://www.brainexpress-innovation.com/


A jelentkezésnél hivatkozzatok rám!

Szilvakrémleves konyakos aszalt szilvával

A gyümölcsleveseknél mindig komoly dilemmába esek, mert általában olyan finomak, hogy jobb lenne az ebéd végére tartogatni, desszertnek. Egy pici maradt is ebből a levesből, azt másnap bögréből kortyolgattam tízóraira. Úgy is isteni volt.

Ez mehet a levesbe: fél kiló szilva, 2 kanál cukor, 1 kanál kukoricakeményítő (Gustin), 2 kanál tejföl, 1 kiskanál őrölt fahéj. Plusz 10 szem aszalt szilva, 2-3 kanál konyak és némi puszedli.

Így készült: A szilvát kimagoztam, a cukorral és fahéjjal annyi vízben megfőztem, amennyi ellepte. Gyorsan megpuhult és szétesett. Elkevertem 2 kanál vizet, a tejfölt és a keményítőt. Belefőztem a levesbe: nem kell hosszan forralni, elég ha elkezd rotyogni és már le is lehet venni.

Felöntöttem egy kevés hideg vízzel, hogy gyorsabban hűljön és ne legyen túl sűrű. Simára turmixoltam és behűtöttem.

Az aszalt szilvákat is bele lehet főzni a levesbe, de jobban járunk ha pár óra konyakba áztatjuk. Ettől valami isteni íz és zamat orgia kerekedik. A leves jó savanykás, az aszalt szilva édes és fűszeres, a puszedli meg csak azért kellett, mert a gyerekek éppen rá vannak kattanva. Természetesen ők nem kaptak konyakos szilvát.

Napi mosoly

Ma lezárult egy ötéves időszak: a 2-es számú is ovis lett.

Reggel a bejáratnál a gondozó néni meg is szólított, hogy "Láttam a blogod!" én meg úgy válaszoltam: "Melyiket?"

Heti menü

A heti menünk a következőképpen alakult, a család különböző tagjainak a hét különböző napjain tetszőlegesen: keksz, banán, főtt rizs és sok tea némi Normaflore-ral felspécizve.

Ja, és ma van a 2-es számú harmadik szülinapja!

Napi mosoly

Szeptember közepén nyitott ablaknál aludni, napon szárított ágyneműben.

Sült kolbász másként

Egy 2008-as Delicious magazinból jött az ötlet. Meg kell mondjam, egészen isteni így elkészítve a jó öreg debreceni.

A család kapacitásának megfelelő mennyiségű sütni való kolbászt a tepsibe pakol az ember. Kicsit meg is szurkáltam, hogy ne robbanjon. Alá került 1-2 dl vörösbor, mellé pedig jó két marék koktélparadicsom, 2-3 kisebb vöröshagyma felnegyedelve. 1 szép kövér kaliforniai paprikát is feldaraboltam, az is ment mellé, ahogy pár fokhagyma gerezd is. Az egészet jól megsütöttem, maximum fél órára van szüksége a jó forró sütőben.

Aztán már csak néhány komolyabb szelet kenyérre van szükség a tunkoláshoz, illetve egy megkopasztani való bazsalikom bokorra, ugyanis isteni a forró cuccoshoz hozzátépkedni pár illatos levelet, ami épp csak egy kicsit fonnyad meg a hőtől, de csuda plusz ízt ad az egésznek.

És a nyertes:

Nagy Kati, alias Pötipite! Kérek szépen egy e-mailt!

Veracruzi halleves és nyeremény könyvsorozat

Igazán kedves és nagylelkű felajánlást kaptam a HVG-től. A most induló, 13 részes gasztronómiai sorozatukat kisorsolhatom a blogom olvasói között. Jómagam az első részt szemrevételezhettem, a mexikói konyháról szólót, de a nyertesnek az összes kötetet postázni fogják.

Az Ízek és kultúrák (egyébként újságosnál is kapható) sorozat sorra veszi a nagy világkonyákat, a franciától a kínain át a görögig és az oroszig. Sőt, még egy német-osztrák is belekerült a szórásba, ami már itt van a szomszédban, ugyebár.
Rengeteg információ, és még több fotó van belezsúfolva egy-egy könyvbe. Tényleg részletes képet kaphatunk egy-egy nemzet konyhai kultúrájáról, a fejlődésére ható tényezőkről, egy kis történelemmel, gazdaságtörténettel fűszerezve. A könyvekben nincs túl sok recept, de azok több oldalon, részletesen, lépésről lépésre fotókkal illusztrálva lettek bemutatva.
Nekem talán túl sok is a fázisfotó, egy keménytojás főzését vagy feldarabolását már csak el tudom képzelni, viszont a halfilézés bemutatása kifejezetten hasznos.

A legnagyobb gondom ezekkel a receptekkel, hogy bár viszonylag könnyen beszerezhető hozzávalókat is tartalmaznak, nekem a legritkább esetben sikerül pontosan tartanom magam a receptekhez. A kiválasztott hallevesemhez például alaplevet kellett volna főzni a hal aprólékából, csontjaiból, de én eleve filét vettem, úgyhogy ez a lépés egy az egyben kimaradt nálam.
Egyébként az elkészült Veracruzi halleves igen finom, könnyű, de tápláló darab lett. Sok-sok zöldség, hal így együtt nagyon finom. A receptet zanzásítva, saját képemre formálva közlöm, ha valaki kíváncsi lenne az eredetire is, akkor irány az újságos vagy érdemes megválaszolni a bejegyzés végén szereplő kérdést.

Veracruzi halleves

Hozzávalók: 30 dkg halfilé (nálam naphal volt), 2 evőkanál rizs, 2 sárgarépa, 1 krumpli, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis konzerv hámozott, feldarabolt paradicsom (passata), 10 szem zöld olajbogyó, 1 kanál kapribogyó, petrezselyem zöldje, só, bors.

Így készült: A zöldségeket megtisztítottam, apróra kockáztam. Kevés olajon megfutattam a hagymát, hozzáadtam a többi zöldséget és a paradicsomot is. Fűszereztem. Puhára főztem.
Az utolsó 10 percben tettem hozzá a halfilét, amit az eredeti recephez képest én egyben hagytam, mert nem akartam, hogy atomjaira szétesve úszkáljon a levesben. Így viszont puhára főzve, kanállal is szépen lehetett belőle falatokat szakítani/vágni.
Tálalás előtt beleszórtam a felapríott petrezselymet, olívabogyót és kapribogyót.

A recept még 2 lereszelt keménytojást is előír, mint végén a levesbe kerülő hozzávalót, de ezt az elképzelést megvétóztam, nem akartunk pusztán a levessel jóllakni.

Aki pedig szeretné megkóstolni az egész sorozatot, a szombat reggelig válaszoljon a következő kérdésre: Melyik a kedvenc világkonyhád? Azaz, melyik nemzet konyhai kultúráját érzed magadhoz legközelebb?

Szombaton sorsolok! És kérlek fejenként csak egy kommentet hagyjatok!

Napi mosoly

Vízfestékkel a konyha padlóján.

Jóreggelt zabfalatok

Totálisan tájékozatlan vagyok ezekkel az állítólagosan egészségesnek reklámozott kekszekkel kapcsolatban. Még a két fajtát se tudom megkülönböztetni egymástól. Vagy az a zabfalatok már nincs is? Minden esetre a bolti kínálatot böngészve kifejezetten jó inspirációt kaptam arra vonatkozólag, hogy milyen kekszeket kell sütnöm a közeljövőben. Példáu aszalt erdei gyümölcsöset, mézes-mogyorósat.

Most egy almás-zabpelyhes változatnál kötöttem ki. Rém egyszerű és az én nem reggeliző gyerekeimnél is kerül így valami a pocakba délelőtt 10 óra előtt.

Egy közepes adag hozzávalói: 10 dkg puha, szoba hőmérsékletű vaj, 10 dkg liszt (akár teljes kiőrlésű is lehet), 10 dkg zabpehely, 1 csipet sütőpor, 1 tojás, 10 dkg lereszelt alma, 2 evőkanál méz, 1 kiskanál őrölt fahéj, pici vanília.

Ebbe a kombinációba egyébként prímán illik még egy kis őrölt gyömbérpor is, ha esetleg akad otthon.

Így készült: az összes hozzávalót jól összekutyultam. Egy puha, gyakorlatilag kenhető masszát kapunk. Ebből két kanállal lapos, hosszúkás pacákat nyomtam a sütőlapra. Végül még villával is elegyengettem, barázdáltam egy kicsit.

Úgy 15 perc alatt szép pirosra sülnek a 180 fokos sütben, de ez nagyon függ a sütőtől. Mi már fél éve együtt élünk az én sütőmmel, de még mindig csak az óvatos ismerkedés fázisában vagyunk, szóval ott kell állni mellette és felügyelni, nehogy valami ostobaságot kövessen el.

VKF! Zöldborsó krémleves

E hónapban a gasztrobloggerek leszámolnak a kész kajákkal. Jómagam nem vagyok egy harcos készkaja-ellenes. Bevallom szoktam fagyasztott fasírtgolyókat venni, sőt elég sok fagyasztott alapanyagot használok - bár ezek (reményeim szerint) adalékok nélkül csak a zöldségeket tartalmazzák.

Viszont vannak dolgok, amik még engem is kiakasztanak. A Knorr legújabb ínyenckedése a zöldborsó krémleves kicsapta a biztosítékomat. De most komolyan? Ezt minek porból? Hiszen annyira egyszerű és gyors. Gyakorlatilag nem kell hozzá más, mint borsó! A cég honlapján persze nem szerepelnek az összetevők, de úgy nagyjából el tudom képzelni. Ennél már csak az instant levesek lehetnek rosszabbak - abból is van borsós.

Szóval azt gondoltam, hogy akkor most megmutatom, hogy mennyire egyszerűen, alig pár hozzávalóból elő lehet állítani valamit, ami sokkal finomabb. És nem is kell órákat a konyhában tölteni hozzá. Nos, csúfos kudarcot vallottam. A kísérlet nem sikerült, mert az én levesem egyáltalán nem lett egyszerű. Igaz, hogy kb. 20 perc alatt megvolt onnantól kezdve, hogy elkezdtem pucolni a hagymát, de elég sok hozzávaló került bele.

Fele bátran ki is hagyható, csakhogy valahogy így sikerült előállítanom az utóbbi hetek egyik legjobb ebédjét, pedig mostanában azért elég jókat főztem. Isteni, de tényleg!

Az én krémlevesem az alábbi összetevőket tartalmazza: 2-3 szalonnacsík, 1 kis vöröshagyma, 1 evőkanál liszt, 300 g fagyasztott borsó, 2 dl fehérbor, 2 jó kanál tejföl, 2 kanálnyi reszelt parmezán, petrezselyem zöldje, menta és bazsalikom, só és bors.

Így készült: A szalonnát felcsíkoztam, megpirítottam a lábasban és kiszedtem, félre tettem. A vöröshagymát apróra kockáztam és megfuttattam a kiolvadt zsíron. Rászórtam a lisztet és 2 percig kevergetve pirítottam.

Hozzáadtam a borsót, felöntöttem borral és kb. 6 dl vízzel. Felforraltam és úgy 10-15 percig főztem. A borsó gyorsan megpuhul.

Lehúztam a tűzről, a borsó egy részét félretettem. A lábasban maradóhoz hozzáadtam a tejfölt, a reszelt parmezánt és a zöldfűszereket. Ez utóbbiakból csak 2-3 levelet fajtánként, az illatuk, ízük így is átjárja a levest és gyönyörű üde-zöld színt varázsol. Jó alaposan összeturmixoltam, visszatettem az egészben hagyott borsókat, és szalonnacsíkokkal tálaltam.

Hogy milyen? Sűrű, krémes és savanykás. Rengeteg íz és zamat rejtőzik és bomlik elő minden falatból. Sokkal jobban szeretem tejföllel a krémleveseket, nekem kell ez a savanykás íz és ugyanolyan krémes lesz, mint tejszínnel. A liszt is elhagyható, de szerintem szintén jót tesz a selymességi állagnak.

A zöldfűszerek közül talán a menta a legdominánsabb, de nekem nagyon tetszett, ahogy együtt működnek a borsó édességével. A fehérbor és a belereszelt parmezán is sokat dob a lényegen. Ez utóbbi kettő simán hanyagolható, viszont ha bárkinek is megfordult a fejében, hogy leveskockát használjon azt most és ezennel szigorúan megtiltom!

Egyszóval: borsólevesre fel!

Napi mosoly

A gyerekek ma a játszótéren azt játszották, hogy ők a farkasok. Hát, amilyen fejeket vágtak, simán mehetnének valamilyen vérfarkasos filmbe főszereplőnek.

Nyári rizottó tenger gyümölcseivel

Elég finnyás banda a mi kis négyesünk, különösen ami a kiskorúakat illeti. Úgyhogy ezt a rizottót nem egészen úgy csináltam, ahogy szerettem volna, hanem minden komponenst külön-külön, aztán a tányéron kívánságműsorszerűen összeraktam.

A rizottót én úgy készítem, ahogy főleg Jamie O-tól tanultam. Azt gondolnám, hogy ez nagyjából autentikus módszer: vajon kis hagymát párolni, rádobni a rizst. Először fehérborral felönteni, aztán jöhet a forró húsleves (néha víz) merőkanalanként adagolva, sokat kevergetve. Végül, még egy adag húsleves, de már leveszem alatta a lángot. Teszek bele még egy kis vajat és rengeteg reszelt parmezánt. Aztán hagyom fedő alatt még puhulni, duzzadni a rizst.

Ma készítettem hozzá némi párolt, tejszínes cukkínit és kukoricát. A két nevezett zöldséget nagyon kevés vízben megfőztem és adtam hozzá egy kis tejszínt.

A tetejére pedig pirított tenger gyümölcsei kerültek. Vettem egy csomag vegyes tengeri cuccot: rák, kagyló, tintahal. Kiolvasztottam, majd kevés vajon gyorsan megforgattam őket, gyakorlatilag csak felforrósítottam, mivel ezek a lények úgyis előpárolva lesznek lefagyasztva.

Szerintem ez így annyira kellemes és sokízű együtt, hogy már nem társítottam hozzá valami domináns fűszert. Egy kis petrezselyem zöldet talán még elbírt volna, de ez a maximum. Így is van benne fehérbor, parmezán és persze némi tenger-íz is.

Ilyen pedig amikor csak a rizottó van meg némi párolt rák:

Kóstoltátok már?

Sok rosszat olvastam az idén az ország tortájáról, ami köleses-sárgabarackos lett.

Szerencsére a Szamos cukrászda is elkészíti minden évben a saját verzióit, úgyhogy volt alkalmam megkóstolni. Az ő szatmári szilvatortájukat például már évek óta nagyon szeretem.

Nekem tetszett. Nem mondom, hogy rá fogok szokni, de kifejezetten kellemes, nem túl édes íze volt. A lenmagtól olyan jó diós íze lett az alsó rétegnek, az aszalt barack darabok pedig kifezetten kellemes kis meglepetések voltak. A krém a belsejében szerintem túl folyós, jobb lenne, ha picit szilárdabb állagú lenne.

Mindent egybevetve szerintem megéri megkóstolni.

Csicseriborsó saláta sült paprikával

Újabb és újabb variációkat találok ki a hüvelyesek saláta formátumba való szuszakolására. Általában sikerrel. Legújabb alkotásomba sült paprika csíkok kerültek a csicseriborsó mellé. Mivel nem volt kész paprika salátám, így egy nagy kápiát felcsíkoztam falatnyi darabokra, majd serpenyőben kevergetve, rázogatva puhára sütöttem.

A kápia a legjobb paprika, nagyon piros, nagyon édes és hosszúkás, hegyes alakú. Ha láttok ilyet, gyorsan vegyetek belőle! A húsa kicsit kevébé vaskos, mint a kaliforniai paprikáé és talán pont ezért finomabb is. Nekem nagy szerencsém van, mert anyósom termeszti és hozza - néha zsákszámra. Megsütve, lefagyasztva a legjobb saláta télen is.

Node, vissza az aktuális pályaműhöz. Felkarikáztam még egy csokor újhagymát is, sóztam és ráfacsartam egy citrom levét. Hozzátettem még egy konzervnyi natúr csicseriborsót, 6-8 szem feldarabolt fekete olajbogyót, a paprikát és egy kevés borsot is szórtam rá. Jól összeforgattam.

Salátának vagy köretnek is jól működik, ezúttal joghurtban pácolt csirkemellhez ettem.

Volt itt már korábban is csicseriborsó rukkolával, ami könnyű és friss, lencsesaláta körtével, ha már úgyis jön az ősz, aztán egy nagyon nyári babos-paradicsomos-krumplis is. És jó régen egy meleg lencsesaláta, amiben már szerepelt a sült paprika.

Napi szülinapos mosoly

Kalózos, hercegnős papírpoharak kikészítve, kölyökpezsgő és vonatos torta a hűtőben, lufik felfújva, színes díszek felaggatva. Jöhetnek a kis vendégek!

Napi mosoly

Öt évvel ez előtt a férjem megjelent a kórházban 10 darab palacsintával. Nos, igen, a kismamák kívánóssága legendás. Aztán úgy alakult, hogy az a palacsinta soha nem fogyott el, viszont hajnalra meglett az 1-es számú, akinek jelenleg a Pankrátor Matuka föld alóli (na jó, csak angliai) felkutatásával lehetett a legnagyobb szülinapi örömet szerezni.

Napi mosoly

Alig pár napos, kutyaólba bújt kiscicákat nézegetni.

Napi mosoly

A Vár oldalán lévő ház ablakából nézni a tüzijátékot, aztán még borozni egyet és persze sokat nevetni, beszélgetni.

Kukoricasaláta keletiesen

Ez egy friss, üdítő, nyári kukoricasaláta. A majonézbe fullasztott (füstölt sajtos, almás) változatot is szeretem, de azért ilyenkor legyen már felejtős.

Viszont nagyon jól megy hozzá a rántott hús, valami natúr halszelet vagy éppenséggel a bioboltból szalasztott lencsefasírt.

Lehet csinálni konzervből, fagyasztottból, vagy megfőzött csövesből, amiről éles késsel lehet lefejteni a szemeket.

A lustasági szintnek megfelelő módon elővarázsolt úgy 300 g kukoricához ezek után adtam: 2 kanál szójaszószt, 1 lime (zöldcitrom) levét, pici magatlanított chilit, fél pritaminpaprikát, petrezselyem zöldjét és 1 darabka újhagymát, 1 gerezd fokhagymát. Ez utóbbiakat értelem szerűen apróra vagdalva, kockázva, nyiszálva. Jól összekeverve (nem rázva), viszont pár órát érlelve.

Kővirág étterem, Köveskál

Tényleg évek óta kerülgettük ezt a Kővirágot. Mint kiderült, nem is olyan könnyű se megtalálni, se helyet kapni. El is mentünk már mellette úgy, hogy észre se vettük, aztán meg be volt zárva (ebédidőben). Múlt héten végre sikerült minden akadályt legyőzni és megkóstolni magunknak ezt a gyöngyszemet a Balaton-felvidéken. Ha már ezzel van tele a gasztro-sajtó érdemesebbik fele (Népszabadság legjobb éttermei, meg Magyar konyha magazin).

Egy kis mellékutcát kell keresni, azon belül is egy kaput, ahol egy udvarba merészkedik be az ember. Olyan, mintha valakihez mennénk vendégségbe. Körbekerített, kaviccsal felszórt, bokrokkal övezett udvar. Az asztalok egy része meg egyenesen Singer varrógépekből lett eszkábálva. A hangulat adott: maga a tömény romantika. Remélem a többi vendég terveit nem borítottuk fel a magunkkal vitt négy darab gyeremek és az ő négy darab vizipuskájuk, illetve az ezzel előadott (lövöldözésmentes) katonai dísszemle, sőt titkos nyomozás performanszával. Valahogy úgy éreztük, hogy ez a hely alkalmas arra, hogy a gyerekek időnként körbenyargaljanak, elmenjenek hátra, a bokrok mögé, ahol játszótér-féleség bújt meg, aztán visszajöjjenek enni pár falatot.

Az étlapot alaposan végig is kóstoltuk, hiszen nem ketten ültünk az asztalnál. A kacsamáj krém nagyon finom volt, viszont a lilahagyma lekvár nekem túl édes ebben a szerepben. A padlizsánkrém is rendben volt, csak azt nem értettük, hogy fogyhattak ki a mellé adott kenyérből. Az ilyen előételeket mégsem kiskanállal eszi az ember, nem?

A főételek nagy része is igencsak rendben volt, de az adagok elég szerénynek minősültek, annak ellenére, hogy ez azért nem egy csúcsgasztronómiai villantós hely. Simán végig lehet enni a levest, főételt és még bőven marad hely a desszertnek is.

Az étlap kellemesen rövidke, de a táblákon kiegészül a krétával írt, folyamatosan változó, vagyis inkább fogyatkozó napi ajánlatokkal. Az én napi ajánlatom halszelet volt (talán harcsa?) fokhagymás mártással és spenótos  gerslivel. Összességében jópofa ötlet, de valahogy az egész olyan jellegtelen. A fokhagyma íze például teljesen kimaradt, pedig azt én nagyon díjaztam volna.

A többiek is hasonlóan érezték: jó-jó, de azért semmi különös. Egy kicsit úgy éreztem, hogy felcsigázták az érdeklődésemet a jól hangzó, jól kitalált fogásokkal, aztán nem teljesítették.

Az est fénypontja egyérteműen a palacsinta formátumban tálalt, kissé megkapatott kukoricamálé volt. A közepére egy nagy adag házi szilvalekvárt kanalaztak, igazi finomság!

Szóval nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Egyrészt folyamatosan az jár a fejemben, hogy nekem is KELL! egy ilyen hely, egy ilyen udvar, egy ilyen étterem. Másfelől egyáltalán nem sikerült engem elkápráztatni a főztjükkel. Beszéltünk is erről közben a többiekkel, hogy az ember azért megy étterembe, hogy olyasmit egyen, amit otthon nem áll neki megcsinálni. Legyen egy picit különleges vagy legalább tényleg nagyon finom. Vagy egyszerűen csak túl sok helyen ettem már?

Paradicsommal rakott padlizsán

Nem szeretnék abba az elbizakodottságba leledzeni, hogy egy pici fiú nekem köszönheti a születését, de tény, hogy miután a szomszédunk evett ebből, másnap reggelre megszületett a fiacskája.

Ettől függetlenül egészen jó kis ételről van szó, tömény nyár és jó sok íz.

Személyenként 1 kisebb padlizsánt felkarikáztam, lisztbe forgattam és minimális olajjal kikent serpenyőben megsütöttem. Sütőtálba helyeztem.

A padlizsánt én nem szoktam besózni és lemosni meg hasonló bulikat csinálni. A mai fajták már nem annyira keserűek, hogy ezzel vesződni kellene, ha meg keserű, akkor általában a sózás ellenére is az marad valamennyire.

Készítettem egy friss paradicsommártást is: padlizsánonként felkockáztam 2 nagy paradicsomot, 1 kis hagymát, 3-4 gerezd fokhagymát. A paradicsom persze finomabb lett volna, ha kimagozom és lehúzom a héját, de erre nincs mindig ideje az ember lányának. Így is elfogadható lett a végeredmény.

Ezeket egy lábasban nagy lángon elkezdtem főzni egy kevés olajjal együtt. Sóztam, adtam hozzá egy kevés szárított kakukkfüvet. Felöntöttem 1 dl fehérborral és a leve nagy részét elforraltam.

A padlizsánszeletekre halmoztam a paradicsomos mártást. Betoltam az előmelegített sütőbe úgy 15 percre. Ez után rátettem egy csomagnyi mini mozzarella golyócskát, meg egy maréknyi felszecskázott petrezselyem zöldet és még 5 percig sütöttem. Forrón az igazi, levét pedig kiflicsücsökkel lehet tunkolni, mert azért a paradicsom meg a sajt is enged egy kicsit.

Napi pizzás mosoly

Apa kérdezi a gyerekektől, hogy honnan volt a pizza (amiből neki nem maradt). Mire a hároméves: "Hát hozta a postás!"

Napi európás mosoly

Legalább 5 év után visszamenni az egykori kedvenc helyemre, az Európa kávéházba és megtapasztalni, hogy az elviteles részen még mindig van narancsos vezúv és diós kocka!

Kétnapi mosoly

A jó idő ígéretében bízva, péntek este lerobogni a Balatonra. Narancs holdat figyelni egész úton és meteor-robbanást látni.

Két délelőttöt strandolni, vizipisztolyozni, vacogni és sikoltozni a hideg víztől. Fagyit enni, lángost enni és nem törődni azzal, hogy végigfolyik a meztelen gyerekpocakon.

Picit lebarnulni.

Füreden Borfesztiválozni, éjjel 1-ig beszélgetni a barátokkal. Karolinában csokitortát majszolni.

Vasárnap éjszaka jönni hazafelé, sötét, kanyargós balaton-felvidéki utakon, félálomban lebegve és mosolyogva.

Két napba sűríteni egy egész nyaralás bepótlását és reménykedni a jövő hétvégében.

Juhtúróval töltött gomba lecsóágyon

Majdnem vega étel, csak hát valahogy a tetejére került egy kis kolbász. Hiába, a sült kolbásznak - és a belőle kicsöpögő zsírnak, ami átjárja az ételt - egészen páratlan az íze. Egyébként meg rendkívül egyszerű ügyről van szó ismételten. Egyetlen szépséghiábája, hogy amikor kivettem a sütőből, jó alaposan megégettem a karomat. Remélem ezzel kipipáltam az idei konyhai baleseteket.

Egy személyes adagot adnék meg, aztán tetszés szerint lehet növelni a mennyiséget: 6 nagyobb csiperkegomba, 1 nagy paradicsom, 1 nagy kápia paprika, 1 vöröshagyma, 6-8 deka juhtúró, 6 kolbászkarika, 1 kiskanál őrölt majoranna, só, bors.

Elkészítése: A gombákat megtisztogattam és a csumáját kiszedtem. A zöldségeket mind felkarikáztam. A hagymát, paradicsomot, paprikát a tepsibe terítettem, összeforgattam. Fűszereztem.

A tetejére pakoltam a gombákat, mindegyik közepére tettem kiskanálnyi juhtúrót és egy kolbász darabkát.

Úgy fél órát sütöttem a 200 fokos sütőben. A zöldségekből kisült levet meg kenyérrel tunkolgattam.

Meggyes-mákos rétes

Olyan rétes, ami levelestésztából készült, kicsit laktatóbb így. Nem mintha annyira sok szükségünk lenne pár plusz kalóriára, de így kifejezetten finom. 

Tulajdonképpen nagyon egyszerű ügy, csak azért írom le, mert az arányok ez esetben meglehetősen fontosak. Így lesz jó a töltelék: se nem száraz, se nem túl folyékony, ami eláztatja a tésztát. 

Először is vettem egy csomag Tante Fanny leveles tésztát. Ez már sütőpapírra van téve, készre van nyújtva. Szóval tényleg nincs vele vesződség. 

Kimagoztam 300 g meggyet. A levét is felfogtam. 

A mákos töltelékhez 180 g mákot, 2 evőkanál búzadarát (grízt), 2 evőkanál porcukrot elkevertem. Fűszereztem egy kevés vaníliás cukorral és fahéjjal. Hozzáadtam némi meggylevet is (lehet likőr is). 3-4 evőkanál lehetett, a cél, hogy egy többé-kevésbé összetapadó masszát kapjunk.  

A leveles tészát magam elé fektettem. Hosszában a középső harmadára tettem a tölteléket. A tetejére pakoltam a meggyet. A tészta két oldalát rézsútosan bevagdostam és ezeket a csíkokat ráhajtogattam a töltelékre. Ettől olyan "fonott" hatású lesz a teteje.

Kevés vízzel átkentem a tetejét.

200 fokos sütőben sütöttem, 20-25 perc alatt szép pirosra, ropogósra sült, a töltelék pedig megfőtt a saját gőzében.

Felszeleteltem és szórtam rá egy kis porcukrot is. Olyan szépen mutat együtt a cukorfehér, a mákfekete meg a meggyvörös. Nem mellesleg ez a drágám kedvenc ízkombinációja, ami a sütiket illeti.