Szent Iván napja

A lány vonatozott. Végtelen vonatút volt ez Belgrád és Budapest között, átszállás nélkül. Ez volt az utolsó ilyen vonatozás, a magyar cég pár hónap után bezárta a szerb irodát. Arra gondolt, hogy most akkor akár élvezhetné is az utazást: egyedül van, nem siet sehová. Csak pár aprósággal nem számolt, hogy hiába a nemdohányzó fülke, Szerbiában mindenki dohányzik. A júniusi forróságtól minden ablak nyitva volt, de a menetszél is forró volt. Az ásványvíz túl gyorsan elfogyott.

Aztán egyszer csak megállt a vonat. Percek alatt még melegebb lett, szél nélkül. Jobb oldalon enyhén emelkedő domboldal: mező, vadvirágok. Balra aratásra kész búza. Újság, könyv unalmas. Utastársak enyhén szólva idegesítők.

Egy és negyed óra tanácstalan várakozás után, újra lódul a szerelvény. Búzaföldek, zöld kukorica, napraforgó meg sok-sok pipacspiros.

Szabadkán legalább le tudott szállni és vizet, ropit venni. Aztán megint várakozás: útlevél vizsgálat, pár perc döcögés aztán még egyszer ugyanaz. Végre már Magyarországon zötyögött a vonat, jött az alkonyat, remény, hogy végre vége lesz ennek az útnak. Ő már remény vesztve lapozgatta a naptárát, hátha a jövő heti tennivalók megtervezése eltereli a gondolatait. Ahogy felnézett, most balra a nap lángolt az ég peremén, de jobbra mintha itt is és ott is apró tüzek villantak volna. Ó, persze, persze biztos a nap fénye tükröződik az ablakokon. De a szél messziről dobszót, énekfoszlányokat hozott. Szabadtűz fölött sült hús illata kúszott be a kupéba, majd illant el. Dühösen rázta meg a fejét.

Aztán rápillantott a naptárra: Szent Iván napja! Ó igen, mesélte a nagymamája. Ez az a nap, amikor az ember megtalálhatja a kedvesét, ha átugorja a tüzet. Ó igen, ez az az éjszaka, amikor sült almát majszoltak gyerekkorukban és olyan sokáig maradhattak fenn esete, amíg össze nem csuklottak a fáradtságtól. Ez volt a nyár, a szünidő kezdete, amikor bármi megtörténhet. Például most száll fel a vonatra egy kedves, jóképű fiú, leül vele szemben és három év múlva Szent Iván napján ott állnak majd az oltár előtt.

És nyílik a fülke ajtaja. De nem egy jóképű fiú lép be rajta, hanem egy fésülhetetlenül göndör hajú lány. Lehuppan a szemközti ülésre, arcán mintha egy koromcsík húzódna, kicsit liheg.

- Hú, majdnem lekéstem a vonatot! – mondja és kacag. – Kérsz sült almát? Még langyos!

Ettől kezdve nincs unalom, távolba meredés. Beszélgetés van, barátság van. Végül is ez az az éjszaka amikor bármi megtörténhet. Az ember még egy igaz barátot is kaphat ajándékba.

Boldog szülinapot, Adél!