Tavaszi finom főzelék

Ropogós, zsenge új répa! Csodás önmagában elrágcsálni, de három nagyobb darabot azért megmentettem, felkockáztam picire.

Újhagyma. Szinte mindennap elfogy egy-egy csokor: megy a salátába, levesbe, tésztamártásba. Mindenbe, vöröshagyma helyett. Mert könnyű vele bánni, nem csípi a szemem és pillanatok alatt karikázom fel.

A piacon már van borsó is, de még a fagyasztóban lévőt használtam fel. Ezzel tényleg nincs dolgom. 25 dekát használtam most fel.

Cukkini. Szerintem még korai, de ha már valahogy hazakerült, akkor azt is apróra kockáztam hámozás után. Nem vagyunk mi országos haverok, mert általában olyan szottyosra fő, ezért szoktam mindenféle raguk vagy éppen főzelékek mélyére rejteni. Egy nagyobb darab pont elég volt.

Kapor. Ma már mintha szégyellni való fűszer lenne. Hiszen ott a divatos bazsalikom, koriander meg menta. A kapor meg mehet a sufniba búslakodni. Nos nálam aztán nem. A főzelékekbe, különösen a tökfőzelékbe ugyanis kapor kell. A nélkül nem ér az egész semmit.

Krémsajt. Na nem a tömlős, hanem a dobozkás, amerikai krémesség, amit annó angyalokkal reklámoztak. Teljes mértékben átérzem az asszociációt.

A először a hagyma és a répa főtt pár cseppnyi vízzel, úgy 10 percet, aztán mellément a borsó meg a cukkíni. Még 10 percet párolódott, aztán lehúztam, belekevertem a kaprot meg a krémsajtot. Egy kicsit vizesebb, kevésbé sűrű mint egy igazi, sűrített főzelék, de az íze egyszerűen isteni. A sok zöldség már-már édes. Ettünk hozzá fasírtot is, de a lényeg, hogy csak úgy lapátoltuk befelé ezt a sok finom, friss zöldet, amire úgy áhítoztam az elmúlt hónapokban.

Mehetett volna még bele karalábé, karfiol is, hiszen a variációk végtelenek. Néhány szál spárgát is szívesen láttam volna ebben az összeállításban, de jó ez a tavasz!