Voltam párszor Göröghonban, úgy tíz felett. Mindig jókat ettünk, bár ez sokszor saját főzőcskézésünknek volt köszönhető, hiszen önellátásra rendezkedtünk be. Egy szimpatikus szokás, nevezetesen, hogy a reggel, a péknél leadott tepsi és tartalma délutánra szépen megsül és vihető-ehető, jelentős mértékben könnyítette meg élelmezésünket.
Voltam párszor "a" görög étteremben is, ez is már tíz felett lehet. Ami lenyűgöz, az nem is az ételek, hanem, hogy sikerült nekik mindenféle változtatás, modernkedés nélkül ugyanolyan jónak maradniuk. Többször volt már az az érzésem, hogy itt egyszerűen jobb a kaja, mint Görögország sok turistacsalogató vendéglőjében. E nélkül biztos nem tudnának talpon maradni és engem is rávenni, hogy egy-két évente elérjem a vágyakozásnak azt a szintjét, hogy visszatérjek. Lehet, hogy kényelmetlenek a székek, magasak az árak és jobbára külföldiek a vendégek, ha előkerülnek az ételek, már semmi más nem számít. Még a háttérben - szerencsére nem túl hangos - de egyre ismétlődő görög zenéről is elfeledkezik az ember egy időre.
Az előételtál egyszerűen kihagyhatatlan, bár az elmúlt két év alatt megváltoztatták egy kicsit. A krémes krumplipüré, a jól fűszerezett padlizsánkrém szerencsére maradt. Üdvözlőfalatkának meg úgyis kaptunk egy kis halikra krémet, így az után sem kellett szomorkodnom. Kértünk még töltött szőlőlevelet, de ez nekem túl savanyúra sikerült, bár így is elfogyott gyorsan.
Úgy éreztük, mielőtt leültünk, hogy szörnyű éhesek vagyunk, ehhez képest alig tudtuk legyűrni a souvlakit meg a halas-rákos nyárasat. Valószínűleg a pitakenyeret kellett volna mellőzni, de még ez is tökéletes, úgy magában vagy czaczikibe mártogatva.
Kóstoltam már itt a muszakát, a fehérboros kagylót sosem csalódtam, de általában a desszertre már nem futja a bendőm űrtartalmából. Most is kimaradt volna, ha búcsúfalatnak nem kapunk tényleg falatnyi galaktobourekot, azaz tejes grízt réteslapok közé rejtve.
Meg kell még emlékeznem a limonádékról is, volt bodzás meg sima, egyik frissítőbb, mint a másik.
Már számolgatom a hónapokat, vajon mikor adódik megint alkalom, hogy rábeszéljem a családot, barátokat egy görög estére.
4 megjegyzés:
Mennyire egyetértek, Budapest egyik legjobb étterme, amiben még sosem csalódtam! :)
Na és a tintahalakat meg sem említed?! Meg az olajbogyójukat? Jó, akkor majd én: szóval nagyon finom az is!
Én is többször voltam náluk, de az első kellemes élmény után csak rosszat tudok mondani róluk.
"Lehet, hogy kényelmetlenek a székek, magasak az árak és jobbára külföldiek a vendégek, ha előkerülnek az ételek, már semmi más nem számít." Ha előkerülnek! Nekem pont evvel van bajom. Nyalják a külföldiek ……ét! Mire nagy kegyesen hajlandóak kihozni az italt, plussz várok 40-50 percet a kajára, addigra elmegy a kedvem az egésztől. Azóta inkább a Zorbas tavernába ( Podmaniczky sarok ) járok, vagy nyáron a Gyradiko taverna ( III. ker. Pünkösdfürdő u. sarok ) sokkal eredetibb és nem felkapott sznob hely.
Van egy nagyon finom kis kenyérkéjük, amit az üdvözlőfalat padlizsánkrémhez adnak. Ne tudtok esetleg valami hasonló kenyérke receptet küldeni?
Megjegyzés küldése